Vasárnapi Ujság – 1889
1889-03-24 / 12. szám - A «Ház» (arczképekkel és képekkel 194. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
196 1-2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. Sándor, Tóth József, Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Palotás Fausztin. Előnyeiket, árnyoldalaikat Szana Tamás egyformán kiemeli a csinos képekben, melyekben irodalmi működésüket tükrözteti vissza. A diszszel kiállított kötet Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedő kiadása. Dr. Kovács Pál élete és működése, írta dr. Koltai Virgil. Irodalmunk egyik hosszú életpályája és sokféle működésű alakjának, a csak pár év előtt elhunyt dr. Kovács Pál humoristának életét kíséri végig e kötet, s ezzel együtt irodalmunkból félszázadra terjedő időt von be az életrajz keretébe. Győr város kulturai mozgalmaihoz is, melyeknek egyik éltetője volt a népszerű férfiú, érdekes adatokat jegyez föl, így a színészetről. Győrben jelent meg a kötet, s ott rendelhető meg a szerzőnél 1 frtért. Egy kis város krónikája, apró történetek, írta Molnár László. Tíz kisebb elbeszélést, rajzot találunk a kötetben, az alföldi kisvárosi életből, vidámabb, vagy szentimálisabb apró történetet. Némelyikben a jellemző vonások is eléggé kiemelkednek. Ara 1 frt 20 kr. A franczia paiikamra vitái az elsőszülöttségi jogról és helyettesítésről 1826-ban. A franczia parlament hivatalos irataiból fordította és bevezetéssel ellátta dr. Neumann Károly. Budapest, Révai testvérek kiadása. A földbirtok feldarabolásának kérdésével foglalkozik e nagy terjedelmű kötet. A franczia kormány 1826-ban tett kísérleteket arra nézve, hogy az örökösödést a földbirtokra az elsőszülöttségi joghoz kösse, de a pairek kamarája nagy és tanulságos vita után visszautasította e kísérletet. A vitában Francziaország legjelesebb szónokai, jogászai és politikusai vettek részt, s e beszédeket közli Neumann magyar fordításban 536 oldalt elfoglaló kötetben. Terjedelmes bevezetésben adja meg a vitákhoz szükséges tájékoztatást is. A csecsemő tápláltatásáról, s azon káros hatások, melyek a nőre háramolhatnak, ha az nem szoptat, habár egészsége azt megengedhetné , irta dr. Berger Ignácz orvos és nőgyógyász. A sok megfigyelni valót tartalmazó füzetet a Lampel-féle könyvkereskedés adta ki s ára 40 kr. A nemzeti színházban márczius 10-ikán Szigligetinek «Bélai Pál» történeti drámáját adták elő hosszú pihentetés után, uj szereposztással. Közönség közepes számmal volt jelen, mely helyenkint zajos tetszéssel fogadta a darab hatásosabb jeleneteit s költői szépségekben gazdag nyelvezetét. A már alig ismert mű iránt, mely Erdély történelmének költők által leggyakrabban feldolgozott részletét jeleníti meg, mindvégig nem lankadt az érdeklődés s vajmi kevesen lehettek jelen olyanok, kikre az előadás nem az újdonság ingerével hatott volna. Béldi Pál féltékenysége, s az ennek következtében támadt konfliktus, melynek Bánfi áldozatul esik. Béldi további harcza az ármánykodó fejedelmi udvaronczok ellen, rabsága és bukása lebilincselik a nézőket. A legtöbb taps Jászai Marinak jutott. E szerepet egykor Jókainé adta. Sok tapsot kapott a fejedelemmé ábrázolója, Hegyesi Mari is. Tőle is az a jelenet tetszett leginkább, midőn a fejedelemtől kegyelmet esd Bánfi számára. Bánfit Nagy Imre adta művészi sikerrel. Érdekes megemlíteni, hogy Apafi fejedelem szerepét, melyben az első előadás alkalmával 1857-ben Egressy Gábor lépett fel, ma annak fia, Egressy Ákos játszotta. Az est sikeréhez járultak Szacsvay mint Béldi Pál, Bercsényi mint Teleki Mihály. A Teleki-pályázat eredménye az akadémián. Az 1888-iki gr. Teleki-pályázat eredményéről Szász Károly a márcz. 19-iki ülésben tett jelentést. A felolvasott bírálat terjedelmes, és behatóan foglalkozik a figyelmet érdemlő művekkel, előnyeikkel és hátrányaikkal. A 100 arany jutalmat azonban ki lehetett adni ama megszorító paragrafus alkalmazása nélkül, mely szerint a szerzőnek magának kell nyilatkozni, ha a rosszaló bírálat mellett is fel akarja-e venni az aranyakat. A Teleki-díjra beérkezett 22 tragédiát Zichy Antal elnöklete alatt Szász Károly és Arany László bírálták az akadémia részéről, a nemzeti színház pedig Ujházy Edét és Nagy Imrét bízta meg a bírálattal. A pályaművek nagyobb része most is vagy szárnypróbálgatásból, vagy olyan írók művéből került ki, kik már sokat próbáltak, de nem kellő tehetséggel. A 22 darab közül tizenötről alig van mit mondani. Átmenetül szolgál az érdemetlen darabokból a jobbakhoz «Hilderik», mely kiforratlan tehetség műve. Van talentuma a vérfagylaló jelenetek kigondolására, egy képzelt kor vad és sötét színezésére. Több tehetséggel és tanulmánnyal készült «Julianus Apostata« (van egy másik «Apostata Julian» is, de ez rossz). Az egész műhöz egy nagy épület anyagszerei összehordták, de az építés meg sem kezdődött. Ha a szerző még fiatal, remélni lehet tehetségétől. «A trónért*, Mária királyné és Kiss Károly vitája a trónért szebben van irva amannál, de csekély drámai erővel. Valamivel magasabb színvonalon áll ennél a «Végrendelet«, melynek színhelye Sziczilia s hőse Silvio király. Jól kigondolt mese, jól megindítva, de a jellemek fogyatékosak s a dráma fejlődése érdekét veszti. « Vera grófné» modern tárgy. Azt a kérdést veti föl: melyik a derekabb nő , ki nyíltan szakít férjével, mikor nem szereti s kiteszi magát a világ megszólásának, vagy pedig az, ki titokban kaczérkodik és megőrzi a világ becsülését. Az előbbi Vera grófnő. A probléma érdekes, fejtegetése azonban zavaros, befejezése pedig nincs, vagyis érthetetlen a vége. Nagy és lényeges hibája mellett is egyéb irodalmi tulajdonaiért egyik bíráló «Vera grófnő»-re szavazott. «A nagyság súlya« czímű történeti drámával foglalkozik ezután a bírálat. Hőse Temistokles, s e név volt a tragédia czime is mikor egyszer pályázott. Emlékeztet Shakspeare «Coriolanus»-ára, kivált az első felvonásban sok a Shakspeare-reminiscienczia. Ez a darab is jól indul, de süppedékes talajra téved, fárasztó dikczióba fal. A két utolsó felvonás a leggyöngébb része. Jelen alakjában alig volna színrehozható. Ezután áttér a bírálat «A nagyravágyó» tragédia ismertetésére. Ez sem először jelenik meg az akadémia előtt. Már egyszer pályázott «Sirius» czimen. Hőse, Martins, római lantos, Nero korában, minden inkább, mint nagyravágyó. A vékony mese gyönge és ingatag cselekvényével, melyben a hősnek magának van legkevesebb s legkevésbbé tettleges része, mert úgynevezett «nagyravágyását» egyetlen tettel, sőt egy erős elhatározással sem igazolja — e vékony mese mindamellett oly csinosan van szőve s csergedező patakként előbb-előbb hajtva, hogy a darabot — talán erőteljesebb s izmosb tehetségre valló, de durvábban s esetlenebbül faragott versenytársaival szemben határozott előnyre emelik amazokat felülmúló jobb tulajdonai: a túlzásoktól és szertelenségektől ment, bár szintén nem valami erős és biztos jellemzés, úgy a személyekben, mint a meglehetősen halvány, de legalább nem hamis korrajzban : a nyelv tisztasága, a verselésnek valamennyi társa fölött kimagasló csínja s szabatossága s végre az, a Telekipályázatnál különösen figyelembe veendő szempont, hogy az összes pályaművek közt ez az egyetlen, amelyet aránylag csekély igazítással (melyek közé a hős versenydalának mással, kevésbbé dagályos, kevésbbé kihívó, de erőteljesebb, hazafias, vagy Róma romlását sirató dallal felcserélését is számíthatni) — színpadra lehet vinni, míg a többieket — még a jobbakat is csak teljes átdolgozással lehetne. A bíráló bizottság elnöke fölvetette a kérdést: kívánja-e a bizottság a megszorító paragrafust alkalmazni a jutalom kiadására nézve. A bizottság azonban abban a véleményben volt, hogy miután annak, melynek eredeti czélja a netalán túlérzékeny írók önérzetének kímélése volt, a hozzá fűződött balmagyarázatok miatt czélját merőben eltévesztette s gyakorlatilag sem bizonyult életrevalónak, mert nem volt eset, hogy az alkalmazása mellett pályadíjt nyert, köztük elismert drámaírók közül, egyik is a jutalmat fel ne vette volna, csak az esetben alkalmaztassák, az akadémia tekintélyének megóvására, ha a társai közt legjobb mű is irodalmi színvonalon alul állana s azért az eme kifejezésének : «a bírálók a jutalomra egy művet sem találtak érdemesnek» — legenyhébb értelmezés adassék. A bizottság a jelen esetben a jutalomnak a XXI. számú «Nagyravágyó» czimű és Phaeton jeligéjű pályamű részére feltétlen kiadását hozza javaslatba. A jeligés levélke felbontatván, a megjutalmazott «Nagyravágyó» szerzőjéül Somló Sándor neve tűnt ki. Somló vidéki színész, ki az «Első szerelem» és «Ovid» czimű vígjátékával és az «Apród» czimű költői beszélyével már pályadijakat nyert. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia, márcz. 18-iki ülésén szakszerű előadások voltak napirenden. Iitkés Béla levelező tag «Az erdélyi havasok geotektonikai vázlata» czimmel tartotta székfoglalóját, mely az erdélyi havasok földtani alkatát tárgyalta. Szily Kálmán «Adalék a pontmozgás tárgyalásához» czímű értekezésében a mozgást a rendes szokástól eltérőleg nem egy mozdulatlan tengelyrendszerre, hanem olyan forgó tengelyrendszerre vonatkoztatja, melyben az alapsíkot a mindenkori vezérsugár és a mindenkori sebesség iránya szabja meg. Ugyanő bemutatta Korda Dezső dolgozatát «a fény hatásáról a seleniumra» Korda vizsgálatai szerint, melyeket a Collége de Franceon, Moscat tanár laboratóriumában végzett. Balla Mátyás «a növény-vegytan egy új feladatáról», a növényi organizmus titkainak kiderítéséről értekezett, majd felolvasta Neumann Zsigmond tanulmányát«a ciininum bannicum elemzéséről», mire az ülés véget ért. A márczius 19-iki összes ülésben megállapították a nagygyűlés sorrendjét. Április 30-án az osztályok értekezlete, melyen a pályázatokat döntik el, az új pályakérdéseket meghatározzák s az uj tagokat ajánlák. Május 1-én nagygyűlés, melyen az osztályok terjesztik elő megállapodásaikat, a jutalmat nyert pályamunkák jeligés levelét bontják fel. Május 3-ikán elegyesülés, s az elnök és másodelnök megválasztása, továbbá az uj tagok megválasztása. Május 5-ikén, vasárnap, ünnepélyes közgyűlés. A természettud. társulatban márcz. 20-ikán dr. Schafarzik Ferencz a Cserhát eruptív kőzeteiről értekezett. Kimutatta, hogy a Cserhát vulkánjai a hajdani felső mediterrán tenger partján, tangencziális és radiális hasadékokon nyomultak föl. Utána Tausz Ferencz tanár mutatott be egy elmés készüléket a folyadékok fenéknyomásának megmutatására. Dr. Szabó József az ujabb hazai opál-leletekről tett jelentést s be is mutatta a Vörös-vágáson legújabban talált igen nagy példányú nemes opálokat. Az előadásokat választmányi ülés követte, amelyen a bírálók jelentése alapján kiadásra elfogadták Daday Jenő munkáját, Magyarország myriapoda-faunájáról. A társulat kezébe vette a természettudományi magyar műszavak tisztázását s az állat- és növénytan műszavai ügyében fontos lépéseket tett. Elhatározták, hogy mihelyt a fizető tagok száma eléri a 8000-et, a «Természettudományi Közlöny»-t két hetenkint megjelenő folyóirattá alakítják át. A Petőfi-társaság márcz 17-iki havi ülésén dr. Prém József egy erdélyi költőnőről, Újfalvi Krisztináról tartott előadást, ismertetve az írónő életét s műveit. Újfalvi Krisztina korának legszebb nője volt, de rendkívül bizarr életet folytatott. Még a ravatalon sem volt nyugta, mert szolgája megőrült, s a halottat kiragadta a koporsóból. Utána Ábrányi Emil két vendégtől, Dengi Jánostól és Palágyi Lajostól olvasott fel egy-egy verset, melyek tetszettek. Végül Margittai Dezső olvasta föl «Az igazgató úr» czimű rövid elbeszélését. A felolvasások után zárt ülés következett, amelyen Rydberg Viktor svéd írót tiszteleti taggá választották. Rydberg már régebb idő óta nagy érdeklődéssel viseltetik a magyar irodalom iránt s igen szép tanulmányt irt Petőfiről a Schöldeström-féle svéd nyelvű Petőfiéletrajz elé. Az országos képzőművészeti társulat e hó 17-ikén tartotta évi közgyűlését gr Károlyi Tibor elnöklete alatt. A tagok nagy számmal jelentek meg, s a művészek is nagy érdeklődést tanúsítottak. Gr. Károlyi Tibor elnöki megnyitó beszédében meleg szavakat szentelt Rudolf trónörökös emlékének. Főleg úgy emlékezett a megboldogult trónörökösről, mint a társulat védnökéről s a művészet, irodalom és tudomány pártolójáról. A társulat koszorút helyezett a trónörökös ravatalára s részvét-föliratot intézett a gyászoló felséges szülőkhöz és özvegyhez. A közgyűlés pedig jegyzőkönyvében adott kifejezést a fájdalom érzelmének. Ezután Keleti Gusztáv társulati igazgató olvasta föl emlékbeszédét Trefort Ágost fölött, mely nyomtatásban is megjelent. Főleg azokat a bokros érdemeket vázolta s emelte ki, melyeket az elhunyt miniszter a hazai művészet és műipar föllendítése körül szerzett, részint a műpártolással, részint a buzdítással, nagy részben pedig a szakoktatás megteremtésével s a fiatal tehetségek fölkarolásával. Keleti emlékbeszéde Trefortnak sokoldalú működéséből főkép azt emelte ki, mellyel a művészeti nevelést megteremtette, alapított művészeti iskolát, iparművészeti társulatot technológiai múzeumot, állami közép-ipariskolát, s lelkesedéssel ápolta a hazai művészet érdekeit. Kiemeli az emlékbeszéd, hogy Trefort tekintélyének egész súlyával hirdette és hangoztatta sokszor azt a nagyfontosságú, bár nem új elvet, egyúttal meggyőződést, hogy hazai művészetünk, jelen fejlettségének folytán immár joggal számíthat azon három rendbeli hatalom erélyesebb támogatására, amely a saját érdeke által is a művészet ápolására van utalva. E három nagy hatalom, mint a hazai művészet fölvirágoztatásának leghivatottabb tényezője: a magyar állam, a magyar egyház és a magyar társadalom. Az emlékbeszédet megéljenezték s az elnök a társulat nevében köszönetet mondott Keletinek. Dr. Szmrecsányi Miklós titkár terjesztette elő ezután a gondosan szerkesztett titkári jelentést mely bevezetőleg művészetünk fejlődését konstatálja az elmúlt évről is. A műcsarnok kiállításai azonban nem részesülnek a megérdemlett látogatásban, aminek oka alkalmasint az, hogy a kiállítások a borús és rövid napokból álló őszre esnek. A gyermekmenhely javára rendezett régi képek kiállítása sem hozta meg a várt eredményt. De a művásárlás nagyobb volt, mint előző évben. A társulat közvetítésével 1888-ban összesen 151 műtárgy kelt el 42,335 frtért, melynek kétharmadrészét magyar művészek kapták. A király ő felsége, ki husz rendes tagsági díjat vállat a társulatnál, a tizenegy magyar művésztől 9000 frtért vásárolt műveket s megvett néhányat a nemzeti muzeum is. A társulat maga tizenkét év alatt 77,468 frtot fordított művásárlásra. A jelentés aztán melegen emlékezik a társulat halottjairól : Trefort Ágostról, Henszlmann Imréről, Fuchs Gusztávról, Weber Ferenczről és Hahn Antalról. Végül pedig a számadások főbb tételeit mutatja be. Év végén a rendes tagok száma 1761 volt s azóta 42 uj tag jelentkezett. A kiállítások 324 frt deficzittel (10,895 frt bevétel ellenében 11,130 frt. kiadás) végződtek ugyan, de az évi mérleg azért nem kedvezőtlen. A kiadás 51,856 frt volt, de még maradt 3,042 frt. Az idei költségvetésben a bevételek 52,390 frtra irányozták elő, a kiadások 51,733 frtra. Majd a választások megejtésére került a sor. Első alelnök lett: Harkányi Frigyes, másod-alelnök: Barabás