Vasárnapi Ujság – 1878
1878-03-24 / 12. szám - Kossuth és a növényvilág (képpel). Herman Ottó 189. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
12. SZÁM. 1878. XXV. ÉVFOLYAM. VASAKBA fi U-JÖAU. U 1/ Kossuth és a növényvilág. A mult őszön egy jó barátom egy levelet adott át olvasás végett. Könnyed és mégis szilárd, férfias vonások oly szavakká s mondatokká sorakoztak e levélben, a melyekből az igazi magyar kedélyesség szintúgy kiragyogott. A levél vége felé kissé megváltozott a hang: szólt ott azután a bánat, különösképen pedig az a vágy, mely a szerelem után a leghatalmasabb, sőt a mely, a mint az ember vénül, mindinkább hatalmasodik, hogy végre is túlkiáltson mindent, még a szerelem szavát is : szólt e levél végéből a honvágy. És mégis amily erősen volt kifejezve a honvágy, úgy átérzett rajta valami, mi úgy is rémlett mint erős eltökélés, akarat, meg úgy is rémlett mint csöndes lemondás, meg úgy is mint szeretet, ragaszkodás mind halálig. A levelet a hűség, szeretet és ragaszkodás mintaképe, a jó öreg Iliász Dániel ezredes irta. Egy helye a levélnek különösképen véste be magát a lelkembe, nagy hatással volt reám. Szólott pedig ez arról, hogy őket, a száműzötteket, kiknek szive vgyis csordúltig van telve bánattal és fájdalommal, kedves földjeik, — kik, ha nem is valami nagyon boldogok, de mégis legalább otthon vannak, könnyebben viselhetik el ott az anyaföldön az élet nyomorát, mert találnak szivet, mely megosztja velők a terhet, találnak fület, mely meghallgatja, szót, mely megvigasztalja őket, — hogy hát ezek a kedves földjeik mégis csupa panasszal, merő sötét képpekkel teli levelekkel keresik föl, ilyenekkel kopogtatnak be a collegnói virágos rózsás pusztába. Még ő, Ihász, csak elviseli, mert hát könnyebb a vére; de Kossuth! — bizony—mondja Ihász — ha az a sok panaszkodó látná, mint tépelődik-töprenkedik, háborog annak lelke, mint kínlódik az napokig elzárkózva, önmagát gyötörve , fontolóra venné a dolgot, magába szállana s megkímélné azt, a ki a kíméletet oly nagyon megérdemli. E dolgokat olvasva, — bizony bennem is megszólalt az a „kis biró". És éjszakának idején, oly órában, a mikor tökéletesen magamé vagyok s idézzem a képeket, hogy biráskodhassam önmagam s mások fölött, ez órában előttem állott egy kép: Prometheus, a mint a hontalanság szirtjéhez oda van lánczolva, s mint tépi és szaggatja a panaszok keselyűje azt a szivet, mely telve van hazaszeretettel és — a keselyű marása nélkül is — fájdalommal matag Láttam azt az áloroszlánt is, mely nem bír fölocsudni, hogy karmának egy csapásával kettétörje a lánczot, szabadítsa föl Prometheus karját, hogy védhesse önmagát és másokat azoktól s még más fajta keselyűktől is. És van nekem azután egy jó barátom, ki férfikora délszakán is meg tudta magának őrizni a kedély épségét, mert nagyon sokat jár a természet templomába, hogy Flóra istennőnek hódoljon, azt gyermekeiben imádja. Nem jár ő csak úgy a szomszéd rétre vagy erdőbe — olt, dehogy szolgáltatott ő már virágmisét az Athosz hegyén, a Balkán gerinczein s az Aetna csúcsán; tisztelkedett egy szép Centaureánál Malta szigetén, majd a Csalhó karcsú Ledebour-jegenyefenyőjénél. Az a jó barátom egy-egy incselkedő szavamra még el tud pirulni, mi ebben a mai világban, amelyben a gyermek is túl van az elpirulás bántalmán, ritka egy tulajdonság, nagy kincs. — No, de igaz is, hogy e tulajdonság nem zavarja barátomat abban, hogy a növénykultusz szent eklézsiájában jó pap és tekintély legyen. Sokáig rejtegetett ő valamit előttem, a mit azután ki kellett csikarni, a mire biztatni kellett. És ez azután ez volt s igy ment : — Látod lelkem, annak az öreg Kossuthnak csak panasszal szolgálnak az emberek, keserítik, gyötrik. Hát bizony csak szedd össze azokat a szépségeket és ritkaságokat s küldd el neki — hátha egy jó percze lesz belőle! Hát, kérem, kisül, hogy az a jó barátom már hat év óta tartogatott egy levelet s növényküldeményt Kossuth Lajos számára, s hat álló évig eltöprenkedett azon, hogy tolakodás ? nem tolakodás ? szerénytelenség ? s több effélében. A csomag elment. Volt benne többek között a mi közös szeretőnk, a bottavölgyi vad basarózsa is. Költötte annak hirét már sok ember, sok könyvben, de imádója, ki a mezőségi Bottavölgy csöndjében fölkeresse, rajtunk kívül kevés akadt. Ugy május elején, e völgyben tömötten együttállva, e virág százezrei megnyitják vérpiros kelyheiket, csillogtatják arany porzógyürüiket, ragyognak, tündökölnek, mert pompájukat rendkívüli módon fokozza finoman hasogatott, bojtos levélzetök telizöld szine. Ez a zöld enyhiti a piros szint s az egész oly látványt nyújt, mely a természet minden barátját szinte elbűvöli. Cserébe, óhajtásképen, két növény volt megnevezve Felső-Olaszország flórájából, melyekről bizonyos volt, hogy Kossuth Lajos jó ismerősei és kedveltjei. •Jó idő telt el azután. A rügyek dagadozni kezdtek s én kezdtem attól tartani, hogy megjön Erdélyből a posta: a Bulbocodium virít! mely aztán elviszi barátomat, hogy őszig ne is lássam s igy addig majd nem is gyönyörködhetek Kossuth Lajos feleletében. A felelet megelőzte a Bulbocodium hirt s itt következik : Gollegno al Baraccone Tisztelt Uram ! 12-187SMár két hónapja mult, hogy köszönettel tartozom Önnek, a szintoly válogatott mint rendkivülileg becses növénygyűjteményért, melylyel engem tisztelt Uraságod megtisztelni, megörvendeztetni méltóztatott, s mely azért is, minthogy Öntől a hírneves szaktudóstól, a növényország avatott kutatójától ered, s azért is, mert számos előttem ezideig teljesen ismeretlen fajokat tartalmazó, szerény gyűjteményemnek díszét képezendő. Hogy hálás köszönetem kijelentésével ily sokáig adós maradtam, annak oka az, hogy köszönetemet néhány növény viszontkiddésével óhajtottam kisérni, s az utóbbi két hónap alatt csaknem folyvást annyira többször hozzá fogtam beteges voltam, hogy bár a rendelkezésemre álló növénypéldányok átnézéséhez, azt mindannyiszor abbahagyni voltam kénytelen. Végre mégis kiválogathattam néhány példányt, kíséretül az Aethionema Thomasii és Saxifraga florulenta mellé, melyeket Ön kijelölni szíves volt. — A néhány olaszországi növényhez pár amerikait is hozzá csatoltam, melyek közt talán kettő (Primula mistassinica és Trillium erectum var flavum) érdekelni fogja Önt. Azonkívül szabadságot vettem magamnak, mutatványul egynehány Algát is hozzájuk cj ^XA^W^tvy fit ir^AbvrJj^ J^jojsJXa-CM ^do. JríDoru^JU Jvn^for Crvc. cou^jjro^^Kossuth növénygyűjteményéből.