Vasárnapi Ujság – 1891

1891-11-01 / 44. szám - Szabados János (arczképpel) 720. oldal / Élet- és jellemrajzok. - Szabados János: A Tisza 720. oldal / Költemények

721 császárt a közölt rajz szintén magyar kísérettel tünteti föl Kidingernek az országos képtárban levő metszete után. 4. Katalin orosz c­ár­nőnek, Mária Terézia kor­társának arczképét Pietro de Botari után Tsemesow metszette. 5. Mária Terézia leányai közül Mária Antoinette arczképét mutatjuk be, ki XVI. Lajos franczia király neje volt s mint tudva van, a fran­czia forradalomban nyaktiló alatt vesztette el életét. Lapunk más helyén közölt czikkben bővebben meg­emlékezünk Mária Terézia­­ leányáról is. A ké­sőbbi franczia királyné ez arczképét egy egykorú szines metszet után készített másolat őrizte meg számunkra. — A «Magyar történeti életrajzok» je­len évi folyama Mária Terézia életrajzán kivül Ko­vacsóczy Farkasét tartalmazza, mely ez év elején jelent meg, s II. Rákóczy Györgyét Szilágyi Sándor­tól, mely ez évben fog kiadatni. Az évfolyam elő­fizetési ára 8 frt, de meg leh­et szerezni öt 1 frt 60 kros vagy b­usz 4­0 kros füzetben is Ráth­ Mór könyvkere­kedése utján. Jókai kisebb regényeinek új kiadása. A Révai­testvérek könyvkiadó hivatala második kiadást ren­dezett Jókai néhány kisebb regényéből, melyeket a közönség sűrűbben keresett. Ezek : Asszonyt kisér, Istent k­isért, ára 1 frt. Egy játékos a­ki nyer, ára 1 frt 50 kr. Minden poklokon keresztül, ára 1 frt 50 kr., és Páter Péter, ára 1 frt. A kiállítás is csinos. A közönségnek fölösleges a nagy író műveit ajánlani. A puszta könyve, egy kötet­rajz jelent meg Justh Zsigmondtól Singer és Wolfner kiadásában. Justh eddig sok előszeretettel foglalkozott a szalonélet és társadalmi kérdések festésével. Eleven tollát most a magyar alföld foglalkoztatja, s kilencz képet rajzol onnan, leginkább Békés megyéből, melynek földjét és népét ugy látszik jól ismeri. Az első rajz még a franczia fővárosból való «A puszta és Páris» czím alatt. Realisztikusan ir le egy párisi éjjeli mulatsá­got, melyhez magyar czigány húzza a szilaj nótá­kat. A többi rajznak aztán színhelye is a magyar al­föld, az utolsó darab pedig a «Bucsu» czím alatt rövid, de meleg «isten hozzád» a haza vidékeinek. Justh élénk megfigyeléssel i­ s inkább a leirás, az alakoknak elég biztos jellemzése az erősebb oldala, mint valami történet kigondolása, mint példa erre «Zana Zsuzsa megtérése», egy falusi festett képű menyecske jellemző története, melyben van elég élet, a realizmus nyersebb vonásai sem hiányzanak, de hosszabbra nyúlik, mintsem erélyesebb hatást te­hetne. Egyáltalában nem is a mese­szövésben keresi a hatást, hanem egy-egy hangulat, vagy alak hatá­sában, s ehhez rendelkezésére állnak az életből nyert benyomások, melyeket élénk hangon és színekkel tud visszaadni, az érzés melegsége, mely egyes rész­leteknél is ki-kitör, de egész képeket is áthat, mint az «Anyaföld» czímű rajzban, melyben a mérges gombától meghalt pusztai család temetését oly meg­hatón írja le. Leírása mindig sikerül, szavak, színek, hasonlatok állván rendelkezésére , reflexiói sem kö­zönségesek. Bizarrságot, aflektálást sem keres. A kö­tet egy öntudatos tehetség műve, ki mélyen gondol­kozik és szépen ír. A könyv Feszty Árpádnak van ajánlva. Megyei monográfiák, Magyarország közgazda­sági és közművelődési állapota a XIX. század végén. A magyar tud. akadémia nemzetgazdasági és statisz­tikai bizottsága megbízásából szerkeszti Körösi Jó­zsef, a budapesti statisztikai hivatal igazgatója. Az akadémia ez új kiadványának czélja megyéink és nagyobb városaink jelen közgazdasági és közműve­lődési állapotát a gazdasági és gyakorlati élet köze­pette működő, ítéleteikben a dolgok közvetlen szem­léletére támaszkodó és e tekintetben lehető legille­tékesebb személyek által megismertetni. A most megjelent első kötetben a szerkesztő bevezetésén kívül Grünwald Béla Zólyommegyét, Szmrecsányi Arisztid Liptómegyét, Pisztory Mór dr. Pozsony vá­rosát, Sváby Frigyes Szepesmegyét és ifj. Kubinyi Miklós Árvamegyét irta le. A kötetek folytatni fog­ják a tanulságos leírásokat. Ára 1 frt 50 kr. Heves vármegye története, irta Szederkényi Nándor, Eger város országgyűlési képviselője. Kiadja Hevesvármegye közönsége, III. kötet, Eger vára elestétől visszavételéig, (1596­—1687). Az érdemes történeti munka ismét egy tartalmas kötettel haladt előre, mely kilenczven év viszontagságait, a magyar és török együttélés sajátszerű korszakát adja elő. «Vármegyénknek népe teljesen a török torkában, egy lépést sem tehet engedelme nélkül», ekképen irta körül maga a vármegye a török hatalomnak mérvét, panaszos felterjesztéseiben. De ezzel szem­ben saját jogkörét és a magyar törvények uralmát nemcsak fentartani, de érvényesíteni is meg nem szűnt. Mikor Eger visszavétele után 1698-ban a Ko­lonich­-féle bécsi tanácskozmányon a vármegye is a «fegyverjog czimen» visszahódított területnek mon­datott ki, a várm­egye annak bizonyításával tiltako­zott ez ellen, hogy a szent korona területétől soha sem évült el. ott a török daczára végrehajtották a királyi parancsokat, fizették az országos adót, részt­vettek az országgyűlésen stb. És ha még csak e két hatalmi érdek küzdelmének következményei sulyo­sodtak volna ennek a magyar népnek vállaira ! De a 17-dik század végzetes viharokkal volt teljes. A Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Thököly mozgalmas kor­szaka tünteti fel, hogy e hazánk földje nemcsak a török, hanem a német és más idegen hadak állandó inváziójának vált már színterévé. E viharos század­nak Heves vármegyére eső osztályrésze érdekes is­mertetését tartalmazza e kötet, sőt felvilágosít arra nézve is, milyen volt a küzdelmes viszonyok köze­pett a köz- és magánélet. A politikai viszonyok, a változó események, a vármegye belélete, gazdasági és népesedési ügye történelmét Szederkényi 52 feje­zetben adja elő és a második rész a magyar és török világ epizódjait sorolja el; a harmadik rész a megyei belélet, a negyedik az adó, gazdasági, ipari stb. vi­szonyokat ismerteti. Rajzok, okmányok, tartalom-és névmutató segítenek a könyv használatát meg­könnyíteni. Ara 3 írt. A monográfiából már csak a befejező kötet van hátra­ Görbe hegyek országában, regény a serdültebb ifjúság számára, irta Tábori Róbert; kiadja a «Ma­gyar Ifjúság» czimü lap szerkesztősége. Bosznia szín­helye egy csomó kalandnak, melyek kapcsán a bos­nyák szokások és az ottani élet van bele szőve. Kön­­nyen van irva s ajánlható ifjúsági olvasmányul. Országos vagy világkiállítás kell-e nemzetünk ezer éves ünnepére ? E czím alatt gróf Zichy Jenő röpiratot irt, s a világtárlat mellett szólal föl. Hibáztatja, a miért az orsz. ipartanács a nélkül hozott határozatot az országos kiállítás mellett, hogy az érdekelt iparos köröket megkérdezte volna. A fő­városnak magának is lehetne még szava hozzá. Gróf Zichy több okot sorol föl a világtárlat mellett, azt is elmondja, hogy egy udvari estélyen ő felsége örömét fejezte ki, hogy a világtárlat kérdését komo­lyan szóba hozták Budapesten. Hivatkozik, hogy a külföldi vállalkozók már régebben tettek ajánlatot, hogy tőkével is gyámolítanák a világtárlatot. Zichy nincs azon a véleményen, hogy a külföldi tőke és a külföld részvétele ártana nekünk, hogy a kiállítás túlságos nagy áldozatokat kívánna, fiaszkóval vég­ződhetnék, háttérbe szorítana bennünket, sértené a nemzeti önérzetet és hogy végül a főváros még nincs előkészítve egy világkiállítás befogadására. A röp­irat 50 krért kapható. Új zenemű. Bartók Lajos egy új költeményét zenésítette Hubay Jenő., A dal czíme «Hagyj ál­modni a szerelemről». Ára 60 kr, a «Harmónia» zeneműkereskedése adta ki, szines czimrajzzal el­látva. Nemzeti színház. Okt. 23-ikán került színre a nemzeti színházban gr. Festetics Andor háromfelvo­násos vígjátéka, az « Uj szomszédság». A szerző maga is hosszabb ideig élt a színpadon Tolnai Andor név alatt, jelenleg pedig a nemzeti színház tisztviselője. Egy kis színpadi aprósággal már tett kísérletet, most próbálkozott nagyobbal, de ez is kísérlet marad, a sikerekért még küzdenie kell. A darab jól indul, jó hangulatba hozta a közönséget, de a második felvo­násban el­kezdenek a szereplők hosszadalmasan be­szélgetni, azonban alig történik valami. A vígjáték alapeszméje az, hogy a mágnások közt se van elég demokrata, hanem a középosztály húzódozik tőle, sőt sokszor kevély velük szemben. A középosztály tagjai közé a szerző «új nemest» is vett föl. Elég jó elemeket válogatott, de nem tudott nekik elég jó történetet csinálni, és sokat használt fordulatokban, b­ablonok szerint próbált vígjátékot írni, a­mi nem sikerült. Az első felvonásban a vidéki élet nem egy tarka vonása tesz számot. Pethő Gábor családjánál ismer­kedünk meg a darab személyeivel. Maga a családfő előítéletes, büszke ember. Van egy derék felesége (Felekiné) meg egy leánya, Esztike (Tolnainé), a­kit a szomszéd birtokos, Vermes György (Mihályfi), Pethő néhai jó barátjának fia akar épen megkérni. Vendégek érkeznek: a közel puszta uj földesura: Andaházy gróf (Bercsényi), fia: Béla (Horvát) és Alice grófkisasszony (Csillag T.) tehát az egész «uj szomszédság» látogatóba jön s a gentry-családdal nemcsak barátságot köt, hanem a fiatal házasulan­dókat széjjel is zavarja: Vermest meghódítja a grófkisasszony, Esztikét pedig Béla gróf bájolja el. Meg kell még említenünk Bezerédi Jákót (Nádas), egy fáradhatatlan zsidó gavallért. A második felvo­násban egy kaszinói mulatságban még mindig a vi­déki tipusok elvonulása tart szemünk előtt. Itt Jákó főrendező, főtánczos és minden. A­mint azonban a szerző kifogy az epizódokból s hozzáfog a vígjá­téki dolgokhoz, minden mulatságos kisiklott kezé­ből. A fiatal gróf megvallja húgának, hogy Esztikébe szeretett s a grófkisasszony sem titkolja, hogy tet­szik neki Vermes. Az ifjú gróf kettejök titkát Ver­mesre bizza, de mikor értesül, hogy az már körül­belől jegyese Esztinek, e miatt szóváltás kerekedik, abból sértés és kihívás lesz. A párbaj Béla gróf fegy­vertermében történnek meg, azonban Alice és Eszti kilesik az eseményt s vas­lovagok mögé bújva az összecsapás perczében előlépnek s megakadályozzák a vérengzést, fölvilágosítják egymást; kiderül, hogy Eszti a fiatal grófot, a grófkisasszony Vermest sze­reti, a­mivel mindenki meg van elégedve. Az elő­adásban Nádai mint zsidó gavallér és Tolnainé (Eszti), jutottak leghálásabb szerephez. Felekiné, Csillag Teréz, Vizváriné, Mihályfi, Újházi (Pethő), Bercsényi (Andaházy), Horváth, a­mint lehetett, kiaknázták szerepeiket. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia okt. 26-ikán összes ülést tartott b. Eötvös Loránd elnöklete alatt. Ortvay Tivadar emlékbeszédet olvasott föl Pesty Frigyesről, az 1889-ben elhunyt jeles történetíróról s az akadémia második osztályának titkáráról. A né­hai tudós családja is megjelent az ülésen. Ortvay emlékbeszéde szeretettel és részletességgel dolgozta föl Pesty életrajzi adatait, történetírói munkásságát s rokonszenves képben mutatja be életét, működését és érdemeit. Felolvasását élénk tetszéssel fogadták. Dr. Kunoss Ignácz orientalista a Szilágyi-féle kéz­iratgyüjteményről tett jelentést. Az akadémia tudva­levőleg megvásárolta a Konstantinápolyban élt Szi­lágyi Dániel könyveit, kéziratait, melyeket hazánkfia nagy buzgósággal gyűjtött, kivált ha azok a magyar történetre is adatot szolgáltattak. Igy sok becses tö­rök kézirat és kódex jutott birtokába, olyanok, me­lyek akadémiánk kézirattárát nagyon emelik. Ku­noss ezek közül többeket ismertetett. — Szily Kál­mán főtitkár adta elő ezután a jelenteni valókat. Először is báró Vay Miklós levelét olvasta föl, mely­ben meleg köszönetet mond a félszázados akadémiai tagsága alkalmából nyilvánított üdvözlésért. Jelenti továbbá a titkár, hogy az egyes osztályok megválasz­tották a pályaművek bírálóit. A csillagvizsgáló kér­désében az akadémia képviselőiül Kruspér István és Szily Kálmán küldetnek ki. — Hellebrandt Árpád akadémiai könyvtári tiszt levélben tudatja, hogy a nyáron több németországi könyvtárt átvizsgált és 542 magyarországi régi nyomtatvány czimét je­gyezte föl. Ezek legnagyobb része alkalmi nyomtat­vány, disszertácziók, lakodalmi, keresztelési üdvözlé­sek, de vannak becsesebb darabok is s köztük elég ismeretlen. Baszterczéről pedig dr. Berger Albert tanár tudatja, hogy az ottani levéltárban latin-ma­gyar szógyűjteményt talált, mely valószínűleg a XV. század elejéről való iskolai könyv töredéke lehet. Végül a főtitkár azt jelentette, hogy Kraknói Vilmos másodelnök az akadémia első négy főtitkárának arczképét Kovács Mihály festőművés­szel elkészíttet­vén, a képeket az akadémiának ajándékozta, a­mit éljenzéssel és köszönettel fogadtak. A Kisfaludy-társaság okt 28-án tartotta e havi ülését, Gyulai Pál elnöklete alatt a nagy­közönség jelenlétében. Beöthy Zsolt titkár bejelentette, hogy újabban Rupp Kornél dr. és Piufsics Lajos lépett be a társu­lat alapító tagjai sorába 100—100 forinttal. Fölol­vasta ezután Eötvös Loránd bárónak, a tud. akadé­mia elnökének arra vonatkozó értesítését, hogy az akadémia a földszinten levő úgynevezett Kisfaludy­terem helyett, a­mely évek során át volt a társaság czéljaira átadva, — ezentúl az ereklyék és emlékek elhelyezésére az első emeleti (volt elnöki) szobát engedi át. A felolvasások sorát Beöthy Zsolt nyi­totta meg, ki Ponori­­ Thewrewk Emil fordításában Martiális epigrammáiból közölt mutatványt. Beve­zetésül Martiális életéről és működéséről szólt, vala­mint felsorolta, hogy kik fordítottak eddig epigram­máiból. Thewrewk magától is közölt pár epigrammot. Ugyancsak Beöthy olvasta fel Jakab Ödön vendég­nek «Bucsu a naptól» czimü költeményét, melyet tetszéssel fogadott a közönség. Váradi Antal pedig Hegedűs Istvánnak «Egy mese vándorlása» czimü dolgozatát muttata be, melyben azt fejti ki,hogy Arany János «Fülemüle» költeményének meséje, mint igen sok más mese és adoma, bevándorolta az összes or­szágokat, ez az adoma is föltalálható a török, arab és új-görög népeknél is, természetesen változatokkal s akként, hogy a fülemüle helyett kakuk szerepel. A zárt ülésen folyó ügyeket intéztek el. A régészeti és embertani társulat okt. 27-iki ülésén többféle közérdekű tárgy fordult elő. Dr. Kuzsinszky Bálint a legközelebbi aquincumi ásatásokról értekezett. Az eredmény két lakóház, melyek beosztása emlékeztet a pompeji házakra, de az udvar nálunk fedett volt, a­mi Magyarország hi­degebb éghajlatában leli magyarázatát. A leletek közt van egy feliratos oltárkő, egy mellszobrocska, egy portrait női fej s Pallas Minerva feje. Récsey Viktor dolgozatát olvasta föl ezután Szendrey János Zalavárról és a zalavári feliratos kövekről. Végül

Next