Vasárnapi Ujság – 1902

1902-11-30 / 48. szám - A Nemzeti Muzeum ünnepe (képekkel) 786. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

47. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. anyja útját állja boldogságuknak és Bálint más leányt vesz feleségül. Julcsa elkeseredésében és Bálint iránt való boszúból meghallgatja egy zsan­dár udvarlását. De meg is bánja tettét, apja pedig elkergeti. A leány Horvát János nazarénushoz kerül, a ki a vallásos hit útján elérhető bocsánattal vigasztalja. De hogy fölvétessék a hivők közé, alá­zatosnak kell lennie és méltónak minden cselekede­tében a hivőkhöz. Bálint pedig házasságában bol­dogtalan lett, korhelykedik és most is Julcsát sze­reti. A leány ellenáll, sőt visszavezeti Bálintot el­hagyott feleségéhez, így fogadják be a nazarénusok közé, így nyer bocsánatot és felesége lesz Horvát Jánosnak. Ennek a mesének sok a szentimentális része, mely nem felel meg az igazi életnek, vagy nincs kellően indokolva. A darab több részét a közönség tetszéssel fogadta és a szerzőt többször kitapsolta. A főszerepet Hegyi Aranka játszotta, a­kinek igazi tere az Operette, de az érzelgős Julcsát is sok melegséggel játszotta. A Műcsarnokból. A téli kiállítást folyton nagy közönség látogatja és a képvásárlások is jól indul­tak. Klotild főherczegnő és József Ágost főherczeg november 26-ikán délután megtekintették a kiál­lítását. Hosszabb ideig voltak a tárlaton, a­melynek műtárgyaiból sokat kiszemeltek megvásárlás czél­jából. — A Műcsarnok karácsonyi kiállítása is meg­nyílt már. Ezen a kiállításon csupa olyan művet állítottak ki, melynek értéke legfeljebb 300 ko­rona. Paál László képei. A Nemzeti Szalonban nov. 23-ikán nyílt meg Paál László összegyűjtött fest­ményeiből a kiállítás nagy és díszes közönség jelenlétében. Wlassics Gyula közoktatási minisz­tert Lázár Béla, a kiállítás rendezője üdvözölte. A miniszter válaszában kijelentette, hogy örömmel jelent meg a tárlaton, mely egy sokat hányatott nagytehetségű magyar művész alkotásait foglalja magában. Zajos éljenzés üdvözölte a minisztert, a­ki erre körutat tett a tárlaton. VASÁRNAPI UJSAG. = _ 7en­ delkeznek. Ezek nélkül pedig csak megközelíteni is lehetetlen nagy czéljaikat: a nemzeti szellem és műveltség terjesztését és a dunántúli kivándorlás megakadályozását. A magyarság bajain kívül a Dunántúl nagy közgazdasági bajai is a feladatok egész sorozatát tűzik az egyesület elé. Porzsolt Kálmán titkár az egyesületnek évi jelen­tését, dr. Fekete Ignácz főpénztárnok pedig az egyesület számadásait mutatta be. Fenyvessy Fe­rencz főispán indítványára elnöknek továbbra is Pallavicini Ede őrgrófot választották meg. Az igaz­gató-választmány megválasztása után Rákosi Jenő alelnök tartotta meg előadását a Dunántúl egy nagy társadalmi bajáról, a születések feltűnő aránytalan­ságáról, a­mi még veszélyesebb a kivándorlásnál, mert a magyarság belső elvérzését jelenti. Rákosi előadását az egyesület évkönyvében is kinyomatják. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia november 24-iki ös­­szes ülésén báró Eötvös Loránd elnökölt s az ülés tárgya egy emlékbeszéd volt és a Kóczán-féle tör­téneti tárgyú drámai pályázat eldöntése. Az emlékbeszéd Hollósy Jusztinián benczés­rendi tudós tanárnak, az Akadémia néhai tagjának érdemeit méltatta. Fehér Ipoly pannonhalmi apát idézte vissza emlékezetbe érdemes rendtársának a természettudományi irodalom terén kifejtett mun­kásságát és tanári pályáját. Fehér Ipoly maga is tanítványai közé tartozott. Hollósy Jusztin 1900-ban halt meg, 80 éves korában. Az emlékbeszéd meghallgatására számos egyházi férfiú jelent meg az Akadémia ülésén. Ezután tette meg jelentését a bírálók nevében Heinrich Gusztáv a Kóczán-díjért, versenyzett történelmi drámákról. A Kóczán-díjra a magyar történelem egy-egy kitűzött korszakából merített tárgyú színművek pályáznak és a 100 aranyos díj az aránylag leg­jobb műnek kiadandó. Ezúttal az Árpád királyok utolsó éveiben játszó drámák pályáztak és kilencz versenyzett. Az általában gyönge darabok közül az «Istenítélet» czímű tragédiát főleg lírai részei miatt említi. Jobb ennél és határozottan a szín­padra való alkotás az «Egy királyné« czímű három felvonásos tragédia. A jellemrajz ebben sem hibát­lan, de jól ismeri a színpadot, jól versel, szép a nyelve s drámai összeütközése hatásos. Ennek ítél­ték oda a jutalmat. Szerzője Földes Imre, a­ki ta­valy is megnyerte a Kóczán-díjat egy históriai víg­játékával s a­ki fiatal bankhivatalnok. A Kisfaludy-Társaság november 26-ikán Beöthy Zsolt elnöklésével tartotta havi ülését nagy számú közönség előtt. Dalmady Győző érzéssel megírt négy költe­ményét olvasta föl. Alexander Bernát Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobráról adott elő na­gyobb tanulmányt. A bevezetésben élesen szól a művészeti tömeg­termelésről és annak okairól. A­mit Fadruszról és kolozsvári alkotásáról mon­dott, melyben egy magyar művész győzelmét üd­vözölte, lelkesítő méltatása volt egy kiváló és ere­deti tehetségnek. A felolvasást megéljenezték. Vargha Gyula műfordításokat adott elő franczia költők verseiből: Leconte de Lisle két költemé­nyének és Sully Prudhome híres versének, «Az eltörött vázá»-nak fordítását. Utolsó volt a fölol­vasók sorában Rákosi Viktor, a­ki «Kexhalmi Má­ria» czímű regényének két első fejezetét és a továb­biak vázlatát olvasta föl tetszés mellett. A Dunántúli Közművelő­dési Egyesület nov. 26-ikán tartotta meg X1-ik évi közgyűlését Buda­pesten, az új városház tanácstermében Pallavicini Ede őrgróf elnöklete alatt. Az elnök az egyesület helyzetét ismertette, mely épen nem örvendetes. Azért tárja fel oly őszintén a helyzetet, hogy foko­zottabb munkásságra, nagyobb lelkesedésre és áldo­zatkészségre buzdítsa az egylet tagjait, mert sem kellő anyagi erővel, sem kellő létszámmal nem ren­­ dI ÚJSÁG? A király egészsége, ő Felségének könnyű ter­mészetű gyöngélkedése már annyira javult, hogy Schönbrunnból a legközelebbi napokban visszatér­het Bécsbe. A király e hideg téli napokon is na­gyobb sétákat tett a schönbrunni parkban. A főrendiház az új országházban. A főrendiház összes helyiségeit is berendezték már az ország­házában s a főrendek itt tartják legközelebbi ülé­söket. A nagy fén­nyel berendezett helyiségek a palotának a Margit-hid felé eső részét foglalja el. A főrendiház elnöke, gróf Csáky Albin, november 25-ikén mutatta be a főrendeknek, november 27-én pedig több meghívottnak s hírlapíróknak az összes helyiségeket. Az elnök maga mondotta, hogy ez a helyiség túl­ságosan nagy a főrendiháznak. Akkora, mint a kép­viselőházé, holott emennek forgalma sokkalta na­gyobb. Hihető, hogy a mi helyiség a főrendiháznak fölösleges, szükséges lesz idővel a képviselőháznak. Az ülésterem formája, beosztása olyan, mint a kép­viselőházé, de az oszlopok és páholyok aranydísze még gazdagabb. Az ülések is szélesebbek, mert itt a padsorok csak 293 helyre vannak beosztva, míg amott 430 ülés van. Az elnöki emelvény alján nagy zöld asztal van, s e körül tizenhat piros bársony­szék a miniszterek, a bibornokok és az esetleg el­jövő főherczegek számára. Dísze a teremnek az elnöki emelvény fölött két oldalt két freskókép, az egyik az aranybulla kiadását, a másik a «Mohiamur» históriai jelenetét ábrázolja. Mindkettő Jantyik Má­tyás festőművész műve. Az iparművészeti múzeum új kiállítása. Az Iparművészeti Múzeum a Nemzeti Múzeum jubilá­ris ünnepével kapcsolatosan új kiállítást rendezett be emeleti helyiségeiben. Szobor, kép, ötvösmű, dísztárgy, szőnyeg, üveg és porczellántárgy gazdag gyűjteménye van együtt az óriás teremben. Har­minczöt új szekrényben 1371 új kiállítási tárgy van művészi ízléssel elhelyezve. Itt vannak a párisi kiál­lításon vásárolt modern iparművészeti tárgyak, arabs és perzsa könyvtáblák, melyeket Apponyi Sándorné grófné ajándékozott az intézetnek, az új keleti szövet és perzsa bársony, remek svájczi fayence-tárgyak Haggenmayer Károly és Szalay Imre nemzeti múzeumi igazgató ajándékai, a Tif­fany-féle mázas üveg és a kopenhágai porczellán­gyár remekei. Feltűnnek itt is Delhaes hagyatékából a bútorok, műtárgyak, ötvösművek. Az iparművészet terén szerzett érdemeiért a király Györgyi Kálmán iparrajziskolai tanárnak s az iparművészeti társulat buzgó titkárának a Fe­rencz­ József-rend lovagkeresztjét adta; továbbá: királyi elismerésben részesültek Horti Pál, a­ki annyi ízléssel készíti a műtárgyak rajzait és terveit; és Róth Miksa, az ismert üvegfestő műiparos. Házasság: Dr. Hirsch Ödön fővárosi ügyvéd, Hirsch Lipótnak, a Franklin-Társulat nyomdaigaz­gatójának fia november 23-án vezette oltárhoz a dohány­ utczai izraelita templomban Keppieh Irén kisasszonyt, Keppieh Emil tiszabődi földbirtokos leányát. A templomot előkelő közönség töltötte meg. Ott voltak a többi közt Gyulai Pál főrendi­házi tag és Kohner Zsigmond, a pesti izraelita hit­község elnöke, a­kik a polgári esküvőnél mint tanuk szerepeltek; König Gyula miniszteri taná­csos, Pollák Illés dr., az ügyvédi kamara ügyésze, több hírlapíró s a Franklin-nyomda személyzete. Ingyen kenyér. A tél beköszöntött, vele együtt a szegény néposztály ínsége és nyomora is fokozott mértékben. A könyörületesség megint megkezdi áldásos munkáját. A Podmaniczky-utczai kenyér­osztó-bolt is megnyílt már. A könyörületes adomá­nyokat bárkitől elfogadja az ingyen kenyér-bizott­ság. Jókai Mór ez alkalomra a következő felhívást tette közzé: «Ingyen kenyér! Beálltak a hideg napok ! De csak a napsugár lett hidegebb, az emberi szívek melege nem fogyott meg. Közéig a tél, a munka szünetel, egész néposztály kenyér nélkül marad. Az érző szívekhez emeljük szavunkat. Ti, a kiket jólét­tel, gazdasággal áldott meg a sors, emlékezzetek meg vidám óráitokban azokról, a kik éheznek, szű­kölködnek, ezeren, meg ezeren, kiknek nyomor a reggeli ébresztőjük s oszszátok meg velük jólétetek fölöslegét. A ki a szűkölködőnek ád, Istennek ád s Isten jó adós : a földön az elvetett magért dús ka­lás­szal fizet, az oltárra tett fillérért égi üdvösség­gel. Siessünk adományainkkal ez oltárhoz : adjunk kenyeret az éhezőknek. Jókai Mór: Merénylet a belga király ellen. A Lipót belga király ellen november 25-én elkövetett merénylet­ről egy rajzot közlünk, mely azt a jelenetet tünteti fel, midőn a merénylőt a feldühödt tömeg megtá­madja. A képet a párisi «Illustration» után, ennek felhatalmazásával adjuk. Lapunk szerkesztője, Nagy Miklós egészsége helyreállítása czéljából néhány napi szabadságot vett, ez idő alatt a lap körüli ügyekben egyik fő­munkatársunk, Szivos Béla intézkedik. HALÁLOZÁSOK: BALOGH LÁSZLÓ, a nagy­ szalontai kerület képvise­lője, elhunyt N.­Szalontán 54 éves korában. Az országgyűlésen a függetlenségi Kossuth-párthoz tartozott. Tiz évig volt a szalontai járás főszolga­birája; azután a gazdálkodásnak élt s igazgatósági elnöke volt a szalontai gazdasági takarékpénztár­nak. 1896 óta volt képviselő. Szentgyörgyi PUZDOR GYULA, Petőfi Sándor kor­társa és barátja 75 éves korában meghalt Pápán. Az elhunyt 1842-ben, a­mikor Petőfi Károlyváros­ból a katonaságtól Pápára került, a kollégium nö­vendéke volt s a költő gyakori és szivesen látott vendége volt Puzdoréknak. KRUPP ALFRÉD, Németország legnagyobb gyárosa, meghalt 48 éves korában szélütés következtében november 22-ikén hirtelen halállal. Az ágyuk önté­sében, a pánczélos hajók építésében az esseni nagy aczélgyár az egész világra kihatóvá tette a német ipart. Krupp Alféldről néhány nap előtt írta egy berlini szoczialista lap, hogy Capri szigetéről, hol pompás nyaralója volt, az olasz kormány kiutasí­totta életmódja miatt. Ez valótlan, de azt hiszik, hogy a hit izgalmai idézték elő Krupp halálát. Vilmos német császár megjelent a nagy gyáros temetésén Essenben, a koporsót gyalog kisérte a sírhoz s elutazásakor a vasútnál feltűnő beszédet mondott, keményen elitélvén a szoczialista lapot, melyet támadásaiért a császár a Krupp halálában részesnek tart. MANDÁK DEZSŐ, a budapesti tudomány-egyetem­nek sok éven át questora 43 éves korában. Csak két hét előtt nősült és szélütés vetett­ véget életének. Temetésén a közoktatási minisztérium számos tiszt­viselője s az egyetem tanárai is megjelentek. Elhunytak még a közelebbi napokban: Báró BORNEMISZA TIVADAR, CS. kir. kamarás, honvédhu­szárszázados, Hunyadmegye közéletének egyik ve­zérférfia Maros-Illyén s Kolozsvártt a családi sír­boltban temették el. — Dr. FEUER NÁTHÁN, egye­temi rk. tanár, közegészségi felügyelő, a belügy­minisztériumban szervezett trachoma-osztály veze­tője, 57 éves korában Szegeden. — BOHUMEK NÁN­DOR, 48-as honvéd, Ferencz-csatornai nyug. mér­nök, 72 éves korában Baján. — KOVÁCS LÁSZLÓ, 48-as honvéd, nyug. ref. tanitó 35-dik évében Bé­késen. — MOLNÁR JÓZSEF, 48-as honvédfőhadnagy, nyug. törvényszéki tisztviselő, Budapesten. — K­E­MÉNYFFY JÓZSEF, nyugalmazott pénzügyi tanácsos, 1848—49-es honvédhadnagy, 74-dik évében Győ­r-Pázmándhegyen. — GRÜNHUT KÁROLY, pécsi tekin­télyes polgár 77 éves korában. — DOLENECZ ISTVÁN, Nagy-Atád köztiszteletben élt polgára, ki a város iparának föllendítésén buzgón működött, 73 éves korában. Az elhunytban Dolenecz József hírlapíró édesatyját gyászolja. —­ Id. BENEDEK HUSZÁR JÁNOS, Benedek Elek volt képviselő és ismert író édes atyja, 88 éves korában Kis-Baczonban. — HOLCZER JÁNOS, 48-as tűzmester, a ki a bicskei csatában egyik szemét is elvesztette, 86 éves korában Jászberény­ben. — Id. MISKUCZA GYÖRGY, földbirtokos, 56 éves korában Gyulán. — FISCHER JÓZSEF, nógrád-vad­kerti földbirtokos, 68 éves korában. — SZUPPINY ÖDÖN, m. kir. állategészségügyi felügyelő életének 57-dik évében Debreczenben. — KULTSÁR JÓZSEF, az ipolysági takarékpénztár pénztárosa, életének 60-ik évében Ipolyságon. —­ PÁRTHÉNYI LÁSZLÓ, fővárosi tisztviselő, özv. Párthényi Jánosnénak, a népszínház nyug. tagjának fia 43-ik évében Buda­pesten. Özv. HARRACH JÓZSEFNÉ, szül. Vass Lujza 90-dik évében Szászrégenben. Az elhunytban dr. Erődi Béla budapesti tankerületi főigazgató és Erődi Ernő székesfővárosi polgári iskolai tanár édes­anyjukat gyászolják. — Özv. ALSZEGHY JÓZSEFNÉ, Császárné-

Next