Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-18 / 42. szám - Lampérth Géza: Deák Ferencz emlékezete 697. oldal / Költemények
41. SZJIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 697 den időt. Ott a magánúton való komoly tanácskozásokra alig értek rá az emberek. A két Deák testvér, a mikor országgyűlésre ment, nem szerette saját vármegyéjében jobbágyok előfogatát használni. Rendesen saját a lovaikon utaztak Devecserig írnokukkal, hites jegyzőjükkel, tiszti huszárjukkal együtt. Az első állomás mindig Nyírlak volt. Ott volt a jó «Miska sógor» és rokon, Oszterhuber Mihály s szelídlelkű felesége, Bogyay Amália. Ez a Mihály az én mostani házigazdámnak, Ferencznek volt édesapja s Oszterhuber Józsefnek, Deák Klára férjének testvéröccse. Kemény, bátor fiú egykor. Már 16 éves surján legény korában nemesi inturgens s a nagy Napoleon elleni harczokban vitézségi érdemrenddel kitüntetett. Szép nagy kort ért, 1876-ban, 82 éves korában halt meg. A hagyomány úgy emlékezik róla, hogy ezelőtt negyven évvel, a mikor József bátyját és Deák Ferenczet is rablók támadták meg s fosztották ki Puszta-Szent-Lászlón , őt is megtámadták nyirlaki kastélyában. Akkor már 70-ik életévében járt, de azért eltorlaszolta magát, puskára kapott s a rablókat diadalmasan verte vissza. Jó gazda, birtokszerző s a mellett értelmes, tanúlt, olvasott ember volt. Egy darabig főszolgabirája is volt a vármegyének. Deák Antal is, Deák Ferencz is nagyon kedvelte őt. Ámbár Deák Ferencz nem töltött nála annyi időt, mint bátyjánál Józsefnél. Ami természetes. Hiszen édes Klári nénje ott volt József oldalán. Nem kell azon csodálkozni, hogy oly sok és becses ereklyét találtam Nyirlakon Deák Ferencztől és nemzetségétől. Ott vannak a családi arczképek díszes keretben. Idősb Deák Ferenczé, a haza bölcsének apjáé. Ott van a haza bölcsének anyja is: Szarvaskendi Sibrik Erzsébet. Ott van anyai öreganyja, Bertha Klára, a híres győri alispánnak, Sibrik Antalnak felesége. nak Ott van a hódító szép asszony, Deák Gáborfelesége, Hertelendi és Vindornyalaki Hertelendy Anna, Deák Ferencznek apai öreganyja. Nagy története van e szép és híres aszszonynak. Ott van Nyirlaki Tarányi József is, pusztaszent-lászlói uraság, a «kedves sógor és rokon és hű barát» mint Deák Antal szokta leveleiben nevezni. Nejének, Deák Klárának nincs meg arczképe. Valamint Deák Antalnak sincs. A Deák-nemzetség arczképei egykor a söjtöri, azután a kehidai kastélyok termeit ékesítették. A mikor Deák Kehidát gróf Széchenyi Istvánnak eladta, ezeket az arczképeket Puszta-Szent-Lászlóra, Klári nénjéhez és sógorához vitette. Ott van még Deák Ferencznek is egy színezett arczképe 1837—38. körüli időből. Ezt Deák maga ajándékozta emlékűi sógorának. Nagyon hasonlít első kőnyomatos arczképéhez. Hajadon fővel, fehér mellény, fekete zsinóros atilla, vastag fekete selyem nyakkendő. Egyetlen arczképe Deáknak, melyen bajusza kissé ki van pödörve. Ott van még a haza bölcsének egyik egykori tajték pipája, valamelyik Szápáry gróf emlékajándéka. Faragványai kurucz alakokból. De a haza bölcsének sok faragványa is van ott. Egy nagyobb papucs, melyet dévajkodva adott Miska sógorának, mivelhogy feleségének, Bogyay Amáliának nagy volt a szava a háznál. Papírvágó kés, kalapács a lópatkoláshoz, mesterileg faragott kulcsok, kis papucs és tojás, mindegyik faalapon. Mindez természetesen szálkátlan puha fából faragva. Végül két ajtós alacsony ruhaszekrény. Pesti közönséges asztalos munka. Maga Deák Ferencz csináltatta s küldte Puszta-Szent-Lászlóra 1856-ban fehérneműi számára. Használta is 1870-ig. Az Oszterhuber-család nyirlaki ága 1868-ban királyi engedélylyel németes hangzású neve helyett fölvette dédanyja Tarányi Anna után a kihalt ősi Tarányi nevet. 1895-ben pedig az egészben nagy terjedelmű birtokukat báró Bánffy Dezső hitbizományi birtokká alakította. A jószágok feje : Nyirlak. Bánffy kormánya — úgy tudom — több hitbizományt nem engedett. Deák nagy emléke volt ebben is az egyik fő ok. Ha már az alkotmány megengedi a hitbizományt, az én kedves házigazdám megérdemelte e kiváltságot. A haza bölcse annyi nyugalmat, a természet szelíd örömeinek akkora teljességét sehol nem élvezte, mint a Tarányicsalád kebelében, főleg Puszta-Szent Lászlón. DEÁK FERENCZ EMLÉKEZETE* Születésének századik évfordulóján, írta LAMPERTH GÉZA. Mint a fenséges gránit bérezoromra Völgyi vadrózsák szirmát, levelét Erdő szivéből szél ha felsodorja, Dalom virági úgy szállnak feléd ... Emlékezés e dal, hódolat, hála, Mit hozzád küld az ország hű szíve: Deák ! — jogaink fenséges kőszála, Bölcseink bölcse, híveink hive. * A Kisfaludy Társaság által Budapest székesfőváros pályadíjával jutalmazott óda. . . . Száz éve , új század hajnal sugára A mi egünkön árnyba, ködbe fúlt. Ólmos felhőkből ám — édes csudára! — Aranyeső langy permetege hullt. S ős ugarunk sokáig meddő méhe Kalászba érlelt annyi dús magot... Halmos-völgyes szép Zalánk televénye — Áldott érte! — dicsőnk, téged adott. Onnan indúltál férfi erejével, Ifjú szívvel a harczmezőre ki: Hol maradiság makacs seregével Vívtak haladás bátor hősei. Súlyos fegyvered ott hogy megsuhintád, Mély döbbenéssel az ellen fogad, Bajtársid serge hódolva tekint rád S küzdő helyet a vezér sorban ad. A zászlót ott aczélkarral emelted, Melyen ragyogtak új, nagy jelszavak : —Ébredj magyar! — s nézd, hogy bilincsbe vertek Sok százados mély álmaid alatt ! Hord bús nyakad egyszerre két igát is : Egy idegent vonsz egész nemzetül; Keserves terhivel az ősi másik Csak a szegény jobbágyra nehezül. A nemzet lelke vasbékába verve Senyved sorvad századok óta már. S hová lett, jaj, mivé lett édes nyelve, E sasröptű zengő aranymadár ! Lánczot vertek az Írásra, a szóra, Bab: meggyőződés, hit és gondolat. Föl! itt az idő, az utolsó óra : Szétzúzni igát, békét, lánczokat! Es zúztad, törted — nem játszi pengével, Mely könnyen hajlik és két éle van — De ős fogunk hatalmas pörölyével Lassan sújtva, ám, czélra biztosan. Rendületlen, ha derült, ha viharzott, Követed meggyőződésed, hited', Le nem verének gáncsok és kudarczok. Diadal mámor el nem szédített. Eybl 1Hí í. évi kinyomata után, az Országos Képtár gyűjteményéből. DEÁK FERENCZ.