Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-27 / 39. szám - Kisfaludy Sándorra emlékeztető szobor a Nemzeti Múzeum kertjében (képpel) 645. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - A német császár vadászatai (képekkel) 645. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
646 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40. szám. 1903.50. évfolyam: a költőnek emlékezetére rendezett ünnepéllyel beigtatták az emlékművet a park szobrai közé. Érdekes a múzeum kertjének kis szoborgyűjteménye. Először a Kisfaludy - Társaság Ferenczy művét, Kisfaludy Károly szobrát állíttatta fel, ezt követte két mellszobor a hatvanas évek elején : Berzsenyié és Kazinczy Ferenczé. A parkban adtak helyet Arany János szobrának. Ott állították föl a Múzeum alapítójának, gróf Széchenyi Ferencznek szobrát, és Tomori Anasztáz ajándékából a belvederi Apolló antik szobrának másolatát. Most a Múzeum folyosójáról előkerült a Himfy-lant szobra s Kisfaludy Károly mellszobra közelében helyezték el. Művészi értéke nem sok, de eredeténél fogva megbecsülni való. Készítette Petrovics Demeter, Kis-Kőrös szülöttje. A leleplezés szeptember 22-ikén történt. A kertben gyülekezettek közt ott volt Wlassics közoktatásügyi miniszter, a Kisfaludy-család tagjai, az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, Petőfi-Társaság képviselői, a Nemzeti Múzeum tisztviselői, írók, művészek. Szalay Imre, a Múzeum igazgatója lelkesedve szólt azokról az időkről, melyeknek emlékezetét a szobor fölidézi s elmondta a szobor történetét. Beszéde így hangzott: Midőn Kisfaludy Sándor távol hazájától, szeretteitől, franczia hadifogságban sínylett, megírta élete poézisét, azt, amit szive érzett. Erről az írói működéséről egyik barátjához írt levélben a következőkép emlékezik meg: «Magyarul írván, hazámban véltem lelni magamat s bizonyos vagyok arról, hogy az én akkori környűlállásaimban minden érző és gondolkozó fiatal hazafi is irt volna. így támadtak «Bimfy szerelmei», azon könyvecske, melynek foglalatja minden fiatal ember szivében nagyobb-kisebb mértékben megvagyon.» Himfy dalai az ifjú érző szívnek majd kesergő, majd boldog, de mindenkor az akkoriban divatozott romantikus hangon való megnyilvánulása. Alig volt úri ház, melyben ezek a dalok még nem lettek volna: az öregek elmúlt ifjúságukra visszaemlékezve, lelkesültek érettük, az ábrándozó ifjak pedig mohón olvasták és szavalták azokat. Hozzájárult még a misticus névtelenség, melybe a szerző burkolózott. Méltán mondhatta tehát a «Hasznos Ismeretek Tára», midőn 1801-ben a «Kesergő Szerelem», Himfy dalainak első kötete megjelent, hogy soha, sem azelőtt, sem azóta Magyarországon könyv oly sensatiót nem okozott, mint ez. Kisfaludy Sándornak 1844-ben bekövetkezett elhunyta után, Sztrókay Lujza kezdeményezésére hatvanhét lelkes magyar úrinő aláírásával felhívás jelent meg, mely a magyar hölgyvilágot adakozásra szólítja fel a nagy költő emlékére, a «Himfy-Lant»-ra. «Kisfaludy Sándor nincs többé e földön. Árnya csendes estéken minden magyar hölgy körül meg-megsuhan», ezek a fölhívás bevezető szavai, amelyet Döbrentey Gábor, a Magyar Tudós Társaság titkára küldött szét a hölgyek nevében és megbízásából. Ebből az eléggé terjedelmes szövegű felhívásból tudjuk meg azt is, hogy eredetileg Szentpétery József nagyhírű ötvösünknek kellett volna ezt az emléket, — egy körmei között lantot tartó sast, — ezüstből kivernie. Az emlék carrarai márvány- vagy gránit-talapzaton állott volna. Költségeire 4000 pengőforintot irányoztak elő. Ha ez az összeg be nem gyűl, az emlék más alkalmas anyagból készül, ha pedig az előirányzottnál nagyobb összeg gyűl be, a fölöslegből irodalmi nagyjaink egy másika, pl. Berzsenyi Dániel kapjon emléket. Az előirányzottnál kevesebb összeg gyűlvén egybe, az itt előttünk lévő bronz-emlék készült, annak jeles mestere pedig azzal, hogy nevét művébe belevéste, bennünket egy érdekes művészettörténeti adattal gazdagított. Ez az adat így szól: «Petrovics Demeter, kis-kőrösi fi. született Baján 1799. ac. (akadémiai) szobrász és érczszobor-öntő, készítette Bécsben 1848.» E szerint tehát Petrovics Demeter mintázta és öntötte ezt az emléket. A szoborművet maga a mester 1852-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában állította fel, honnét irodalmi vonatkozásánál fogva utóbb a könyvtár bejárajához került. A Himfy-Lant költségei 2530 pengőforintot tettek ki. Ennél közel hétszáz forinttal több gyűlvén egybe, az akkori igazgató, Kubinyi Ágoston ezt az összeget a magyar hölgyek közt megindított újabb gyűjtés révén ezer forintra egészítette ki s ebből az összegből Berzsenyi Dániel mellszobrát készíttette el Züllich Rudolf, akkoriban Rómában élt jónevű szobrász hazánkfiával. Kisfaludy Sándor szobrának talapzata azonban anyagánál fogva az idő viszontagságainak szabad ég alatt ellent nem állhatott volna, ideiglenes helyén kellett tehát maradnia, amíg legújabban dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úr felhatalmazni méltóztatott, hogy ezen szobor talapzatát a Magyar Nemzeti Múzeum költségén gránitból készíttethessem el. Mély köszönet O Excellentiájának e kegyes gondoskodásáért. Itt áll már most ez az emlék, amelyet Kisfaludy Sándor születésének 125-ik évforduló napján adok át rendeltetésének. Álljon is itt örök időkig nagy nevű íróink és költőink Kazinczy, Berzsenyi, Kisfaludy Károly és Arany szobrai között, a magyar hazafiúi áldozatkészség eme szentelt földjén, az évszázados Magyar Nemzeti Múzeum telkén. A te emlékednek pedig, Kisfaludy Sándor, aki Iliáfy dalaiban az ifjú szív érzelmeit s a magyar előidőkből vett Regéidben és színműveidben a törhetetlen hazaszeretetet oly költői szépséggel énekelted meg lantodon, a Magyar Nemzeti Múzeum, a mely ősi nemzetséged levéltárát, kézirataidat és könyvtáradat szent ereklyeként őrzi, kegyelete jeléül íme babérkoszorút ajánlja fel. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Szalay Imre díszes babérkoszorút tett le az emlék talapzatára. Beöthy Zsolt, a Kisfaludy-Társaság elnöke következő tartalmas szavakkal helyezett el koszorút a talapzatra : «A Kisfaludy-Társaság nevében teszem e koszorút az első nyilvános emlék talapzatára, melyet a félszázad előtt felbuzdúlt s máig éber nemzeti kegyelet Himfy dalosának fővárosunk területén emelt. Nem feledhetjük el, hogy a magyar múzsa Kisfaludy Sándor karján hódította meg igazán az egész magyar nemzetet; de nem szabad elfelednünk azt sem, hogy társaságunk nevének fénye részben az ő szelleméből sugárzik. Hálánkkal együtt törhetetlenül élni fog bennünk a kötelesség érzete is : méltóknak maradnunk a Kisfaludy névhez s híveknek a szellemhez, melyet kifejez.» Ezután Cserfán Károly alispán Zala vármegye A német császár és a főherczegi család elindulása a budai vadászterületről Kőriserdőre. Nádr M fényképfelvitelei. Tizenhat agancsos szarvas, melyet a német császár legutoljára lőtt. II. VILMOS NÉMET CSÁSZÁR A BÉLLYEI VADÁSZATOKON.