Vasárnapi Ujság – 1921
1921-05-25 / 10. szám - Az elemek átváltoztatása. Sz. K. 115. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
118 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 12. szám. «1921. 68. évfolyam: ember keresett, hogy szétossza egy csomó dologkerülő csirkefogó között. Pedig a gazdag emberekre szükség van. ,,Ha nem volnának jómódú emberek, mit gondolsz, miből élnék ? Nos ? És akkor mi lenne belőled ?" A szoczializmust, bizonyítgatta a nagybácsi, csak agitátorok szítják.„Pénzt, tagdíjat szednek olyan tapasztalatlan fiataloktól, mint te vagy és pezsgőre költik." Lewisham érveire mindig csak a bántó hangon kiejtett, „pezsgő" szóval válaszolt s kezével a jóízű ivást jelezte. Természetes volt, hogy Lewisham kissé elhagyatottnak érezte magát s ezt kifejezésre juttatta a Heydinger kisasszonyhoz intézett leveleiben is. Nyilvánvaló volt, hogy a leány is elhagyatottnak érezte magát. Megvitatták a közönséges barátságtól eltérő, igazi barátságnak a kérdését és azután áttértek Goethére és a kiválasztottak szellemi rokonságára. Lewisham megírta, hogy mennyire várja a leveleit s ezek gyakoriabbakká is váltak. A levelek kétségtelenül jól voltak megírva. Ha Lewisham kritikát gyakorolt volna, megállapíthatta volna, hogy röindegyik egész napi munkának az eredménye. A gyakorlati szerelőmesternek a kérdései után, hogy mit szándékozik csinálni az ostoba tudományával, e leveleknek olvasása üdítőleg hatott rá. Megszerette Rossettit és különösen egy költeményében az elválás érzésének tökéletes kifejezése ragadta meg őt. Általában azonban kissé meg volt lepetve Heydinger kisasszonynak a költészet iránti hajlandóságán. Rossetti olyan érzéki, oly világos nyelvű volt. Ezt a hangulatot alig várta volna. Az iskolai év megkezdésekor több érdeklődéssel tért vissza a leány iránt, mint távozott. A reá való bizonytalan visszaemlékezés, melyben alakja kissé kopottnak és gondozatlannak tűnt fel, nyomban elpárolgott, amint a leány a lift homályából a világosságba lépett. Haja teljesen rendben volt s amint a napfény csillogott rajta, szépnek is tűnt fel. Jól szabott szür= kés,zöld és fekete ruhát viselt, szélesen ránczolva, az akkori időnek a divatja szerint s ez a gondozottság valamelyes módon a szükséges melegséget kölcsönözte az arczának. A múlt esztendő elhanyagoltságától eltérőleg, rendes kalapot viselt, olyan kalapot, amelynek még asszonyi ítélet szerint is, meg volt a formája. A kalap jól is ált neki, de ezek a dolgok kívül esnek egy férfi regényíró fejtegetésén. — Elhoztam a könyvét, Heydinger kisasszony, — mondta Lewisham. — Nagyon örülök, hogy előadást tart a szoczializmusról, — felelte a leány, átvéve a a barnakötésű könyvet. Együtt haladtak végig az élettani laboratoriumhoz vezető kis folyosón s a leány meg állt a kalapfogasoknál, hogy levegye a kalapját. Az intézetnek ugyanis olyan szégyenletes volt a berendezése, hogy a leánydiákoknak nyilvánosan kellett levenni a kalapjukat és nyilvánosan kellett felvenni a holland kötényt, mely ruhájukat védte a laboratóriumi munkánál. Még a tükör is hiányzott! — Mindenesetre meghallgatom az előadását, — mondta a leány. — Remélem, hogy tetszeni fog önnek, — mondta Lewisham a laboratórium ajtajában. — A szünidő alatt bizonyítékokat gyűjtöttem a szellemek létezéséről . .. emlékszik még az érveinkre. A leveleimben ugyan ezt nem említettem. — Kár, hogy még mindig ragaszkodik a spiritizmushoz. — mondta Lewisham. — Azt hittem, hogy már túltette magát rajta . . . Olvasta a Bellamy Visszapillantását? — Szeretném elolvasni. — Itt van a könyveim között és ha akarja, szívesen kölcsönadom. Várjon azonban, míg az asztalomnál leszek. Tele van mindkét kezem. Együtt léptek be a laboratóriumba. Lewis=ham udvariasan nyitotta ki az ajtót, Heydinger kisasszony pedig rendezgetve tapogatta végig a haját. Az ajtó közelében egy csoportban négy leány állt s Heydinger kisasszony ezeknek csoportjához csatlakozott, lehetőleg észrevétlenül tartva a barnakötésű könyvét a kezében. Hárman közülök már a múlt esztendőkben együtt voltak vele és keresztnevén szólították, mikor Lewisham társaságában látták megjelenni. A MAGYAR ATHLETIKAI KLUB MARGITSZIGETI VERSENYÉRŐL. Egy rosszkedvű, koravén tanársegéd arcza pillanatnyilag felderült, mikor Lewishamot meglátta. — Végre egy jó diákot is látok. — mondta a koravén tanársegéd, aki nyilvánvalóan névsort állította össze. Egy másik ajtónyitásra a megint felderült az arcra. — Smithers is itt van! X. A régi vasipar csarnokában. Ha valaki a Brompton Road felől lép be a southkensingtoni iparművészeti múzeumba, a régi vasipar csarnoka jobbkéz felől az épület legfelső emeletét foglalja el. Az odavezető út azonban nagyon útvesztőszerű és nem mindenki ismeri, minek következtében elhagyatott voltát a tudományokat és a művészetek különböző ágait művelő fiatalság nagy becsben tartja. A csarnok hosszú, keskeny és homályos s temve van vasrácsokkal, vasveretes ládákkal, zárakkal, lakatokkal, fantasztikus formájú nagy kulcsokkal, lámpákkal és más hasonló tárgyakkal. A korláthoz támaszkodva művészi vonatkozásokról is lehet beszélni, Michel Angelo szarvakkal ellátott Mózesének a Traján oszlop gipszmásolatának láttára, mely gigászi módon emelkedik fel az alsó teremből magasan a csarnoknak a színvonala fölé. Le=wisham és Heydinger kisasszony itt időztek egy szerdai napon, a legközelebbi szerda délutánján, mely a szocializmusról szóló előadást követte, melynek hirdetését olvasni lehetett az előcsarnok hirdető tábláján. A szigorúan okszerű, fegyelmezett lelkese déssel előadott tanulmánynak igen nagy sikere volt, a kételkedő Smitherst alapjában véve megtérítette, a vitát befejező összefoglaló válasz rendszeres és kerek volta pedig nagy hatást váltott ki a hallgatóság köréből . . . Lewis* hamar Mózest nézte és a jövőjéről beszélt. Heydinger kisasszony leginkább az ő arcát nézte.. . — És azután ? — kérdezte Heydinger kisasszony. — Ezeket a szempontokat kiváltképen a néppel kell megismertetni. Én még mindig bízom a röpiratokban. Úgy képzeltem . . . Lewisham elhallgatott, higyjük, hogy szerénységből. • — Hogyan ? kérdezte Heydinger kis* asszony. — Amint már tudta ... Luther ... A szoczializmusban, úgy hiszem, van még hely egy új Luther számára. — ügy van, — mondta Heydinger kisasszony elgondolkozon. — Ez volna a nagy feladat. Sokan hitték ugyanezt ezekben a napokban. De azóta kiváló reformerek hét esztendőnél hosszabb időn keresztül jártak körül, trombitáikat harsogtatva és lövöldözve a szocziális Jericho falait, véletlen sikerek és csalódások változatai után oly csekély eredménnyel, hogy ma már nehéz visszahelyeződni azoknak az elmúlt napoknak reményteljesen bizakodó hangulatába. — Úgy van, — mondta Heydinger kisasszony. — Ez volna a nagy feladat. Lewisham kiérezte hangjából lelkesedésének a természetét. Feléje fordult és határtalan bámulatot látott a szemében. — Nagy az elvégzésre váró feladat, — mondta és szerényen hozzátette, — ha ugyan meg lehet birkózni vele. — Ön elég erős hozzá. . — Azt hiszi? — Az örömtől Lewisham élénken elpirult. — Azt hiszem, Ön bizonyára el tudja végezni. Még a reménytelen bukás is nagy dolog volna. Néha . . . A leány habozott. Lewisham várakozólag nézett rá. — Azt hiszem, hogy néha dicsőbb dolog a bukás, mint a siker. — Nem hinném. — felelte a reménybeli Luther és tekintete visszatért Mózeshez. A leány befejezte, amit mondani akart és másra godolt. Elmélyedő szünet. — És ha már sok ember megismerte a nézeteit? — kérdezte a leány hirtelen. — Akkor, úgy képzelem, pártot kell ala*kítanunk s érvényesíteni kell az eszméinket. Újabb szünet, kétségtelenül gazdag fenkölt gondolatokban. — Higgje el nekem, — mondta Lewisham egyszerre, — hogy önnek tehetsége van, hogy bátorságot öntsön a csüggedőkbe. Ha kegyed nem lett volna, nem tartottam volna meg az előadásomat, a szoczializmusról — Egészen megfordult, hátával Mózesnek támaszkodott és mosolyogva mondta a leánynak : Ön igazán segíti az elvbarátait. A legszebb pillanatok egyike volt ez Heydinger kisasszony életében. Arcszíne megélénkült. — Csakugyan? — kérdezte őszintén, de félszegen tekintve a szemébe. — Olyan . . .. boldog vagyok. — Még nem köszöntem meg a leveleit. — mondta Lewisham. — Most azonban azt hiszem . . . — Mit? — Hogy igazán őszinte barátok vagyunk. A legjobb barátok. A leány kezét nyújtotta és sóhajtott. SÚLYDOBÁS DISZKOSZDOBÁS.