Vasárnapi Ujság – 1874
1874-08-23 / 34. szám - Kép Oroszországból (képpel) 534. oldal / Általános nép- és országisme
534 VASARNAPI UJSÁG. XXI. ÉVFOLYAM. 33. SZA.U. I. Ulászlót is itt választák királyul. 1456-ban Győrben tartatott az a nagy országgyűlés Hunyady János elnöklete alatt, melyben annak hirére, hogy a törökök Nándorfehérvárt fenyegetik, a fővezérséget reá bizták. Innét küldték követeiket a pápához is segítséget kérni. 1470-ben Mátyás király épen Győrött volt, midőn Podjebrad György cseh király haláláról értesült, s midőn az ausztriaiak ellen hadat indított, nejét Beatrixot Győrben hagyta Dóczy Orbán püspöknél, kit nagyon szeretett. Nagy szerencsétlenség érte a várost 1566-ban, midőn sz. Mihály napjának reggelén nagy tűz támadt, s az annyira elharapózott, hogy semmit sem lehetett megmenteni az átalános veszélyben, melyet fokozott még az a rettenetes dörrenés, melyet a most már lebontott újvárosi bécsi kapu fölött fölállított tizennyolcz nagy ágyú elsülése támasztott. Ekkor annyira elpusztult Győr, hogy az ugyanazon évben tartott országgyűlésen szóbahozatott, s megerősitése és építése elrendeltetett. 1594-ben Sinán budai basa körül kerité az újvárosi földeken, s neki szegezte lé ágyúit. Éjjel aztán kénköves lőport vettetett az erősségbe, mire a 6000-nyi német őrsereg gróf Hardeck vezérükkel együtt annyira eszét veszte, hogy Perlin Jánost kiküldte egyezkedni a basához azzal a föltétellel, hogy föladja a várost, ha szabadon bocsáttatnak. Sinán az ajánlatot elfogadta, s ily formán könnyűszerrel jutott az erős Győrhöz, s miután 1000 jancsárt és lovast hagyott őrizetül Ali,az olasz születésű basa vezérlete alatt, visszatért Budára. Ágyúikat a főtemplomban, a lőport és fegyvereiket kápolnáiban tartották. E csúfos feladás óta Győrnek visszavételét többször megkísérlették, azonban sikertelenül. Ali basa a várkormányzó megvehetetlennek hitte a várat, nem is gondolt az ellenséggel, s épen ezen elbizakodottsága okozta veszedelmét. Garay János „Vas kakas" czimü mondája ez esetre vonatkozik, s e vaskakas ma is látható a karmelita templom csúcsán, melyet egyik képünk ábrázol. A nagy vaskaput, melyet Babakourt egy nagy roncsával (peterdával) háromszáz lépésnyire vetett be óriási robajjal a városba, az öreg templomban őrzik. Maga Ali basa a Dunakapunál esett el, és Győr 1598. márczius 9-kén reggel került ismét a magyarok kezébe. A vezérek ekkor nagy jutalomban részesültek. Schwarzenberg herczeg százezer O O aranyat kapott a királytól, Pálffy pedig a pozsonyi uradalmat és grófságot, ezenfölül a bécsiektől egy 1000 darab aranyat nyomó poharat. Az erősséget ezután kitisztították és nagy sietve kijavították, mert május 17-én Győrbe jött Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem, kit Pálffy, Nádasdy és Schwarzenberg nagy fénnyel fogadtak, és kedvtöltésére pompás mulatságok rendeztettek. 1656-ban egy iszonyú tűzvész újra elpusztította az egész várost, s ekkor a kormányzó megparancsolta, hogy egyenes vonalban kötelesek építkezni, s ennek köszönheti Győr mai egyenes utczáit. 1717-ben III. Károly uralkodása alatt Eugen fővezér az év tavaszán több fejedelmi herczeg kíséretében Győrött mulatott egy ideig. A római pápa XI. Kelemen Komtor István tribuniczi püspökkel kardot és hadvezéri ugyanekkor egy szentelt süveget küldött neki. Mária Terézia 1743-ban a várost királyi jogaiba helyezte, melynek százados ünnepét 1843-ban márczius 6-án nagy fénnyel ülték meg a győri polgárok. II. József aztán ki is törülte az elsőrangú erősségek számából, a várkormányzónak lakását eladta az akkori győri püspök gróf Zichy Ferencznek, ki azt püspöki lakká alakította át. 1809-ben, midőn az ellenség Győr felé vonult, június 2-án József nádor tisztikarával megérkezett az insurgensek főhadiszállására, és a püspökvárban szállt. 13-án János főherczeg hadserege is odajött, s a francziákat Ménfőnél megtámadta; körülbelül mintegy 80,000 ember lehetett együtt. Midőn a magyar fölkelő sereg megszaladt, a város kapui bezárattak, az őrsereg a bástyára vonult s vezérük védelemre készült. A lakosság a kaszamatákban és pinczékben vonta meg magát, mert mikor a várost bombázni kezdték, a káptalan dombján négy ház kigyuladt, leégett a püspökvára, tornyával és harangokkal, a káptalandomb egy része, s innét a láng lecsapván a városba, egész 3 óráig éjjel pusztított a tűz. Másnap aztán át is adták a várat a francziáknak. A znaimi fegyvernyugvás után Napoleon is megjelent Győrött, s összejárván az erősséget, azt több helyen lőporral fölvettette, mit még néhány év előtt látni lehetett a Pataháza felőli részen, az úgynevezett védbástyánál. Ezóta erődítésével végkép fölhagytak s évtizedről évtizedre bontották le a bástyákat, betömték az árkokat, s ma már Győr egyik legszebb részét az ott épült Ferencz és Ferdinánd városrész képezi. Az újváros, ahol az evangélikusok díszes egyházi és iskolai épülete, továbbá a csak néhány évvel ezelőtt elkészült zsidó templom áll, csak a tizenhatodik században kezdett épülni. Ali basa még csak útlevéllel eresztette ki a lakosokat az újvárosiakhoz. Mily nyomorúságos falu lehetett, bizonyítja az is, hogyha egy kissé megáradt a Rába vagy Rábcza, az egész újvárost elöntötte. II. József uralkodásáig csak posványos hely volt, s a lakosok a megsülyedt utazókocsik átvontatásából éltek. De ekkor rendes országutakat készittettek, s azóta a várossal karöltve emelkedett. Hosszas volna elősorolni még részletesebben is azon szerepet, melyet Győr a történelemben, mint erős vár játszott, most néhány vonással ,még csak jelenlegi képét óhajtjuk vázolni. Épitkezési tekintetben az öreg templomon kivül, melyet a mostani primás győri püspök korában nem elég szerencsésen renovált, alig van kiválóbb középülete. Legszebb pontjai a főtér, szabályos négyszögben, s a Rába és Rábcza közt elterülő sétatér, melynek ujabb keletű díszes parkozását Rómer Flóris vezette. Az ő nevéhez van neve a„honvéd-liget" keletkezése és első gondozása is. E két sétánnyal Győr üdülőhelyeit kimentettük. Nagyobb baj ennél, hogy kirándulási pontjai egyátalában nincsenek, s a közeli csanaki hegy is csak néhány év óta kezd a jobb módú kereskedelmi körökben nyaralókép szerepelni. Csakis délnyugatról köritik szelid hegylánczolatok, s maga a város a Rába, Rábcza s a győri Duna torkolatánál mély lapályban fekszik, mind ennek daczára az egészségesebb levegőjű városok közé tartozik. Kereskedése jóllehet az utóbbi években régi szép hiréből kissé kiesett, azért még mindig elég virágzó, ugy hogy mikor aratás után a gabonakereskedés nagyobb lendületet vesz, a gőzhajó-állomástól egész a Rábaszerig egyik gabonahajó a másikat váltja föl. Sertéskereskedése szintén nagyobb szabású. 10—12,000 darab hizlalóba állított disznó nem tartozik a ritkaságok közé, és a város sajátképe két kereskedelmi ágnak köszöni vagyonosodását. Győr műipara szintén említést érdemel, nevezetesen Christen kocsi-, Nagy Mihály tészta-, s Stadel gazdasági gépgyára, nemkülönben gyufa- és olajgyárai, továbbá gőzmalma és fűrészmalma. Nagy számmal vannak közintézetei is, ezek között első helyen állnak iskolái. Jogakadémiája, mely hajdan országos hirrel dicsekedhetett, habár nem a régi nagy erőkkel, ma is még megállja a sarat. Gymnáziuma az ország népesebb tanodái közül való. Ez utóbbiban a hazafias érzelmű Bencze-rend tanít, mely igen gondosan fölszerelt muzeummal is rendelkezik. Különben minden felekezetnek megvannak a kor kívánalmaihoz képest fölszerelt iskolái. Jótékony intézetei is számosak. Van továbbá zenedéje, lövöldéje, különféle nőegyletei stb. Maga a város ma már tőzsgyökeres magyar város, holott csak ezelőtt két tized évvel is még, különösen a kereskedői körökben, túlnyomó volt a német elem. Mint magasabb műveltségű vidéki városaink egyike, a színészetet mindig melegen pártolá, s volt idő, midőn e kis város volt a magyar színészet Mekkája. A legkitűnőbb színitehetségek itt mutatták be magukat a lelkesült közönségnek, s többnyire innét kaptak meghívást Pestre a nemzeti színházhoz. Kép Oroszországból. Nyugat-Európa, az úgynevezett czivilizált világ szemei mindinkább kelet felé fordulnak, mint ezelőtt ezer és több esztendővel, midőn az elvénhedt Európa keletről várta megifjulását s a népvándorlás onnan vezette a frissen lüktető életerőt ereibe. Most ugyan egészen más tekintet az, mint az ezer és másfél ezer év előtti. Most a népvándorlás görgetegként Európára zúdult áramlata csendesen szivárog vissza kelet felé észrevétlenül czivilizáló hatások alakjában s apránként hóditja meg a hajdani hóditók földét, bölcsőjét a közművelődésnek. Ezért foglalkozik most a nyugateurópai közvélemény sokkal gyakrabban a keleti ügyekkel, mint azelőtt; ezért költi föl az érdeket annyira, ami kivált a világ legnagyobb birodalmáról, Oroszországról szól, s nekünk azért is szükséges olykor-olykor egy-egy pillantást vetnünk e birodalom viszonyaira, mert nekünk e nagy birodalom tőszomszédunk s osztályos atyafi Lengyelország fölött a velünk oly szoros szövetségben levő Ausztriával. A birodalom annyi különböző válfaját egyesíti a keleti és nyugati népeknek, hogy csak a főbb nemzetek elősorolása is munkába kerül. A különböző szláv fajokon kívül ott vannak a tatárok, mongolok, finnek, kaukáziak, németek, zsidók, görögök, örmények, persák, tunguzok, eszkimók, czigányok, szamojédek, kamcsatkaiak, csukcsok, kirgizek, cseremizek, s mig az amerikai birtokok el nem adattak, koludzsok, ugatusmiusok, kamaszok stb. A tulajdonképi orosz jámbor, szolgálatkész, előzékeny, adakozó egész a pazarlásig, vendégszerető, kitartó és bátor. Aztán eléggé tanulékony s nagy utánzó képességgel bir. Mint katona vakon engedelmes s a praedestinatióban való hite eltompítja minden sanyaruság iránt s vakmerővé teszi. Testalkatra nézve az orosz se nem nagy, se nem erős, de szivós. Dolgozni csak annyit dolgozik, amennyit épen el nem kerülhet. Hol azonban nyereségről van szó, ott azonnal készen áll s természetes emberismerete, ravaszsága és ügyessége ilyenkor nagy hasznára válik. E tulajdonságai az alkudozásra, vásárlásra, cserére és az üzlet minden nemére fölötte alkalmassá teszik. Föltűnő, hogy mily könnyen találja bele magát bármily helyzetbe, ugy hogy a legnyersebb paraszt suhancz négy hét alatt teljesen gyakorlott katonává, alkuszszá vagy inassá válik. E tulajdonság kifejtésében különben, azt hisszük, a kancsukának is nagy része van. Fő hibái az orosznak: a finomabb becsületérzés hiánya, a felsőbbek előtti hunyászkodás, az alsóbbak iránti durvaság és kegyetlenség; továbbá nagy mérvű könnyelműség, érzékiség, babona, a szeszes italok iránti előszeretet, önzés, hajlam az orzásra, perfidia az idegenek iránt. Étel-ital dolgában az orosz nem kényes, étkei egyszerűek, de jó sok, s szereti, ha jól megfekszik a gyomrot Szeret fürdeni, még pedig ugy, hogy forró vizből jéghidegbe megy, mi a betegségek ellen megedzi. A birodalom legnagyobb részt sík s a nagy sarmata alföldhöz tartozik, mely a keleti és északi tenger felé vonul. Ennélfogva a talaj, kivált északon posványos és erdős. Az Azowi-és Kaspi-tenger s a Volga és Ural közti tér egész az Emba folyóig terméketlen, kietlen, sziksás sivatag. Az Irtis, Ob és az Altai hegység között van a nagy barabinti síkság, melynek déli része só- és homoksivatagszági Sokkal barátságosabbak a középoroszortérségek , nevezetesen a gabnatermő Volgamenti és Ukrajnai terület, de még inkább Tauria és a Kaukázon túli vidék, melyek a növényzet bujaságában, az égalj szépségében és a termékek gazdagságában Olaszországgal és O O © OO Spanyolországgal vetekednek. A kirgizek kopár egyhangú sziksó teréi nem kevésbbé barátságtalanok, mint Szibéria jeges mocsarai és vadonjai. A birodalom roppant kiterjedése — 370,000 • mfd — megfoghatóvá teszi, hogy benne a legélesebb égalji ellentétek találkoznak, vidékek, hol a higany megfagy, s a hol a dél gyümölcsei pompásan tenyésznek, területek, hol az iromszarvas és jegesmedve alig bírja megszerezni hitvány táplálékát, s a hol a teve forró homoktengereken halad. Ma közlött képünk egy volgavidéki parasztfalu szélét mutatja, hol az ökrös szekér gazdája, meg egy vándorlegény vizet kérnek a leánytól, ki a mi oláh népviseletünkhöz hasonló öltözetben rúdon viszi a vizes fakannát. Akut kávája, egészen hasonló a magyarországi kutakéhoz, de a kut gém és kankalin kulostor hiányzik, azt egy fatuskó helyettesíti , melyen csiga segítségével kötélen húzzák föl a vizet. A Oo tm háttérben látszó ház szalma teteje is fölötte hasonlít némely magyar vidék parasztházaihoz.