Vasas, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
1980. MÁRCIUS VASAS Gyakorlati intézkedéseket várnak a Lampart ZIM-ben A Lampart Zománcipari Művek szakszervezeti tanácsának tagjai és a bizalmiak küldöttei kőbányai együttes ülésükön először tájékoztatót hallgattak meg a vállalat 1979. évi terveinek teljesítéséről, majd megvitatták agazdasági vezetés által előterjesztett, az 1980. évre szóló komplett tervjavaslatot. A Lampart ZIM legmagasabb szintű szakszervezeti testületének tanácskozását megelőzően a vállalat gyáraiban széleskörűen megvitatták az 1980. évi tervjavaslatot, amelyek során 532 dolgozótette meg észrevételét és javaslatát. Tudósításunnkban a testületi ülés néhány, jellemző hozzászólásából idézünk. A tanácskozáson elhangzott valamennyi felszólalásiban elsősorban a jövő tennivalóit határozták meg, amelyeket csak ■Újszerű szemlélettel és magatartással lehet teljesíteni. Csapó József, a kőbányai vegyipari gépgyár szakszervezetti bizottságának titkára: — Gyakran objektív, külső körülményekre hivatkozunk, mintha azok kivédhetetlenek lennének, mivel nem tudunk gyorsan reagálni, alkalmazkodni! Ne adjunk felmentést arra, ha nem tudjuk megvalósítani céljainkat! Azzal kezdjük, hogy mit nem csináltunk írni meg, s ne a felső, a népgazdasági vezetéstől várjuk a megoldást. Dunai Sandorné Kecskemétről az ütemes kiszállítás szükségességéről szólt. Beszámolt arról is, hogy a gyárban új minőségi bérezést vezettek be a zománcozóban, a zománctermelőben, , a” t.mk-báb',''továbbá az öntödében dolgozók és a technológusok is minőségi prémiumban részesülnek. A cél az osztályos áruk arányéának csökkentése, a minőség javítása. Paulik László Salgótarjánból a leszabó üzemben dolgozó szakszervezeti csoport véleményét tolmácsolta és többek között hangsúlyozta.: — Dolgozótársaim a termelés feltételeinek biztosítását kérik, továbbá azt, hogy valóban a jobban, a minőségi munkát végzők kapjanak több bért. A gazdasági vezetők legyenek határozottak az igazolatlanul mulasztókkal, a lógósokkal, a munkafegyelem megsértőivel szemben. Az illetékes vezetők keressék a lehetőséget a gazdaságosabb exportra, a tervezett teéhfejlesztés mértékének növelésére. — Rajtunk, munkásokon, a terv teljesítése nem fog múlni, csupán azt kérjük, hogy a folyamatos termelés feltételeit biztosítsa számunkra a gazdasági vezetés. Liptáik János, a salgótarjáni gyár "szakszervezeti bizottságának titkára kifejtette, hogy amit az elmúlt esztendőben elértünk — noha az eredeti célkitűzéseket nem sikerült teljesíteni —, a dolgozók többségének nagyon megfeszített, becsületes munkájával sikerült, ezért köszönet jár. — Az 1980. évi tervjavaslat „i megvitatása során, a dolgozók kifejezték, hogy mindenki többet akar tenni a teljesítésért, ehhez viszont az ütemes termelést akadályozó tényezők megszüntetésére kérnek határozott gyakorlati intézkedéseket. Olyan terv meghatározására van szükség, amely nem vágyálmokat kerget, hanem feltételekkel alátámasztott. Egyetértünk a fegyelmezettebb gazdálkodással, de ugyancsak nagyobb fegyelem kell a tervezésnél, a termelés feltételeinek megteremtésében és a végrehajtásánál is!" Dr. Sáli Ferenc, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője hozzászólásában többek között a következőket fejtette ki: " A jelen tanácskozás is jelzi, hogy elindult valami gondolkodásunkban és részben tetteinkben is. A megvalósításban azonban csak a kezdetén állunk. Elmondhatjuk-e, hogy "mindenki azt teszi, ammit tennie kell, s úgy, ahogyan kell? " .Megnyugtató volt e tanácskozáson is, hogy a munkáskollektívák józanul értékelnek, hiszen itt többször elhangzott: „Rajtunk nem múlik, a felételeket biztosítsák”. A kérdések igen konkrétak voltak, ezért az ezekre adandó válaszokat is pontosan, tárgyszerűen kellmegadni. A bizalmi testületek a jövőben az adott támát ne általánosan vitassák meg, hanem három-négy , alapvető folyamattal, dologgal foglalkozzanak, és előbb-utóbb eljuthatunk oda, hogy a kérdésekre csak igennel vagy nemmel lehet felelni. Dr. Sáli Ferenc a következőkben nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet: — Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vállalati gazdálkodás során nem csak a mérlegben is szereplő eszközök felhasználási módjáról döntenek, hanem az itt dolgozó 6 ezer ember tenniakarásával, tevékenységével is gazdálkodnak! Eredménytelen lesz bármilyen jó vezetői elképzelés, ha azt nem tudjuk a dolgozókkal felismertetni, s nem tudjuk őket a végrehajtás érdekében felsorakoztatni. A további előrelépést nagyon jól segítheti, amire itt e tanácskozáson is hallhattunk példákat, a differenciált bérezés minél több területre történő kiterjesztése. A Lampart Zománcipari Művek szakszervezeti tanácsának tagjai és a bizalmiak küldöttei a vállalat 1979. évi komplett terveinek teljesítéséről, valamint a vállalat 1980. évi tervjavaslatáról szóló előzetesen kiadott vszíl állásfoglalást jóváhagyólag megerősítették. Bánhidi László Gyorsítani kell a termékszerkezet-váltást a Csepel Autógyárban Az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban megkezdett munka során az üzemi demokrácia fórumain a vállalati kollektíva széles köre megismerhette a gyár éves szintű gazdasági és szociális tervelőirányzatát, valamint az ehhez csatolt vszb állásfoglalásit. De nemcsak megismerhették, hanem el is mondhatták, a vele kapcsolatos véleményüket, javaslataikkal alakíthattak is rajta. A szakszervezeti bizalmi csoportok értekezletein például a vállalat dolgozóinak 75%-a — mintegy 7500 fő — vett részt és félezernél többen adtak hangot véleményüknek, mondták el javaslataikat. A tartalmi munkát erősítette, hogy a dolgozókat közvetlen gazdasági vezetőik tájékoztatták a tervben kitűzött célokról, így közvetlenül a termelő munkát irányítóknak mondhatták el észrevételeiket. Ma már — túl lévén a tervezet dolgozói véleményezésén — elmondható, hogy a vállalati kollektíva az üzemi demokrácia korábbi időszakában tapasztalt hiányosságain jórészt túltette magát. Egyre inkább értik és érzik a demokrácia számukra felkínált lehetőségeit. A tervek és célok alakítása terén fokozottan élnek mind a véleményezés, mind a döntés nyújtotta lehetőségekkel. Egyre gyakoribb a bíráló szó, az építő jellegű kritika és az elhangzó javaslat, amelyek következtében tevékeny részesévé válhatnak a kollektíva tagjai a vállalati életnek. A testület elé terjesztett tervezet a népgazdasági célkitűzések vállalati gazdálkodással szemben támasztott követelményeinek, valamint a korszerűsített szabályozó rendszer várható hatásainak figyelembevételével fogalmazódott meg. Az 1980. január 1-én életbe lépett szabályozó rendszer a korábbinál szigorúbb követelményekettámaszt a vállalatokkal szemben, így a Csepel Autógyár is csak a hatékonyság nagymértékű javításával felelhet meg e követelményeknek. Meg kell gyorsítani a termékszerkezet-váltást a Csepel Autógyárban, támaszkodva végrehajtása során a vidéki iparfejlesztésre, az ott rendelkezésre álló munkaerő megfelelő hatékonyságú foglalkoztatására. Egyébként a munkaerő-gazdálkodás terén szükségessé váló átcsoportosításokat — nem fizikai területről fizikai területre — a törvényesség betartása mellett, nagyfokú körültekintéssel kell végrehajtani. További feladat — a népgazdasági szükségletek kielégítése, és egyben — a kollektíva érdekeinek figyelembe így látják a dolgozók Salgótarjánban A Minisztertanács és a SZOT 1977-ben rendezte az üzemi demokrácia különböző fórumainak jogát és hatáskörét. Ennek keretében a vállalati szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizalmiak együttes tanácskozásának hatáskörébe utalta a vállalati gazdasági vezetők éves tevékenységének véleményezési jogú megítélését. A demokratizmusnak ez a gyakorlata minden bizonnyal jó hatással lesz majd az igényesebb gazdálkodásra, hiszen a jelzések és visszajelzések kereszttüzében nagyobb biztonsággal érzékelhetők mind a vezetők, mind a vezetettek tennivalói. Nem lehet vitatni: vezetők és vezetettek közös összefogására, a végzett munka egységesen erkölcsös és kritikus megítélésére van szükség, ha a gazdálkodás megnövekedett feladatainak maradék nélkül meg akarunk felelni. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az elmúlt esztendőben mintegy 250 millió forintos nyereséget értek el, de az új gazdálkodáskörülményei között a 130 millió forintos nyereséget is csak figyelmesebb és gondosabb munkával lehet elérni. Pedig 1980-ban az elmúlt évi 19 millió dolláros exportbevétel helyett 22 millió dollár bevételt akarnak elérni termelési költségeik 36— 38 millió forintos csökkentése mellett. Ebben a feladatban nem lehet nélkülözni, sőt igényelni kell mindazokat a kritikai megjegyzéseket és észrevételeket, amelyek időben helyreigazítják a gazdálkodás hatékonyságát veszélyeztető problémákat. A vezetőknek hivatalikötelességük napról napra rangsorolni, észrevételezni és minősíteni beosztottjaik munkáját, de viszonzásul nagyon is komolyan kell venniük a dolgozóknak azokat a kritikai megjegyzéseit, amelyeket a napokban összegeztek a vezetők munkájának megítélése címén. A vezetői munka véleményezését a szakszervezeti bizalmiak munkatársaik megbízása alapján közösen alakították ki, ezért azt minden vezetőnek mértékadónak kell tekintenie. A gyár dolgozóinak véleménye szerint összességében pozitíven lehet megítélni a gyár gazdasági vezetőinek munkáját. Kedvező volt a gazdálkodásra, hogy sikeres üzletszerző munkával, kereskedelmi tevékenységgel jelentős dollárbevételre nyitt lehetőség a tőkes piacokról. Az is jó, hogy az exporttermékek kedvezőek, gazdaságosak. A minőségi törekvések is sikerre vezettek. A vállalati össz-sétet 0,29 százalékra csökkent, s csökkenést ez akkor is, ha a javulás mértéke csak 1 századszázalékos is. Az viszont már figyelmet érdemel a jövőre nézve, hogy a késztermékek helytelen tárolása több esetben minőségi romlást vagy többletkiadást okozott. Ez már nem mindegy azoknak a dolgozóknak, akik teljes odaadással és lelkiismeretességgel szolgálták a jó minőség biztosításának ügyét A dolgozók véleményezésében helyet kapott, hogy a technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében határozott intézkedésre van szükség. Érvényre kell juttatni az anyagi felelősséget, a kártérítést, sőt maguk a dolgozók feltétlenül szükségesnek látják a számonkérés rendszeressé, folyamatossá tételét. A sikeres gazdálkodásban fontos feladatuk van az újításoknak. Érthető hát, ha szót emeltek az ellen, hogy az újíttásokat késedelmesen vezetik be, s jelenleg is mintegy 93 rendezetlen újítás fekszik el az illetékeseknél. Felhívták a figyelmetaz egyszemélyi elbírálók felelősségére, miután a huzalműnél 6, az üzemfenntartásnál 5, a hideghengerműnél 4, a munkavédelmi csoportnál 3, míg az anyagellátási főosztálynál 2 darab beadott újítás sorsa rendezetlen. Szóvá tették, hogy az észszerűbb munkaerő-gazdálkodás és a meglévő munkaerő racionálisabb felhasználása érdekében kiadott intézkedések nem bizonyultak eléggé hatékonynak. Nem oldották meg az alkalmazotti területen tervezett létszámcsökkentést sem, azért ezt tovább kell szorgalmazni. Hangsúlyt kapott, hogy az elmúlt évben 65 270 túlórát használtak fel, s ez a szám 16,6 százalékkal haladja meg az elmúlt évi túlórákat. Az a kialakult vélemény, hogy jobb munkaszervezéssel, körültekintőbb irányítással mérsékelni lehetett volna a túlórafelhasználást. S ezt tapasztalatként figyelembe kell venni az 1980. évi gazdálkodásnál. Soknak találják a teljesítményben foglalkoztatott dolgozók kényszerű órabérben töltött idejének arányát, amely meghaladja a 11 százalékot. De ehhez hozzátették, hogy nem érvényesül kellőképpen a minőségi bérezés ösztönző hatása sem. Nem léptek előre a bérszerkezet korszerűsítésében. Az elmúlt évi bérszerkezet a növekvő követelmények és a szabályozórendszer változása mellett nem garantálja a megfelelő ösztönzést, vagyis ennek hatása nem elegendő a vállalati eredmények kedvezőbb alakítására. Ehhez még hozzátették, hogy a célfeladatok kitűzése és amozgóbérek felhasználása sem mindenkor irányul kellősképpen a legégetőbb és a legszükségesebb tennivalókra. S hozzáteszik, hogy jelentős mértékben érvényesült korábban az egyenlősdi szemlélet. Ezért szükségesnek tartják a körültekintőbb és a teljesítményhez igazodó fokozottabb differenciálást. Figyelmet érdemel az is, ahogy szót emeltek a fegyelem megkövetelése mellett. Igaz, az utóbbi időben vállalati rendelkezés jelent meg a munkafegyelem megszilárdítására. Ennek megfelelően a fegyelmi jogkörrel felruházott vezetők valamivel gyakrabban nyúltak a fegyelmezés eszközeihez, azonban nem voltak mindenkor következetesek. Az elmúlt évben 201 fegyelmi határozat született, de ennek fele az igazolatlan hiányzás ügyében emelt szót. Nem tartják elég példásnak, hogy öszszesen 12 esetben hoztak elbocsátó ítéletet, de ebből is 8 esetben felfüggesztették a határozat végrehajtását. Átdolgozók ilyen megítéléséből egyértelművé vált, hogy következetesebb és körültekintőbb munkát várnak 1980- ban. Orosz Béla : TUDÓSÍTÁSOK AZ EGYÜTTES ÜLÉSEKRŐL A vasasszakszervezethez tartozó vállalatoknál, intézeteknél megtartották a vszt (vszb) és bizalmiak (bizalmi küldöttek, főbizalmiak) testületének együttes tanácskozásait. Nem volt könnyű a feladat, a szigorúbb gazdaságikövetelményeket figyelembe véve, a vállalatok adottságait, lehetőségeit alaposan mérlegelve kellett az együttes üléseik résztvevőinek véleményt nyilvánítani, állást foglalni, illetve dönteni az egyes kérdésekben. Az új szabályozó rendszer (egyes elemeinek késői megjelenése), a rendelésállományok alakulása, szerződéskötések elhúzódása több vállalatnál idézett elő bizonytalanságot. Igen lényeges feladatot jelentett a tervek kialakítása, hiszen az 1980-as év célkitűzéssei és azok végrehajtása döntő jelentőségű mind az V. ötéves terv teljesítésében, mind a VI. ötéves terv megalapozásában. A vállalatok párt-, gazdasági és társadalmi vezetése az elmúlt időszakban is kiemelt feladatnak tekintette a tervek dolgozókkal történő megvitatását, összehangolt munkájuk eredménye így summázható; a kollektívák megismerték az előttük álló feladatokat, javaslataikkal, észrevételeikkel részt vettek azok kialakításában, és véleményt mondtak a végrehajtás „hogyanjáról” is. A dolgozók a vállalati terveket általában feszítettnekértékelték, bár nem egy helyen javasolták a nyereség további növelését, a munkaerő-gazdálkodás racionalizálását, "a „kapun belüli” szervezettség javítását, atermelés és kiszállítások ütemesebbé tételét. A tervek érdemi megvitatásához nagymértékben hozzájárult az írásos előterjesztések színvonalának javulása. A korábbi években 80 oldalt is kitevő — számsorokkal, táblázatokkal teletűzdelt — anyagok helyett a vállalatok többségénél most közérthetően, röviden megfogallmazotttt tervek kerültek a dolgozók elé. Néhány vállalat vezetője konkrétan megjelölte, mi az, amit a kollektíváktól, az egyes emberektől elvár a gyártmányfejllesztés, a költség- és készletgazdálkodás területén, hol szükséges a dolgozók eddigieknél erőteljessebb közreműködése a gazdálkodás hatékonyságának javításában. Sajnos, ezt a konkrét iránymutatást csak kevés előterjesztés tartalmazta, pedig a dolgozók számára ez többet jelentett volna, mint annak teljes részletezése, hogy a gazdasági szabályozók módosulása mennyi pénzt von el a vállalattól. Félreértés ne essék, ez utóbbi információra is szükség van, de nem eltúlozva jelentőségét, mint ahogy azt több helyen tették. A vszib-állásfoglalások színvonala is javult az előző évekhez képest. Volt ahol a vizib állásfoglalásában, volt, ahol a dolgozók hozzászólásaiban jutottkifejezésre a munka- és technológiai fegyelem, az ellenőrzés és számonkérés megszigorításának igénye. Ebből is érződik, nem mindegy az, hogy a gazdasági vezetők hogyan követelik meg, milyen minőségben a munkát Ugyanakkor megfogalmazódott csaknem mindenütt a munkafeltételek folyamatos biztosításának igénye is. A termelési tanácskozások, bizalmi csoportértekezletek többségénél, az elmúlt időszakhoz viszonyítva, nagyobb volt az aktivitás. Mint a korábbiakban utaltunk rá, közrejátszottak ebben az írásos előterjesztésekben közérthetően megfogalmazott, konkrét feladatok,de nem kis szerepe volt annak is, hogy az adott munkahelyi kollektíva tennivalóit körvonalazni tudták a gazdasági vezetők. Nem egy esetben éles viták folytak a bérfejlesztés differenciálásának módszereiről, a normarendezésről, a munkafeltételek biztosításáról. A termelési tanácskozásokon, bizalmi csoportértekezletteken a legtöbb és legélesebb vitát váltották ki a bénelés jövedelemmel kapcsolatos elképzelések. Történt ez annak ellenére, hogy sok vállalatnál eléggé elnagyoltan munkálták ki ezt a részét a tervnek. Ahol a bér- és jövedelempolitikai koncepcióról — függetlenül, a bérfejlesztés konkrét mértékének ismeretétől — a vállalatvezetés biztosította az információkat, az együttes ülés résztvevői érdemben tudtak véleményt mondani, állást foglalni. Mindenki számára fontos az, hogyaz — eddigiekhez képest — szerényebbbérfejlesztéssel hogyan lehet ösztönözni, hogyan lehet javítani a hatékonyságot. Ugyancsak több észrevétel, javaslat hangzott el a szociálpolitikai tervfejezettel kapcsolatban. Számos vállalt teljesítette az V. ötéves terv időarányos részét, sok vállalat csak számitantartást tud tervezni ,1980-ra, többhelyen visszalépéssel lehet számolni. Mindanképpen említést érdemel az a tény, hogy az elmúlt évhez viszonyítva, lényegesen több bizalmi kért szót, és szintekivétel nélkül dolgozótársai véleményét, javaslatait tolmácsolta az együttes ülésen. Számos vállalatnál a vezetők szóbeli kiegészítésében hangsúlyozottan szerepelt a munkaverseny-vállalások fontosságának kérdése. Végül néhány szót arról, hogy milyen feladatai vannak a bizalmiaknak a tervet tárgyaló testületi üléseket követően. Ahol még nem történt meg, mindenképpen tájékoztatni kell a dolgozókat a testületi ülésen elhangzottakról, fel kell hívni a figyelmet azokra a feladatokra, amelyek végrehajtásával érhető csak ezt a vállalat terveinek teljesítése. Vitatkoznia, érvelnie is kell. Gondoljunk csaka normarendezésre, vagy az előző évekhez képest szerényebb bérfejlesztési lehetőségekre. Helyes, ha a bizalmi rendszeresen konzultál a partner gazdasági vezetőivel, folyamatosan jelzi a gondolatat, problémákat és adott esetben javaslatot tesz azok megoldására is. P. J. vételével — a piackutatási tevékenység fejlesztése, az árbevételi terv növelése. Közös összefogással, valamennyi észszerű lehetőséget kiaknázva törekedni kell az anyag- és energiamegtakarítási előirányzat túlteljesítésére. Az eddigieknél fokozottabb figyelmet kell fordítani az újítási-, a munkaversenymozgalom, valamint a DH munkarendszer továbbfejlesztésére. A vállalat kollektívája előtt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a megváltozott gazdasági körülményekközött a fejlődés, az előbbrelépést a realitások alapján elkészített tervek kialakításával, az érdekében hozott szükséges intézkedések megfogalmazása után — csak maradéktalan végrehajtással valósítható meg. E gondolatoknak adtak hangot egyébként az ülésen a hozzászólók is. A vállalat gazdasági és szociálpolitikai tervét úgy ítélték meg, hogy mindenki számára közérthetően, tömören, reálisan és őszintén fogalmazza meg a gondokat és feladatokat. A vállalati szakszervezeti tanács és a bizalmi küldöttek együttes ülése a beterjesztett gazdasági és szociálpolitikai tervjavaslatot, kiegészítve a VSZB állásfoglalásával egyhangúlag elfogadta. Bódi Katalin