Vasárnapi Ujság – 1921
1921-05-15 / 9. szám - Hrcska úr feje. Elbeszélés. Irta Zsoldos László 102. oldal / Regények, elbeszélések
• * 9. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG: diák nagykarimájú kalapját és a körbélé=sébe a bőr alá beledugott egy vékony, összehajtott papírszeletet. Első nap csak egyet, második nap már másikat, harmadnap harmadikat. Negyed-ötödnap megint. Aztán, amikor a nappaliban tett látogatása után Hrcska elbúcsúzott, a hunczut leány mindig udvariasan kikísérte az előszobába, és kár örömmel nézte, hogy igazgatja a fejébe napi nap után több üggyel-bajjal a napról* napra szűkebb kalapot a nagyfejű diák. — Mi baja, Hrcska úr? — kérdezte meg tőle vagy a hetedik napon, amikor ez a körbélésébe dugdosott sok vékony papirszeglettől már alig bírta benyomni a fejébe a kalapot. — Mintha kalapja, mint eddig most szűkebb volna a Venczel ránézett a leányra. — Szűkebb, szűkebb! — hagyta rá Venczel, miközben idegesen próbálta jobban fejébe nyomni a tökfedőjét. — És az a furcsa, könyörgök, hogy nem tudom, mitől ? — Talán megázott és attól ment össze ? — védekezett Manczi ártatlan képpel. — De hisz' mostanában nem is volt eső. — Persze, hogy nem volt, — ismételte a diák. — És az a furcsa, könyörgök, hogy mégis már alig birom föltenni a fejemre. Már tegnap is kicsi volt a kalap, de ma már megint kisebb! Ez igazán furcsa! Manczi most hirtelen úgy tett, mintha valami szomorú lehetőség jutott volna az eszébe. — Jaj, Istenem! — szólt, homlokára csapva a kezével. — Csak nem a feje kezd dagadni, drága Hrcska úr?! Venczel elvörösödött. — Az én fejem, kisasszony ? — hebegte megdöbbenve. — Dagadt ni?! — Igen, igen, — magyarázta ártatlan képpel Manczi, — ez egy új betegség. — Új betegség ?—kérdezte ijedten Hrcska s lázasan nyomkodta ide-oda a fején a kalapot. — Múltkor olvastam egy angol hetilapban — folytatta Manczi kegyetlenül. — Többnyire szerelmeseknél fordul elő. A fej elkezd dagadni, és dagad, dagad . . . — És osztán ? — riadozott a dagadt fejű diák. — És aztán a többire már nem emlékszem, édes Hrcska úr. — Hanem azt tiszta szívből ajánlhatom magának, hogy ilyen körülmények közt legjobb lesz orvoshoz menni. Köszönöm, kézit csókolom, már megyek is, — felelt sebtiben Hrcska, és sietve távozott. Hogy aztán,volt-e orvosnál, vagy sem, azt már nem tudom, de annyi szent, hogy attól fogva Kőrösszeghyéknek még a házuk táját is messze elkerülte. Vagy Ő, vagy az orvos, de kettőjük közül az egyik biztosan megtalálta a kalap belsejében a sok összes hajtogatott papirost. * Mindez, már húsz évvel ezelőtt történt. De a dolgok közt húsz esztendő múlva is van összefüggés. A felvidéken egyik megszállt vármegye székhelyén a csehek dr. Hrcska Venczel helybeli ügyvédet nevezték ki zsupánná a megye élére. A nagyfejű zsupán összehívta a megyei közgyűlést, amelyen várakozáson fölül nem csak hogy valamennyi megyebizottsági tag megjelent, hanem még a karzatok is zsúfolásig tele voltak magyar hölgy közönséggel. Ha dr. Hrcska Venczel zsupán tudta volna, hogy mért telt meg ennyire közönséggel a díszes közgyűlési terem, hát bizonyára nem lett volna olyan nagyon büszke a vállalkozási sikerére, de hát nem tudta a jámbor. És épp azért, amikor föllépett az elnöki emelvényre, hogy elfoglalja a magyar főispánok helyét, gőgösen föltette nagy fejére a kalapját. Ebben a pillanatban szemközt a hölgykarzaton épp az emelvénnyel egy feketébe öltözködött, előkelő úrinő, mint bikának a vörös posztót, hirtelen háromszalagos nemzeti színű trikolórt lobogtatott meg feléje és harsány kaczajjal kiáltotta le a megrökönyödött új cseh méltóságnak — Zsupán úr! Hrcska! Én vagyok Kőrös= szeghy Manczi, hát vigyázzon a fejére, mert HAJÓKIRÁNDULÁS A DUNÁN. AZ «URI»-BORPINCZÉK ELŐTT MÁDON. TÁNCZMULATSÁG MÁDON. A LENGYEL-MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA KÜLDÖTTSÉGE MAGYARORSZÁGON.