Vasárnapi Ujság – 1891
1891-11-01 / 44. szám - Szabados János (arczképpel) 720. oldal / Élet- és jellemrajzok. - Szabados János: A Tisza 720. oldal / Költemények
721 császárt a közölt rajz szintén magyar kísérettel tünteti föl Kidingernek az országos képtárban levő metszete után. 4. Katalin orosz cárnőnek, Mária Terézia kortársának arczképét Pietro de Botari után Tsemesow metszette. 5. Mária Terézia leányai közül Mária Antoinette arczképét mutatjuk be, ki XVI. Lajos franczia király neje volt s mint tudva van, a franczia forradalomban nyaktiló alatt vesztette el életét. Lapunk más helyén közölt czikkben bővebben megemlékezünk Mária Terézia leányáról is. A későbbi franczia királyné ez arczképét egy egykorú szines metszet után készített másolat őrizte meg számunkra. — A «Magyar történeti életrajzok» jelen évi folyama Mária Terézia életrajzán kivül Kovacsóczy Farkasét tartalmazza, mely ez év elején jelent meg, s II. Rákóczy Györgyét Szilágyi Sándortól, mely ez évben fog kiadatni. Az évfolyam előfizetési ára 8 frt, de meg lehet szerezni öt 1 frt 60 kros vagy busz 40 kros füzetben is Ráth Mór könyvkerekedése utján. Jókai kisebb regényeinek új kiadása. A Révaitestvérek könyvkiadó hivatala második kiadást rendezett Jókai néhány kisebb regényéből, melyeket a közönség sűrűbben keresett. Ezek : Asszonyt kisér, Istent kisért, ára 1 frt. Egy játékos aki nyer, ára 1 frt 50 kr. Minden poklokon keresztül, ára 1 frt 50 kr., és Páter Péter, ára 1 frt. A kiállítás is csinos. A közönségnek fölösleges a nagy író műveit ajánlani. A puszta könyve, egy kötetrajz jelent meg Justh Zsigmondtól Singer és Wolfner kiadásában. Justh eddig sok előszeretettel foglalkozott a szalonélet és társadalmi kérdések festésével. Eleven tollát most a magyar alföld foglalkoztatja, s kilencz képet rajzol onnan, leginkább Békés megyéből, melynek földjét és népét ugy látszik jól ismeri. Az első rajz még a franczia fővárosból való «A puszta és Páris» czím alatt. Realisztikusan ir le egy párisi éjjeli mulatságot, melyhez magyar czigány húzza a szilaj nótákat. A többi rajznak aztán színhelye is a magyar alföld, az utolsó darab pedig a «Bucsu» czím alatt rövid, de meleg «isten hozzád» a haza vidékeinek. Justh élénk megfigyeléssel i s inkább a leirás, az alakoknak elég biztos jellemzése az erősebb oldala, mint valami történet kigondolása, mint példa erre «Zana Zsuzsa megtérése», egy falusi festett képű menyecske jellemző története, melyben van elég élet, a realizmus nyersebb vonásai sem hiányzanak, de hosszabbra nyúlik, mintsem erélyesebb hatást tehetne. Egyáltalában nem is a meseszövésben keresi a hatást, hanem egy-egy hangulat, vagy alak hatásában, s ehhez rendelkezésére állnak az életből nyert benyomások, melyeket élénk hangon és színekkel tud visszaadni, az érzés melegsége, mely egyes részleteknél is ki-kitör, de egész képeket is áthat, mint az «Anyaföld» czímű rajzban, melyben a mérges gombától meghalt pusztai család temetését oly meghatón írja le. Leírása mindig sikerül, szavak, színek, hasonlatok állván rendelkezésére , reflexiói sem közönségesek. Bizarrságot, aflektálást sem keres. A kötet egy öntudatos tehetség műve, ki mélyen gondolkozik és szépen ír. A könyv Feszty Árpádnak van ajánlva. Megyei monográfiák, Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota a XIX. század végén. A magyar tud. akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága megbízásából szerkeszti Körösi József, a budapesti statisztikai hivatal igazgatója. Az akadémia ez új kiadványának czélja megyéink és nagyobb városaink jelen közgazdasági és közművelődési állapotát a gazdasági és gyakorlati élet közepette működő, ítéleteikben a dolgok közvetlen szemléletére támaszkodó és e tekintetben lehető legilletékesebb személyek által megismertetni. A most megjelent első kötetben a szerkesztő bevezetésén kívül Grünwald Béla Zólyommegyét, Szmrecsányi Arisztid Liptómegyét, Pisztory Mór dr. Pozsony városát, Sváby Frigyes Szepesmegyét és ifj. Kubinyi Miklós Árvamegyét irta le. A kötetek folytatni fogják a tanulságos leírásokat. Ára 1 frt 50 kr. Heves vármegye története, irta Szederkényi Nándor, Eger város országgyűlési képviselője. Kiadja Hevesvármegye közönsége, III. kötet, Eger vára elestétől visszavételéig, (1596—1687). Az érdemes történeti munka ismét egy tartalmas kötettel haladt előre, mely kilenczven év viszontagságait, a magyar és török együttélés sajátszerű korszakát adja elő. «Vármegyénknek népe teljesen a török torkában, egy lépést sem tehet engedelme nélkül», ekképen irta körül maga a vármegye a török hatalomnak mérvét, panaszos felterjesztéseiben. De ezzel szemben saját jogkörét és a magyar törvények uralmát nemcsak fentartani, de érvényesíteni is meg nem szűnt. Mikor Eger visszavétele után 1698-ban a Kolonich-féle bécsi tanácskozmányon a vármegye is a «fegyverjog czimen» visszahódított területnek mondatott ki, a vármegye annak bizonyításával tiltakozott ez ellen, hogy a szent korona területétől soha sem évült el. ott a török daczára végrehajtották a királyi parancsokat, fizették az országos adót, résztvettek az országgyűlésen stb. És ha még csak e két hatalmi érdek küzdelmének következményei sulyosodtak volna ennek a magyar népnek vállaira ! De a 17-dik század végzetes viharokkal volt teljes. A Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Thököly mozgalmas korszaka tünteti fel, hogy e hazánk földje nemcsak a török, hanem a német és más idegen hadak állandó inváziójának vált már színterévé. E viharos századnak Heves vármegyére eső osztályrésze érdekes ismertetését tartalmazza e kötet, sőt felvilágosít arra nézve is, milyen volt a küzdelmes viszonyok közepett a köz- és magánélet. A politikai viszonyok, a változó események, a vármegye belélete, gazdasági és népesedési ügye történelmét Szederkényi 52 fejezetben adja elő és a második rész a magyar és török világ epizódjait sorolja el; a harmadik rész a megyei belélet, a negyedik az adó, gazdasági, ipari stb. viszonyokat ismerteti. Rajzok, okmányok, tartalom-és névmutató segítenek a könyv használatát megkönnyíteni. Ara 3 írt. A monográfiából már csak a befejező kötet van hátra Görbe hegyek országában, regény a serdültebb ifjúság számára, irta Tábori Róbert; kiadja a «Magyar Ifjúság» czimü lap szerkesztősége. Bosznia színhelye egy csomó kalandnak, melyek kapcsán a bosnyák szokások és az ottani élet van bele szőve. Könnyen van irva s ajánlható ifjúsági olvasmányul. Országos vagy világkiállítás kell-e nemzetünk ezer éves ünnepére ? E czím alatt gróf Zichy Jenő röpiratot irt, s a világtárlat mellett szólal föl. Hibáztatja, a miért az orsz. ipartanács a nélkül hozott határozatot az országos kiállítás mellett, hogy az érdekelt iparos köröket megkérdezte volna. A fővárosnak magának is lehetne még szava hozzá. Gróf Zichy több okot sorol föl a világtárlat mellett, azt is elmondja, hogy egy udvari estélyen ő felsége örömét fejezte ki, hogy a világtárlat kérdését komolyan szóba hozták Budapesten. Hivatkozik, hogy a külföldi vállalkozók már régebben tettek ajánlatot, hogy tőkével is gyámolítanák a világtárlatot. Zichy nincs azon a véleményen, hogy a külföldi tőke és a külföld részvétele ártana nekünk, hogy a kiállítás túlságos nagy áldozatokat kívánna, fiaszkóval végződhetnék, háttérbe szorítana bennünket, sértené a nemzeti önérzetet és hogy végül a főváros még nincs előkészítve egy világkiállítás befogadására. A röpirat 50 krért kapható. Új zenemű. Bartók Lajos egy új költeményét zenésítette Hubay Jenő., A dal czíme «Hagyj álmodni a szerelemről». Ára 60 kr, a «Harmónia» zeneműkereskedése adta ki, szines czimrajzzal ellátva. Nemzeti színház. Okt. 23-ikán került színre a nemzeti színházban gr. Festetics Andor háromfelvonásos vígjátéka, az « Uj szomszédság». A szerző maga is hosszabb ideig élt a színpadon Tolnai Andor név alatt, jelenleg pedig a nemzeti színház tisztviselője. Egy kis színpadi aprósággal már tett kísérletet, most próbálkozott nagyobbal, de ez is kísérlet marad, a sikerekért még küzdenie kell. A darab jól indul, jó hangulatba hozta a közönséget, de a második felvonásban elkezdenek a szereplők hosszadalmasan beszélgetni, azonban alig történik valami. A vígjáték alapeszméje az, hogy a mágnások közt se van elég demokrata, hanem a középosztály húzódozik tőle, sőt sokszor kevély velük szemben. A középosztály tagjai közé a szerző «új nemest» is vett föl. Elég jó elemeket válogatott, de nem tudott nekik elég jó történetet csinálni, és sokat használt fordulatokban, bablonok szerint próbált vígjátékot írni, ami nem sikerült. Az első felvonásban a vidéki élet nem egy tarka vonása tesz számot. Pethő Gábor családjánál ismerkedünk meg a darab személyeivel. Maga a családfő előítéletes, büszke ember. Van egy derék felesége (Felekiné) meg egy leánya, Esztike (Tolnainé), akit a szomszéd birtokos, Vermes György (Mihályfi), Pethő néhai jó barátjának fia akar épen megkérni. Vendégek érkeznek: a közel puszta uj földesura: Andaházy gróf (Bercsényi), fia: Béla (Horvát) és Alice grófkisasszony (Csillag T.) tehát az egész «uj szomszédság» látogatóba jön s a gentry-családdal nemcsak barátságot köt, hanem a fiatal házasulandókat széjjel is zavarja: Vermest meghódítja a grófkisasszony, Esztikét pedig Béla gróf bájolja el. Meg kell még említenünk Bezerédi Jákót (Nádas), egy fáradhatatlan zsidó gavallért. A második felvonásban egy kaszinói mulatságban még mindig a vidéki tipusok elvonulása tart szemünk előtt. Itt Jákó főrendező, főtánczos és minden. Amint azonban a szerző kifogy az epizódokból s hozzáfog a vígjátéki dolgokhoz, minden mulatságos kisiklott kezéből. A fiatal gróf megvallja húgának, hogy Esztikébe szeretett s a grófkisasszony sem titkolja, hogy tetszik neki Vermes. Az ifjú gróf kettejök titkát Vermesre bizza, de mikor értesül, hogy az már körülbelől jegyese Esztinek, e miatt szóváltás kerekedik, abból sértés és kihívás lesz. A párbaj Béla gróf fegyvertermében történnek meg, azonban Alice és Eszti kilesik az eseményt s vaslovagok mögé bújva az összecsapás perczében előlépnek s megakadályozzák a vérengzést, fölvilágosítják egymást; kiderül, hogy Eszti a fiatal grófot, a grófkisasszony Vermest szereti, amivel mindenki meg van elégedve. Az előadásban Nádai mint zsidó gavallér és Tolnainé (Eszti), jutottak leghálásabb szerephez. Felekiné, Csillag Teréz, Vizváriné, Mihályfi, Újházi (Pethő), Bercsényi (Andaházy), Horváth, amint lehetett, kiaknázták szerepeiket. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia okt. 26-ikán összes ülést tartott b. Eötvös Loránd elnöklete alatt. Ortvay Tivadar emlékbeszédet olvasott föl Pesty Frigyesről, az 1889-ben elhunyt jeles történetíróról s az akadémia második osztályának titkáráról. A néhai tudós családja is megjelent az ülésen. Ortvay emlékbeszéde szeretettel és részletességgel dolgozta föl Pesty életrajzi adatait, történetírói munkásságát s rokonszenves képben mutatja be életét, működését és érdemeit. Felolvasását élénk tetszéssel fogadták. Dr. Kunoss Ignácz orientalista a Szilágyi-féle kéziratgyüjteményről tett jelentést. Az akadémia tudvalevőleg megvásárolta a Konstantinápolyban élt Szilágyi Dániel könyveit, kéziratait, melyeket hazánkfia nagy buzgósággal gyűjtött, kivált ha azok a magyar történetre is adatot szolgáltattak. Igy sok becses török kézirat és kódex jutott birtokába, olyanok, melyek akadémiánk kézirattárát nagyon emelik. Kunoss ezek közül többeket ismertetett. — Szily Kálmán főtitkár adta elő ezután a jelenteni valókat. Először is báró Vay Miklós levelét olvasta föl, melyben meleg köszönetet mond a félszázados akadémiai tagsága alkalmából nyilvánított üdvözlésért. Jelenti továbbá a titkár, hogy az egyes osztályok megválasztották a pályaművek bírálóit. A csillagvizsgáló kérdésében az akadémia képviselőiül Kruspér István és Szily Kálmán küldetnek ki. — Hellebrandt Árpád akadémiai könyvtári tiszt levélben tudatja, hogy a nyáron több németországi könyvtárt átvizsgált és 542 magyarországi régi nyomtatvány czimét jegyezte föl. Ezek legnagyobb része alkalmi nyomtatvány, disszertácziók, lakodalmi, keresztelési üdvözlések, de vannak becsesebb darabok is s köztük elég ismeretlen. Baszterczéről pedig dr. Berger Albert tanár tudatja, hogy az ottani levéltárban latin-magyar szógyűjteményt talált, mely valószínűleg a XV. század elejéről való iskolai könyv töredéke lehet. Végül a főtitkár azt jelentette, hogy Kraknói Vilmos másodelnök az akadémia első négy főtitkárának arczképét Kovács Mihály festőművésszel elkészíttetvén, a képeket az akadémiának ajándékozta, amit éljenzéssel és köszönettel fogadtak. A Kisfaludy-társaság okt 28-án tartotta e havi ülését, Gyulai Pál elnöklete alatt a nagyközönség jelenlétében. Beöthy Zsolt titkár bejelentette, hogy újabban Rupp Kornél dr. és Piufsics Lajos lépett be a társulat alapító tagjai sorába 100—100 forinttal. Fölolvasta ezután Eötvös Loránd bárónak, a tud. akadémia elnökének arra vonatkozó értesítését, hogy az akadémia a földszinten levő úgynevezett Kisfaludyterem helyett, amely évek során át volt a társaság czéljaira átadva, — ezentúl az ereklyék és emlékek elhelyezésére az első emeleti (volt elnöki) szobát engedi át. A felolvasások sorát Beöthy Zsolt nyitotta meg, ki Ponori Thewrewk Emil fordításában Martiális epigrammáiból közölt mutatványt. Bevezetésül Martiális életéről és működéséről szólt, valamint felsorolta, hogy kik fordítottak eddig epigrammáiból. Thewrewk magától is közölt pár epigrammot. Ugyancsak Beöthy olvasta fel Jakab Ödön vendégnek «Bucsu a naptól» czimü költeményét, melyet tetszéssel fogadott a közönség. Váradi Antal pedig Hegedűs Istvánnak «Egy mese vándorlása» czimü dolgozatát muttata be, melyben azt fejti ki,hogy Arany János «Fülemüle» költeményének meséje, mint igen sok más mese és adoma, bevándorolta az összes országokat, ez az adoma is föltalálható a török, arab és új-görög népeknél is, természetesen változatokkal s akként, hogy a fülemüle helyett kakuk szerepel. A zárt ülésen folyó ügyeket intéztek el. A régészeti és embertani társulat okt. 27-iki ülésén többféle közérdekű tárgy fordult elő. Dr. Kuzsinszky Bálint a legközelebbi aquincumi ásatásokról értekezett. Az eredmény két lakóház, melyek beosztása emlékeztet a pompeji házakra, de az udvar nálunk fedett volt, ami Magyarország hidegebb éghajlatában leli magyarázatát. A leletek közt van egy feliratos oltárkő, egy mellszobrocska, egy portrait női fej s Pallas Minerva feje. Récsey Viktor dolgozatát olvasta föl ezután Szendrey János Zalavárról és a zalavári feliratos kövekről. Végül