Vasárnapi Ujság – 1889

1889-03-24 / 12. szám - A «Ház» (arczképekkel és képekkel 194. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

196 1-2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. Sándor, Tóth­­ József, Justh­ Zsigmond, Bródy Sán­dor, Palotás Fausztin. Előnyeiket, árnyoldalaikat Szana Tamás egyformán kiemeli a csinos képekben, melyekben irodalmi működésüket tükrözteti vissza. A diszszel kiállított kötet Hornyánszky Viktor aka­démiai könyvkereskedő kiadása. Dr. Kovács Pál élete és működése, írta dr. Koltai Virgil. Irodalmunk egyik h­osszú életpályája és sokféle működésű alakjának, a csak pár év előtt elhunyt dr. Kovács Pál humoristának életét kíséri végig e kötet, s ezzel együtt irodalmunkból félszá­zadra terjedő időt von be az életrajz keretébe. Győr város kulturai mozgalmaihoz is, melyeknek egyik él­tetője volt a népszerű férfiú, érdekes adatokat je­gyez föl, így a színészetről. Győrben jelent meg a kötet, s ott rendelhető meg a szerzőnél 1 frtért. Egy kis város krónikája, apró történetek, írta Molnár László. Tíz kisebb elbeszélést, rajzot talá­lunk a kötetben, az alföldi kisvárosi életből, vidá­mabb, vagy szentimálisabb apró történetet. Néme­lyikben a jellemző vonások is eléggé kiemelkednek. Ara 1 frt 20 kr. A franczia paiikamra vitái az elsőszülöttségi jogról és helyettesítésről 1826-ban. A franczia parlament hivatalos irataiból fordította és beveze­téssel ellátta dr. Neumann Károly. Budapest, Révai testvérek kiadása. A földbirtok feldarabolásának kérdésével foglalkozik e nagy terjedelmű kötet. A franczia kormány 1826-ban tett kísérleteket arra nézve, h­ogy az örökösödést a földbirtokra az első­szülöttségi joghoz kösse, de a pairek kamarája nagy és tanulságos vita után visszautasította e kísérletet. A vitában Francziaország legjelesebb szónokai, jo­gászai és politikusai vettek részt, s e beszédeket közli Neumann magyar fordításban 536 oldalt elfoglaló kötetben. Terjedelmes bevezetésben adja meg a vi­tákhoz szükséges tájékoztatást is. A csecsemő tápláltatásáról, s azon káros hatá­sok, melyek a nőre háramolh­atnak, h­a az nem szop­tat, habár egészsége azt megengedhetné , irta dr. Berger Ignácz orvos és nőgyógyász. A sok megfi­gyelni valót tartalmazó füzetet a Lampel-féle könyv­kereskedés adta ki s ára 40 kr. A nemzeti színházban márczius 10-ikán Szigli­getinek «Bélai Pál» történeti drámáját adták elő hosszú pihentetés után, uj szereposztással. Közönség közepes számmal volt jelen, mely h­e­lyenkint zajos tetszéssel fogadta a darab hatásosabb jeleneteit s költői szépségekben gazdag nyelvezetét. A már alig ismert mű iránt, mely Erdély történel­mének költők által leggyakrabban feldolgozott rész­letét jeleníti meg, mindvégig nem lankadt az érdek­lődés s vajmi kevesen lehettek jelen olyanok, kikre az előadás nem az újdonság ingerével hatott volna. Béldi Pál féltékenysége, s az ennek következtében támadt konfliktus, melynek Bánfi áldozatul esik. Béldi további h­arcza az ármánykodó fejedelmi udva­ronczok ellen, rabsága és bukása lebilincselik a né­zőket. A legtöbb taps Jászai Marinak jutott. E szerepet egykor Jókainé adta. Sok tapsot kapott a fejedelemmé ábrázolója, Hegyesi Mari is. Tőle is az a jelenet tetszett leginkább, midőn a fejedelemtől ke­gyelmet esd Bánfi számára. Bánfit Nagy Imre adta művészi sikerrel. Érdekes megemlíteni, hogy Apafi fejedelem szerepét, melyben az első előadás alkal­mával 1857-ben Egressy Gábor lépett fel, ma annak fia, Egressy Ákos játszotta. Az est sikeréhez járultak Szacsvay mint Béldi Pál, Bercsényi mint Teleki Mihály. A Teleki-pályázat eredménye az akadémián. Az 1888-iki gr. Teleki-pályázat eredményéről Szász Károly a márcz. 19-iki ülésben tett jelentést. A fel­olvasott bírálat terjedelmes, és behatóan foglalko­zik a figyelmet érdemlő művekkel, előnyeikkel és hátrányaikkal. A 100 arany jutalmat azonban ki le­hetett adni ama megszorító paragrafus alkalmazása nélkül, mely szerint a szerzőnek magának kell nyi­latkozni, ha a rosszaló bírálat mellett is fel akarja-e venni az aranyakat. A Teleki-díjra beérkezett 22 tragédiát Zichy An­tal elnöklete alatt Szász Károly és Arany László bí­rálták az akadémia részéről, a nemzeti színház pe­dig Ujh­ázy Edét és Nagy Imrét bízta meg a bírálat­tal. A pályaművek nagyobb része most is vagy szárnypróbálgatásból, vagy olyan írók művéből ke­rült ki, kik már sokat próbáltak, de nem kellő te­hetséggel. A 22 darab közül tizenötről alig van mit mondani. Átmenetül szolgál az érdemetlen da­rabokból a jobbakhoz «Hilderik», mely kiforratlan tehetség műve. Van talentuma a vérfagylaló jelene­tek kigondolására, egy képzelt kor vad és sötét szí­nezésére. Több tehetséggel és tanulmán­nyal készült «Julianus Apost­ata« (van egy másik «Apostata Ju­lian» is, de ez rossz). Az egész műhöz egy nagy épület anyagszerei összehordták, de az építés meg sem kezdődött. Ha a szerző még fiatal, remélni le­het tehetségétől. «A trónért*, Mária királyné és Kiss Károly vitája a trónért szebben van irva amannál, de csekély drámai erővel. Valamivel magasabb színvonalon áll ennél a «Végrendelet«, melynek színhelye Sziczilia s hőse Silvio király. Jól kigon­dolt mese, jól megindítva, de a jellemek fogyatéko­sak s a dráma fejlődése érdekét veszti. « Vera grófné» modern tárgy. Azt a kérdést veti föl: melyik a dere­kabb nő , ki nyíltan szakít férjével, mikor nem sze­reti s kiteszi magát a világ megszólásának, vagy pedig az, ki titokban kaczérkodik és megőrzi a világ becsülését. Az előbbi Vera grófnő. A probléma ér­dekes, fejtegetése azonban zavaros, befejezése pedig nincs, vagyis érthetetlen a vége. Nagy és lényeges hibája mellett is egyéb irodalmi tulajdonaiért egyik bíráló «Vera grófnő»-re szavazott. «A nagyság sú­lya« czím­ű történeti drámával foglalkozik ezután a bírálat. Hőse Temistokles, s e név volt a tragédia czime is mikor egyszer pályázott. Emlékeztet Shaks­peare «Coriolanus»-ára, kivált az első felvonásban sok a Sh­akspeare-reminiscienczia. Ez a darab is jól indul, de süppedékes talajra téved, fárasztó dikczióba fal. A két utolsó felvonás a leggyöngébb része. Jelen alakjában alig volna színrehozható. Ezután áttér a bírálat «A nagyravágyó» tragédia ismertetésére. Ez sem először jelenik meg az aka­démia előtt. Már egyszer pályázott «Sirius» czimen. Hőse, Martins, római lantos, Nero korában, minden inkább, mint nagyravágyó. A vékony mese gyönge és ingatag cselekvényével, melyben a hősnek magá­nak van legkevesebb s legkevésbbé tettleges része, mert úgynevezett «nagyravágyását» egyetlen tettel, sőt egy erős elhatározással sem igazolja — e vékony mese mindamellett oly csinosan van szőve s cserge­dező patakként előbb-előbb hajtva, hogy a darabot — talán erőteljesebb s izmosb tehetségre valló, de durvábban s esetlenebbül faragott versenytársaival szemben határozott előnyre emelik amazokat felül­múló jobb tulajdonai: a túlzásoktól és szertelensé­gektől ment, bár szintén nem valami erős és biztos jellemzés, úgy a személyekben, mint a meglehetősen halvány, de legalább nem hamis korrajzban : a nyelv tisztasága, a verselésnek valamennyi társa fölött ki­magasló csínja s szabatossága s végre az, a Teleki­pályázatnál különösen figyelembe veendő szempont, hogy az összes pályaművek közt ez az egyetlen, a­melyet aránylag csekély igazítással (melyek közé a hős versenydalának mással, kevésbbé dagályos, ke­vésbbé kihívó, de erőteljesebb, hazafias, vagy Róma romlását sirató dallal felcserélését is számíthatni) — színpadra lehet vinni, míg a többieket — még a jobbakat is­­ csak teljes átdolgozással lehetne. A bíráló bizottság elnöke fölvetette a kérdést: kívánja-e a bizottság a megszorító paragrafust al­kalmazni a jutalom kiadására nézve. A bizottság azonban abban a véleményben volt, hogy miután anna­k, melynek eredeti czélja a netalán túlérzékeny írók önérzetének kímélése volt, a hozzá fűződött balmagyarázatok miatt czélját merőben eltévesztette s gyakorlatilag sem bizonyult életrevalónak, mert nem volt eset, hogy a­z alkalmazása mellett pálya­díjt nyert, köztük elismert drámaírók közül, egyik is a jutalmat fel ne vette volna, csak az esetben al­kalmaztassák, az akadémia tekintélyének megóvására, ha a társai közt legjobb mű is irodalmi színvonalon alul állana s azért a­z eme kifejezésének : «a bírálók a jutalomra egy művet sem találtak érdemesnek» — legenyhébb értelmezés adassék. A bizottság a jelen esetben a jutalomnak a XXI. számú «Nagyravágyó» czimű és Ph­aeton jeligéjű pályamű részére feltétlen kiadását hozza javaslatba. A jeligés levélke felbontatván, a megjutalmazott «Nagyravágyó» szerzőjéül Somló Sándor neve tűnt ki. Somló vidéki színész, ki az «Első szerelem» és «Ovid» czimű vígjátékával és az «Apród» czimű köl­tői beszélyével már pályadijakat nyert. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia, márcz. 18-iki ülésén szakszerű előadások voltak napirenden. Iitkés­ Béla levelező tag «Az erdélyi havasok geo­tektonikai vázlata» czimmel tartotta székfoglalóját, mely az erdélyi havasok földtani alkatát tárgyalta. Szily Kálmán «Adalék a pontmozgás tárgyalásához» czímű értekezésében a mozgást a rendes szokástól eltérőleg nem egy mozdulatlan tengelyrendszerre, hanem olyan forgó tengelyrendszerre vonatkoztatja, melyben az alapsíkot a mindenkori vezérsugár és a mindenkori sebesség iránya szabja meg. Ugyanő bemutatta Korda Dezső dolgozatát «a fény hatásá­ról a seleniumra» Korda vizsgálatai szerint, melye­ket a Collége de Franceon, Moscat tanár laborató­riumában végzett. Balla Mátyás «a növény-vegytan egy új feladatáról», a növényi organizmus titkainak kiderítéséről értekezett, majd felolvasta Neumann Zsigmond tanulmányát«a ciininum bannicum elem­zéséről», mire az ülés véget ért. A márczius 19-iki összes­ ülésben megállapították a nagygyűlés sorrendjét. Április 30-án az osztályok értekezlete, melyen a pályázatokat döntik el, az új pá­lyakérdéseket meghatározzák s az uj tagokat ajánl­ák. Május 1-én nagygyűlés, melyen az osztályok terjesztik elő megállapodásaikat, a jutalmat nyert pályamunkák jeligés levelét bontják fel. Május 3-ikán elegyes­ülés, s az elnök és másodelnök megválasz­tása, továbbá az uj tagok megválasztása. Május 5-ikén, vasárnap, ünnepélyes közgyűlés. A természettud. társulatban márcz. 20-ikán dr. Schafarzik Ferencz a Cserhát eruptív kőzeteiről értekezett. Kimutatta, hogy a Cserhát vulkánjai a hajdani felső mediterrán tenger partján, tangenczi­ális és radiális hasadékokon nyomultak föl. Utána Tausz Ferencz tanár mutatott be egy elmés készü­léket a folyadékok fenéknyomásának megmutatá­sára. Dr. Szabó József az ujabb hazai opál-leletekről tett jelentést s be is mutatta a Vörös-vágáson leg­újabban talált igen nagy példányú nemes opálokat. Az előadásokat választmányi ülés követte, a­melyen a bírálók jelentése alapján kiadásra elfogadták Da­day Jenő munkáját, Magyarország myriapoda-fau­nájáról. A társulat kezébe vette a természettudo­mányi magyar műszavak tisztázását s az állat- és növénytan műszavai ügyében fontos lépéseket tett. Elhatározták, hogy mihelyt a fizető tagok száma eléri a 8000-et, a «Természettudományi Közlöny»-t két hetenkint megjelenő folyóirattá alakítják át. A Petőfi-társaság márcz 17-iki havi ülésén dr. Prém József egy erdélyi költőnőről, Újfalvi Krisztináról tartott előadást, ismertetve az írónő életét s műveit. Újfalvi Krisztina korának legszebb nője volt, de rendkívül bizarr életet folytatott. Még a ravatalon sem volt nyugta, mert szolgája meg­őrült, s a halottat kiragadta a koporsóból. Utána Ábrányi Emil két vendégtől, Dengi Jánostól és Pa­lágyi Lajostól olvasott fel egy-egy verset, melyek tetszettek. Végül Margittai Dezső olvasta föl «Az igazgató ú­r» czimű rövid elbeszélését. A felolvasá­sok után zárt ülés következett, a­melyen Rydberg Viktor svéd írót tiszteleti taggá választották. Ryd­berg már régebb idő óta nagy érdeklődéssel viselte­tik a magyar irodalom iránt s igen szép tanulmányt irt Petőfiről a Schöldeström-féle svéd nyelvű Petőfi­életrajz elé. Az országos képzőművészeti társulat e hó 17-ikén tartotta évi közgyűlését gr Károlyi Tibor el­nöklete alatt. A tagok nagy számmal jelentek meg, s a művészek is nagy érdeklődést tanúsítottak. Gr. Károlyi Tibor elnöki megnyitó beszédében meleg szavakat szentelt Rudolf trónörökös emléké­nek. Főleg úgy emlékezett a megboldogult trónörö­kösről, mint a társulat védnökéről s a művészet, iro­dalom és tudomány pártolójáról. A társulat koszorút helyezett a trónörökös ravatalára s részvét-föliratot intézett a gyászoló felséges szülőkhöz és özvegyhez. A közgyűlés pedig jegyzőkönyvében adott kifejezést a fájdalom érzelmének. Ezután Keleti Gusztáv társulati igazgató olvasta föl emlékbeszédét Trefort Ágost fölött, mely nyom­tatásban is megjelent. Főleg azokat a bokros érde­meket vázolta s emelte ki, melyeket az elhunyt mi­niszter a hazai művészet és műipar föllendítése kö­rül szerzett, részint a műpártolással, részint a buz­dítással, nagy részben pedig a szakoktatás megte­remtésével s a fiatal tehetségek fölkarolásával. Keleti emlékbeszéde Trefortnak sok­oldalú működéséből főkép azt emelte ki, mel­lyel a művészeti nevelést megteremtette, alapított művészeti iskolát, iparmű­vészeti társulatot tech­nológiai múzeumot, állami közép-ipariskolát, s lelkesedéssel ápolta a hazai mű­vészet érdekeit. Kiemeli az emlékbeszéd, hogy Tre­fort tekintélyének egész súlyával hirdette és hangoz­tatta sokszor azt a nagyfontosságú, bár nem új elvet, egyúttal meggyőződést, hogy hazai művészetünk, jelen fejlettségének folytán immár joggal számíthat azon három rendbeli hatalom erélyesebb támogatá­sára, a­mely a saját érdeke által is a művészet ápo­lására van utalva. E három nagy hatalom, mint a hazai művészet fölvirágoztatásának leghivatottabb tényezője: a magyar állam, a magyar egyház és a magyar társadalom. Az emlékbeszédet megélje­nezték s az elnök a társulat nevében köszönetet mondott Keletinek. Dr. Szmrecsányi Miklós titkár terjesztette elő ez­után a gondosan szerkesztett titkári jelentést mely bevezetőleg művészetünk fejlődését konstatálja az elmúlt évről is. A műcsarnok kiállításai azonban nem részesülnek a megérdemlett látogatásban, a­minek oka alkalmasint az, hogy a kiállítások a bo­rús és rövid napokból álló őszre esnek. A gyermek­menhely javára rendezett régi képek kiállítása sem hozta meg a várt eredményt. De a művásárlás na­gyobb volt, mint előző évben. A társulat közvetíté­sével 1888-ban összesen 151 műtárgy kelt el 42,335 frtért, melynek kétharmadrészét magyar művészek kapták. A király ő felsége, ki husz rendes tagsági díjat vállat a társulatnál, a tizenegy magyar mű­vésztől 9000 frtért vásárolt műveket s megvett né­hányat a nemzeti muzeum is. A társulat maga tizen­két év alatt 77,468 frtot fordított művásárlásra. A jelentés aztán melegen emlékezik a társulat halott­jairól : Trefort Ágostról, Henszlmann Imréről, Fuch­s Gusztávról, Weber Ferenczről és Hahn Antalról. Végül pedig a számadások főbb tételeit mutatja be. Év végén a rendes tagok száma 1761 volt s azóta 42 uj tag jelentkezett. A kiállítások 324 frt deficzit­tel (10,895 frt bevétel ellenében 11,130 frt. kiadás) végződtek ugyan, de az évi mérleg azért nem ked­vezőtlen. A kiadás 51,856 frt volt, de még maradt 3,042 frt. Az idei költségvetésben a bevételek 52,390 frtra irányozták elő, a kiadások 51,733 frtra. Majd a választások megejtésére került a sor. Első alelnök lett: Harkányi Frigyes, másod-alelnök: Barabás

Next