Vasárnapi Ujság – 1901
1901-02-10 / 6. szám - A Műcsarnok téli tárlatából (képekkel) 90. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
90 A MŰCSARNOK TÉLI TÁRLATÁBÓL. A Műcsarnok téli tárlatának festményeiről, szobrairól egy album jelent meg, * melyet a képzőművészeti társulat tagjai erre az évre tagsági illetményül kapnak az eddigi műlapok helyett. A kiállításból 52 műtárgy fotográfia után készült másolatát adja. Szövegét Lyka Károly írta. Az albumból mutatványul közlünk egy pár képet. A kiállításon Munkácsy Mihállyal is találkoztunk. Az elhunyt mester özvegye két kisebb életképet küldött haza a művész hagyatékából, bizonyára az utolsó évekből származókat, mikor az alkotó lelket már zsibbasztani kezdte a végzetes kór. De Munkácsy ránk nézve művészetének minden fordulatában műtörténeti érdekesség, kezdetén, fényén és megrázó hanyatlásán. A két kis életkép közül egyik egy kis franczia parasztlány, amint boros palaczkot szorít jobb karja alá, míg a két kezét egy tálcza veszi igénybe, melyen poharat visz a palaczkhoz. A mester ecsetjének, jellemzésének sok erejét ismerjük fel a képen. A másik festmény, «Anyai örömök», bágyadtabb. Meghatottan nézzük benne egy nagy művész alkonyát. Visszaemlékezések a kedves, napfényes időkre, visszaidézése a múltnak. Talán a borongó léleknek jól esett elszállni a meleg szobába, a fölterített barátságos asztalhoz, mely párisi életképein annyiszor szolgál keretni pompás és derült jelenetekhez. A kis gyereket, ki ártatlanul, édes elbámulásban szemléli a történőket, és tipikus alakja a nagy művész több képének, ismét lefestette. Itt idyll szemlélője, a mint az édes anya egy még kisebb, repeső testvérkét tánczoltat ölében s boldog vidámságát leli benne. Az anya a kis gyermekkel egy nagy drámában is ott emelkedik ki a Pilátustól Krisztus halálát követelő bősz tömeg fölött, mint a részvét, a gyöngédség epizód-alakja. Az életképen szólnak, éreznek : a boldog anya, a kicsike, gajdoló gyerek a mama keze közt és a másik gyerek, ki féltékenyül nézi, hogy nem csak egyedül ő kedves már a mamának. A három arczon Munkácsy hatalmas kifejező ereje szól, beszél és a boldogság hirdetője. Mégis úgy tetszik, egy nagy tehetség sír vissza az egész képről. Talán színvesztett és bizonytalan az ecset ? De a színekben, az ecset vezetésében ki ne ismerne Munkácsyra? Hanem a művész már türelmetlen, izgatottan dolgozik. Termő ereje hajtja, fárasztja, csak vázlatban veti oda eszméjét. Spányi Bélának, a természet hangulatának, a magyar föld megfigyelőjének vonzó és találó képe «Hazatérés az őszi szántásról». Letarolt már a mező, és barna minden. A szürke alkonyatban csapatok ballagnak haza felé a napi munkából. A nyomukban felszálló por még megvilágosodik az alkony utolsó sugarainál s a homályban fehéren száll fel a földről. Portik Béla úr adta az ezeket föltüntető rajzokhoz a magyarázó adatokat. Az egyik rózsaszínű, festett és hímzett crépe de Chineből készült ruha. Tablierje hímzett crépe de Chine. Az elől alacsony, hátrafelé tunika alakban emelkedő, fényes latin crépe de Chine-passét egyes óriás, festett chrysanthemok zárják le. Az alj keskeny szegélyét selymes nyustfarkak adják. A hátul kapcsos derék en coeur kivágása köré valódi csipke simul. A szívalakú csücsköt ivott selyem-tüllránczok töltik ki. A vállat csakis egy keskeny nyusztsáv képezi: a baloldalon két nagy százlevelü rózsa rezeg. A derék ránczos, egész szövetjén négy nagy chrysanthemmel. Másik képünk egy fölötte elegáns toilettet mutat. A szoknya fent egész sima, apró ránczokba rakott, melyeknek mindegyike sűrű, pontozott dessinben van aranynyal kivarrva. A tablier ivoir latin libertyből van, ugyancsak a fent emlitett mintával hímezve szegélye creme pointe plat entre deux. E fölött ugyanilyen két betét fut még az aljon körül, lefelé hajló ívekbe ereszkedve. A 30 centiméter széles szegélyt aranysárga pannebársony adja, melyet szintén felfelé irányított pointe-platt csipke körít. Az aljat keskeny nyusziprém szegi. A derék csipkebolerója alatt sárga panne-bársonyból szabott, magas svájczi öv feszül. A derék kivágása csipkeszegélyes, rajta hat tüskéskék bársonypántot tart ugyanannyi aranygomb. A tüskéskék bársonykihajtókat keskeny nyusztprém szegélyezi. A kecses csipke-jabot-t két aranygomb tartja. Sárost fíella. PÁRISI DIVATLEVÉL. Az idei báli divatot nézve, azt lehetne mondani, hogy szerelmesek vagyunk a csipkébe, a női ruházat e bájos és hivatott díszébe. Parisban ma az estély-és báli öltözék mind csipkeruha. A pointe la9e és pointe de Venise szövetek kivitelét már művészi tökélyre emelték. A mintákat művészek rajzolják és ugyancsak párisi művészek festenek ideális virágokat a minta hézagait kitöltő crépe de Chillé lapokra. A minta körvonalait pedig aranyszálak élesítik ki. Az alj szabása fent egészen sima, többnyire apró ránczokba rakott, míg lent többszörös dús bodorban képez tölcsér alakú uszályt. A derekak kivágása csaknem kizárólag á la cour, ujj helyett keskeny bársonyszalagokkal, csipkefodrokkal. Nagyon divatos a bársonyból készült virágdíszítés, összhangba hozva az arany-, ezüst- és aczélpillékkel és a sötét prémszegélyekkel. Ragyogás dolgában pazarnak lehet nevezni az idei divatot. Arany- és straszdiszek, hermelin- és chinchilla-prémek ékesítik az előkelő párisi toiletteket. Néhány ily mintatoilettet volt alkalmam látni Budapesten is a Monaszterly és Kuzmik czég üzletében s annak hivatott vezetője. * « Téli tárlat» 1900—1901. Az országos magyar képzőművészeti társulat 1901. évi tagilletménye. I. rész. Az orsz. képzőművészeti társulat megbízásából kiadja Singer és Wolfner könyvkereskedése. VASÁRNAPI ÚJSÁG, 6. SZÍM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Budapesti Szemle most megjelent kötete nagyobb dolgozatot kezd meg Keleti Ödöntől gróf Kálnoky Gusztáv néhai közös külügyminiszterről, a ki tudvalevőleg nem a legszerencsésebb vezérpolitikus volt, s gróf Andrássy Gyula külügyi politikájának örökségét úgy kezelte, hogy összeütközésbe jutott a magyar kormánnyal, s helyéről távoznia kellett. A dolgozat, melyből ezúttal az első közlemény jelent meg, egy német életrajzíró, Friedlung Henrik értekezését használja föl, s azt több észrevétellel kíséri. Gróf Kálnokynak folyton hibája maradt, hogy sokáig külföldön élvén, — mint pétervári követ, — nem értette meg a 67-iki kiegyezés szellemét, s bizonyos belső meghasonlást látunk egész külügyi politikájában. Később mint szláv érzelmű osztrák feudális is meghasonlásba jutott hivatalos állásával. A füzet további tartalma: Berzeviczy Albert folytatja olaszországi útja művészi benyomásainak leírását. Mostani czikkének czíme : «Rimini és San Marino». Haraszti Gyula czikke következik: «Főúri élet Versaillesban» czím alatt XIV. Lajos ragyogó udvaráról, melyet Saint-Simon emlékiratai megörökítettek. Vértesi Arnold folytatja «A szerencse fia» czímű regényét. Csengeti János bő részt ad sikerült fordításban Aischylos «Perzsák» czímű tragédiájából. Grósz Emil «University extension» czímű czikkében a felsőoktatás nemzetközi kongresszusán, Párisban tartott tanácskozások alapján szól ez intézménynek a külföldi államokban való alakulásáról. A könyvismertető «Értesítő» Szabolcska Mihály legújabb költeményeivel, Makai Emil verses kötetével, Szana Tamás «Száz év a magyar képzőművészet történetéből, munkájával s még néhány szépirodalmi könyvvel foglalkozik. A Budapesti Szemle előfizetési ára egész évre 24 korona, félévre 12 korona. A Magyar államjog alaptanai. Irta dr. Balogh Arthur egyetemi m. tanár. A magyar államjog kézikönyvét bocsátotta közre a Franklin-Társulat a fenti czím alatt. A mű a közjogi kézikönyvek sorából kiválik azzal, hogy nemcsak a közjogi tételek száraz előadását találjuk meg benne, hanem mindenütt ki van emelve a magyar jog speczifikus vonása, sajátossága ; az egyes közjogi intézmények jelentősége közérthető módon meg van magyarázva. Ez az, ami a művet előnyösen megkülönbözteti e nemben eddigi előzőitől. Érdemül kell betudnunk azt is, hogy nem zárkózik el a kényesebb közjogi kérdések taglalásától sem. Mai nap, midőn a közjogi kérdések a napi sajtóban, publiczisztikában, parlamentben minduntalan fölmerülnek, nemcsak a jogtanulók, hanem az egész művelt magyar közönség is nagy haszonnal forgathatja e művet. Ára fűzve hat korona. A zsidók története Budapesten. Irta dr. Büchler Sándor. A nagy szorgalommal megírt, terjedelmes munka, a legrégibb időktől kezdve 1867-ig tárgyalja a budapesti zsidóság viszontagságos történetét. Kitűnik ebből, hogy már első királyaink alatt laktak a főváros területén zsidók, kiket századok folytán sokszor kiűztek ugyan, de csakhamar ismét visszatelepedtek. Sorsuk sokszor sanyarú volt, máskor ismét igen jó, így pl. mikor Hollós Mátyás Székes-Fejérvárra indult, hogy megkoronáztassák, a budai zsidók is elkísérték, s a «hires és gazdag» Mendel 16 fényes öltözetű csatlóssal lovagolt Mátyás előtt; mikor pedig 1476-ban Mátyás Budára hozta nejét, Beatrixot, a város kapuinál 32 zsidó lovas fogadta a királyi párt. A zsidók két vezére kezében drága kard villogott s a kardok markolatára egy-egy kosár volt erősítve, mindenikben tiz font ezüsttel, ajándékúl az új párnak. A bíbor ruhás lovagok csoportja után egy nagy vörös zászló alatt 200 turbános zsidó következett, kik nagy örömrivalgással fogadták az érkező királyi párt. A munkát, melyet a Franklin-Társulat szépen állított ki, az izr. magyar irodalmi társulat jutalomdíjjal tüntette ki. Évkönyv: Kiadja az Izr. magyar irodalmi társulat, szerkeszti Bánóczi József 1901. Franklin-Társulat nyomdája. A 438 oldalra terjedő, csinos kiállítású kötetben sok érdekes dolgozat foglal helyet, melyek közül általánosabb érdeküek Ágai Adolf régebbi naplói, Mandl B. kimerítő ismertetése a magyarországi zsidók tanügyéről II. József alatt, Alexander Bernát tanulmánya a «Velenczei Kalmár »-ról, Kecskeméti A. értekezése a «minim»-ről, stb., stb. Keleti Utazás. Irta Mocsáry Béláné, Fáy Mária. Második bővített kiadás, 269 szövegképpel és 32 műmelléklettel. Ifj. Nagel Ottó bizománya. A szerzőnő beutazta Egyiptomot, a Szentföldet, Indiát, Ceylont s az itt látottakat, tapasztaltakat írja le élénk tollal, friss közvetlenséggel. Különösen az Indiára és Ceylonra vonatkozó rész sikerült, de általában az egész élvezetes olvasmányt nyújt az útleírásokat kedvelőknek, minek bizonysága már az is, hogy a munka rövid idő alatt második kiadást ért. A díszes kiállítású s szép képekkel élénkített kötet ára 7 korona. «Az a szamár Domokos, meg a másik.» Regény irta Malonyay Dezső. A nem épen szerencsésen megválasztott czímű regény egy félszeg nevelésű fiatal báró történetét mondja el, ki nevelője keze alatt a világgal teljesen ismeretlen szobatudóssá fejlődött. Mikor azonban meghal az atyja, ki világfi létére fiával soha sem törődött s csak «szamár Domokos»-nak nevezgette,— végre az önállóságra jutott fiatal Domokos megemberedik, majd szerelmes lesz egy szegény lányba s azt el is veszi, együgyű nevelője, Torbágyi úr pedig kötelességének tartja példáját követni s ő meg elveszi a leány vén angol nevelőnőjét. Az élénken írt regényben több mulatságos részlet van. Singer és Wolfner kiadásában jelent meg, ára 3 korona. A mi vármegyénk. írta Zsedényi Aladár. A szerző csak a múlt évben adott ki egy kötet bácskai történetet, mely a közönségnél kedvező fogadtatásra találván, most a fenti czím alatt egy másik kötet követi az elsőt. Ebben is bácskai dolgokról ír Zsedényi Aladár, kedélyesen. Munkája Lampel R. könyvkereskedésében jelent meg, ára két korona. Az állatok világa. Brehm nagy munkájának magyar kiadásából megjelent a 12-ik füzet, mely nagyobbrészt a tigrissel foglalkozik s egész más világításban tünteti fel a hatalmas ragadozót, mint amilyen fogalmaink eddig róla voltak. A vad és házi macskáról is sok érdekest olvasunk a füzetben. Egyegy füzet ára a Légrády-testvéreknél 80 fillér. Állatok regevilága. írta Krenedits Ferencz. A 320 oldalra terjedő munkában a madarakra, háziállatokra vonatkozó mindenféle mondát, hitregét, mesét, babonát, példabeszédet, stb. gyűjtött össze nagy szorgalommal és dolgozott fel a szerző. Még azokat a magyar népdalokat is összegyűjtötte, amelyekben vonatkozás van az állatvilág egyikmásik tagjára, valamint a csak képzeletben élő rémekről, csodákról is megemlékezik. Az említett mondákban, hitregékben stb. pedig felölelte nem csak a jelenkort, hanem a legrégibb időket is, kezdve az ó-egyiptomiaktól és görögöktől. A terjedelmes könyv Wesselényi Géza kiadásában jelent meg Budapesten, II. Zsigmond-utcza 11—15. sz. Ára négy korona. Pulykatenyésztés. írta Hreblay Emil. A korábban kevésbé vett baromfitenyésztésnek mindinkább kitűnik nagy nemzetgazdasági fontossága, ami nem is csoda, hiszen csak tavaly 60 millió koronát vettünk be a külföldre szállított baromfi termékekért.