Vasárnapi Ujság – 1889
1889-04-07 / 14. szám - Báró Bánffy György (arczképpel) 228. oldal / Élet- és jellemrajzok
12. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI (ÚJSAG. 229 Nemzeti színház. A «Vegyes párok» eredeti színmű került első előadásra márcz. 29-ikén a nemzeti színházban. A darab névtelenül volt beadva, s csak az előadás előtt pár nappal lett ismeretessé, hogy a szerző Dóczi Lajos. A színlap már hirdette a szerző nevét. Dóczi a színpad számára eddig történeti vagy legalább történeti hátterű és régi pásztori elemekből álló vígjátékokat írt, poétikus hangulatban, idylli részekkel, most azonban társadalmi kérdéshez nyúlt, s a «Vegyes párok» semmi mást nem jelent, mint a keresztény és zsidó házasságot. E kényes elég kérdést ízléssel tárgyalja a szerző, s rokonszenves elemekkel dolgozik feladata fejtegetésében. Az iránydaraboknak gyakori baja, hogy sokat elmélkednek, hogy a színműbe sok vezérczikk jut, itt sem hiányzik. A színpad éltető eleme, a cselekvény lassú menetű és fejlődésű, a párbeszédekben sok a komoly szó. De formásan van dolgozva, elmésségekkel fűszerezve, s a színművet a közönség érdeklődve nézte végig, a szerzőt többször tapsolta, de az nem jelent meg a színpadon az előadók iránt pedig osztatlan elismeréssel adózott. Mindjárt a darab legelején dr. Gold zsidó orvos kimondja, hogy a zsidók és keresztények közti házasságot törvény nem oldhatja meg; mert elébb még e kérdésnek a szivekben kell megoldva lennie s csak azután eredményezhet jót a vegyes házassági törvény. A vegyi elemek csak bizonyos hőfoknál alkothatnak új elemet. E hőfok a kölcsönös rokonszenv. A színmű eseményei azonban azt mutatják, hogy mégsem így történik. A «vegyes párok» boldogak lesznek, habár megpróbáltatások árán. A szerző egy meglehetősen ideális világban, meg is oldja a szivekben is a faji és társadalmi összeolvadást. Turgony Lajos (Mihályfi), ki, elszegényedett ősnemes sarja, nőül veszi Rózsaynak, az uj földesúrnak leányát, Malvint (Márkus Emília), kit a szülők nem az ősi czimerért adnak oda, hanem mert a lány szereti Lajost. Sőt az egész család kitér a zsidó vallásból. De Turgony számításból házasodott. A vidéki gentry görbe szemmel nézi Rózsayékat. Turgony daczol velük, s habár a nemes családok nem viszonozzák a látogatásokat, ő mindenütt bemutatja feleségét és annak családját. A Ramóczy-család is a legnagyobb hidegséggel fogadja őket. De nemsokára megszeretik. Csak Malvint nézik le, és sértegetik a nők, úgy, hogy a legnagyobb felindulással távozik el a társaságból. A férj azonban ott marad daczból. Később férj és nő közt nagy párbeszéd fejlődik ki s a társadalmi kérdés fölépül köztük. A darab azonban a könyebb oldalon ereszt hajtásokat. A gentry előítélete puhul, az új embereket befogadják maguk közé, és Turgony képviselő lesz.Az iránydarab eseményei egyszerre más mederbe csapnak és a vígjátéki bonyodalmak és epizódesemények tölti be a második részt; a férj féltékenysége, s ezzel fölébredő szerelme Malvin iránt, a Rózsay hadnagy és Rámóczi Fruska közti szerelem, mely házasággal végződik. A befejezés az, hogy Turgony megszereti a feleségét, s megszerzi ezzel a boldogság föltételét; a pénz és rang kérdése pedig elenyészik köztük. A darab tendencziája élesen van felvetve, de aztán élét veszti. Hibái mellett is érdekes mű. Nem az igazi, reális életet festi, de színekben és hangulatban nincs hiány. Az előadásban Márkus Emiliáé a főrész. Mihályfit (Turgony) különösen akkor tapsolták, mikor az ősi névről beszélt neje előtt Vizváry (Rózsay), Náday (gr. Kenessey) jeles alakításban mutatták be szerepöket. Szacsvayné, Nagy Ibolya, Tolnainé, Horváth, Szigeti Imre, Császár is részesei a dicséretes előadásnak. Népszínház. A népszínműi pályázat jobb darabjainak bemutatását ápril 4-ikén kezdte meg a népszínház. «Az asszonyok bűne» czímű fővárosi életkép került először színre, melyet a jutalmat nyert «Náni» mellett a legjobbnak ítéltek a bírálók. Az előadás arról győzte meg a közönséget, hogy gyönge darab, s az benne a legjobb, hogy a szerzőnek (ki Rónaszéki Gusztáv vidéki színész) első darabja, mely után remélni lehet tőle jobbat is, mert tehetsége van, hogy több színpadi értéket is adhasson idővel dolgozatának. «Az asszonyok bűne» rövid története az, hogy Brunner vendéglős neje, Lilla, még leánykorában gyöngéd leveleket váltott Kresnyák János pinczérrel, aki most e levelekkel zsarolja, pénzt csikar tőle, drámai háborgásokat idéz elő az asszony lelkében, sőt a Dunába is belekergeti, honnan azonban kiszabadítják. A darab végén aztán kisül, hogy Brunner már a felesége lánykorában tudta és megbocsátotta neki ezt a viszonyt, sőt a levelet is ismerte. Ezt a mesét a szerző nagyon sokra becsülte, mikor három felvonást mért hozzá, mert az lett volna a legegyszerűbb Brunnernétől, hogy mikor Kresnyák zsarolni kezdi, egyszerűen a férjéhez appellál, aki úgyis tud mindent, és a zsarolónak kiadja az utat, mielőtt dráma keletkezhetnék. A vékony és erőtetett cselekvénynél többet ér a darab czifrasága, a mellékes dolgok, egy csomó mindenféle alak, kiket jól lehet ábrázolni, egy pár mulatságos jelenet, melyet a közönség szívesen meg is mosolygott. A darab főszerepét, a korcsmárosnét egy vendég, Lukács Juliska k. a. játszotta, s a meglehetős hálátlan szerepben is jó fogalmat gerjesztett képességéről. Pálmai Ilkának egy frizbnő mulatságos szerepe jutott s azt teljes jókedvvel játszotta. Horváth, Vidor, Németh, Szirmai, Újvári játékának a szerző sokat köszönhet. Czernin Mariska vidéki színésznő egy kisebb naiv szerepben jó sikerrel mutatta be magát. A jelen volt szerzőt kitapsolta a közönség. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar tud. akadémia ápril elsején tartott ülése a nyelvtudománynak volt szentelve. Budenz József r. tag volt az első felolvasó, ki az ugor nyelvek harmadik személynévmásáról értekezett. Utána Petz Vilmos mutatta be dr Boros Gábornak, mint vendégnek értekezését «Az ó-attikai komédia kardalai» czimmel. A szerző kimutatja, mi a lényege az Arisztophanesnél előforduló kardaloknak. Szól a kardalok történetéről és keletkezési módjáról. Tagajánlások az akadémián. Márczius utolsó napjáig lehetett beadni az akadémia titkári hivatalában a tagajánlásokat. A beérkezett ajánlatok szerint a megüresedett 22 tagsági helyre összesen 34-en vannak megválasztásra ajánlva, és pedig tiszteleti tagnak 3, rendes tagnak 9 levelező tagnak 16 és külső tagnak 6. Ajánlva vannak : az első osztályban Mikszáth Kálmán (ajánlja Szász Károly) és Valkay Károly (ajánlják Joannovics György és Vadnay Károly) levelező tagoknak ; továbbá Misteki Ferencz bázeli tanár (aj Budenz József), Munir pasa török közoktatási miniszter (aj. Vámbéry Ármin) és Schuchardt Hugó gráczi egyetemi tanár (aj. Hunfalvy Pál és P. Thewrewk Emil), Mahcsachandra Nyayaratna szanszkrit tudós Kalkuttában (ajánlja dr. Duka Tivadar), külső tagoknak. A második osztályban : Kerkapoly Károly (ajánlja Tóth Lőrincz) és báró Nyáry Jenő (aj. Pulszky Ferencz, Schwarcz Gyula és Thaly Kálmán) tiszteleti tagoknak ; továbbá Jakab Elek(aj. Pesty Frigyes, Szabó Károly és Wenczel Gusztáv), Károlyi Árpád (aj. Salamon Ferencz), Pauer Imre (aj. Schvarcz Gyula) és Vécsey Tamás (aj. Kautz Gyula) rendes tagoknak: dr. Alexander Bernát (aj. Domanovszky Endre), Balogh Jenő kir. főügyészségi fogalmazó (aj. Tóth Lőrincz), dr. Márki Sándor (aj. Nagy Iván), dr. Schwartzer Ottó (aj. Tóth Lőrincz), Felméri Lajos, kolozsvári tanár (aj. Brassai Sámuel), dr. Szendrey János (ajánlja Pulszky Ferencz) és Wosinszky Mór apári plébános (aj. Pulszky Ferencz) levelező tagoknak. Végül dr. Mayer Salamon bécsi egyetemi tanár (aj. Tóth Lőrincz) és René de Matilde, a párisi «Société d'Histoire Diplomatique» főtitkára (aj. Fraknói Vilmos) külső tagoknak. A harmadik osztályban : b. Podmaniczky Géza (aj. Konkoly Miklós) tiszteleti tagnak; Horváth Géza (aj. Frivaldszky János), Hőgyes Endre (aj. Jendrassik Jenő és Fodor József), Koch Antal (aj. Szabó József), König Gyula (aj. Szily Kálmán) és Wartha Vincze (aj. Than Károly) rendes tagoknak; továbbá dr. Antal Géza (aj. Mihálkovics Géza), dr. Borbás Vincze (aj. Hazslinszky Frigyes), dr. Daday Jenő (aj. Frivaldszky János és Chyzer Kornél), Gothard Jenő (aj. Konkoly Miklós), dr. Schenk István, kir. bányatanácsos (aj. Than Károly), dr. Schulek Vilmos (aj. Jendrassik Jenő és Fodor József) és dr. Schmidt Sándor (aj. Krenner József) levelező tagoknak ; s végre Hoffmann Ágost berlini egyetemi tanár (al. Than Károly) kültagnak. A történelmi társulat ápril-iki ülésén Thaly Kálmán a Rákóczi és bujdosó magyarjai menedékhelyéről, Rodostóról tartott előadást. Tavaly ősszel járt ott, hol oly sok emlékeztet a magyarokra, s hol a lakosság közt mostanig is élénken megmaradt Rákóczi és az ott lakott magyarok emléke. Ott van a magyarok utczája, amelynek egyik sorát Rákóczi építette a barokk stílű római katholikus kápolnával együtt. A rodostói egyházközség anyakönyvei igen sok érdekes adatot tartalmaznak a rodostói magyarokról. Rákóczi házai már romladozó állapotban vannak és szegény örmény családok laknak bennük. Legérdekesebb Rákóczinak ebédlő háza közel a tengerhez, amely még most is meglehetősen ép. A Rákóczi istállója is fennáll. A magyar földeket a törökök még ma sem adják ki senkinek, annyira tiszteletben tartják a fermánt, a mely a földeket a magyar emigráczió tulajdonába bocsátotta. Mikes Kelemen halálának dátumát is helyreigazítja Thaly; eddig az 1762. év volt a halálozás évéül elfogadva, ő azonban az anyakönyvből az 1761. okt. 2-át olvasta ki. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a kiválóan érdekes előadást. Ezután dr. Szádeczky Lajos olvasta föl Pór Antal értekezését Kálmán győri püspökről, Róbert Károly király természetes fiáról, aki az 1317. év elején született. A filológiai társaság ápril-iki ülésén Vietorisz József bemutatta Hegedűs István kolozsvári tanár latin fordításában Petőfi «Őrült» és «Egy gondolat bánt engemet» kezdetű költeményét. Ezután dr. Fialovszky Lajos értekezett a «meghonosodott idegen szók írásáról.» E tárgyat Kalmár E. tanár pendítette meg először a társaságban, ki szintén a mellett volt, hogy az idegen szavakat magyaros helyesírás szerint kell írni. Fialovszky három osztályba sorozta az idegen szavakat, u. m. egészen idegen hangzásuak, azután magyaros csengésüek és írásuak, azaz már meghonosodott, és végre magánhangzókban magyarosodott, de még mássalhangzókban némileg idegen kiejtésű szók osztályába. Emezeknek írására ajánlja a hangtörvényeknek teljes alkalmazását. (tehát: magnézium, foszfor, klór, kvarcz, cziprus, szerpentin írásmódot.) Az X-et meghagyhatónak tartja. Ponori Thewrewk Emil azt hangsúlyozza, hogy főtörekvésünk az legyen, hogy minél kevesebb idegen szót honosítsunk meg és csak akkor magyarosítsuk az idegen szavakat, ha azok már teljesen meghonosodtak. Pruzsinszky határozottan ellene van a minden áron való magyaro izásnak. Azt óhajtja, hogy Fialovszky előadó az idegen szavakat bizonyos elvek szerint csoportosítaná s róluk készített jegyzéket terjesztene a társaság elé. MI ÚJSÁG: A királyi pár ápr. 11-én utazik el Mária Valéria főherczegnővel Budapestről. Anélkül, hogy Bécsben kiszállanának, egyenesen Ischlbe utaznak; a királyné csak onnét megy Wiesbadenbe, a király pedig csakhamar visszatér Bécsbe. A király a trónörökös arczképe előtt, a felsége néhány napra Bécsbe ment, honnan e hónikára várták vissza. April 4-ikén meglátogatta a Künstlerhaus képkiállítását, és egy óráig maradt ott. Azonnal szemébe tűnt Rudolf trónörökös utolsó arczképe, melyet Adjukiewicz festett. A királyfi e képet kevéssel halála előtt rendelte meg a lengyel művésznél, akit aztán egyre sürgetett, hogy a művet január végéig okvetlen fejezze be. A trónörökös tudvalevőleg január 30-án lőtte magát agyon. A kép akkor már kész volt, csak a drapériák hiányoztak. A király sokáig állott fiának utolsó képe előtt, némán, szomorún, egy pillanatra sem véve le szemét az alakról. Kísérőihez intézett szavaiban a képet hűnek, s kivált a boldogult testtartását jónak mondta rajta. A trónörökös koporsója, Rudolf trónörökös holttestének végleges nyugalomra helyezése még e hó első felében megtörténik. A trónörökös koporsója még mindig a kapuczinusok síboltjának előcsarnokában van. A végleges eltemetésre szánt nagy szarkofág Kirsch kormánytanácsos tervei szerint már csaknem teljesen elkészült. A trónörökös szarkofágját Mária Terézia koporsójától jobbra, a szerencsétlen Miksa császár földi maradványai közelében fogják elhelyezni. Az ezüstözött rézből készült szarkofág nagy koporsó alakú és a késő renaissance stílusában készült. A szarkofág díszítménye is réz, de gazdagon ezüstözve. Az egész szarkofág hat oroszlánlábon áll; az oldalfalakon két, antik babér koszorúval körülvett oroszlánfő van alkalmazva, melyek gyűrűs fogantyúkkal ellátvák. Az oroszlánfők közt, továbbá a szarkofág fejénél és lábánál a trónörökös czímerei díszlenek. A fedél egészen egyszerű. Művészi kivitelű feszület van elhelyezve rajta, körülvéve ezüst babérkoszorúval, melynek közepén egy rézlapon a következő felírás olvasható: «Rudolphus Princeps Hereditarius Imperii Austriae Regni Hungariáe etc. etc. Francisci Josephi I. Imperatoris Austriae Regis Hungariáe et Elisabethae Imper. Regni, filius. Natus Laxenburgii die XXI. mensis Augusti MDCCCLVIII. Donatus in villa Meyerling die XXIX. mensis Januarii MDCCCLXXXIX. H. s. e.» Cop-Marlet Marának a délszláv nőkről szóló munkáját, mely Grill kiadásában jelent meg, Frick Vilmos bécsi könyvárus vette át. E műből mai számunkban három képet mutatunk be: Az Eiffel-torony. A párisi világtárlat óriás tornya elkészült ápril első napjára és ennek megünneplésére huszonegy ágyúlövés dördült el s óriási trikolort vontak fel a torony tetejére. A felhúzó gépek is már ápril 20-ától kezdve működni fognak. A torony harmadik emelete 277 méter magas, ennek tetőzete 285 méternyire van, a legfelsőbb rész pedig, honnan a villamos fény fog ragyogni, 300 méter. Ez alatt is van kis terrasse, melyre a harmadik emeletről lépcsőn juthatni fel. A világító toronyról a fény hetven kilométer távolságra fog ellátszani.