Vasárnapi Ujság – 1875
1875-11-28 / 48. szám - Az ördögmocsár. Sand George után Törs Kálmán 755. oldal / Elbeszélések; genreképek - A kajdacsi sírkápolna (képpel) 755. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
756 VASÁRNAPI UJSÁG. M. SZÁ.»I. 1S75. T.KCZEMISEI 19 a tudomány és művészetek kölcsönös szolgálatának műemlékeivé, hanem a vidékek, mondhatni, minden kis fészkében, lépten-nyomon egy-egy műértékkel biró épitmény, szobor, vagy emlékmű vonja magára figyelmünket, addig nálunk csakis a legutóbbi évtizedek folytán volt tapasztalható ez irányban komolyabb lendület. S e lendület is egyelőre csak a főváros, csakis Budapest arczulatán idézett elő örvendet•tesebb, szembeöltő változást, csakis itt van eddigelé valódi nyoma annak, hogy most már mi is elismerjük azon hatalmat, mely a művelődés erejében rejlik, s melynek egyik legélesebb fegyvere, leghangosabban beszélő eszköze az, a melyet a képzőművészetekben bír. A vidék, vagyis maga az ország — fájdalom! — még ma is igen kezdetleges képét nyújtja azon művelődési törekvésnek, melynek legkézzelfoghatóbb kifejezését ismét a képzőművészetek termékei képezik; úgy, hogy hazánkban napokig utazhatunk, átkutathatunk néha egész országrészeket anélkül, hogy csak egy műértékkel bíró építményre vagy egyéb, ily szempontból figyelemre méltó műtermékre találnánk. Pedig kétségtelen, hogy a képzőművészeti termékek száma és fejlettségi foka nem csupán hérmérője egy ország művelődésének, hanem a művelődés fokozásának, fejlődésének egyik leghatalmasabb emeltyűje is. Mert a műtudománnyal foglalkozók már régen elismerték s megczáfolhatlanul be is bizonyították, hogy a képzőművészetek iránti fogékonyság kifejlesztésének leghathatósabb, sőt csaknem egyedüli eszköze a szemléltetés: minél gyakrabban van valakinek alkalma műbecscsel bíró dolgokat látni, annál inkább fejlődik benne a művészeti érzék, ez pedig a szellemi művelődésnek egyik leglényegesebb alkotó eleme, mely az ítélet művelésére is kihat. És így ebből a szempontból is méltó elismerés illeti azokat, akik hazánk különböző vidékein műértékkel bíró műveket emelnek, mert mig egy-egy kegyeletes eszméjüknek adnak látható kifejezést, egyidejűleg a művészet ügyének s igy közvetve a közművelődés érdekeinek is a legszebb áldozatot hozzák. Legújabban Tolnamegye nyert egy, a fönt fejtegetett eszmének megfelelő, diszes emlékművet: a Kajdacs község mellett épült s f. é. november 5-én — Szent Imre napján — fölszentelt sirkápolnában, melyet Tolna-megye volt főispánjának, a nemeslelkű Sztankováni Sztankovánszky Imrének kegyeletes emlékül emeltettek az elhunyt gyermekei: Mária és János, s a melynek jól sikerült rajzát — a kápolna épitészeinek szívességéből — sikerült metszetben mutatjuk be olvasóinknak. Megemlítjük, hogy rajzunk aquarell-eredetije jelenleg a képzőművészeti társulatban van kiállítva. A díszes, művészetileg kiképzett s emlékszerű anyagból: márvány, faragott kő és sajtolt téglából alkotott kupolás épület, melynek magassága a keresztig 7 öl, egy dombos fensíknak mondhatni legmagasabb pontján, csinos lombozatú kis temető közepén áll, melyet a közszeretetnek örvendett elhunyt még életében nyugovó SZTANKOVÁNSZKY SIRKAPOLXÁJA KAJDACSON (Tolna megyében).