Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-04 / 40. szám - Vig napok egy bús helyen (képekkel). Gineverné Győri Ilona 657. oldal / Általános nép- és országisme
•40. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. A tájképileg is elragadó bányatelepek valóban megérdemlik azt az elismerést, amiben az országos bányászati és kohászati egyesület vezéremberei részesítették. Nagy szolgálatot tesznek nemcsak az iparnak, de a kulturának s így a magyar hazának is. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 657 VIG NAPOK EGY BŐS HELYEN. Augusztus és szeptember folyamán, de még október első felében is, egészen más feladatot ró az újságíróra, ha azt mondják neki, hogy Londonról írjon s mást, ha azt mondják, írjon a londoniakról, mivel hogy ez a két dolog az évnek e szakában nem oldható meg együtt. Londonban nem londoniak vannak, s a londoniak nem Londonban vannak ilyenkor. Ahol a nyár, nem csillagászatilag, de társadalmilag, oly későn kezdődik, mint Londonban, ugyanis augusztus közepén, ott az ősz sem veheti kezdetét oly korán a társaságra nézve, mint nálunk. Május vége, junius egész julius közepéig a nagy saison olyan, mint nálunk a farsang s ha igaz volna némely régi csillagásznak az a föltevése, hogy a földgömbön az év különböző szakai közül egyikben hevesebb keringés tapasztalható, mint a másikban, akkor a földgömb ezen pontján a keringés tünete júniusban észlelhető, mert délelőtt az előkelő világ a híres Akhilles-szobor körül sétál körben járva, délután a fogatok a nagy park körútján forognak, este pedig keringőt tánczol mindenki. Akiket a mulatság tart a városban, azok sem mozdulnak el, akiket a kötelesség köt hozzá, azok sem. Iskolák, tudományos intézetek július végéig vannak nyitva, úgyhogy viszont aztán nem is kezdődnek október eleje, néha közepe előtt. De aztán, ha a nyaralás ideje megjött, megkezdődik a legtökéletesebb centrifugális mozgás; az ország közepéből mindenki az országszélek felé igyekszik, vagyis a tengerpartra. Mi magyarok, talán épen mivel országunknak csak egy szélső pontja érintkezik a tengerrel, talán épen e nagy különbségnél fogva érdekesnek találjuk az olyan nép üdülési, nyaralási módját, amelynek aránylag kis szigetországa olyan alakulású, hogy közepéből körülbelül mindenki egyforma könnyűséggel juthat el a tengerhez. Az angol népjellem fősajátságai közé sorozhatnám, hogy ezt a hat dolgot szeretik: az egészségüket, a személyes szabadságot, a kényelmüket, a testi-lelki bátorságot, a tanulást és a hajós életet. Hogy az utolsónak szeretete a tengerre viszi őket nyaralni is, azt leghamarább megérthetjük, de hogy a másik öt dolog iránt való szeretetüket is a tengerparton látják legjobban kielégítve, azt érdeklődve vontam le a látott dolgokból a déli angol parton való nyaralás ideje alatt. Lássuk csak! Az egészségüket szolgálja a tengeri levegő; a szél, amely mély lélegzetre kényszeríti a tüdőt, tágítja a mellkast, de nem lévén száraz és metsző, meg nem támad egy szervet sem; a sós pára örökös természetes inhalácziót tesz lehetségessé, s így a torok, a garat olyan tiszta lesz, hogy a torokköszörülés hangja valódi ritkaság. De nemcsak erre, hanem az étvágy növelésére is van hatása. És ezt az angol egészségtan nem azért tartja fontosnak, mert a sok evésre képesít, hanem mert azt eredményezi, hogy a legegyszerűbb étel is kitűnően ízlik; már pedig az angol egészségtan az egyszerű ételben hisz egyedül. Leányát ilyennel tartja az angol anya, hogy szép legyen, jó arczszínű, délczeg, de nem elhízott; fiát azért, hogy erős legyen, izmos és mégis könnyed ; a fiatal azért él egyszerűen, hogy soká fiatal maradjon; az öreg azért, hogy még soká lehessen öreg. Személyes szabadságukat is a tengerparti nyaralás élteti, szerintük, legjobban. Az angol, aki a városban a legszűkebb családi körben is átöltözik ebédre, s aki Londonban az utczán húsz lépésnyire nem kísérne egy hölgyet köztyűtlen kézzel, itt megtesz olyan dolgokat, hogy talán magára sem ismer. Czipő, harisnya nélkül belegázolni a tenger nedves homokjába, végigheverni egész úri társaságukkal együtt a kavicson; odaállni a korláthoz, ahol legvadabban veri fel az ár a hullámot a harmadik emelet ablakáig és iskolás gyerekhez illő visongással ugrani vissza; harsogva kaczagni, ha a másik csurom víz lett (ami a tengeri levegőn sohsem okoz meghűlést), ez mind olyan ősszabadsági állapot. A kényelmük szeretetét is körülbelül a leírt életmód elégíti ki; testilelki bátorságukat bizony nem szabad parlagon hevertetnie annak, aki az angol tengerparton nyaral. Elnéztem azokat az egészséges angol gyerekeket (afféle kis brit kölyök-oroszlánok az aranyvörös sörényükkel), hogy engedték őket csónakázás, fürdés, horgászás közben küzködni, igazán erősen küzködni a hullámokkal. Végre az utolsó dolog, a tanulásnak, munkának szeretete is bő táplálékot nyer a tengerparton. Istenem, a mint az ár és apály előre . . .Ma LUPÉNY. KÉSZLET A SZURDUKI SZOROSBÓL I HATÁRHÍD MAGYARORSZÁG ÉS ROMÁNIA KÖZÖTT, ELŐL ROMÁNIAI ŐRHÁZ. A LUPENYI BANYA KOTELPALYAJA. ZSILVÖLGYI KÉPEK,