Vasárnapi Ujság – 1906

1906-02-25 / 8. szám - Justh Gyula otthon (képekkel) 123. oldal / Élet- és jellemrajzok

10. SZÁM. 1906. 53. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 125 A HÉTRŐL. Szoborcsonk­ítás. Szegeden megcsonkították gróf Tisza Lajos szobrát. Az egyik mellékalak­nak a karját törték el, a­mely alak kubikost ábrázol. A körülmények igazolják, hogy vélet­lenségből, vagy vigyázatlanságból a dolog nem történhetett. Nagy erőkifejtéssel, szándékosan követte el valaki az ocsmány barbarizmust. Vajjon miféle indok vezethette az illetőt? Talán a veleszületett betyárság, mely kedvét leli a rombolásban. Lehet az is, hogy valaki vad fanatizmusban követte el a gaztettet; olyan valaki, a­ki ellenséges szemekkel nézte mind­azt, a­mit Tisza Lajos életében alkotott, s vad dühe kiterjedt még az ő szobrára is. Sőt az se lehetetlen, hogy valami anarchistában támadt fel a rombolás ösztöne. De akármilyen indokok vezették is az illetőt, maga a tett annak a jele, hogy népünkben a szép iránti érzék, s a művé­szet alkotásai iránt való lelkesedés nagyon csekély mértékben van még fejlődve. A gonosz kezet nem tudta feltartóztatni szentségtelen munkájában az a tudat, hogy valami olyast tesz tönkre, a­minek látása jóleső, a­minek szemlélése egy benső lelki szükségletünket elé­gíti ki. Ez a tudat nálunk nem járta még át a tömeg lelkületét. S talán ennek lehet tulajdo­nítani, hogy nekünk egyáltalában nincsenek olyan közszobraink, a­melyek kizárólag a szép kultuszának a szolgálatában állanának. Erczbe öntjük nagy és nevezetes férfiainak képmását, hogy fenmaradjon emlékezetök, de nem állí­tunk szobrot a szépségnek, mint a­hogy az ó­kor állított Venusnak vagy Apollónak. És a szegedi szoborcsonkítás alkalmából eszünkbe jut Alkibiades esete. Őt is valami ha­sonlóval vádolták meg. Azzal, hogy éj idején megcsonkította Hermesnek néhány jelentékte­len szobrát, a­minők oszlopokon, a magán­házak kapui alatt, kezek és lábak nélkül voltak felállítva. A vád, melyet Kimon fia Thessalos adott elő, nem nyert teljes beigazolást. A leg­súlyosabb tanú, a­ki ellene vallott, azt állította, hogy éjszaka a holdvilágnál ismerte fel a kép­rombolóban Alkibiadest, pedig kitűnt, hogy a dolog ép újhold idején történt s teljesen sötét volt az éjszaka. És Alkibiadest mégis halálra ítélték. Évekig csúfot űzött Athénéből, csínyjei túlmentek minden mértéken, a törvényeket láb­bal tiporta, ellene szegült a hatóságoknak s mindezt elnézték neki. De a szobrok megcson­kítását nem hagyták koszulatlanul. Elítélték, daczára annak, hogy az magára az államra ve­szedelmet hozhatott. Mert ugyanakkor ő volt a hajóhad parancsnoka s hadihajót kellett elfoga­tására kiküldeni. S nemcsak hogy halálra ítél­ték, nemcsak vagyonát kobozták el, hanem elrendelték azt is, hogy minden pap és papnő átokkal sújtsa a nevét. (Csak Theano, Menón leánya, tiltakozott, kijelentvén, hogy ő nem átok, de áldás­mondás czéljából lett papnővé.) Ekkora volt Athénében a szobrok iránti érzék. Azért volt a városban annyi szobor. FAI­RICIUS HONVÉDEZREDES A KÉPVISELŐHÁZ ELNÖKI EMELVÉNYÉN FELOLVASSA A KIRÁLYI KÉZIRATOKAT. A HONVÉDEK BEVONULNAK A KÉPVISELŐHÁZBA. PILLANATFÖLVÉTELEK A KÉPVISELŐHÁZ FEBRUÁR 19-IKI ÜLÉSE ALKALMÁVAL.

Next