Vasárnapi Ujság – 1900
1900-04-01 / 13. szám - Petőfi-emléktábla Pozsonyban (képpel). Dr. Nagy Olivér 202. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
202 Impozáns módon nyilvánult a részvét Bécsben, hol Dumba a legnépszerűbb emberek egyike volt. Özvegyéhez, szül. Manna Máriához s egyetlen gyermekéhez, Irénhez rendkívül nagy számmal érkeztek a részvétnyilatkozatok a legelőkelőbb körökből, s azon művészeti, irodalmi és jótékony társulatok részéről, melyeknek a boldogult egyik főintézője és jóltevője volt. Az uralkodó gr. Paar tábornok hadsegéd által fejeztette ki az özvegynek részvétét. A gyászszertartás Budapesten vette kezdetét, hol rokonai házában helyezték ravatalra az elhunytat, s a beszentelést márczius 24-én d. u. Trojánosz Germánosz görög alkimandrita végezte. A szertartás után a koporsót a nyugati pályaudvarra vitték és Bécsbe szállították. Bécsben a görög templomban hétfőn tették ki közszemlére a holttestet, s onnan ment végbe kedden a temetés óriási részvét és fejedelmi pompa mellett. A gyászoló közönség soraiban ott volt Körber miniszterelnök vezetése alatt az egész minisztérium, Goluchowsky külügyminiszter, s a diplomácziának és az arisztokrácziának számos tagja. A király képviseletében Liechtenstein herczeg jelent meg. 11 órakor megtörtént a beszentelés, mely után nagy gyászmenet kísérte utolsó útjára a koszorúkkal borított koporsót. Az elhúnyt végrendeletében közel félmillió koronát hagyott jótékony czélra. Nagyobb összeget kapnak : a bécsi művészegyesület nyugdíjalapja 30,000 forintot, a bécsi férfi-énekkar 50,000 forintot, képzőművészeti akadémia 20,000 frtot, a zenebarátok társasága ösztöndíjak osztására 20,000 frtot, a Concordia irók- és hírlapírók egyesülete 20,000 frtot, a munkás-kórház 25,000 frtot, stb. PETŐFI-EMLÉKTÁBLA POZSONYBAN. Hazafias ünnepély folyt le Pozsonyban márczius 15-én. Ekkor leplezte le ugyanis a Toldy-kör azt az emléktáblát, mellyel Petőfi Sándor egykori lakóházát jelölte meg. Az ünnepen részt vett Pozsony egész magyarsága. Dr. Vutkovich Sándor, pozsonyi kir. jogakadémiai tanár és a «Nyugatmagyarországi Híradó» főszerkesztője indítványozta a múlt évben lapjában ezen emléktáblát. Vutkovich kutatásokat folytatott annak a háznak pontos meghatározására, melyben Petőfi egykor lakott. Segítségére volt ebben Jeszenszky Danó, nyugalomba vonult kir. közjegyző (irói nevén Temérdek), a ki Petőfinek lakótársa volt, továbbá Kalmár József, nyug. főgimnáziumi tanár, a ki a nagy költővel együtt másolgatta annak idején az országgyűlési naplót, ivenként 20 garasért, s a kit Petőfihez a barátság kötelékei is fűztek. Sikerült megállapítani, hogy Petőfi a pozsonyi Bél Mátyás utcza 25. számú házának egyik első emeleti udvari kis szobájában lakott, ahol Jeszenszky Danó és Mauks Mátyás akkori evangélikus lyceumi diákok, osztották meg vele szállásukat. Azt is minden kétséget kizárólag megállapították, hogy Petőfi az 1843. év május és június hónapjait töltötte Pozsonyban és ott irta sok jeles költeményét, pl. a «Távolból» czíműt is. Erre a Toldy-kör választmányi ülésén a kör elnöke, dr. Thaly jeles történettudós, Kálmán orsz. képviselő, a indítványt tett a háznak emléktáblával való megjelölésére, amit nagy lelkesedéssel elfogadtak. A tábla költségeit adakozás útján gyűjtötték össze, s a leleplezési ünnepélyt ez évi márczius 15-ikére tűzték ki. A leleplezési ünnepély i. e. 11 órakor kezdődött az említett ház előtt. Sok száz főnyi közönség gyűlt ott már akkor össze ; megjelentek a Toldy-kör tagjai, a város elöljárósága , nemkülönben az evanglyceum és a felső kereskedelmi iskola tanuló ifjúsága zászlóik alatt. Kossutány Ignácz kir. jogakadémiai tanár, a Toldykör főjegyzője mondott lendületes felavató beszédet. Azután Thaly Kálmán tartalmas és lelkes beszédben méltatta az ünnep jelentőségét s átadta a táblát gondozás végett az ág. evang. egyházközségnek, mint a ház jelenlegi tulajdonosának. Ennek nevében Günther M.V. kir. tanácsos igérte meg lelkes beszédben, hogy az egyház kegyeletesen fogja az emléktáblát megőrizni. A theologusok énekkara fejezte be az ünnepet a Hymnus eléneklésével. A tábla vörös habosmárványból készült, négy sarkán arany csillagokkal; hossza másfél méter, magassága 80 centiméter. Aranyos betűkkel van rávésve a következő felirás: EBBEN A HÁZBAN LAKOTT PETŐFI SÁNDOR 1843. MÁJUS ÉS JÚNIUS HÓNAPBAN. KEGYELETES EMLÉKÜL A «POZSONYI TOLDY-KÖR» 1900 MÁRCZIUS HÓ 15-ÉN. VASÁRNAPI ÚJSÁG. Este lakomát rendezett a Toldy-kör, melyen közel százan vettek részt Pozsony intelligens középosztályából, ahol dr. Thaly Kálmán ismét élénk ovácziókban részesült. jDr. Nagy Olivér: BOER CSALÁDOK A HÁBORÚBAN. A boer ember családja rendesen számos tagból áll s annál boldogabbnak és büszkébbnek érzi magát, minél több gyermeke, kivált fia van. A család tagjai közt példás békesség és kölcsönös tisztelet, szeretet uralkodik, a családfőnek pedig a régi pátriárkákra emlékeztető tekintélye van még felnőtt s már külön házitűzhelyt alapított gyermekei előtt is. A mostani háború kitörésekor az öreg boerok fiaikkal együtt vonultak a harczba s nem egy van köztük, aki több fiával küzd az angolok ellen, mint a képünkön látható öreg, akinek tíz fia közül csak a két legifjabb nem ment a harczba, mert ezek még kicsinyek. De puskájuk van már nekik is s bizonyára megtanultak már vele bánni. A boer családi életre jellemzően irta meg Roberts, az angol fővezér, kormányának Kronje tábornok első kívánságát fogságba jutása után. Azt kérte ugyanis, hogy ne szakítsák el unokáitól, kik a háborúban is vele voltak. És ez nem is volt kivétel, mert nagyon sok idősebb boerral nem csak fiai, hanem unokái is együtt ott voltak a táborban. PÁRISI DIVATLEVÉL. A hosszú farsang után bekövetkezett pangást a közeli tavaszra és nyárra való divat kérdése váltja fel. Az újabb minták után ítélve úgy látszik, mintha az «Empire» forma és a czélszerű angol szabás közt fenforgott viszály megszűnt volna, amennyiben a hosszú uszály, valamint a szűk szoknya és a rövid derék estélyi, színházi, sétára és ebédhez való öltözeteknél egyaránt pártfogókra talál. A párisi minták után készült s budapesti műtermekben is látható öltözékek posztó, puha gyapot, könnyű vagy fehér selyem kelméi színre és minőségre nézve kitűnők. A selymek színárnyalatainak művészi beosztása, különösen bő redőkbe szedett ruháknál, nagy hatást tesz. De azért ama bizonyos ízléses egyszerűségnek nyomát sehol sem találjuk, melyre egy darab ideig a divatvilág törekedett. Ezt most a ruhák pazar díszítésével, csipkebetétekkel és bársony szalagokkal kívánják helyettesíteni. Robinson párisi műtermében közelebb egy fekete csipkével bevont Princesse ruha volt látható, melynek idomtalan hosszúsága, a kezet félig eltakaró ujjai, szűk szoknyája és hosszú uszálya, valamint túlságos díszítése azt a hatást tették, mintha a remek kelméből valami lehetőleg ízléstelen ruhát akartak volna készíteni. A térden alul érő, hosszú s magas gallérral ellátott posztó vagy bársony tavaszi felöltők sem nevezhetők a legszebbeknek. Ezek senkinek sem állnak jól, s legföljebb arra valók, hogy az utczán járó hölgyeknek szeles időben kellemetlenséget okozzanak. Lovagló hölgyek rövid, testhez álló, világos színű kabátkát viselnek. Ezek könnyű angol posztóból készülnek és a hosszú felöltőt valószínűleg ki fogják a divatból szorítani. Azon állítás helyes voltát, mely szerint a szélsőségek határosak egymással, a most felkapott női kalap-divat bizonyítja. Ugyanis a parányi bársony toque-okat nagy, felhajtott karimájú kalapok váltották fel, melyek strucztollakkal és tarka színezetű virágokkal túlságig megrakva, nem kedveznek a női arcznak. Mióta a dél-afrikai háború folytán a gyémántok és egyéb drágakövek ára majdnem száz százalékkal fölemelkedett, a párisi előkelő divathölgyek öltözéke gyémánt czipő-csatok, váll-fűzérek, hajtűk és gombok nélkül nem is gondolható. Az ízlésesebb öltözetek közé tartoznak az itt közölt divatképeken láthatók. Az első kép bolero selyemmel kivarrt fekete posztóból készült jaquettet tüntet föl. Visszahajtott nagy gallérja fehér atlaszra illesztett vörhenyes színű guipure csipke. A nyak körül magas fekete musselin csokor van. A második kép egy rendkívül elegáns, ebédhez való öltözék fiatal hölgyek számára : fehér selyem szoknya természetes nagyságú, világoskék virághímzéssel. A könyökig érő rövid ujjas, bolero szabású rózsaszín selyem derék, visszahajtott gallérral és széles selyem övvel a különben egyszerű, uszály nélküli ruhát nagyon emeli; a derék elejét majdnem egészen eltakaró hímzés díszíti. A tavaszi öltözeteknek kiegészítője a tavaszi 13. SZÁM. 1900. 47. ÉVFOLYAM. jaquette világos drap vagy fekete színben. Ezekből igen szép újdonságot láttunk Monaszterly és Kuzmik utódainál, fekete Taffetasból készült figaró forma hegyesen végző előrészekkel; az egész figarohoz a selyem egy cm. széles szegélyezésekre van tűzve. Az ilyen kecses kis felöltőket sokszor koczkás mintázatú aljakhoz viselik, double szövetből készítve, melynek belseje eltérő színű és így bélelés nem szükséges hozzá. Kiválóan szépek a tavaszi gallérok áttört mintázattal; egy egészen új génret képeznek a Casaquin, félhosszú, térdig érő ujjas felöltők, gazdag csipke és gyöngydíszítéssel. Az új angol ruhák közt Monaszterly és Kuzmik divattermében feltűnő szép a «Football» ruha, sötétkék cheviot kelméből, széles arany és fekete sárga övvel, rövid jaquettel, kis arany gombokkal, fehérrel bevont, fekete és aranysújtással kivarrt kihajtással. A foulard-ruhák közt a fehér-fekete szín uralkodik, s egy bizonyos lila, a korai orgonavirág színében, écru Clury csipke díszítéssel kitűnő szép. Monaszterly és Kuzmik utódai minden új szövetből bérmentve küldenek mintákat vidékre. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET: A Franklin-Társulat, mely oly nagy buzgósággal fáradozik a magyar klasszikusok kritikailag rendezett kiadásán, legújabban — amint értesülünk, —a szerzői jog egész tartamára megszerezte Arany János összes munkáinak kiadási jogát. Örömmel üdvözöljük ezt a valóban fontos irodalmi eseményt, mert biztosítékot látunk benne, hogy a nagy költő halhatatlan munkái még általánosabban el fognak terjedni, mint eddig. Nemzeti és kulturális szempontból alig lehet megbecsülni azt a hasznot, mely abból származik, ha annak a költőnek szellemi kincsei, a ki a magyar lelket a legnemesebb és legművészibb formában szólaltatta meg, a nemzetnek igazán közkincsévé válnak. A Franklin-Társulat Arany János műveinek hézagtalan kiadását fogja a nagyközönség kezébe adni, ami annál lényegesebb és örvendetesebb, mert Arany János szellemi hagyatéka még nincs teljesen kimerítve. Emlékezetből is tudnánk idézni, ami nem található az eddigi gyűjteményekben, pl. a «Koszorú»-ban jelent meg Bolond Istók második énekének eleje, ezt Arany kihagyásokkal olvasztotta a teljesen befejezett második énekbe, így kimaradt pl. a következő strófa : «De messze csaptunk, E könnyelmű forma Tetszik, ha lelkem bújában nevet, Nem is lesz e dal egyenes csatorna, Mely gyors rohammal czéljához siet, A lassú ér lesz, mely mélán bolyongva, Meglátogat minden kedves helyet, Fölveszi a lankák, a róna képét, Magába zárván egyszerű vidékét. Ezt a versszakot sem a hátrahagyott költemények, sem a töredékek közt nem találjuk, az ily elszórt apró gyöngyszemek, valamint az eddig egyáltalán ki nem adott művek újabb érdeket fognak adni a gyűjteménynek, mely a szöveg megbízhatósága tekintetében is teljesen kifogástalan lesz. Ez alkalommal még azt is megemlíthetjük, hogy Arany János összes műveinek megszerzésével egyidejűleg a Franklin-Társulat egész sorát szerezte meg a kiváló eredeti és műfordítói munkáknak. Megszerezte kiadói jogát a nagy költő elhúnyt fia, Arany László hátrahagyott munkáinak, melyek még az idén megjelennek öt kötetben, valamint Vajda János és Szigligeti Ede összes műveinek s Kemény Zsigmond regényeinek és publiczisztikai műveinek kiadói jogát is. Ezekhez csatlakozik Kuthy Lajos munkáinak megszerzése, melyek közül a könyvpiaczon ritkaságszámba menő és ma is igen érdekes «Hazai rejtelmek» még ez évben kikerülnek a sajtó alól. Hazai íróinknak eme fölelevenítése mellett nem csekélyebb jelentőségű, hogy a világirodalom három nagy alakjának munkáit jeles fordításokban szintén megszerezte ez irodalmi műintézetünk, hogy új és czélirányos kiadásokban bocsássa a könyvpiaczra. Shakspere munkáit értjük itt első sorban, melyeket a Kisfaludy-Társaság annak idején Tomori Anasztáz költségén fordíttatott le magyarra, s amelyeknek kiadói jogát a Franklin-Társulat a fordítóktól végleg magához váltotta. A másik kettő a klasszikus világ két nagyja: Aristophanes, Arany János fordításában, és Sophokles a Csiky Gergelyében. Az említett művek megszerzése által örvendetes