Vasárnapi Ujság – 1890
1890-07-06 / 27. szám - Petőfi ismeretlen levele követválasztása tárgyában. Közli Baróti Lajos 434. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
434 alatt küldték szabadságra, hogy a Kaukázusban a császári testőrség számára különös nagyságú, szép férfiakat keressen. Két héttel utóbb Szibennel elvétették Urugov herczeg első szakácsának leányát, kivel Sziben már régóta megismerkedett. A boldog párt hat heti nászútra küldték. Végre Akzovra, az első komornyikra is rákerült a sor. Megjegyzendő, hogy a két legelői megnevezett egyén távolléte alatt a rejtélyes levelek csak úgy, mint máskor, rendesen érkeztek. Most tehát majdnem bizonyos volt, hogy Akzov a nihilisták szolgálatában áll, s csakis az ő közvetítése mellett jutnak a levelek a palotába. Akkor parancsot kapott, hogy a péterhofi palota berendezését a helyszínen tekintse meg, s ennek állapotáról szóbeli jelentést tegyen. A szegény ember sírva hagyta el helyét és eltávozott, de azért másnap majdnem ugyanazon órában — ismét csak ott találták meg a levelet! Föl kell váltani az egész őrséget, el kell bocsájtani a német eredetű lovászokat, és mindenekelőtt félre a franczia szakácsokkal és kuktákkal ! — monda Richter tábornok. Úgy is történt. Ó-orosz ezredek helyett finnlandi gyalogság jutott a palotába, néhány lengyel és német lovászt elbocsájtottak az istállókból, és a franczia főszakács kivételével a többi idegen cselédséget azonnal szélnek eresztették. Mindez nem változtatott a dolgon, utoljára egyetlen ember sem maradt meg a régi helyén, mindenütt más képeket lehetett látni. Voronzov-Daskov herczeg főhadsegéd engedelmet kért a császártól, hogy mindenkit rangkülönbség nélkül kérdőre vonhasson, aki a téli palotába lép, és a császári lakosztály elkülönített küszöbét elhagyja. Mindjárt az első napon Miklós nagyherczegre, nemkülönben a Leuchtenbergi herczegnére került volna a sor, de ezt Voronzov mégsem akarta koczkáztatni. A levél azonban pontosan megérkezett. Ott találták meg az úgynevezett Malachit-terem első ajtajának kilincsére akasztva. Másnap senki sem jött, mert híre járt, hogy mindenkit megmotoznak. A vége az lett, hogy minden a réginél maradt. (Folyt. kav.) VASÁRNAPI ÚJSÁG. 27. SZÍM. 1890. xxxvii. ÉVFOLYAM. PETŐFINEK ISMERETLEN LEVELE KÖVET VÁLASZTÁSA TÁRGYÁBAN. Petőfi alább közlendő levelének megérthetése végett szükségesnek tartjuk a következőket elmondani : Petőfi 1848-ban követté szándékozván lenni, a Kis-Kúnságban lépett föl mint képviselőjelölt. Azonban az ellenpárt, melynek Nagy Károly, a szabadszállási pap fia, volt a jelöltje, mindent elkövetett a népszerű költő megbuktatására. Etette-itatta a népet, Petőfit pedig mindenféle rágalmakkal illette, többek között, hogy lázító, hazaáruló, orosz kém, szóval olyan ember, kinek nemcsak megbuktatását, hanem még agyonveretését is jó néven verné a minisztérium s az egész nemzet. Így történt, hogy a választás napján (jun. 15.) a félrevezetett nép a Szabadszálláson megjelent költőre rárohant és agyonütéssel fenyegette. Petőfi a város főbíráját s a választó bizottság elnökét a történendő balesetért felelőssé akarta tenni, de ezek azt válaszolák, hogy ha tüstént el nem takarodik, ők nem felelnek életéért. Ily helyzetben Petőfi kénytelen volt odahagyni a választás színhelyét. A város rendelt neki kocsit, a kocsisnak pedig meghagyták, hogy ne az országúton, hanem mellékutakon vigye Petőfit Szentmiklósra, nehogy szentmiklósi és laczházai párthíveivel találkozzék. Midőn ezek a választás helyére, Szabadszállásra értek, Petőfit már akkorra elvitték onnan, őket pedig a város végén azzal fenyegették a fölfegyverzett ellenpártiak, hogy agyonverik, ha bemennek, mire a vérengzés elkerülése végett visszafordultak s nem vettek részt a választáson.1 így történt, hogy Nagy Károly egyhangúlag választatott meg követté. 1 Lsd. Kun-Szent-Miklós és Laczháza választó polgárainak a követválasztás megsemmisítése iránti folyamodványát, Nemzet, 1884. 26. sz. (A «Miskolcz és Vidéke» után, hol Bankos Margit urnő, igen érdekes adatokat közölt volt Petőfi követjelöltségéről.) Petőfi pártja a minisztériumhoz fordult, a szenvedett jogsérelem orvoslását s a törvénytelennek tartott választás megsemmisítését kérve. Petőfi viszont a közönség elé vitte ügyét, elpanaszolván mindazon visszaéléseket és erőszakoskodásokat, melyek szerinte bukását okozták. Ellenfele erre egy goromba czikkben felelt, melyet, miután egy lap sem akart fölvenni, a «Pesti Hírlap» hirdetési rovatában tett közzé.3 Petőfi sértve érezvén magát, Jókai és Pálffy Albert által párbajra hízta Nagy Károlyt. Azonban ez nem fogadta el a kihívást, hanem Perczel Mór rendőr osztályfőnöknél Petőfit, mint ki életére tör, följelentette. Másnap segédje, Pálffynak egy nagy társaság előtt kijelenté, hogy megbízója a párbajt elfogadja, de nem pisztolyra, mint Petőfi segédei kívánták, hanem csak kardra. Jókai és Pálffy ragaszkodtak a pisztolyhoz, mibe a kihívott segéde nem akarván beleegyezni, a segédségről lemondott. Petőfi azután úgy boszúlta meg magát ellenfelén, hogy fölszólítást intézett a nemzetgyűlési követekhez, arra kérve őket, hogy ily megbélyegzett emberrel egy sorba ne üljenek, «nem az iránta való szívesség vagy barátságnál, hanem azon tiszteletnél fogva, mellyel e testület magának tartozik.»5 E felszólítást Petőfi tenyérnyi kis lapra nyomatva, a követek asztalaira tétette. Julius 8-án a nemzetgyűlés elé került a választás ügye. A nemzetgyűlés kiváló figyelmet tanúsított a fiatal költő «a nemzet kitűnő dísze iránt», mint Petőfit az ülés folyamán egyik szónok, Kazinczy Gábor nevezte és vizsgálatot rendelt el, mely czélból Asztalos Pál, Besze János és Bónis Samu követeket küldé ki. Minderről szól Petőfinek következő levele, melyet 1848. julius 9-én barátjához, Bankos Károlyhoz intézett, s melyet ez régi irományai között megtalálván, közlés végett szives volt nekem másolatban megküldeni. Az érdekes és eddigelé ismeretlen levél így hangzik: * Pest, julius 9. 1848. Kedves barátom! Alkalmasint olvastad már a hírlapokból Nagy Károlynak, Kis-Kunság dicsőségének, heroicus magaviseletét. Soha Kis-Kunság magát még oly csufosan pelengérre nem tette, mint ezzel a nyomorú fattyúval. Már nem is jár a gyűlésekbe és átaljábfn nyilvános helyen sehol sem láthatni. Ha a legutosó hitvány borbély legényt provokáltam volna, nem hátrált volna olly förtelmesen, mint ő. Midőn először hozzá küldtem secundansaimat, nem csak hogy el nem fogadta a párbajt határozottan, de rögtön futott Perczel Móriczhoz, mint policzájfőnökhöz, hogy oltalmazza az életét, mert én törvénytelen úton akarok elégtételt venni rajta. Már ekkor föl voltam e példa nélküli gyávasága által mentve minden további elégtételadás vagy vevéstől, csak az volt hátra, hogy fölpofozzam vagy megkorbácsoljam ; mindazáltal, hogy másnap az a hír terjedt, miszerint kész már a párbajt elfogadni, magam küldtem ismét secundánsaimat hozzá vagyis az ő secundánsához, ki azt nyilatkoztatta, hogy csak kardra megy, de pisztolyra nem ... ezt azon ember nevében nyilatkoztatta, ki néhány nappal nyilvános A «Márczius Tizenötödiké «-ben, «Életképek »-ben, • Pesti Hirlap»-ban stb. Újból kiadta Gyulai Pál, Petőfi vegyes műveiben, 3. köt. 183—198. 1. 3 «Szózat Petőfi Sándorhoz, czim alatt. Kelt: «Szabadszálláson, junius 21. 1848. Megjelent a Pesti Hirlap 1848. 99. (jul. 5.) számában, a «Hirdetések» rovatában. * Lsd. Jókai és Pálffy nyilatkozatát Petőfi párbajügyében. «Márczius Tizenötödike», 99. (julius 8-iki szám.) 5 «A nemzetgyűlési követekhez». — Megjelent a « Pesti Hirlap»-ban stb. Ujabban kiadta Halasi Aladár • Petőfi reliquiái»-ban, 33. 1. 6 Petőfi e levelét «Petőfi ujabb reliquiái» cz. gyűjteményembe akartam már fölvenni, de nem tehettem, mert Bankos ur Petőfi levelét a legszorgosabb kutatás daczára sem találta meg. Most véletlenül ráakadván, szives volt velem közölni, azon kijelentéssel, hogy bármely lapban közzétehetem. fírosan merte írni, hogyha bajom van vele, ki a síkra nyílt sisakkal, ő semmiben sem hátrál előttem. Gyáva kutya. Secundansaim a pisztolyt sürgették, minthogy erősebb fegyvert mindig szabad akármelyiknek választani s a másik köteles elfogadni, a pisztolyt is ugy ajánlották secundánsaim, hogy ha az első lövésre nem találunk, ujrajzéltünk és mindaddig, mig egyikünk a fűbe nem harap. Képzelheted, hogy visszahökkent erre az ellenfelem secundánsa is, hát még maga az ellenfél!... Nekem elvem, hogy csak úgy a hirért soha sem vivők ; ha egyszer kiállok, annak élethalálra kell mennie, mert a párbaj nem tréfa, csak azzal vivők, aki úgy megsért, mint ez a nyomorék, hogy aztán olly passióval süthessem rá fegyveremet, mint a felém közelgő veszett kutyára. De elég erről ennyi, ezt sem érdemelte, hogy eddig vesződtem vele, olly emberrel, kiről a gyalázatot az özönvíz és az örökkévalóság sem mossa le. Hanem igaz, még egyet: a követek nem ismerik őt személyesen, csak az én leírásom után s most mindenik fél a gyűlésen magas barna emberrel ülni egy padon, attól tartva, hogy hátha az izon bélyegzett ember. A tegnapi gyűlésben neveztek ki három tagot a követek közül, kik hozzátok mennek vizsgálat végett: Asztalos Pál, Besze János, Bónis Samu. Nagyon meg vagyok elégedve velük, majd napfényre hozzák ezek az igazságot, csak te is szólítsd vagy szólítasd föl az illetőket a nép közül, hogy a szükséges tanúságot letegyék, s magad is állj elő aztán, mint tanú. Ha Nagy Károlyból a becsületérzés legutosó szikrája is ki nem robbant volna, e vizsgálatra már nem is lenne szükség, itt hagyná Pestet nyakra-főre és örökre, mert itt akárhová fordul, azt várhatja, hogy szembe köpik vagy megpofozzák, anélkül, hogy valaha elégtétellel tartoznék neki az, ki valamely csúifot követ el rajta. Isten veled, ha feljösz, elvárlak. Őszinte barátod Petőfi Sándor. Meguntam ugye, hogy ne bántsanak, mert végre kiállok, s azokat, akik bántanak, megnyúzom, mint Apolló Marsiast. Én szavamat szoktam tartani. Ajánld ezt az illetők figyelmébe.» Kivül a borítékon: Bankos Károly barátomnak Kun-Szentmiklóson. Petőfi e levele azonban későn érkezett, mert a kun-szentmiklósiak másnap a ráczok ellen indultak. Azért Bankos válaszában azt tanácsolja Petőfinek, hogy jobb lenne, ha a vizsgálat jelenleg elmaradna, mert minden jóra való ember, különösen pedig az ő párthívei s köztük Bankos is, a haza védelmére az alvidékre indulván, az országgyűlés által kiküldött vizsgáló bizottság csak Petőfi elleneivel és jámbor öregekkel találkoznék. Petőfi hajlott a jó tanácsra, minek következtében a vizsgálat elhalasztatott, sőt az idők nehezebbre fordultával végkép abban maradt s így Nagy Károly megmaradt képviselőnek. BARÓTI LAJOS: VILÁGFELFORDULÁS. REGÉNY. Irta VERNE GYULA, francziából ford. HUSZÁR IMRE. (Folytatás.) XIX. Amelyben Maston J. T. visszatér azon idő után, mikor a néptömeg meg akarja lynchelni. Az Egyesült államokba egy távirat érkezett Trust Richard W.-tól, a zanzibari konzultól, a következő tartalommal: «Zanzibar Szeptember 23-án. Reggeli hét óra huszonhét perczkor. Wright John állami miniszternek. A Kilimandzsáró déli lejtőjébe fúrt ágyú tegnap pontban éjfélkor elsüttetett. A löveg iszonyú süvöltéssel röpült ki. Borzasztó dördülés. A tartományt forgószél pusztította el. A tenger felkorbácsoltatott a mozambiquei csatornáig. Számos hajó megrongálva vetődött a partra. Sok helység és falu megsemmisült. Minden jól megy. Trust Richard W.» Ugy van! minden jól ment, miután a dolgok állapotári HPmmi se válínzott kík/W^r. a