Vasárnapi Ujság – 1902
1902-09-21 / 38. szám - Három kiadatlan Kossuth-okmány 611. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
38. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. vasárnapi újság. 621 511>5 Bevégezvén Eperjesen tanulmányaimat, 1817/8-ban jogot menten tanulni Sáros-Patakra. Tanárom Kövy Sándor volt, hírneves magyar jogász ; nem hiszem, hogy akkoriban az elméleti magyar jogot valaki jobban tudta volna, mint ő; kézikönyvét latin nyelven adta ki, de előadásait magyarul tartotta, már hogy magyarul ilyetén formán: «celebrál egy antenátus egy pignust» vagy: «a perennalis fassio néha valet, néha nem valet; Nobilissime Domine N. N. (erre a Nobilissimus N. N. levette a kalapját) mondja el, mikor valet és mikor nem valet.» De ezzel a gyönyörű magyarsággal tölcsérrel öntötte az ember fejébe a jogtudományt. Lehetetlen volt meg nem tanulni. Nekem, meg Dercsényinek mindjárt az első félévi vizsga alkalmával, miután még abból is kifaggatott, amit még nem tanított, de mi könyvéből már megtanultuk, a vizsgán jelen volt felügyelő hatósághoz fordulva azt a bókot tette, hogy: «ez a két fiatal ember itt jobban tudja a törvényt, mint az egész királyi tábla, melyet holmi tudatlan prelátusokból, bárókból, viczispányokból szednek össze a nélkül, hogy megexaminálnák, mind a kettő szante pede bízvást elmehetne Perszonálisnak.» Bevégezvén iskoláimat, egy pár törvénykezési időszakon át, megyei gyakorlat végett atyám mellett maradtam, a kinek terjedt ügyvédi munkaköre volt, majd kerületi táblai gyakorlat végett egy évet töltöttem Kardoss ügyvéd oldala mellett Eperjesen, aztán Pestre mentem ("jurátusnak». Atyám többek közt báró Vécsey Miklós szathmári főispán szeptemvir vejének, gróf Török Józsefnek is rendes ügyvédje volt; ez összeköttetés folytán kerültem Vécsey szeptemvirhez, akinél nagy úri dolgom volt, de kevés jogászi gyakorlatom, néhány hónap múlva tehát átmentem (volt zempléni alispán) Szentandrási Horváth Tamás, kir. táblai előadó biróhoz, még pedig nem is mint irnok, hanem egyszerre mint «expeditor.» Ez akkoron nagy erkölcsi felelőséggel járó s a perlekedőkre nézve nem csekély fontosságú állás volt; mert a felebbezett pereket csak kivonatokban adták elő a «referens» birák s azokat a kivonatokat expeditoraik készítették. Hát lesz ez amolyan 18 — 19 éves fiatal emberre nézve, mint én akkor voltam, nehéz állás volt, tömérdek nappali-éjjeli munkával járt, hanem végtelenül becses gyakorlati iskola volt, s a mellett tisztességes jövedelmet is biztosított elannyira, hogy ha édes jó atyám egyszermásszor pénzt küldött vagy ajánlott, azt köszönetem mellett mindig azon kijelentéssel utasítottam vissza, hogy nincsen segítségre szükségem. Az ügyvédi szigorlatot «kitűnő» (praeclarum) jelvénnyel 1822-ben tettem le (ha nem korábban); szándékom volt királyi táblai ügyvéd lenni, meg is kísérlettem egy kis ideig, de a «kezdet küzdelmei» nem igen kedveztek szándékomnak, tehát felhagytam vele, haza mentem Zemplénbe, beléptem a közéletbe s az 1825-ki követválasztásban már tevékeny részt vettem. HÁROM KIADATLAN KOSSTITH-OKMÁNY. Kossuth életrajzához még három okmányt mutatunk be a Vörös-féle gyűjteményből. Az első Kossuth iskolai bizonyítványa az eperjesi gimnáziumban töltött éveiről. Ennek egyik adata Kossuth születési helyét a zemplénmegyei Nagy Kázmérra teszi, a Kazinczy által híressé lett helyre, — azóta azonban, mint tudjuk, kétségtelenül meg van állapítva, hogy Kossuth születési helye nem itt, hanem Monokon van. A másik két okmány Kossuth életének közvetlenül ezt követő szakára, Eperjesen folytatott ügyvédi gyakorlatára, letett ügyvédi esküjére vonatkozik. I. Kossuth Lajos iskolai bizonyítványa. Kelt 1819 julius 5-én Eperjesen. Öt rovatra van osztva. Az első rovatban elő van adva, hogy Kossuth Lajos nagy-kázméri, zempléni születés, 17 éves, ág. ev. hitvallású, jól érti a német nyelvet is. A következő rovat megjegyzi, hogy Kossuth 1816 szeptemberében jött a sátoraljaújhelyi gimnáziumból és a rhetori klasszisba iratkozott be, melynek osztályait rendesen járta, megszakítás nélkül a kitűnő osztályzattal végezte, különösen az irodalomból és az erkölcstanból, úgy hogy 1817 julius 2-án nyilvánosan átbocsáttatott a filozófia-theologiai osztályba. Harmadik rovat: Itt két év alatt mindent hallgatott kivéve a theologiai morált és pedig rendes módon, olykor megszakadt szorgalommal, de azt bőven helyrepótolva. Hallgatott pedig: mathezist, tapasztalati lélektant, logikát, metafizikát, természettant, Magyarország történetét, egyháztörténetet, Európa és Magyarország statisztikáját, köz- és nemzetközi jogot, ethikát, politikát, paedagógiát, bölcsészet-történelmet. Mindezekben, valamint a helyes latin fogalmazásban jó osztályzatot nyert. Az «eltávozott» rovatban azt találjuk, hogy a tudományok encyclopaediájában: eminentiae primis. Erkölcs: eminens. Aláirva : Mayer András, rektor és igazgatótanár. Greguss Mihály. I. Kardos Samu eperjesi hites ügyvéd bizonylata 1821 junius 27-ikéről. «Hogy Udvardi Kossuth Lajos nemes ifjú négy törvénykezési szakot nálam mint segéd tamariensis dicséretére végzett, hogy különösen a jogi maxim megszerzésében igen szorgalmas volt és úgy szolid és békés magaviseleténél, valamint különös szellemi adományainál fogva, nemkülönben szabatos fogalmazása miatt különös ajánlatra érdemes legjobb hitem szerint bizonyítom és elismerem». III. Kossuth Lajos ügyvédi diplomája. «Mi első Ferencz . . . stb. stb. Adjuk tudtára mindeneknek, hogy alább irt évben, hónapban, napon és helyen hívünk Tekintetes Udvardi Kossuth Lajos királyi személynökünk előtt megjelenve, királyi jóakaró rendeletünkhöz képest nevezett királyi személynökünk, valamint következő híveink által ú. m. Tekintetes Visontai Kovách József és Horgosi Kárász Miklós által, mindkettő kir. tanácsos és birói táblánk ülnökei, a maga módja szerint az ügyvédi hivatáshoz megvizsgáltatott és jogi tudományának és képzettségének kitűnő (praedlaro) jelét adván, azt az esküt is, melyhez minden procurátorainknak és ügyvédeinknek általános határozataink értelmében kötve kell lenniök, letette e szavakban: «Én Kossuth Lajos esküszöm az élő Istenre, hogy minden perlekedő félnek, ki ügye vitelére és képviseletére fölkér, minden ügyben mig azt magamra vállalom a nélkül, hogy bárkit, gazdagot vagy szegényt visszautasítsak, a nélkül, hogy az ellenféllel összejátszanám, félretéve annak kérelmét, igéretét, kedvezését, félelmét, szeretetét és gyűlöletét Isten és annak igazsága ipyp •ni KOSSUTH LAJOS: Doby Jenő 1S93 évi rézmetszete.