Vasárnapi Ujság – 1895

1895-07-28 / 30. szám - Egyiptomi utazásomból. Irta Latinovits Géza 487. oldal / Általános nép- és országisme - G. Diószeghy Mór: Sokszor nagyon nehéz 487. oldal / Költemények - Strausz Adolf: Bordal. (Sztambulov Istvántól) 487. oldal / Költemények

490 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 30. SZÁM. 1895. 16. ÉVFOLYAM. szemléli a hatalmas nagyságot. A pálmaerdőn túl a kis Sakkárah falu szegényes sárviskói tűnnek elő. Ez a falu a határa a növénytenyé­szetnek. Odább már a lybiai sivatag mérhe­tetlen s kopár homoktengere fehérlik. Itt kezdődnek a régi egyiptomiak temetkezőhelyei, melyek feltárása teljes bepillantást engedett a hatalmas nép erkölcseibe és szokásaiba. A ho­mok, mely eltemeté a gúlákat és síremlékeket, bámulatosan megörze azok külsejét és belsejét. A falakon levő festmények olyan épek, mintha csak tegnap készültek volna. Tudvalevőleg a híres Mariette franczia régész e század elején kezdte rendszeresen kutatni ez emlékeket, mely kutatás azóta folytonosan tart és még sokáig el fog tartani, mert egész le a Nílus második zuhatagáig az egész völgy telve van sírokkal, gúlákkal és templomokkal. Még mennyi érdekes emlék van a homok alá rejtve! Nem feladatom részletesen felsorolni az itt látottakat; ezekről már könyveket írtak; csak érintem röviden a nevezetesebbeket. .­". A nap égetőn tűzött alá; a forró homokba bokáig sülyedénk; csakhamar csurgott rólunk az izzadság. Ily fáradalmak közt tekintik meg a «Ti-féle Mastabá»-t (síremlék), mely egyike a legérdekesebb emlékeknek, a falain levő pom­pás színezésű hyerogliphek miatt; tovább a ho­mok alatt az «Apis»-t (bikat) ábrázoló óriási, egy-egy darab kőből kifaragott szobrok. Azon­ban mindezeknek koronája az 1893-ban fölfe­dezett Mera király (VI. dynastia) sírja. Ebben oly élénk színezetű s művészi tökéletességű festmények láthatók, a minőket korunkban alig tudnának készíteni. Gyönyörű állat-alakok, mint: strucz-, szamár-, ökör-csoportok szemlél­hetők itt. Érdekes hajóvontatási jelenetek is van­nak megörökítve. Valóban, ha az idegen ezt látja, fölösleges leutazni a Níluson; ez felülmúl minden eddig kiásott emléket. Néhány piramis élénkíti a szomorú vidéket, köztük a híres lépcsős piramis. Azonban ezek magassága elenyésző a gisehiekhez képest. A lépcsős pyramisra egy kis arab fiú 5 percz alatt mászott fel csekély 4 piaster baksisért. Bámulatos az ügyesség, mel­lyel ezt megtevé. a A sima oldalú pyramison alig van támaszpont, hol megvetheti kezét vagy lábát, mégis macskaügyességgel kúszott föl. Néha bizony megtörténik, hogy elvesztve az egyensúlyt, le­gurul és valamely tagját eltöri. De az sebaj; akkor is vigasztaló az, hogy Allah így akarta. A közeli kis kunyhóban, mely éveken át a fáradhatatlan tudós Mariette bej lakása volt, el­fogyasztottuk a magunkkal vitt reggelit. Vissza­felé már gyorsabban haladtunk, mert a szántó­földeken át egyenesen a Nílusnak tartottunk. Bedrasein mellett elértük a partot, hol egy dereglye várakozott ránk, mely átszállíta ben­nünket a túlpartra. Érdekes a széles Níluson ily kezdetleges ladikfélén a hajózás. Kis állataink csak hosszas nógatásra léptek az ingatag deszkaalkotmányra. Felhasználva az alkalmat, néhány fiatal fellah leány és fiú is beugrott dereglyénkbe, hogy ingyen mehessenek át. A kis­­ dereglye erősen ingott, a­mint beljebb haladtunk, mert túl volt terhelve. Kifeszítéük a nehézkes vitorlát, s kezdünk gyorsabban haladni. Azonban egyszerre lökést éreztünk s megálltunk , hajónk zátonyra került. Nosza, erre a­hány férfi és nő volt, mind lehányta amúgy is lenge öltö­zetét, s a vízbe ugrálva húzták a dereglyét. Ilyen fennakadás többször is történt a rövid út alatt. Végre kikötöttünk a magas partnál. Négykézláb másztunk föl a meredek oldalon. Végre össze­szedelődzködve, elindultunk s útunk ismét szép pálmaerdőn vezetett át. Majd kiértünk a széles helouani útra. Rövid félóra alatt czélnál valánk. Helouan nagy négyszögben épült fürdő- és ég­hajlati gyógyhely. Már a régi korban ismeretes kénforrásait a betegek egész raja látogatja. A 30-as években újra föltárta a homoktól bete­metett forrásokat Linant pasa, de csak Tevfik pasa khedive fordított fölvirágoztatására na­gyobb gondot. Most csinos épületek emelkednek itt. Csak egy a baj: növényzet alig van. Az utak többnyire Debbech-fával ültették be. Mind­amellett, hogy úgy szólván a sivatagon épült, mégis pornélküli és kiváló száraz a levegője s fölötte jó hatással van a mellbetegekre. Évenként 14,000 vendég fordul meg e gyógy­helyen. Forrásai különösen nagy hatásúak a köszvényes bántalmakra a rendkívül nagy kén­tartalom miatt. A fürdőépület egész kénye­lemmel van berendezve. Két nagy tükörfürdő van a szabadban. Fürödtünk benne, s tél közepén a víz melege 14 ° C­, a levegőé 20 ° C.-nyi volt. A gazdag kairói mohamedánok háremei több­nyire itt vannak ; azért felette érdekes az utcrá­kon sétálni. Gyakran találkozunk az alig fátyo­lozott nőkkel, kiket rendesen eunuch kísér. Majd­nem kivétel nélkül szép nők; a tekintetet bát­ran kiállják. Más szórakozás alig találkozik, mert sem színház, sem egyéb mulatság itt nin­csen. A nehéz betegeknek jól eső a nyugalom és csend, mely itt honol. Magyarok is megfordul­nak itt. A többi közt Justh Zsigmond barátom is töltött itt egy telet s kitűnő eredmén­nyel, s ha többször ide jön, tán nem vált volna betegsége halálossá. Gervay pozsonyi ügyvéd itt alus­sza örök álmát; sírja elhagyatva áll a pusztaságban. Nejével, Forinyák tábornok leányával, itt hos­­szabb időt töltött, míg a jótékony halál meg nem vált a szenvedéseitől. A «Grand Hotel des Bains»-ban egy kis erő­sítőt ittunk s azután kiültünk az egyik görög ká­véház elé, élveztük a pompás levegőt és a sétáló hölgyekben gyönyörködtünk. Este felé az állo­másházhoz sétáltunk, Kairóba indulandók. A vonatok minden órában közlekednek. Épen ak­kor érkezett a khedive anyja, két leányával. Az­ özvegy maga igénytelen vonásokkal bíró hölgy, szemein csíptetővel, két leánya sem feltűnő ér­dekes. Pompás lovaktól vont hintóban ültek; a hintó két oldala mellett testőrök lovagoltak, előtte pedig sossok. A vonatra ülvén, csakhamar elérkezünk a régi fáraók hatalmas kőbányáihoz, Massara és Tour­rah-hoz, honnét hajdan a gúlákhoz a köveket szállították. Tovább egy pamutfejtő gyár emel­kedik. Rövid félóra alatt a Bab-el-Soukh-i állo­máshoz értünk, jól kifáradva a kirándulástól. Matarijeh és a struettenyésztés. Ezen kirándulásra elég egy délután, mert csak 8 kilométernyire van Kairóhoz. Kényelme­sen, kocsin lehet az egész utat megtenni. Felül­vén a hintókba, csakhamar kiérünk a városból,, elhagyjuk a franczia megszállás korából fenma­radt erődöt, mely most kaszárnya. Már tovább, a sivatag szélén haladunk ; innét rövid idő múlva egy kis dombhoz érünk, melynek neve Gebel-el -Hamar; tövében a khedive palotája emelkedik. Kertek közt érkezünk Abbasije-hez, hol a khedive volt palotája most kaszárnyává van átalakítva. A kaszárnya átellenében a khedive nagyany­jának egy kastélya s a mellett csillagvizsgáló to­rony van. Itt megpihenvén, a vetések közt szép fehér madarakat pillanték meg. Igen szelídek voltak, közel bevártak. Felriasztván őket, a ná­lam volt fegyverrel kettőt lelőttem. Közelről megnézve, gyönyörű állatok voltak, hófehér tol­lazattal; a gém­ fajhoz tartoztak, hasonlók a kócsaghoz. Innét útra kelvén, Ruhéhez értünk, hol egy mohamedán szentnek pompás síremléke áll. Van itt egy palota is, a mostani khedive kedvelt helye. Ezelőtt sivatag, most virágzó teleppé van varázsolva. Itt történt 1517-ben az Osman Szelim szultán s az utolsó mameluk, Tuman bég közti híres ütközet, mely a mamelukok teljes leveretésével végződött. Háromszáz évvel később Kléber tábornok a francziákat vezette győzelemre ugyanitt az ötszörte nagyobb erővel rendelkező törökök s egyiptomiak ellen. Közel a nevezetes helyhez van Matarijeh falu, hol egy kerttel környezett csinos palota áll, melyet 1869-ben Ismail khedive Eugenia fran­czia császárnénak ajándékozott. A kertben áll az a régi szikomorfa, melynek árnyában Mária a kisded Jézussal egyiptomi futása közben meg­pihent. Természetesen illő baksisért néhány ágat szakított róla részünkre a kertet őrző muszlim. Már majdnem teljesen megkoppasztva áll az ódon fa. A kerttől alig negyedórányira benn a sivatag­ban áll a nagyszerű struez-tenyésztő telep, egy franczia részvénytársaság tulajdona, mely éven­ként nagy nyereséget húz belőle. Terjedelmes térséget foglal el a telep. A fő­épületen kívül számos akol van itt szanaszét; az aklok előtt egy-egy nagy udvar terül. A struezok kor szerint vannak elkülönítve egy­mástól. A benszülött felügyelő megmutatta a költő­gépet, hol a tojásokat 40 napig a leg­nagyobb hőfejkban tartják és csak azután teszik az anya alá. Érdekesen ítélik meg, hogy jó-e vagy rosz-e a tojás. Ha a nap felé fordítják, és fekete, akkor jó ; ha pedig vörös, akkor nem alkalmas. A rosz tojásokat különféle műtárgyaknak hasz­nálják föl. Csinos faragványokat, hamutartókat, ékszertartókat, stb. vésnek belőlük. Rendkívüli dolog a 900 struezot szabadon látni, a mint idétlen, hosszú lábaikkal nagy gyorsasággal lépkednek. Veszedelmes a kikelt kis struezok körül járni, — mint magunk is tapasztaltuk, — mert az anya­madarak dühösen megtámadnak minden­kit. A vezető ember ismeretes ugyan előttük, mégis neki rontott a kicsinyeire féltékeny strucz, mely csőrével hatalmas vágást képes osztani. Körsétánkat befejezvén, visszatértünk a főépülethez, hol egy franczia igazgató üdvö­zölt és kínált bennünket szebbnél-szebb tollak­kal, fehér s fekete színűekkel, de oly túlságos árt szabott, a­melyen nálunk is megvehetjük. Így csak néhány faragott tojásra szorítkozott vásárlásunk.­­ Az érdekes teleptől még átkocsiztunk a közel levő Heliopolis obeliszkhez. A régi bibliai Ou város nagyszerűségét már csak ez egy emlék hirdeti. Tudvalevőleg itt volt az a híres iskola,, hová még a régi hellenek is jártak tanulni. MARKOV ALEZREDES, ki a fejedelem koszorúját vitte Sztambulov özvegyéhez. AZ OROSZ-TOROK HÁBORU ALATT ELESETT OROSZ ORVOSOK EMLÉKE SZÓFIÁBAN.

Next