Vasárnapi Ujság – 1903

1903-09-20 / 38. szám - Hires czigányok versenyei. Markó Miklós 628. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

628 pap mondott köszönetet az ünnepély rendezé­séért. Az emlékre számos koszorút tettek le. Zs i K. * A Délvidéken, a torontálmegyei Törökbecsén e hó 14-ikén leplezték le a szabadságharcz emléket hirdető oszlopot, melyet képben szin­tén bemutatunk. A leleplezési ünnepélyen Torontál vármegyének legtöbb községe kép­viselve volt, a vármegye képviseletében pedig Gurkó Ágost alispán jelent meg. A felavató beszédet Rohonczy Gedeon országgyűlési kép­viselő tartotta, kinek szép beszéde általános lelkesedést keltett a nagyszámban összegyűlt ünneplő közönség közt. Az ünnepélyt este háromszáz terítékű társas vacsora, majd mű­kedvelői előadás és tánczmulatság fejezte be. VASÁRN­API ÚJSÁG. 3.04 SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM M­A­JO­M-T­ANULMÁN­YOK. Simay Imre rajzai. Pár sikerült majom-képet közlünk mai számunkban. Rajzolójuk, Simay Imre, kinek tehetségét Münchenben, Bécsben, hos­szabb ideig dolgozott, nagyra becsülik, húsz­mű­veinek sokszorosításáért pedig valósággal törik magukat a londoni műárusok. S a fiatal ma­gyar művész meg is érdemli ezt a kitünte­tést. Az állatok világát nála jobban kevés raj­zoló ismeri s megvan az a ritka adománya, hogy egy-két könnyedén odavetett vonással kitűnően tudja jellemezni ennek a világnak egyes típusait. Sőt többet tesz : valóságos jel­lemrajzokat ad állatairól. Majom­rajzainak egy sorozatát Budapesten a Nemzeti Szalon egyik kiállításában mutatta be ; ezek híven és élénken állították elénk e mozgékony és tréfás lények­nek minden jellemzőbb sajátságát. Ezek közül mutatunk be most két kiválóan érdekeset. Simay Imre Budapesten 1876-ban született. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen és Felső-Lövőn végezte. 1893-ban a bécsi cs. és kir. képzőművészeti akadémián L'Allemand festőművész-tanár alatt kezdte művészi tanul­mányait s folytatta ezeket William Unger ta­nár rézkarcz-mesteriskolájában s Eisenmenger festő-mesteriskolájában, hol 1898-ban tanulmá­nyaival a mesteriskola díját nyerte. 1899-ben a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke lett s tanulmányait dicsérő oklevéllel tüntették ki. 1900-ban a müncheni képzőművészeti aka­démia «A játék» czimmel kiirt pályázatán ma­jom-képeivel elnyerte a karácsonyi nagyver­seny díját. Ezóta önállóan dolgozik főleg a schönbrunni állatkertben, s több helyen részt részt vett a kiállításokon. A bécsi Künstlerhaus 1902. évi aquarell­­s graphikai kiállításán Ő Fel­sége a király, majom-képeit kiváló elismerés­ben részesítette; a Műcsarnok nemzetközi ta­vaszi kiállításán is tetszettek állattanulmányai. A Képzőművészeti tanács zsűrije az idei tavaszi tárlaton­­(Kutyatanulmányok) czímű művét a Wahrmann Mór-díjjal tüntette ki. HÍRES CZIGÁNYOK VERSENYEI. Az ötvenes évek régi jó magyaros világának emlékét idézte fel a Népszínház igazgatósága, a­midőn a magyar népzenét és annak művelőit, a czigányokat egyes elsőrendű czigányzene­karok játékával bemutatja komoly verseny formájában. Czigányzenész-versenyeket korábban is tar­tottak a különféle bandák, vagy azok egyes kiváló tagjai, a­melyekről ez alkalommal nem lesz érdektelen megemlékezni. A szabadságharcz utáni szomorú időkben a czigányzene volt a nemzetnek egyik vigasztalója, miért is nagy tetszést keltett, midőn 1854-ben a Nemzeti Szinház akkori intendánsa, gróf Fes­tetlek Leo egymásután léptette fel a czigány­zenekarokat, leginkább Szigligeti Ede népszín­művei, jelesen a «Czigány» egyes felvonásai közben. Az első ilyen szereplő zenekar Salamon Jánosé, Bem egykori tábori zenekarvezetőjéé volt, ki nagy sikert aratott a Nemzeti Szín­házban. Majd 1857-ben Simonffy Kálmán, Fátyol Károly nagyhírű gordonkaművés­szel indult Nagy­ Károlyból körútra. A jeles Pecsenyánszky Jánossal egyesültek, hogy terjes­szék a valódi magyar zenét. Fátyol társai: Arany Pista (brá­csás), Dula Jóska (kontrás), ennek a kornak legjobb segédzenészei, kitűnően tudták kisérni Fátyol változatos, szabadröptű játékát. Útjuk valóságos diadalmenet volt a vidéken. Fátyol föllépett a Nemzeti Szinház szinpadán is Sár­közy Ferkó karmesterével, Hegyi Poldival, a Népszínház jeles művésznőjének, Hegyi Aran­kának atyjával, ki arról volt nevezetes, hogy a zenekarban használatos mindenféle hang­szeren játszott és híres szép ember volt. Hegyi Poldi egy előkelő bácskai család leányát, Parcsetich Béger Czecziliát vette nőül. Hegyi Aranka azonban szüleit korán elvesztette s így került keresztapja, Sárközy Ferencz nevel­tetése alá, a­ki azután kiképeztette. Sárközy 1848/49-ben tábori zenekarvezető volt hadnagyi ranggal a 47-ik honvédzászlóaljban. A hatvanas és hetvenes években is gyakran mérkőztek egymással egyes kitűnő zenészek, mint Patikárus Ferkó és Rácz Pali. Patikárus Ferkót fiatal korában eredetileg Dudásnak hív­ták s a Patikárus név egy anekdota szerint úgy ragadt rá, hogy a hatvanas évek elején a fehér­megyei Velenczei tó mentén egyik kastély ura reménytelen szerelmében «lelki beteg» volt és Dudás bűvös játéka annyira elragadta a beteg földesurat, hogy így szólt hozzá: «Te gyógyí­tottál meg engemet, legyen ezentúl Patikárus a neved.» Patikárus Ferkó későbbi vetélytársa, az öreg Rácz Pali, az 1859-iki olasz háború után mint obsitos őrmester került fel Pestre; felesége Ferrario Giudita, egy gazdag milánói olasz nemes leánya volt. Eleinte, a­míg vagyona romjaiból telt, zajosan mulatozott az athleta termetű, füstös arczú obsitos baka-őrmester, a Zrínyi- és Két-huszár-kávéházakban muzsikál­tatta magát, bőven szórta a pénzt, a felesége hozo­mányát. Mikor aztán pénze elfogyott, Rácz Pali mint czimbalmos kezdte újra régi mesterségét a Rácz Budi zenekarában. De csakhamar saját ban­dát alakított és tanúit tovább ; tanulmányozta a magyar zene természetét, s azon igyekezett, hogy a magyar nóta szépségeit eredeti tiszta­ságában mutathassa be. Bandája előbb Váczon játszott s innen 1864-ben Pestre került. Itt egyszer véletlenül a czigányság akkori ked­vencz kávéházába, a Két pisztolyba tért be, hol a pesti czigánytelepnek, az úgynevezett előkelő «romák»-nak, a Patikárus- és Sárközy-banda tagjainak külön törzsasztaluk volt, melyhez más bandából senki sem ülhetett. Rácz Pali is ehhez az asztalhoz ült; midőn a kávéházban megjelent Patikárus Ferkó, ki kereken kijelen­tette neki, hogy: «nem egyforma tehetségű «romá»-k vagyunk, hagyja el az asztalt tüstént zenekarával.» Rácz Pali sértve érezte magát s ekkor kihívta «mérkőzés»-re Patikárus Ferkót. A mérkőzés színhelye Pest akkori egyik legelő­kelőbb vendéglőjének, a Vigadó melletti régi Licinusnak étterme volt; bírákói szerepeltek: idősb Ábrányi Kornél, Ellenbogen karmester, Pissinger, a Nemzeti Színház akkori első hege­dűse és Schunda V. hangszergyáros. Patikárus Ferkó apósának, Boka Károlynak, a jeles deb­reczeni czigányprímásnak híres kesergőjét vá­lasztotta versenydarabul. Rácz Pali hasonló nehéz, magyar eredetű konczert-darabot válasz­tott: a «Losoncz város végromlása» czímű harczi kesergőt, melyet Borzó Miska, 1848/49-iki tábori karmester Losoncz város rettenetes égése­kor szerzett. Ezt a darabot mai napság már csak Rácz Jani kassai és Berki Flóris gömörrozsnyói zenekarától lehet még hallani. Az elsőség pál­máját a pályabiróság Rácz Palinak ítélte oda ; a híre ezután gyorsan terjedt, a mágnás-körök kedvencz zenésze lett, sőt az alkotmányos élet kezdetén gyakran játszott udvari bálokon és ebédeken is. Patikárus Ferkó 43 éves korában halt meg 1870-ben; sírját Vasváry Kovács, az öreg «funerátor» buzgólkodása folytán díszes emlék jelöli. Rácz Pali tizenöt évvel később, 1885-ben követte őt a sírba. 1868-ban szintén igen érdekes czigányver­seny volt a Beleznay-kertben, a­hol Rácz Pali maradt a vesztes a mágnások akkori kedvencz prímásával, Berkes Lajossal szemben. A kihí­vást még élő tanuk így beszélik el: Balog Ká­roly, az Országos Kaszinó jelenlegi kedvelt zenekarvezetője, mint a balassagyarmati zene­kar vulgó-prímása szerződés czéljából régi szo­kás szerint a Két­ pisztolyban mutatkozott be , előadott egy régi konc­ert-darabot, a Boszor­kány-tánczot. A hallgatók sorában ott volt: Sárközy Ferkó, id. Rácz Pali, Berkes Lajos, Pintér Pál és Patikárus Ferkó, kik Berkes Lajos kivételével elismerték, hogy Balog Károly képesítve van arra, hogy pesti vulgó- (segéd-)­­ prímás legyen. Ezt a határozatukat Berkes La­jos kifogásolta, mire Rácz Pali azt felelte, hogy azt a darabot Berkes sem játs­sza el különbül. Erre Berkes nyomban kihívta mérkőzésre Rácz Palit. A zsűri tagjai: Erkel Ferencz és fiai: Volkmann Róbert, Bartay Ede és más kiváló művészek voltak. A két jeles czigányprímás nagy közönség előtt versenyzett a Beleznay­kertben. Művészetüknek teljes erejével játszot­tak mind a ketten. Rácz Pali akkor már teljesen kifejlett technikájának virtuozitásával kápráz­tatta el hallgatóit. Berkes nemes, czikornyátlan eredetiségével, zamatos, tősgyökeres magyar­ságával ragadta el a kritikusokat. Rácz Paliba­n nagyobb volt az erő, de Berkesben több volt az eredetiség s neki ítélték oda az elsőséget. Ettől fogva ellensége lett egymásnak a két kitűnő prímás. Berkes csak akkor békült ki Rácz Pali­val, midőn hírül vitték neki, hogy halálos ágyán fekszik. Ekkor lakásán felkereste és a két jeles muzsikus kibékült egymással. E közleményünk kapcsán egy pár csoport­képet mutatunk be. Az egyik a régi jeles czi­gány czimbalmos, Pintér Pál czigányleányok­ból álló énektársulata. Pintér, ki mint Patikárus Ferkó, majd Rácz Pali bandájának czimbalmosa nagy kedveltségre tett szert s III. Napoleon és Viktória angol királynő előtt is játszott, egy­időben pedig a Népszínház czimbalmosa is volt. 1893-ban jó hangú, csinos czigánylányokból társaságot toborzott össze s azzal járt külföl­dön ; különösen Oroszországban értek el a ma­gyar czigánylányok szép sikereket. Másik képünk az előkelő népszerű czigányának, Radics tánczmulatságok Bélának dísz­ruhás zenekarát mutatja be. Radics a tanúlt czigányok közé tartozik, a budapesti zenedének is tanítványa volt. Zenekarával több ízben ját­szott az udvari bálokon a képünkön látható díszruhában. Hasonlókép többször játszott Ba­dics Erzsébet királyné előtt is, így 1896-ban a Svábhegyen. Végül Batoy Károly népszerű zenekarát is bemutatjuk, a­mint a Népszínházban játsza­nak. A tizenhat tagú zenekar összjátéka sok tapsot aratott, különösen tetszett a verseny­darabokon kívül előadott ropogós gömöri csárdás. Markó Miklós: RENAN SZOBRA TRÉGUIERBEN.

Next