Vasárnapi Ujság – 1898
1898-03-20 / 12. szám - Petőfi öcscséről (arczképekkel). Sipos Soma 191. oldal / Élet- és jellemrajzok - Vargha Gyula: Az országháza 191. oldal / Költemények
192 VASÁRNAPI TJTSÁG. 13. SZÁM. 1898. 45. ÉVFOLYAM. Ott tették le örök nyugalomra Petőfi Istvánt, a csákói uradalom jószágigazgatóját, tevékenysége színhelyén, az Alföld szivében, melyet nagynevű bátyjával együtt valósággal imádott, s melyet ő is szépen megénekelt. A lapok mély részvéttel jelentették Petőfi öccsének halálát, de részletesebben sem akkor, sem azóta nem emlékeztek meg róla, egyszerűen azon okból, mert életére nézve hiányoztak a részletesebb adatok. Különösen hangzik, de tény az, hogy bár Petőfire vonatkozólag egész életrajz-irodalom keletkezett: vérségéről, hozzátartozóiról, különösen egyetlen fiáról: Zoltánról és öccséről, Istvánról, a nagy közönség aránylag keveset tud. Irodalmunknak érezhető hézaga volt jó ideig, hogy Petőfi vérségéről alig-alig emlékezett meg, holott a nagy irodalmak a kimagasló alakok élet- és jellemrajzaiban különös gondot fordítanak a családi, sőt a társadalmi kapcsolatok ismertetésére is, úgy, hogy sok esetben az efféle mellékes dolgok maguk is önálló műben tárgyaltatnak, s méltán, mert a nagy emberek vérségi és társadalmi összeköttetéseinek ismerete oly általános érdekű dolog, mely az életrajzirodalom keretéből csakis annak teljessége rovására hiányozhatik. Ezt is igyekszem tehát ezúttal pótolni és személyes ismeretségem s visszaemlékezéseim nyomán elmondani azt, amit a nagy költő fiáról, a korán elhunyt Zoltánról, főkép pedig Istvánról, a Petőfi öccséről tudok. A 70-es évek elején atyám házánál, — ki a szarvasi nagybirtokosok jogtanácsosa volt — több izben láttam megfordulni egy tagbaszakadt, zömök embert, kinek férfias szépségű, megnyerő tekintete, úgyszintén egészen magyarszabású öltözéke felkeltötte figyelmemet. Tudakozódván atyámtól kiléte felől, meglepetéssel értesültem, hogy az nem más, mint Petőfi Sándor testvéröccse, István, a pusztacsákói Geiszt-uradalom inspektora, tehát hivatalánál fogva hatalmas egyéniség, afféle pusztai kis király ! De engem nem az inspektor érdekelt. Én többet, sokat, igen sokat láttam benne ! Ez hát a nagy Petőfi testvéröccse, kit szintén költői hírnév környezett! Mily sokat emlegette őt előttem iskolatársam, Petőfi Zoltán, szarvasi diák korában, s nekem nem volt alkalmam őt ez ideig látnom, pedig rég vágyódtam megismerkedni ez érdekes emberrel, a világ egyik legnagyobb költőjének testvérével, kitől néhány szép költeményt olvastam a «Vasárnapi Újság» sokat forgatott régibb évfolyamaiban. A költői szárnypróbálgatásban magam benne voltam, sőt egy nagyobb szatírát is elkö is vettem ekkor, mit önálló füzetben adtam ki «Vidéki politikusok» czím alatt. A «Figyelő» akkori kritikai közlöny elismerőleg emlékezett meg róla, de biz' a közönség nem igen kapott rajta. Mindezt azért hozom itt fel, mert belejátszik a Petőfi Istvánnal kötött ismeretségembe. Ugyanis egy ízben beszólván a szarvasi könyvárushoz, fölemlítette előttem, hogy — egészen váratlanul — egy-két példányt vittek Klösz fényképe. 15-IKE BUDAPESTEN. MÁRCZIUS — ÜNNEPÉLY A NEMZETI MUZEUM ELŐTT.