Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-04 / 40. szám - Bányászkongresszus és kiállitás a Zsilvölgyében (képekkel) 655. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
656 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40. SZÁM. 1903.50. ÉVFOLYAM jának, mint a kiállítás védnökének, ki a kiállítás sikere érdekében maga is mindent elkövetett s ki az eredetileg szűkebb körre tervezett ipari kiállítást kibővítette gazdasági termékek kiállításával és állatkiállítással, mely csoportok később még tanügyi és néprajzi résszel bővültek. Ha a petrozsényi kiállításról szólunk, Barcsay Kálmán főispán és dr. Chorin Ferencz főrendiházi tagnak, a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvény Társulat elnökének nevét el nem hallgathatjuk. A kiállítások legfőbb czélja bemutatni ama kulturfokot, amelyen a kiállítók állanak ; hogy e mellett rendszerint gazdasági haszon is jár nyomukban, az egészen természetes, mert megismertetik a fogyasztót a termelési forrásokkal. Ennek a czéljának a petrozsényi kiállítás teljesen meg is felelt s e mellett érdekesség és tanulságosság dolgában semmivel sem maradt az idén rendezett többi nagyobb vidéki kiállítások mögött. Amit itt a bányaipar és a faipar terén láttunk, az ez ideig nálunk kiállításon még nem volt bemutatva s Hunyad megye mezőgazdasága is elénk tárta mindazt, amit mostoha viszonyai mellett termelni tud. A kiállítás fő vonzóereje azonban nem az volt, amit a rendezőség a pavillonokba összehordva elénk állított, hanem azok a hatalmas kőszénbányák, amelyeket tulajdonosaik: a Salgótarjáni kőszénbánya-társulat, az Urikány-zsilvölgyi magyar kőszénbánya-társaság és a Felső-zsilvögyi kőszénbánya-társulat mutattak be az ország minden részéből idesereglett nagy és előkelő bányászközönségnek. Bányászainkat zsilvölgyi bányák annál inkább érdekelték a tökéletes berendezései, biztonsági és emberbaráti intézményei, mivel általánosan ismeretes, hogy itt nemcsak az ország legjobb szenét termelik, hanem a Zsilvölgy Magyarország leggazdagabb szénmedenczéje, amelyből az eddigi kutatások alapján a szén majdnem kifogyhatatlan. A Salgótarjáni kőszénbánya-társulat saját négy kerületében és pedig Petrillán, Petrozsényban, Aninoszán és Vulkánban évenként hét millió métermázsát termel, az Urikány-zsilvölgyi magyar kőszénbánya-társulat éjszaki, déli és Szent István-bányáiban három millió métermázsánál több szenet termel; ezenkívül pedig 600,000 métermázsa kokszot, végül a Felső-zsilvölgyi társulat 700,000 métermázsát. A Zsilvölgy évi termelése tehát összesen meghaladja a 11 millió métermázsát, amit könnyűszerrel lehetne három, négy vagy ötszörösére emelni, ha az ipar oly lendületet venne hazánkban, hogy ezt a széntömeget felhasználhatná. Mert úgy a salgótarjáni, mint az urikányi társaságnak tömérdek érintetlen bányabirtoka van itt, amelyeknek kiaknázására még talán évtizedek múltán sem kerül a sor. Bányászaink szakértő szemekkel tekintették meg mindenütt a szénfejtést és osztályozást, valamint a szállítóeszközöket, amelyek mind a legmodernebbül vannak fölszerelve. Képeink között bemutatjuk az urikány-zsilvölgyi társulat lupényi műveit, továbbá a salgótarjáni társaság Aninosza bányatelepét, valamint az úgynevezett «napifestést», ahol a szenet künn, szabadon a napvilágon termelik. Egy másik képünk ugyan a vállalat osztályozóját mutatja, ahol a szenet elválasztják és vasúti kocsikba rakják a szerint, amint az koczka, dió, vagy aprószén alakjában hagyja el az osztályozó rostélyát. A kirándulók bámulattal szemlélték, hogy mit teremtett ez a két társulat ezen a vidéken rövid két évtized alatt. Petrozsényt elhagyva nem is készek az itt végzett úttörő munkáért leróni az elismerés adóját a salgótarjáni társaságnak s azok jelenlevő képviselőinek, dr. Chorin Ferencz elnöknek és Andreics János bányaigazgatónak, ki a kietlen Zsilvölgy fölvirágoztatásában oly buzgón működik. Lupénynek, az Urikány-zsilvölgyi társaság főfészkének megtekintése volt a bányakongresszus második napjának a legérdekesebb mozzanata. Ez a társulat, Ullmann Adolf elnökének szakavatott vezetése mellett tíz éve bírja ezeket a bányákat s a telep ez idő óta főleg Kriszko Bohus igazgatása alatt annyira fejlődött, hogy épen a kongresszus alkalmából hat tanítóval működő, ezer tanköteles befogadására alkalmas díszes emeletes iskolát adhatott át Ullmann Adolf elnök Réthy Lajos kir. tanfelügyelő gondozásába. Majdnem kétezer munkásnak ad biztos megélhetést ez a vállalat is, úgy, hogy a kis Lupény ötezer lakóval biró városkává fejlődött, melynek nemcsak iskolája, de pavilonrendszerű kórházai is mintaszerűek. Ez a bányavállalat kiváló sikereket ért el koksz-termelésével is, mely téren úttörő feladatot teljesít s a porosz Ostraunak idáig nálunk leginkább elterjedt kokszával üdvös versenyt kezdett. ANINOSZA BÁNYATELEP. A ZSILVÖLGYI KŐSZÉNBÁNYÁK KÖZPONTI OSZTÁLYOZÓMŰVE. ZSI> VÖLGYI KÉPEK. NAPI FEJTÉS A PLESNITOBEI VÖLGYBEN.