Vasárnapi Ujság – 1904
1904-05-15 / 20. szám - Özvegy Csengery Antalné (arczképpel) 343. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szász Gerő (arczképpel) 343. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az Akadémia nagyhete 343. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
18. SZÁM. 1904. 51. ÉVFOLYAM. Temetünk egy halhatatlant! Igen , megpróbáljuk temetni ma, holnap, századokon keresztül, de nem fogjuk eltemetni soha. Míg ebben a nagy városban, — melynek dicsőséges jövendőjét ő egy hosszú sötét éjszakában megálmodta, lesz egyetlen alak, a melyen a mi édes magyar nyelvünk zengedez, míg a mi nagy történetünk nagy könyvében egyetlenegy kitépetlen lap marad: addig tart az ő temetési ünnepe; és csak akkor, amikor nagy elődjének rettegtető sejtelme — oh, soká legyen az, — teljesedésbe megy: A sírt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körül, akkor lesz ő, az utolsó magyarral eltemetve. Ah ! Akkor sem. A Homerosok és Danték sorában élni fog és a késő századok tudósai az ő irataiból fogják megalkotni erkölcsi, társadalmi, történeti képét, nyelve törvényeit egy népnek, mely Ék egykor a Tisza táján . . . Oh, halhatatlan halandó! Menj és találkozzál azokkal, akikkel ezelőtt 56 esztendővel ezekről a lépcsőkről indultál ki egy földi feltámadásra ; keresd fel őket, az ifjakat, az ékesen szólókat, az édesen szólókat; szétszórt csontjaikat nem fogod találni, de lelkök a mennyben vár szent egyesülésre. Menj, a kapu küszöbén vár érczalakja annak, — itt legyen és ilyen legyen a tied is, — a kivel ti ketten tettétek fel szépirodalmunk Múzsájának fejére a kettős koronát, olyan szentet, olyan örököt, mint az, a mely a mi királyunk fején ragyog. Te már más király előtt állasz, a királyok királya előtt. Nemes harczodat megharczoltad, futásodat elvégezted , megkoronázunk. Hitedet megtartottad, koronázzon meg, a kiben hittél. Amen. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 343 AZ AKADÉMIA NAGYHETE. A Magyar Tudományos Akadémia idei nagygyűlése május 10-ikén kezdődött és május 15-ikén végződik az ünnepi üléssel. A nagygyűlésen intézkedik az akadémia a pályázatokról, a jutalmak odaítéléséről és megválasztja új tagjait. Az Akadémia 200 aranyos nagyjutalmát az idén a mathematikai és a természettudományok osztálya ajánlatára König Gyula műegyetemi tanárnak ítélték oda. Az osztályok tanácskozása. A nagygyűlés fontos része az Akadémia három osztályának tanácskozása külön-külön. Ezen állapítják meg az osztályok a maguk ügykörében javaslataikat, azokat az összes ülés elé terjesztik, mely aztán dönt. Az osztályok értekezlete május 10-ikén ment végbe nagy érdeklődés mellett. Az első osztály (nyelv- és széptudományi) Heinrich Gusztáv elnöklésével először a pályakérdések és jutalmazások dolgában döntött. A Sámuel-díjat az évközben nyomtatásban megjelent legjobb nyelvtudományi czikkért Varga János keszthelyi tanár •A felső Őrvidék népe» czimű munkájának ítélték. A Lévai-dijat nem adták ki, mert egyetlen pályázó s az is csak mutatványnyal jelentkezett. Nem adták ki a 200 aranyos Nádasdy-dijat sem, amelyre ötvenhét költői elbeszélés pályázott. Ezután az új pályázatokat hirdették ki. A Lukács Krisztina-jutalomért próbadolgozat a magyar nyelv etimológiai szótárából; kidolgozandó az A betű. Határidő 1905 deczember 31. A Kóczán-díj aranyára az Albert-I. Ulászló királyok korából vett magyar históriai drámák pályáznak. A Vigyázó-díj ezerkétszáz koronáját széptani kérdésre tűzték ki, amelynek a magyar regényt kell tárgyalni a XIX. század második felében. A kétszáz koronás Farkas-Raskó-díjra hazafias költemények , a száz aranyos Teleki-díjra szomorújátékok pályáznak. Osztályelnöknek 29 szóval egy ellen ismét Heinrich Gusztávot választották meg. A széptudományi alosztály huszonhét szóval hét ellen levelező tagnak jelölte Ferenczi Zoltánt, a többi ajánlottak nem kapták meg az osztályban a szükséges kétharmad szavazatot. A második, történet-, jog- és társadalomtudományi osztály nem adja ki a Lukács Krisztinadijat, a lélektan történetére volt kitűzve és nem adja ki a Bezerédj István életrajzára kitűzött jutalmat sem, mert nem érkezett érdemes munka. A Dóradijat (a törlesztéses államadósságok elmélete) a 3. és 5. számu pályamunkák között osztják meg. Az Ullman-díjra egyetlen pályamunka érkezett s az megkapta a jutalmat. Osztályelnöknek Kautz Gyula helyébe, aki Pauler Gyula váratlan halálával csak ideiglenesen foglalta el az elnöki széket, Thaly Kálmánt választották. Tiszteleti tagnak Berzeviczy Albert kultuszminisztert, rendes tagoknak Andrássy Gyula grófot, Ballagi Aladárt és Karácsonyi Jánost jelölték. A harmadik osztályt (mathematika, természet-és orvostudomány) illette az idén az Akadémia 200 aranyos nagydíjának odaítélése. Ezt König Gyula műegyetemi tanárnak ítélték «Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai» czimű munkájáért. A Marczibányi-mellékjutalmat Réthi Mór rendes tagnak éri iték. A Tomori-dijat nem adták ki, de kiadták a Vitéz-dijat «A természetes fejlődés» czimű munkának, a Rozsnyai nyilt pályázat dolgában pedig úgy döntött az osztály, hogy Halavács Gyula geológust megbízza a «A neogén Budapest környékén» czimű munka megírásával. Osztályelnöknek Thán Károlyt újra megválasztották. Levelezőtagoknak Hollós Ljászlót és Zimonyi Gyulát, kültagnak Sir William Ramsay-t jelölték. Ezután megalakították az egyes osztályokban működő bizottságokat. A nagygyűlés május 10-én kezdődött báró Eötvös Loránd elnöklete alatt. Ez első ülés tárgya, az osztályok határozatainak bejelentése, s a május 15-iki ünnepi közülés tárgyainak megállapítása. Az ünnepélyes közülés Deák Ferencz emlékének van szentelve, s programmja következő: 1. Elnöki megnyitó, báró Eötvös Loránd akadémiai elnöktől. 2. Emlékezés Deák Ferenczre, Gyulai Pál rendes tagtól. 3. Deák Ferencz, mint büntető-jogász, Balogh Jenő dr. levelező tagtól. 4. Deák Ferencz és a Magyar Tudományos Akadémia, Szily Kálmán főtitkártól. Azután az egyes osztályok jelentést tettek a pályázatok eredményéről, mire felbontották a nyertes művek jeligés leveleit. A Dórapályázat nyertesei: Makay Ernő, a pesti magyar kereskedelmi bank tisztviselője és Pap Dezső dr. kereskedelmi miniszteri fogalmazó.—Az Ullmann-pályázat nyertese : Heller Farkas dr. miniszteri segédfogalmazó, míg a Vitéz-pályázat díját Bernátsky Jenő dr., nemzeti múzeumi segédőr nyerte meg. Az egyetemi hallgatók számára kitűzött könyvjutalom dolgában úgy döntöttek, hogy a Nyelvtörténeti Szótár egy-egy példányát Kertész Manó budapesti és Tárczy Károly kolozsvári egyetemi hallgatónak juttatják, míg a Monumenta Hungáriáé Historica egy-egy díszkötésű példányát Szabó Jenő budapesti és Böszörményi Géza kolozsvári egyetemi hallgatónak ítélték oda. Végül Szily Kálmán főtitkár indítványt tett Jókai Mór igazgatósági és tiszteleti tag arczképének megfestése iránt. Az indítványról később szavaztak. Május 12-ikén az igazgatótanács tartott ülést, s azon az Akadémia anyagi ügyeiről intézkedett, megvizsgálván a számadásokat és megállapítván a költségvetést az egyes osztályok javaslatai alapján. SZÁSZ GEEO, 1831—1904. Az erdélyi református egyházkerület egyik kiváló férfia, az irodalomnak buzgó mívelője, a szabadságharcz egykori vitéz katonája, Szász Gerő, meghalt április 29-ikén Kolozsvárt. Szász Gerő a kolozsmegyei Ördögkeresztúron 1881-ben született. Kolozsvárott tanult, papnak készült, de közbejött a szabadságharcz s kitörésekor a tizenhét éves ifjú beállt honvédnek a 87-ik zászlóaljba. Vitézül küzdött több csatában, a szabadságharcz vége felé hadnaggyá nevezték ki. Mint oly sok más honvédet, őt is besorozták a szabadságharcz után az osztrák hadseregbe s csak 1851-ben szabadult ki. Hazakerülve folytatta tanulmányait a kolozsvári theologián, az 1858—59-iki tanévben a berlini egyetem hallgatója volt, miután közben egyideig Kolozsvárt segédlelkészkedett. Már korán kivált mint egyházi szónok s ezért külföldről visszatérése után a kolozsvári ref. egyház lelkészévé választotta. Hivatalában, az egyházkerület ügyeiben s az egyházi irodalomban nagy tevékenységet fejtett ki. 1867-ben esperes lett, később az egyházkerület igazgató-tanácsának s a konventnek is tagja. 1885-ben generális nótáriussá választatott; részt vett a debreczeni, majd a budapesti zsinat tanácskozásaiban is. Ő indította meg Erdélyben az első protestáns egyházi lapot, a «Protestáns Közlöny»-t, utána a «Prédikátori Tár» czímű gyűjteményes egyházszónoklati vállalatot. E két vállalatában számos czikke, egyházi beszéde jelent meg. A szépirodalomban mint költő fejtett ki, különösen régebben, termékeny munkásságot. 1854-ben megjelent első verskötete után még két kötetet adott ki; verseiben főleg a hazafiságot s a családi életet énekli, a formának csekély változatosságával, de meleg érzéssel, magyaros szellemben. «Corday Sarolta» czímű nagyobb költői beszélye s «Bolandne» czímű tragédiája is tetszést keltett. Költői munkásságáért a Petőfi-Társaság tagjává, az Erdélyi Irodalmi-Társaság pedig alelnökévé választotta. 1894-ben ünnepelte írói működésének negyvenedik évi jubileumát s az Erdélyi Irodalmi Társaság ez alkalommal aranytollal tisztelte meg. Szász Gerő kétszer nősült. Első nejétől, Papp Annától, ki 1872-ben halt meg, két gyermeke maradt: Margit, Herczeg Lajos vasúti főfelügyelő neje, és Zsombor, ismert író. Második neje, Fanghné Gyújtó Izabella írónő testvére, Gyújtó Róza s ettől született gyermekei Edith és Tibor. Néhány év előtt kezdett betegeskedni, úgy hogy 1902-ben kénytelen volt nyugalomba vonulni. Azóta folytonos betegség volt élete, míg végre a halál diadalmaskodott fölötte. SZÁSZ GERŐ: Dunky fivérek fényképe. ÖZV. CSENGERY ANTALNÉ, 1822—1904. A magyar közélet egyik nemes emlékezetű, régi jelesének, Csengery Antalnak özvegye, szül. König Róza, meghalt május hó 10-ikén, késő öregkorában. Férjének hű támasza volt a munka, a gond és bánat óráiban, lelkes honleány, nagy míveltségű, igaz magyar nő, szerető, gondos családanya, aki birta kora legjobbjainak tiszteletét s nagyszámú családjában, ismerőseinél kegyeletes emlékezetet hagy maga után. Csengery Antalné, König Róza 1822 márczius 8-ikán született Komáromban, hol édes atyja jómódú kereskedő volt. 1838-ban Egressy Benjáminhoz ment férjhez, kinek halála után 1851 szeptember 23-ikán Csengery Antal vette el. Édes atyja, ki Komárom ostroma alatt egész vagyonát elvesztette, ekkor hozzájuk költözött s általuk szeretetteljes ápolásban részesült. Az ötvenes években, amidőn az életfentartás gondjai súlyosan nehezedtek a családra, Csengeryné férjének önfeláldozóan segédkezett, francziából, németből fordított, a többi közt Andersen számos meséjét s egyúttal vidéki előkelő családok tanuló fiainak ellátásra való elvállalása által is törekedett könnyíteni a család helyzetén. Férje egész életében alig hagyta el családját s azon rövid időszakok alatt, midőn a kiegyezési tárgyalások, delegácziók Bécsbe szólították, alig volt nap, hogy a hitvestársak levelet ne váltottak volna. Leveleiben Csengery részletesen értesítette nejét a tárgyalások állásáról s ezek a levelek a Deákhoz irott levelekkel kiegészítve, képezik Csengerynek még ki nem adott följegyzéseit a kiegyezésről és kvóta-