Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-22 / 34. szám - A római magyar történelmi intézet (képekkel). Gróf Vay Péter 557. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - A Margitsziget veszedelme (képpel). Ábrányiné Katona Klementina 557. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
34 SZÁM. 189?. 44. EVFOlA Aif. -ja-4 Wify-r Gróf Vay Péter vázlata után rajzolta Háry Gyula. A RÓMAI MAGYAR TÖRTÉNELMI INTÉZET. VASÁRNAPI UJSÁG. 557 saggal otthon érezték magukat. 1896/7-ben Kollányi Ferencz lakik ott, őt megelőzőleg Érdújhelyi Menyhért volt az intézet tagja, továbbá ott tartózkodott Túry Gyula, ki Szent Gellért képét festi. A RÓMAI MAGYAR TÖRTÉNETI INTÉZET. A hajdani Agger mentén, épen a merre az aureliani fal a büszke praetorok táborát keríti be, — a hires Patrizi-villa örökzöld berkeinek árnyékában, — emelkedik a magyar történelmi intézet háza. Mert most már végre nemcsak Amerikának, a németeknek, Francziaországnak és a többi nyugati államoknak, hanem nekünk magyaroknak is van tudományos intézetünk Rómában. Ilyen történelmi társulat alapításával nálunk régebb idő óta foglalkoztak már, de a szándék a dolog fontossága mellett is csak szándék maradt. Később a Lajtán túlról intéztek kérdést kormányköreinkhez, vajon nem volna-e hajlandó a kormány a római osztrák történeti intézettel egyesülni? De ez az ajánlat nálunk még kevesebb visszhangra talált. Mikor aztán minden igyekezet hiábavalónak bizonyult s alig látszott rá mód, hogy Magyarországnak önálló történelmi intézete legyen Rómában, jeles történetírónk, Fraknói Vilmos püspök lelkében fogamzott meg az a nemes gondolat, hogy saját költségén emeltet otthont az örök városban dolgozó tudósainknak. Hogy az egész magyar tudományos életre, és kiváltképen történetirodalmunkra nézve mily nagy fontosságú az, hogy Rómában, a történeti adatok e kimeríthetetlen forrásánál állandó intézetünk van, azt senki sem ítélhette meg jobban Fraknóinál, ki életének jó részét az itteni könyv- és levéltárak búvárlására fordította. Azonkívül ő, ki már mint fiatal ember gyakran megfordult a Tiberis partján, tudatában volt annak a döntő hatásnak, melyet a római tartózkodás a fogékony ifjú kedély fejlődésére gyakorol. Itt a több ezer éves múlt emlékei között, hol a legrövidebb sétából sem térhetünk meg ismereteink gyarapodása nélkül, hol minden egyes rom vagy ledőlt szobor a művelődés fejlődéséről beszél, — mennyi reflexiónak, és mennyi új gondolatnak kell itt fölélednie ! A ház alapkövét az 1892-ik év tavaszán tették le, és végre a közbejött építési akadályok s egyéb nehézségek leküzdése után az intézet 1895 őszén ünnepélyesen költözhetett új hajlékába. Az épület külseje korai toskánai ízlésben van tartva; egy emeletes, sötét terméskőből épült ház, melynek szépsége főleg az arányok összhangzatában rejlik. Összes díszítései: a karcsú oszlopos ablakok faragványai és a széles, festett eresz. A belső beosztás szintén kényelmes. A magas földszintet a püspök magánlakása foglalja el. Középen tágas átrium van, honnét szemközt a bejárattal nyílik a fogadóterem, jobbra az ebédlő, balra pedig dolgozószoba. A bútorzat szigorú cinquecento ízlésben, nagyjában Schikedanz rajzai után készült hazai gyártmány. A Kárpátok, az Anjouk liliomaival telehintett vörös kelméből valók, ilyen színű a fal is, míg a mennyezetet finoman faragott faburkolat fedi. A falak mellett pár régies jellegű, bronzszegekkel kivert karosszék, néhány massiv asztal képezi a szoba berendezését, továbbá két olajfestmény, egyik Szent István arczképe, teljesen byzanti felfogással festve, a másik s ugyancsak egy praeraphaelista ízlésben kidolgozott Szűz Mária, Magyarország védasszonya. De épen ez a keresetlen egyszerűség adja meg az érdekes berendezésnek a sajátos jellegét. A szomszédos ebédlő lehetőleg világos, hamvasszürke színekben van tartva, melyet az ablak előtti sudár, százados czédrusok árnyékolnak be. A dolgozószoba olajzöld. Itt ugyancsak nehéz az egyes bútorok színét vagy alakját megkülönböztetni, úgy elborít minden asztalt, széket és állványt a sok kézirat, jegyzet és könyv. A földszint nyugati sarkában van a kápolna. Díszítése hasonlóképen XVI-dik századbeli modorra vall. A falakat, mint a Sixtini kápolnában, hímzéseket utánzó, liliomos freskó takarja, középen az ország czímerével. A padlózat olasz mozaikmunka, a világosság pedig Szent István és Szent László királyaink daliás alakjait ábrázoló, szépen festett ablaküvegeken át szűrődik be. Az intézet tagjainak lakása az első emeleten van. Ottan van a tágas könyvtár is, amelynek karcsú oszlopos, loggia-szerű ablakaiból Róma vidékére egyik legszebb kilátás nyílik. Az előtérben a város középkori tornyos, bástyás falai,— itt-ott egy-egy pápa czimerpajzsával tarkázva és megkoronázva a szaggatott csipkés lőrésekkel, — tüntetnek elénk festői környezetet. A fal tövében lombos kertek és néhány régi villa fekszik. Azontúl pedig a Campagna sivatagszerű kihaltságában terül el messze-messze távolban egész addig, a hol Tivoli fehér házai pettyezik a Sabin hegyek violás lejtőit, vagy még messzebb, egészen meddig a szem lát, hol a tekintet a Monte-Circeo lábánál belevesz és elmerül a tenger csillogó tükrébe. * Gróf Vay Péter. Az intézetben 1895/6 ki évfolyamban a házi urat beleszámítva, négyen voltak : Villányi bakonybéli apát, ki a Vatikán levéltáraiban folytatott sikeres kutatásokat Pannonhalma történetéhez; dr. Hodinka Antal a bécsi cs. és kir. hitbizományi levéltár tisztviselője, a keleti egyház történetét s a pápai levéltár berendezését tanulmányozta. Ott lakott Fraknói püspök benső barátja, történetírónk igaz tisztelője, a fentebbi sorok írója, gróf Vay Péter. Valóságos kis magyar kolónia alakult Róma közepén , és ha vasárnaponként a Rómában élő magyar művészek és írók közül Szoldatics, Kacziány, Aranyossy, Endrei, Vetro festők, Sziletti szobrász, továbbá Finály, Váry, s aztán a Szent Péter templomának magyar gyóntatója, dr. Czaich Gilbert s itten tanuló klerikusaink fölkeresték Fraknói püspököt, való A MARGITSZIGET VESZEDELME. Midőn e sorokat irom, olyanféle érzés behatása alatt állok, mint a kinek kedves halottja fekszik a ravatalon. Ilyen kedves halottam nekem ez idő szerint a Margitsziget. A pár nappal ezelőtt még viruló szépségre ma már szürke hullámszemfedő borúl. Ilyen féktelennek én még nem ismertem a Dunát. Apróbb rakonczátlanságainak, •— mint oly régi hive a szigetnek, a ki most töltöttem ott férjemmel együtt a tizennegyedik nyarat, — már többször voltam tanuja, mert, fájdalom, alig van esztendő, hogy legalább egyszer, de néha többször is, rá ne törne a Duna a Margitszigetre. Ott voltam az 1892-iki árviz alkalmával is. Ekkor neveztük el «Zöld Velenczé»-nek. Ugy csónakáztunk a bársonyos gyepszőnyeg felett, zöld fák alatt s diszes épületek közt, akár csak a velenczei lagunákon. Három napot töltöttem akkor az elöntött szigeten, megbámulni azt a sajátságos természeti tüneményt, midőn a rózsák és egyéb sugárnövésü virágoknak csak illatos fejei kandikáltak ki a hullámokból, mig a pompás terebélyes fák sudarainak egy része szintén víz alatt volt. Ugy nézett ki a sziget a verőfényes szeptemberi világításban s a felhőtlen éggel vetekedő kék szinű vízárban tükröződő szines virágok és buja zöld lombokkal, mint valami bűvös mesevilág. Nem úgy van most! Azt mondják, a jelenlegi megközelíti az 1838-iki emlékezetes árvizet a Margitszigeten, melynek magas vízállását a főherczegi kastély falába alkalmazott kőlap jelöli a belevésett nyíllal. Mindent elborított most ez a szennyes-szürke vizár, ami szépet, kecseset a finom ízlésű műkertészet alkotott. Igazán siralmas látvány volt, mint nyeli el a féktelen elem, mint valami éhes szörnyeteg, sorra, a szebbnél szebb virágos ágyakat s a híres rózsatelepet! Pedig nem volt itt hiány se jóakaratban, se munkaerőben, s a sziget tulajdonosa, József főherczeg, táviratilag utasította a felügyelőséget, hogy semmi áldozatot sem kíméljen a sziget és a vendégek érdekében. A felügyelőség dicséretére legyen mondva, hogy az a legnagyobb buzgóságot fejtette ki. Hohlfeld inspektor, mintha csak megsokszorosította volna magát, mindenütt látható volt, ahol veszély fenyegetett. Hofhauser könyvvezetőt s Ledermayer ellenőrt is csak elismerés illetheti. De mindazok közt, akik leginkább szivükön hordják a Margitsziget sorsát, senkit sem sújtott érzékenyebben ez a veszedelem, mint a Fénykép után. A RÓMAI MAGYAR TORTENELMI INTÉZET A KERT FELÖL NÉZVE.