Vasárnapi Ujság – 1893
1893-11-12 / 46. szám - Szinház 779. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
45. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁGr. A «Budapesti Szemle» többi czikkei: «A zsidók és az antiszemita áramlat», franczia tanulmány harmadik közleménye. Riedl Frigyesnek «A magyar irodalom főirányai» czimű értekezése. Castelnuovo olasz elbeszélése «A Jani lába» és Kozma Andor eredeti és Pátkáni Rafael örményből fordított verse teszik a szépirodalmi rész tartalmát, utóbbit Simay Gergely fordította az eredetiből. A «Budapesti Szemle» előfizetési ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Almanach az 1894. évre, szerkeszti Mikszáth Kálmán, kiadja Singer és Wolfner. Ara csinos kötésben j frt. Ez almanach-naptár, bőrben, legkiválóbb íróink egy részének csillogó szellemi termékeiből áll. Immár hetedik évfolyama jelenik meg e kötetekben az «Almanach»-nak, amit ha nem tudnánk is, megtudjuk a szerkesztőnek, Mikszáth Kálmánnak előszavából, ki elmondja, hogy egy gyönyörű szép asszonyt látott valahol, olyan asszonyt pedig, a kinek őszi kökörcsin rezgett a kacsójában, mire összerezzent, s hogy miért ? halljuk csak őt magát. — «Mi bajod? — kérdék egyszerre a barátaim. — Elsápadtál.» — «Az az átkozott kökörcsin. Jaj csak ne láttam volna. Most már el van rontva az egész napom.» — «Miért haragszol annyira a kökörcsinre ?» — «Mert valamiképen a Bourbonok jelvénye a liliom, annyira jelvénye Singer-Wolfnernek az őszi kökörcsin. Adott szavam kötelez évről-évre, hogy mire az első őszi kökörcsin kiereszti virágját, beliferálom nekik az előszót az Almanach-hoz. Az első kökörcsin íme kinyílt, mire hazamegyek, már nálam lesz "Wolfner. Olyan pontos ő, mint a halál. S bizonyosan külön tart egy könyvkereskedősegédet a réteken, aki a kökörcsin nyílását lesi. Ti nem ösmeritek Wolfnert!» — «És van-e már valami eszméd ?» — «Dehogy van, dehogy. Hol venném hetedszerre ? Kiírtam már minden gondolatomat, ami az Almanach-ra alkalmazható.» Pedig dehogy írta ki minden gondolatát! Megczáfolja ezt ez a hetedik előszava, mely után egy sereg elbeszélés, rajz s efféle következik, melyekről beszélni bizzuk a tartalomra, mely a Mikszáth előszaván, a szokásos naptári részeken kívül: Jókai Mórtól, Szabóné Nogáll Jankától, Pekár Gyulától, Tóth Bélától, Tolnay Lajostól, Murai Károlytól, Justh Zsigmondtól, Szomaházy Istántól, Kozma Andortól, Rákosi Viktortól, Tábori Róberttől, Beniczkyné Bajza Lenkétől, Herczeg Ferencztől, Békefi Antaltól és Mikszáth Kálmántól tartalmaz elbeszélést. Ezt a tartalmat látva, azt kell mondanunk amit Mikszáth mond előbeszéde végén, hogy ez az Almanach «szó nélkül lábujjhegyen is benyithat már a közönséghez.» Uj zeneművek: Lányi Ernő Petőfi «Nem nézek én ...» czimű dalát zenésítette meg, s adta ki női karra átirva. A vezérkönyv ára 2 korona, a négy szólam ára 1 korona 20 fillér. Kapható Blay István kiadónál Egerben. Dankó Pista «legújabb nótái»-ból egy füzet ismét megjelent Valentin K. kiadásában Pécsett. Ara 60 kr. Délutáni előadások az operaszínházban. A magyar kir. operaház intendaturája most avval a tervvel foglalkozik, hogy délutáni előadásokat rendez oly leszállított helyárakkal, hogy ezáltal a közönség legszélesebb rétegeivel is megismertesse és megkedveltesse a zeneirodalom legbecsesebb műveit. A délutáni előadások egyelőre próbaképen csak november és deczember hónapokra terjeszkednek ki. Kellő siker esetében a délutáni előadásokat bizonyos időközökben továbbra is megtartanák, hogy a magyar udvartartás is hagyott a számadásokban nyomot, amennyiben a zászlós urak fizetéséről van azokban szó, melyet tényleges működésük fejében húztak. Ezután Fejérpataky László olvasta fel Szilágyi Sándor dolgozatát «Rákóczi György 1645-iki hadjáratáról», melyet a svéd Torstensonnal és a francziákkal Bécs ellen intézett és olyan sikerrel járt, hogy a császár, a katasztrófa küszöbén állva, a linczi békében teljesítette a fejedelem összes személyes kívánságait, sőt mi több, a vallásszabadságot még sikeresebb garancziákkal látták el, mint Bethlen nikolsburgi békéje. Rákóczi rövid expedícziója az európai helyzetet mind a maga, mind a haza javára teljesen kiaknázta. Az országos régészeti társulat e hó 7-iki ülésén felolvasták gr. Csáky közoktatásügyi miniszter levelét, melyben a következő két esztendőre 2—2000 forintot bocsát a társaság rendelkezésére, oly feltétellel, hogy ezzel honfoglalás korabeli emlékek után kutassanak és a leleteket a millenáris kiállításon mutassák be. A társulat az ásatások előkészítésére Hampel Józsefet, Boncz Ödönt és Nagy Gézát küldte ki. Hampel József ezután felolvasást tartott magyar földön talált szittya emlékekről, Récsey Viktor pedig az újabb esztergomi leleteket ismertette. 781 KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia nov. 6-iki ülésén Szilágyi Sándor elnökölt. Acsádi Ignácz felolvasta «A pozsonyi és szepesi kamarák és költségvetéseik 1565 után» czimű pénzügytörténeti dolgozatának első részét. Vázolja az ország pénzügyeinek szomorú állapotát és azt két okra vezeti vissza: a török vészre és a német befolyásra. Az előbbi kiapasztotta a közjövedelmet, a német hatóság, a bécsi kamara pedig szorult helyzetében teljesen törvénytelen eljáráshoz nyúlt, amennyiben egyrészt nem teljesítette fizetési kötelezettségeit, másrészt kérlelhetlen szigorral kiaknázta a régi jövedelmi forrásokat, mert új források nyitását a rendek nem engedték meg. Teljesen magánügyekből hűtlenséget magyarázott ki, hogy a vádlottak vagyonát elkobozhassa és jó áron eladhassa. Ezen e visszaélések meggátlására sürgették a rendek egy új magyar kamarának felállítását, mert a pozsonyi, melyet még I. Ferdinánd állított fel, rossz fekvésénél fogva keveset folyt be az ország pénzügyeibe. Miksa király 1567-ben csakugyan felállította a Kassán székelő szepesi kamarát, mely azután 200 évig működött. Dolgozatának többi része ,a pozsonyi és szepesi kamarák jövedelmeiről, kiadásairól és személyzetéről ad számot és kiemeli, MI ÚJSÁG? A képviselőház nov. 9-iki ülésére volt kitűzve a költségvetési vita megkezdése. Már kezdet óta várták, hogy a miniszterelnök a költségvetés tárgyalása előtt nyilatkozatot tesz az egyházpolitikai kérdések mibenlétéről, nevezetesen pedig a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatról, melynek szövege már korábban ő felsége elé terjesztetett. Időközben nagyon ellentétes hírek keltek szárnyra, hogy a király megadja-e, vagy pedig megtagadja beleegyezését a törvényjavaslattal. Az utolsó miniszteri tanácsban, mely a király elnöklete alatt ment végbe Budapesten, ő felsége még nem döntött, s azt mondta, hogy írásban közli elhatározását. Wekerle miniszterelnök november 8-án délben kihallgatáson jelent meg Bécsben a királynál, ki ekkor megadta beleegyezését, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztessék. Ezért várták nagy érdeklődéssel a ház nov. 9-iki ülését. Mindjárt a napirend előtt fel is szólalt a függetlenségi pártból Helfy Ignácz, kérte a miniszterelnököt, nyilatkozzék határozottan, s van-e alapja az utóbbi napokban fölmerült aggodalmaknak, s az aggodalmak csakugyan el vannak-e oszlatva annyira, hogy megígérheti a polgári házasságra vonatkozó javaslat mielőbbi előterjesztését. Wekerle miniszterelnök válaszolt. A házassági jogról a kormány által készített törvényjavaslat előterjesztésére ő felsége a felhatalmazást megadta; a javaslat a legrövidebb idő alatt a ház elé terjesztetik, legfeljebb két hét alatt. Nagy éljenzés kísérte a kijelentést. Különben zajos éljenzés volt már az ülés kezdetén is, mikor a miniszterek a terembe léptek, mert ismeretes volt ő felsége határozata. Ezután megkezdték az 1894-iki költségvetés tárgyalását. A királyné Benczúr műtermében. A királyné e hó 7-én este utazott el Budapestről Bécsbe. Ugyané napon délben még megjelent az epreskerti művésztelepen s megtekintette Benczúr Gyula műtermét, akinek reggel adták tudtára a királyné látogatását. A művész zavarba jött, mert kisfia ragadós betegsége miatt az orvos megtiltotta neki a másokkal való érintkezést. Ezt a körülményt meg is mondta a látogatás bejelentőjének, amire a királyné azt válaszolta: «Nem félek a ragadós betegségtől, nem árt az nekem.» Tíz órakor gróf Tisza Lajos miniszter ment Benczúrhoz, s elmondta a királyné válaszát. A látogatás híre gyorsan elterjedt, s tizenkettedfél órakor, amikor a zárt udvari kocsi az Epreskert udvarába berobogott, a kapu előtt nagy néptömeg várakozott, hogy a királynét megláthassa. Ő felsége Festetich Mária grófnő udvarhölgye társaságában jött. A művész és a miniszter az intézet lépcsőjénél fogadták. A királyné azonnal a kis fiu betegségéről kérdezősködött, mire Benczúr azt válaszolta, hogy már jobban van. Az első emeleti műterembe menve, ő felsége azonnal meglátta a király arczképét, mely Pestmegye terme számára készül, s melyhez a király személyesen ült. A királyné sokáig nézte a festményt s aztán mosolyogva megjegyezte: «Mintha csak megszólalna.» Ezután Széll Kálmán életnagyságú arczképe is feltűnt ő felségének s megjegyezte : «Nagyon élethű, — különben már régen láttam.» A műteremben ott függ Ferdinánd bolgár fejedelem arczképe is. Ez azonban csak vázlat és a róla készült nagy festmény ki volt állítva a bécsi és idei tavaszi műkiállításon. «Meglepően hasonlít» — jegyezte meg ő felsége, — «láttam az eredetit is a kiállításon.» A királyné emlékezett : keresztelő Szent János képére is, melyet szintén a bécsi műtárlaton látott. Benczúr műtermének legnagyobb ékessége azonban az a nagy történeti festmény, mely Budavára megvételét ábrázolja. Ezt a képet Benczúr a főváros megrendelésére festi és alkalmasint a milleniumra készül el vele. A kép vázlata már teljesen kész s most végleges kivitelén dolgozik a művész. A festmény a győzteseknek a várba való diadalmas bevonulását örökíti meg. A sereg első soraiban egy harsonás alakja domborodik ki a vázlaton, a ki kürtszóval hirdeti a diadalt. A királyné az alakot sokáig szemlélte s mosolyogva mondá Benczúrnak: «No ez ugyancsak fújja!» Hosszasan nézte Lotharingiai Károly és Emánuel bajor választófejedelemnek a tömegből kiváló alakjait is. Ezután ismét visszatért a király képéhez s újra hosszasan elmerült annak a nézésén. A királyné élénk érdeklődéssel nézte a műterem művészi berendezését. Körülbelül egy órát töltött ott s a mester előtt ismételten kifejezte elragadtatását a látottak fölött. Egy órára járt, mikor ő felsége hazatért a budai várba. Jókai jubileuma és a sajtó. Az Otthon nevű írói körben a budapesti lapok szerkesztőségei tanácskozásra gyűltek össze, hogy Jókai jubileumának megünneplése iránt a sajtó is megtegye a magáét a saját hatáskörében. Az értekezleten megjelent a Jókai jubileumi nagybizottság elnöke, Eötvös Loránd báró is, ki rövid beszédben kérte a sajtó támogatását s közreműködését a Jókai tiszteletére rendezendő ünnepélyekben. Az értekezlet elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz arra nézve, hogy Jókai jubileuma az alkalomhoz méltó fényes ünnep legyen. Az értekezlet egyúttal elhatározta, hogy albumot fog átnyújtani Jókainak, melybe a jubileuma alkalmából róla irt összes czikkek és tárczák föl lesznek véve. A Magyar általános hitelbank igazgatósági ülésében a titkársági hivatal főnökévé és czégvezetővé a nemrég elhalt dr. Takáts Lajos helyébe dr. Stettner László, a társaság eddigi jogügyi titkára neveztetett ki. Matejko festményeiből egy érdekes sorozatot mutatunk be olvasóinknak mai számunkban, hogy a nagy mester művészi alkotásaival megismerkedhessenek. Az eredeti képek Budapesten, Bécsben, és Lengyelország különböző gyűjteményeiben vannak elhelyezve s a képek bemutathatását Polyák Béla és neje, született báró Eichler Klára úrnő, és a krakói és lembergi műegylet szívességének köszönhetjük. A Polyák Béláné úrnő birtokában levő festmény mellett, Matejkonak következő kézirata van, melyben képe czimét ő maga jegyezte föl: Q 7 Matejko kéziratának hasonmása, melyben II. Zsigmond Ágostot és Radziwill Borbálát feltüntető festményének czimét följegyezte.