Vasárnapi Ujság – 1912
1912-03-03 / 9. szám - A mexikói forradalom színhelyéről (képekkel). Gróf Vay Péter 168. oldal / Általános nép- és országisme
168 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 9. SZÍM. 1912. 59. ÉVFOLYAM. A MEXIKÓI FORRADALOM SZÍNHELYÉRŐL. Mexikó ismét polgárháború színhelye. A nép mólag fegyvert fogott és szembe szállott a seregekkel. Nap-nap után heves ütközetek folynak. Az ország különböző részei egymásután lázadnak fel. Nincsen többé se közbiztonság, se nyugalom Mexikó területén. Ami a jelen helyzetben legszomorúbb, hogy a forradalom palástja alatt számtalan rablóbandák szervezkedtek. Több száz«szegénylegény» összeáll és éjjelenként megtámadják a tanyákat. Amit elvihetnek értéktárgyakat, lovakat, azt egyszerűen elrabolják. Ha pedig ellentállásra találnak, akkor felkonczolják áldozataikat. A vasúti állomások hasonló támadásoknak vannak kitéve. A lapok minduntalan közlik a kirabolt és felgyújtott vasúti állomások szomorú listáját. Katonai fedezet nem jutván mindenfelé, az elszigeteltebb helyeken egymásután szüntetik meg a forgalmat. Az utazás ilyen körülmények között ma igazán nem biztató Mexikó földjén. Mint hajdan a postakocsik romantikus idejében, a vonatokat minduntalan megtámadja egy-egy rablóbanda és a szerencsétlen utasokat nemcsak összes pénzektől és podgyászoktól, de még ruházatuktól is megfosztják. A helyzet a legveszedelmesebb ez idő szerint Morelos és Mexikóváros kormányzóságának területén. A fővárostól délre nyúló hegység rengetegei a legjobb rejtekhelyül bizonyultak. A sziklaszorosokban és barlangokban százával tanyáznak a banditák, és a Buralesek vagy zsandárok még csak meg sem közelíthetik őket. De számuk se elégséges, hogy nyíltan szembe mernének szállani a rablóbandákkal. A múlt héten Cuernavacába utazva, hol Cortez hajdani várkastély a mai napig áll, és a híres conquistadorok idejéből számtalan történelmi emlék maradt az utókorra, katonai fedezet mellett indulhatott el csak a vonat. Minden egyes kocsiablaknál egy-egy fegyveres baka foglalt helyet, puskacsöveikkel az erdő irányába czélozva. Az igazat megvallva, e mozgó erőd nem nélkülözött minden bizarr jelleget. A pánczélozott postavagon, a veresingujjas legénység, a csillogó fegyverzet és a bámulatosan vadregényes tájék mind hozzájárultak a dramatikus hatás emeléséhez. Cuemavaca-ig sen. A zapatisták* így jutottam el szerencsecsak pár kilométerrel távolabb támadták meg a vonatot. Mint hallom, Tres Maria állomása körül valóságos nyilt ütközet folyt, mely három óráig tartott és mindkét részről számos sebesüléssel és haláláldozattal végződött. Ilyenek ma Mexikó belviszonyai. Mi annál meglepőbb, hogy a hosszadalmas Diaz kormányzata alatt, mint tudjuk, a közbiztonság kifogástalannak volt nevezhető. Diaz elnök több mint harmincz évig kormányozta korlátlan hatalommal az óriási országot, mely nagyobb, mint egész Közép-Európa. Tulajdonképen kevésbbé, mint köztársaság elnöke, de inkább mint teljhatalmú diktátor töltötte be állását. Ezen állapot ellen tört ki a másfél év előtti Madero forradalom. A nemzet egy része az elnök kormányzási idejének megszabását és egyéb változásokat követelt. A forradalom győzött. Diaz lemondott, sőt végképen elhagyta az országot és ez idő szerint Francziaországban tartózkodik. És így reményelhető vala, hogy a béke helyre fog állani és az ország fel fog virágozni. Az új éra azonban nem látszik elég erősnek e remények teljesítésére. Madero, kit a forradalom segített az elnöki székre, ma nem tud maga sem boldogulni egykori bajtársaival. Egyfelől Reyes generális szervezkedett és az északi tartományokat rettegésben tartotta, sőt az Egyesült Államoktól reményeit segélyt és támogatást, délen pedig Zapata állott az elégedetlenek élére. Hogy tulajdonkép mit akarnak a forradalmárok, meghatározni nehéz. De mint látszik, kitűnő ürügy fegyvert ragadni, gyújtogatni, ölni és rabolni, így a lakosság egy része ideje nagy részét mint útonálló tölti. Zsiványvilág ilyen mértékben nem burjánzott sehol sem. Az igazat megvallva, így is volt ez itten az egész utolsó század lefolyása alatt. Amióta a spanyolokat elűzték, egyik forradalom a másikat követte. A híres Hidalgo felkelést, mely évtizedekig vérrel áztatta az ország földjét, követte az Yturbide mozgalom. E nemzeti hősként szereplő alak alig koronáztatta magát császárrá, máris elvesztette hatalmát és a pár év előtt általánosan ünnepelt hazafit saját honfitársai ítélték halálra. Az általános anarchiának a franczia seregek Bazaine vezetése alatt vetettek véget és jött Miksa császár szomorú emlékű pünkösdi királysága. Queretaro tragédiája még túl élénken él az emlékekben, semhogy annak részleteit szükséges lenne felemlítenem. Benito Jaurez, ezen vad indus szülők vakmerő erélyű fia ragadta azután a hatalmat kezébe és lett Mexiko valóságos kényura. így jutunk a Diaz kormányzatáig, mely mindössze pár hónap előtt ért véget, és ha mást nem is, legalább biztonságot adott a népnek. Tulajdonképen mentől jobban ösmerjük az országot, mentől alaposabban tanulmányozzuk a viszonyokat, annál világosabban látjuk, hogy ami elismerést érdemel, az a spanyolok munkája vala. A conquistadorok vívmányait a történelem nagyon egyoldalú világításban tüntette fel mindekkoráig. Igaz, hogy Cortez, Pizarro, Albarado és mind e harczosok sok kegyetlenséget követtek el. De korántsem többet, mint az ugyanezen kor katonái Európában. Sőt bátran mondhatnám, hogy még csak olyan kegyetlenek se lehettek, mint annak tanúi lehettünk a boxer-támadás után Pekingbe érkező művelt európai csapatok részéről, vagy a jelenleg folyó tripoliszi vérontások közepett. Pedig a kettő között évszázadok állanak. Minden foglalás kegyetlen. Ilyen volt a spanyol is, de viszont a béke helyreállva, országszerte a legvirágzóbb városok emelkedtek, templomok, kórházak és egyéb intézetek épültek, midőn Európában a harminczéves háború és a törökök egyaránt pusztítottak. A legőszintébb meglepetéseket épen Mexikó nagyszámú, jelentékeny városai okozzák. A legtöbb még a XVI. század alatt épült. A középületek rendesen kitűnő renaissance vagy barokk rajzok után készültek. Építészek, díszítők, művészek nagy számmal érkeztek Spanyolországból. Nem egy közülök végezte tanulmányait Itáliában, így épültek a palotavárosok, mint Puebla, Quadalaxara, Moreilea, Oaxaca, Celaya, St. Luis, Monterrey és annyi számtalan kisebb-nagyobb vidéki metropolis, melyek nagyon sok érdekességet nyújtanak a régi építészet iránt érdeklődőknek. Hogy a spanyol kultúra a nemzet fénykorában milyen magas fokon állott, Mexikóban látjuk legjobban. Nincs ország, mely gyarmataiban hasonló nagyszabású tevékenységet fejtett volna ki. Ami pedig magát a népet illeti, annak sorsa is határozottan javult. A régi indus királyságok a lehető legkegyetlenebb törvénykezéssel bírtak, és az emberáldozatok száma évenkint ezrekre emelkedett. A régi Tokee és Astec művelődésről a legtöbb tudós csaknem fantasztikus fogalmakat terjesztett. Kétségkívül ez emberek magasabb képzettséggel bírtak és távol állottak attól, amit vad népeknek nevezhetünk. De viszont se a hajdani indus, se khinai, se assur kulturnépekkel nem hasonlíthatók össze. De volt e világrésznek egy koraibb ősnépessége, mely a bámulatos pyramisokat, mint Cholitlában avagy a Mitlában mai napság látható palotát és a Yukatanban elszórt emlékeket építtette, mely nép kétségkívül nagyon magas kulturfokon állott és összeköttetésben lehetett ázsiai fajrokonaival. A hajdani, úgyszólván praehistorikus maradványok nyújtják a régésznek a legteljesebb kárpótlást a sok megpróbáltatásért és viszontagságért, mellyel az utazás itten jár. Mert ha esetleg megmenekszik a zsiványoktól, minduntalan földrengés fenyegeti, a legveszedelmesebb ellenség pedig a sárgaláz. Így érthető, hogy a természeti szépségek és örökzöld növényzet, a hótakart vulkánok, mint a Popocalapetl vagy Pico de Origaba varázsának daczára, és mindez archelogikus kincsek daczára olyan kevesen ismerik Mexikót. Gróf Vay Péter * Zápato a felkelők vezére. CSENDŐRÖK PIACZ AMEVAMEVÁBAN.