Vasárnapi Ujság – 1891
1891-11-08 / 45. szám - Vaszary Kolos Balaton-Füreden. Sziklay J. 742. oldal / Élet- és jellemrajzok. - A radai templom (képpel) 742. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; mütárgyak - Az uj herczegprimás üdvözlése 742. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
742 de hü, a hogyan plastikusnak kell, és még inkább, mint festőnek. Sokan az István arczában papot találnak inkább, mint királyt, s felejtik, hogy az nem hiba... A tiszteletünkre méltó s nagyon méltó szerzet, itt és leányházaiban, százezer kötet könyvnél többet bir. Mely szerencse, ha a gazdagság jók kezében áll olyanok kezében, kik méltók, hogy gazdagok legyenek.» Kriebel János fölkérte Kazinczyt, hogy az alapító oklevél hasonmását szerezze meg, továbbá «a kisded templom rajzát profilban és a monostor képét.» «A mi kevés ügyességgel,—jegyzi meg e megbízatásra Kazinczy, — e részben bírok, örömmel teljesítem vala a hazájához még idegen földön is szentül hű férfi kívánságát, s a monostor képeit Guzmics és Szeder jelenlétében lerajzolám; de nem a kisded templomét, melyre több idő kívántatik, s még inkább nem a diploma facsimiléjét, melyhez nem is térhetni. Az tokban tartatik, üveg alatt és rámában, kiterítve ugyan, de azon görbülésekkel, melyeket a nyolczszázharmincz évükban a sokszori nedvesülés ejte, hogy nem lehetne átlátszó papirost teríteni rá, ha kivennék is az üveg alól.» Míg a főapát otthon volt, Kazinczy mindig vele étkezett külön. Mikor azonban a főapát elutazott , a szerzetesek kérelmére Kazinczy is a közös ebédlőbe ment étkezni. «Egy hosszú asztal, — írja Kazinczy, — el vala töltve a Benedek fiaival, ezen kívül két mellék-asztal, hol a növendékek ültek. A bornemissza vendég kötelességnek ismerte toastozni, s feleleveníté a gazdákat. De nem szokva az olyan látásához, csaknem meg vala zavarva, midőn étel előtt és után az egész sereg fennszóval, sőt chórusi hangon mondá asztali hosszú könyörgését, olykor egyszerre elhallgatván, az után ismét rákezdvén. De rendtartásai minden háznépnek, minden társaságnak vannak.» Kazinczy azt hitte, hogy a hol sok ember lakik együtt, ott gyakran fölüti fejét a viszály ; barátja azonban bizonyossá tette, hogy «Pannonhalma ment e vétektől», itt a nyugalom kezet fog a munkával, az érdem tisztelete a hív barátsággal s a rendtagok mint egy nagy család gyermekei testvérekül tekintik egymást. Kazinczyra mély hatást tett az a néhány nap, melyet «ezen gyönyörű, ezen paradicsomi helyen ... ezen angyali lelkek által lakott hegyen» eltöltött s nem győzte dicsérni a magyar vendégszeretetnek azt a hamisítatlan kifejezését, a milyennel még eddig alig találkozott. «Valljuk meg, barátom,— írja Kis Jánosnak a látogatás után,— hogy itt lélek lakik. Én ugyan Szent Istvánnal, kit eddig nem tudtam soha szeretni, egészen meg vagyok békéltetve. Jó ember kezében jó portéka a gazdagság, s nem az adó vétke, midőn az rossz kézbe jutott.» Hiába is hívták őt a közeli helységekbe, a rend fürdőhelyére, Pázmándra s máshova: Kazinczy azt felelte röviden, hogy Pannonhalmán éli örömeit, míg ideje engedi. S hogy fenmaradjon emléke az ő látogatásának s annak az örömnek és jóságnak, a melylyel a főapát s a rendtagok mindnyájan elhalmozták őt: mihelyt Pestre ért, azonnal leírta úti élményeit, s e dolgozatáról Szemere azt ítélte, hogy az még sikerültebb, mint erdélyi levelei. Kazinczy szerénykedve mondá, hogy tollának minden érdeme a meleg ömledezés, és hol írhatna ő melegebben, mint mikor Pannonhalmáról szól, a hol oly felejthetetlen napokat töltött. Valóban azok után, a mit Guzmicsról s más rendtagokról följegyzett, mindegyikre ráillett az a véleménye, melyet Czuczorról mondott egyik útitársának: «L'habit est noir, mais l'ame est blanche.» (Ruhája ugyan fekete, de lelke tiszta fehér.) VÁCZY JÁNOS. VASÁRNAPI ÚJSÁG. szerelést, teljesen kész ; az oltárok és festészeti részek pedig jövő évi május hó végéig be lesznek fejezve, úgy, hogy akkor az épület rendeltetésének át lesz adható. 35. SZÁM. 1891. XXXVII. ÉVFOLYAM. A RADAI TEMPLOM. Vaszary Kolos volt pannonhalmi főapát alkotásainak egyike, melyet főapátsága alatt létesített, a radai templom. E templom a zalavári apátságnak a magyarországi főapátság alá való bekebelezésének emlékére, valamint Nagy- és Kis-Rada két ikerközség vallásos buzgalmának emelésére létesült hirdetve egyúttal a főapát nemeslelkű gondolkodását. Az építmény, kizárólag hazai erők közreműködése mellett, Czigler Győző műegyetemi tanár tervei alapján, közel 30,000 frt költségen emeltetett. A templom ez idő szerint, kivéve a belső fel VASZARY KOLOS BALATONFÜREDEN. Hosszú idő óta évről-évre megjelent a Balatonpart e kellemes helyén Vaszary Kolos. Akkor is, midőn a győri gimnázium igazgatója volt, később is, mint már főapát. Az volt az ő nyári rezidencziája, ahonnan csak néhány napra szokott elrándulni Zala-Apátiba, mely szintén apátság s a pannonhalmi Szent-Benedek-rend tulajdona. Látogatása annál jelentősebb volt Füredre nézve, mert az előbbi főapát, Kruesz Krizosztom nem igen törődött vele, mintha nem érezte volna jól magát az ő fenhatósága alá tartozó, de tényleg a tihanyi apátság birtokát képező fürdőn. Ez az apátság sokat tett ugyan e fürdőintézetért, de egyszerre megállott, épen akkor, midőn a külföldi s az új hazai fürdők versenye fokozottabb tevékenységet, korszerű átalakítást követelt volna. Ennek következtében mindig sűrűbben ismétlődtek a panaszok a fürdő hanyatlása miatt, s úgyszólván, tetőpontjukat érték el, midőn Vaszary Kolos, az új főapát vette kezébe a rend ügyeinek vezetését. Az új főapát nagy barátja, állhatatos híve volt Balaton-Fürednek, részben azért is, mert hisz e gyönyörű táj egy darabka az ő szülővidékéből. Tisztában volt azzal, hogy tőle nagy feladatot, az egész fürdő regeneráczióját várja a világ. Csináltatott is tervet, foglalkozott az átalakítás eszméjével, melynek kivitelét egy-egy fölmerülő bérleti ajánlat hátráltatá , de az átalakítás művét nem oldhatta meg könnyen s talán nem is oldja meg olyan sikeresen, ha nem lakozik benne oly finom tapintat és az ügyesség udvariassága, melylyel kikerülte az esetleges jogsérelemnek még a látszatát is. Mindenekelőtt saját rendelkezésére kellett hatalmat nyernie s ezt nem akarta erőszakosan megszerezni néhai Simon Zsigmond tihanyi apáttól, a ki iránt a legfigyelmesebb gyöngédséggel viseltetett. De midőn az ő kezébe került a rendelkezés joga, azonnal hozzáfogott a fürdő megifjításához. A «Vasárnapi Újság» harmadéve kimerítően, képek kíséretében írta meg a Balaton-Füreden keletkező új élet beköszöntőjét. Akkor, midőn a tönkrement balatoni gőzhajózási társulat helyén egy új társulat alakult, mely egészen új hajót épített, a ma «Baross» nevet viselő gőzöst, melyhez azóta már két más gőzhajó is társult, mint világos példái a ténnyé vált új életnek. Ez átalakításban, ami Balaton-Füredet illeti, Vaszary Kolosnak oroszlán része van. Füred fölvirult sétányai megszaporodtak, kapott olyan úszóházat, amilyen alig van más tavon, felül meg egyik sem múlja; berendezték a modern kényelem eszközeivel, villamos vezetékkel, vízvezetékkel s más egyébbel, sőt még világítással is, egyelőre csak petróleum-lámpákkal. De ezeket remélhetőleg nemsokára villamos lángok váltják föl, akár marad meg a fürdő a rend kezén, akár megy át a részvénytársaság birtokába, mely tudtunk szerint komoly alkuban áll s nem lehetetlen, hogy megvásárolja ezt a hires fürdőt, hogy régi nevét még jobban növelje s valóban az elsőrangú világfürdők közé emelje. A főapát, a ki ma már Magyarország herczegprímása, épen most az ősszel kezdete meg nyaralójának építését. Ez azt mutatja, hogy állandó vendége marad ezután is Balaton-Fürednek, melytől nem örömest válna meg. A Balaton az ő élete. A Balaton hullámai csakugyan azt tették vele, amit a költő mondott, a kinek igéje a fürdőház homlokzatára van irva: «Lelked szép erejét a sors hullámai edzik, E te testednek nyújt vidor életerőt!» Eddig a nagyvendéglő pár szobájában volt egyszerű lakása. Ott fogadta vendégeit, a kik mindig nagy számmal tisztelegtek nála, mert Vaszary Kolos egyike a legkellemesebb társalgóknak, aki mindenkivel szemben egyaránt barátságos, mindenkinek szakmájához és köréhez mérten megtalálja a tárgyat, melyről érdekes beszélgetést folytathat, úgy hogy az ő körében töltött perczek emléke mindig élvezetes. A látogatást régi hű embere, előbb szolgája, most komornyikja, Gyuri jelenti be. Ez a legeredetibb alak környezetében. Van benne valami a régi huszárok kedélyességéből, mely sokat enged magának, de azért nem alkalmatlan, inkább a naivság sokat akarása és a gazdájára való büszkeségből eredő önérzet nyilatkozik benne. Úgy vigyáz méltóságos urára, mint a hó dajka a gyermekre. Ő viszi utána köpönyegét, ha megérzi, hogy hűs lesz neki az ájer. Ő figyelmezteti az étkezés pontosságára, ha netalán megfeledkeznék róla. Még azt is megtette, hogy nem engedi magát esti sétára csalogatni, akármilyen szép volt a holdvilágos est, ábrándos a Balaton, mert hát neki vigyáznia kell az urára. Vaszary Kolos, ha reggel elvégzé miséjét, hivatalos levelezéseit intézte el titkárával. Dolga mindig akadt; a tevékenység biztató szellemét nem hagyta otthon Pannonhalmán, üdülőhelyére is elhozta. Tíz-tizenegy óra felé rendesen fürödni ment. Nem sokáig maradt a fürdőben, de mindig kiúszott a nyilt vízre. Jelenleg az egyedüli maradványa annak a sportolásnak, mellyel ifjú korában testét edze , mert sok szellemi fáradozása, főleg gyermekkorában, nem engedte nagy erőre jutni. De most épen nem beteges, csak óvatos. Ez okból vigyáz nagyon magára, tart szigorú pontosságot oly és mértékletességet az étkezésben, kerüli a dohányfüstöt és a légvonatot. Mindig külön étkezett, ha nem volt meghívott vendége; ilyenkor is, amint tehette, a fekete kávét követő szivarra gyújtásnál szép csöndesen elosont. Délután gyakran kocsizott ki Tihanyba vagy a környékre, titkárja kíséretében. Ha nem kocsizott ki, akkor sétálni ment, rendesen a felső parkba. A parti sétatérre esténkint nem szokott lejárni. Nem kívánta a sokadalmat, a zeneszóra összegyűlt nagy közönséget, melynek körében sétája egyenesen teherré s nem üdüléssé vált volna, mert azt meg nem állotta volna, hogy minden ismerősével szóba ne álljon, ha az közelébe ér. Néhány éve, megelőzőleg a nagy füredi építkezéseket, Pannonhalmán, ahol az ő elnöklete alatt a balatoni gőzhajózás ügyében üléseztünk, és az ő szíves vendéglátását élveztük, megemlítették azt a tervet, hogy a tihanyi hegynek Füred felé néző részét, mely most a község tulajdona, jó lenne becserélni s oda befásított utat csinálni fürdőhelytől egészen a templomig. Ez lenne a világ egyik legremekebb korzója. Tíz kilométer hosszú műút, folyton a Balaton melett, a tihanyi hegyoldalban pedig nyaralók sora. Vaszary Kolos rögtön hozzájárult a tervhez. Kész volt felhívni a tihanyi apátot, hogy cserélje be az értéktelen községi legelőt (befásítás esetén a legszebb hegyfalak egyikét) jobb apátsági földekkel. Az alku azonban még nincs meg. Talán a megboldogult apát nem bírt megegyezésre jutni a meglehetős nyakas községgel. Tihany azonban, Molnár János örvényesi körjegyző vezetése alatt, megkezdi a kopár oldal befásítását. Ez az első lépés a nagyszabású terv megvalósítására. És e gyönyörű út lenne Vaszary Kolos munkájának igazi koronája. Valahányszor végigrobogna rajta kocsija, a terraszos parkok lombjaiból kikandikáló nyaralók között találkoznék az ő bőkezűségéből újjáalkotott tihanyi templomhoz siető fogatokkal: boldog megelégedés tölthetné el szivét. A természetnek az a gyöngye, mely nélküle talán elpusztult volna avultan, korhadtan , Balaton-Füred jövendő tündérkertjeivel, nyári palotáival megvalósítaná azt a képet, melyről annyiszor ábrándoztak azok, akik csodálva látták az olaszországi tavaknál, mit tehet az emberi ész és emberi akarat, ha kezet fog a természettel, és csodálkozva boszankodtak azon, hogy mennyire magára hagyták itt azelőtt az emberek a természetet. SZIKLAY JÁNOS: AZ ÚJ HERCZEGPRIMÁS ÜDVÖZLÉSE. Vaszary Kolos herczegprimást mindjárt kineveztetése napján számosan üdvözölték s azóta hálom számra érkeznek hozzá a gratuláló iratok, levelek és táviratok az ország minden részéből, a társadalom minden rétegéből rang és valláskülönbség nélkül. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök Budapestről a következő táviratot külte: «Fogadja méltóságod Magyarország herczegprimásává történt kineveztetéséhez legőszintébb szerencsekivánataimat.»