Vasárnapi Ujság – 1902
1902-09-28 / 39. szám - Kossuth szobra Czegléden és Szegeden (képekkel). Seress Gyula 638. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Kossuth Lajos és Kossuthfalva. Ballagi Aladár 638. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
38 vasárnapi újság hoz érvén a menet, az egyes küldöttségek letették rá koszorúikat s azután a mauzóleum számára kijelölt helyre vonultak, mely mellett zöld selyem-sátor volt felállítva az ünnepély vezetői számára s itt irták alá az erre illetékesek a mauzóleum alapításáról szóló okiratot. Az alapkövet ez okirattal együtt Halmos János polgármester emelkedett hangú beszéde után tették le. E hivatalos ünnep után következett a polgárság képviselőinek, a fővárosi és vidéki egyesületek, társulatok stb. végtelen sorban való felvonulása, mindegyik koszorút hozott a sírra. Beszédeket mondtak Polonyi Géza képviselő, Lakatos Miklós az öreg honvédek nevében, az ifjúság küldötte stb., a dalárdák pedig a Szózatot, Himnust, a Kossuth nótát énekelték. Este volt már, mikor a koszorúk százait mind letették a sírra. Este, különösen a főbb utczákon, kivilágították az ablakokat s folyton nagy néptömeg hullámzott az utczákon. Legnagyobb volt a néptömeg a Múzeum-körúton, a Brázay-ház előtt, hol az agg Ruttkayné lakik, akit lámpásos menettel és szerenáddal tiszteltek meg. Itt megjelentek a közönség előtt az erkélyen Kossuth Ferencz és Lajos Tivadar is, akik szintén nagy ováczióban részesültek. A legtöbb vidéki városban is tartottak ünnepélyt, két helyen pedig szoborleleplezés volt. Czegléden szeptember 18-ikán, amely ünnepélyről legutóbbi számunkban már megemlékeztünk, és szeptember 19-ikén Szegeden, Szegeden a Klauzál-téren állították fel a Kossuth-szobrot, mely Róna József szobrászművész műve. Az ünnepély istentisztelettel kezdődött itt is, az evangélikus templomban, majd a város díszközgyűlést tartott Kállay Albert főispán elnökletével, melyen Pálffy Ferencz polgármester mondott lelkes beszédet. A közgyűlésről a szobor elé vonult a közönség. A leleplező beszédet dr. Tóth Pál helyettes polgármester mondta, mire Bóna József szobrász átadta a szobrot a város gondozásába. Pósa Lajos «Zengő szobor» czímű ódáját szavalta el, Szeged két képviselője, Polczner Jenő és Lázár György pedig ünnepi beszédeket mondottak. A város délben megvendégelte az öreg honvédeket, a polgárság este kivilágítást rendezett. A leleplezési ünnepély jelenetét Keglovich Emil szegedi fényképész sikerült fölvétele után mutatjuk be. B. Hirsch Nelli rajza. AZ ISTENI TISZTELET A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN. KOSSUTH SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJÁNAK ÜNNEPE BUDAPESTEN. KOSSUTH SZOBRA CZEGLÉDEN ÉS SZEGEDEN. Czegléden Kossuth Lajos halála napján fogant meg az eszme, hogy azon a téren, ahol egykor Kossuth lángszava megteremtette a néphadsereget, emlék álljon. A szoborra hirdetett két rendbeli pályázat művészi küzdelméből Horvai János fiatal szobrászművész került ki diadalmasan. A szobor alapeszméje a néphadsereget megteremtő Kossuth, kinek lelkesítő szónoklatai A DEBRECZENI KERESKEDÉI,MISZÉKHÁZA, ÉS IPARKAMARA 39. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. folytán a nép ezerszámra küldte fiait a csatamezőre. Kossuthnak a czeglédi piaczon tartott beszédét örökíti meg Horvai szobra. Arczán nemes hevület dereng, szeme lelkesítőleg int arra, a merre jobb keze mutat: előre! Balját szivére szorítja. A szónoklat hevében a prémes mente hátravetődik és a szónok alakját szabadon tárja ki. Lent a talapzaton indul is már a néphadsereg katonája, a honvéd. Elszántan tartja bal kezében a zászlót, míg jobbját öreg apja szorítja áldó szeretettel. A honvéd alakja a harczkészséget, az öregé a szülő nemes áldozatát, az egész csoport a néphadsereg születését megkapó erővel fejezi ki. A szobor talapzata három méter magas, a főalak közel három méter. A szegedi Kossuth-szobor azt a jelenetet örökíti meg, mikor Kossuth 1848-ban Szeged egyik házának erkélyéről beszédet intéz a néphez és így szól: «Szegednek népe, nemzetem büszkesége! ...» Szeged szeretete és hódolata Kossuth iránt: ez a szobor eszméje. Róna József, a szobor alkotója Kossuthot szónokló helyzetben ábrázolja. Bal kezében tollas kalapot tart, jobb kezével pedig Szeged népére mutat. A talapzaton három alak jelképezi a népet. Az egyik harczba készülő öreg paraszt, kinek kezében kiegyenesített kasza van. Mellette levett kalappal kis fiú áll, a ki áhítatosan néz föl Kossuthra. Szemben magyar úrinő áll, aki elhozta virágait a nagy szabadsághősnek és bokrétát tesz lábaihoz. A talapzat másik oldalán rózsákból koszorút fonó leány alakja látszik s a koszorú szalagján ez olvasható: Kossuth Lajosnak. A szobor talapzata fehér pátyi kő, az alakok bronzból valók. Az egész mű körülbelől hat méter magas és a Klauzál-téren van felállítva. Seress Gyula , KOSSUTH LAJOS ÉS KOSSUTHFALVA. Az 1860-as évek végéig, Pest városa és Soroksár közt, néptelen és meglehetősen sivár pusztaság terült el, tele homokbuczkával s itt-ott egy-egy álló tócsával. A mai gróf Haller-utcza mentén húzódó védgáttal végződött a Ferenczváros. A védgát torkolatánál, árnyas akáczfák közt, a Dunára dőlve, magányosan gurnyasztott egy mélyenfekvő sárga épület, az úgynevezett Láger-ispitály, mely nevét, az utolsó török háború idején, József császár korában e tájon tartott azon táborozásról vette, melyet a dobszó ütemei utánzására pattogtatott kaszárnyai rigmus is megörökített: Mikkor Pestten lóger vót, Akkor bizony hideg vót, Ab bakkancsom rövid vót, AT lábom is fázik vót. Innét a soroksári határig, a Duna és a külső Soroksári út mentén, azon a területen, melyet a soroksári és a pestkülvárosi ember Gubacser Hátternek nevez, nem volt más, mint egy mészégető telep, egy katonai sütőház és szénamagazin ; oldalt esett a szépen befásított lóversenytér. Ezen túl egész Soroksárig a kultúrára nem emlékeztetett más, mint a pesti határárok torkolatánál egy csárda, odébb egy téglavetőház s a Szent-kút (Mariahilfer-Brunn, vagy egyszerűen Bründl) nevű szentképpel ékes forrás, néhány fa között. Közvetlenül alkotmányunk visszaállítása után azonban a vidék képe gyorsan megváltozott. Akkoriban Pest városa kezdett meg nem férni régi határai között. Csakhamar új telepek alakultak körülötte, melyek némelyike, a minden téren érezhető gazdasági föllendüléssel kapcsolatban, gyorsan megnépesedett. A legelső ily telepek közül való a Pest városa és Soroksár közti buczkákon alakult Erzsébetfalva, mely a szeretett királynéról vette nevét, és Kossuthfalva, mely Kossuth Lajos nevét viseli. Kossuthfalva, alapjait Biróy Béla soroksári birtokos vetette meg. Erzsébetfalva tőszomszédságában, hol már akkor vejének, simaházi Totth Kálmán mérnöknek igen szép nyaralója nézett a Dunára, jó nagy területet parczellázott s a telkeket árúba bocsátván, a telepítést megkezdette. A telkeket jobbára majorosok és mesteremberek vették meg s rövid időn megindult az építkezés. A telepnek azonban, mely Soroksárhoz tartozott, még mindig nem volt neve. Ekkor