Vasárnapi Ujság – 1905

1905-02-19 / 8. szám - Vértesy Dezső: A méztolvaj (Theokritos) 124. oldal / Költemények

124 VASÁRN­API ÚJSÁG. 11. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. Látnivaló, hogy­ ennek­­ a­" mesének" fordulatai gyöngén vannak megokolva. Nagy lelki elváltozások esnek meg, meggyőződések fordulnak át ellenkező végletükbe, a­nélkül, hogy tudnák miért. Azért regényes épen a játék, hogy szabad legyen a költő csapongása s alakjai inkább az ő szeszélyes képze­letének engedelmeskednek, mint a logika törvényei­nek. A fődologban azonban, a labancz kapitány ku­ruczczá változásában mégis erősen érezzük a drá­mai indokolás hiányát s a szereplők a szinpadon többet beszélnek, semhogy ráérnének igazán drá­mailag cselekedni. Ez a darabnak az az Achilles­sarka, mely se lehetővé teszi az egészet. Pedig külön­ben Lampérth Géza a garaboncziás Bertóti és a bájos Sárika jelenetében friss humor és pajzánság elég jelét adta és ha a hősi tónus helyett e kevésbbé veszedelmes hangnemmel próbálkozik, sikere két­ségtelenül nagyobb lett volna. A forma tekintetében a szerző érdekes kísérletet tett a rímes magyar tizenkettős versnek színpadi felhasználására. Az előadáson némileg érezni lehe­tett, hogy ez a versforma színészeinknek szokatlan, egészben véve azonban a szereplők teljes erejükből igyekeztek a darab hatásosabb részeit kiaknázni. Tö­rök Irma Veér Juditot hévvel szavalta s volt egy pár szép, meleg lírai hangja. Mih­ály­i (Both kapitány) is szépen, bár kissé nagyon is szavalt. Rózsahegyi (Bertóti) és Ligeti Juliska (Sárika) kedvesen játszot­tak, Gabányi egy kiszolgált vén kurucr szerepében jóízűen zsörtölődött, Gyenes az utolsó pillanatban vállalta el a beteg Gál helyett Veér Tamás nem épen hálás szerepét, a­mely nem is illett teljesen egyéniségéhez. Vizváriné egy bőbeszédű özvegy­asszony szerepében keltett derültséget. Föltűnt Demjén Mari (mint czigányasszony) értelmes, vilá­gos beszédével és jellemzetes alakjával. A közönség jóindulattal fogadta a tiszta magyar levegőjű dara­bot és a szereplőkkel együtt többször kihívta Lam­pérth Gézát. A szerző prológot is irt darabjához, melyet azon­ban a színpadon elhagynak; a darab sajtó alatt levő kiadásából lapunk mai számában közöljük. X. tulizmusa, élénk természetérzéke szinte a modern szellem hatását teszi a mai olvasóra. S ez a hatás Vértesy fordításában annál szembetűnőbb, mert többnyire rímes modern versekben adja vissza a görög költő verseit. Az a pásztor-költészet, melynek legnagyobb művelője Theokritos volt, tudvalevőleg nagy hatást is tett a modern népek költészetére, a­melynek hullámai hozzánk is eljutottak Zrínyi idylljeiben s jóval később a XVIII. század végén Kazinczy Gessner-fordításában, mely annak idején nagyon népszerű volt s azokban a kísérletekben, melyet egyes kiválóbb költőink az idyll terén tet­tek. A műfaj és hang ma már elavult, de sokkal inkább avultak el a Theokritos utánzók művei, mint magáéi Theokritoséi. Az ő szelid, nyájas, áb­rándozó költészete ma is friss még, azok számára legalább, a­kik bele tudják magukat élni régmúlt korok hangulataiba s elegendő klasszikai mívelt­séggel bírnak, hogy zavarba ne ejtsék őket a gya­kori mythologiai képek és czélzások. Az utóbbi nehézségek leküzdésére jó szolgálatot tesznek a magyar fordító gondos jegyzetei, Theokritos szelle­mébe pedig a nagy lelkesedésre valló bevezetés igyekszik az olvasót beavatni. Vértesy Dezső derék munkát végzett e fordításával, melyen megérzik az a szeretet, melylyel munkáját végezte s a melyhez megvan a kellő nyelvbeli és verselési készsége is. A 172 lapra terjedő kötet a Franklin-Társulat nyomdájából került ki csinosan kiállítva; ára 3 korona. Mutatványul a következő kis verset adjuk a kötetből: A méztolvaj. Erős a kaptárból lopott egyszer mézet, S az ujját megszúrták gonosz kicsi méhek; Sajogó két kezét sebe helyén fújja, Kínjában tombol és a földet is rúgja. Panas­szal elszalad az anyja elébe : «Mint sajog a seb­e és mily kicsiny a­­ méhe !• Mosolygva anyja szól: «Hasonlítsz a méhhez ; Te is oly kicsiny vagy s a sebed mint éget!...» «Jegenyék alatt.» Tömörkény István ily czímű k­ötete, mely a kiváló írónak huszonhat, a szegedi­­ és szegedvidéki nép életéből vett tárgyú elbeszélé­sét tartalmazza, most második kiadásban jelent meg a Franklin-Társulatnál. Ára 3 korona 60 fillér. «A szellemi tehetségek eredete.» Szitnyai Eleknek a Magyar Filozófiai Társaságban tartott ily czimű felolvasása külön füzetben is megjelent. A Franklin-Társulat nyomdájából kikerült s 40 lapra terjedő füzet ára egy korona. Az 1904. évi törvényczikkek, jegyzetekkel el­látta dr. Márkus Dezső királyi Ítélőtáblai biró. E czimmel jelent meg a Franklin-Társulat millen­niumi törvénytárának legújabb kötete, a már meg­szokott szép kiállításban. A Márkus Dezső által szer­kesztett és kommentált Corpus Juris Hungaricinek immár 29-ik kötete ez, a­mely nagyszámú magya­rázó jegyzetében épen úgy, mint előzői, minden törvény mindenik szakaszánál kitünteti annak összefüggését a korábbi törvényekkel. Ara fűzve 5 korona, félbőrkötésben 7 korona. A «Büntetőjogi Döntvénytár»-nak, az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tar­tozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteményének most jelent meg sik kötete a Franklin-Társulat kiadásában. A 370 lapnyi kötet ára 4 korona. A Lotz-kiállítás. Február 14-ikén délután öt órakor nyílt meg Lotz Károly műveinek kiállítása a Műcsarnokban. Fogat-fogat után robogott a ligeti palota elé, s villamoson, földalattin is nagy szám­mal sereglett a a közönség. A díszes társaság nagy élvezettel nézte végig a mester művészi hagyatéká­ból rendezett gazdag kiállítást, mely a Műcsarnok összes helyiségeiben alig fért el. A nagy kerek terem­ben, hol máskor szobrokat szoktak elhelyezni, a nagy faliképek kartonjait függesztették föl. Stróbl Alajos rendezte a körterem hátsó részében a mű­vészi és plasztikus díszítést: egy oszlopot, derekán medaillonban Lötz arczképével, tetején pedig egy kezében pálmaágat tartó géniusz, melynek mintá­jául Stróbl Lotz mester kedves leányát, Kornéliát vette. A megnyitáskor február 14-ikén öt óra felé már alig lehetett mozogni a Műcsarnokban. Kevés­sel öt óra előtt érkezett Berzeviczy miniszter Lukács KOSSUTH FERENCZ A KIHALLGATÁS UTÁN ELHAGYJA A BURGOT. KOSSUTH FERENCZ BÉCSI SZÁLLÁSÁN. (Kossuthtal szemközt ül Hentaller Lajos orsz. képviselő, s mögötte állnak Szatmári Mór, Visontai Soma orsz. kép­viselők, Hódy Lajos h­irlapiró, Lukács Gyula orsz. képviselő és Pallag Sándor, Kossuth Ferencz titkára.) KOSSUTH FERENCZ BÉCSI ÚTJÁBÓL. — Jelfy Gyula fényképei, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Theokritos költeményei. A klasszikai görög iro­dalom utolsó nagy költőjének, a szicziliai Theokri­tosnak egyes költeményeit már sokan fordították, de összes műveinek első magyar fordítása ez a kö­tet, a­mely Vértesy Dezső munkája. Theokritos szelleme közelebb áll a modern felfogáshoz, mint a virágzáskori görög költőké, epedő, lágy szentimen­

Next