Vasmegye, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-01 / 125. szám
A vassurányi Szabadság tszcs DISz-szervezete méltó a Párt segédcsapatának büszke címére A fiatalok jókedvétől hangos a vassurányi Szabadság tszcs udvara. Talán még meg sem száradt a tinta az alakuló ülés jegyzőkönyvén, máris együttesen veszik ki részüket a munkából, a lelkes fiatalok. Néhány napja hangzott el a szó, hogy megalakítják el Dlsz-szervezetet. De a fiatalok addig is összefogtak, brigádban dolgoztak. Nem is tagadhatja senki, hogy itt az ifik az elsők mindenben. A versenytáblán is a fiatalok neve szerepel. Mosolygósarcú lány. Magyar Irén lett a szervezet titkára. Ö vete az, aki összefogta a fiatalokat, meg a párttitkár: Horváth István elvtárs. Mindig mondogatta Irénnek: meglátod, ha jól dolgozol, még titkára is lehetsz a fiataloknak. Rá is szolgált Irén a megtiszteltetésre. A taggyűlésen egyhangúan választotta meg atagság az ifjúság élére. — Igaza volt Horváth elvtársnak_— mondja Magyar Irén. — A jó munkának nem marad el a jutalma. Beszéltem is bátran a gyűlésen, mert tudtam, hogy van alapja. Elmondtam nekik, milyen teljesítményit értem el a cukorrépa-egyelésben. Egy nap alatt 2*2 munkaegységet teljesítettem. De ki is használtam minden időt, nem lazsáltuk el az órákat. — így van — folytatja Sipőcz Jolán, a vezetőség egyik tagja. Megbeszéltük a csoport minden fiataljával és 15 taggal meg is alakultunk. — No, de ne felejtsd el — folytatja Magyar Irén — a legtőbbet a Párt segített a szervezet alakításában. — Hát az igaz — mondja Sipőcz Jolán —, de a példamutató munkán is sok függött, mert emlékezz csak, amikor a fűkaszálásban versenyre keltünk egymással és egy nap alatt 7 hold füvet levágtunk, addig biz I. tipusú tszcs tagjai csak pár holdat teljesítettek. Meg azt se felejtsük el, hogy a verősben is elsők köztt végeztünk mi, fiatalok. — Na látod — mosolyozik el Magyar Irén. — Mindannyiunktól függött, hogy megalakítjuk az ElSz.fiatalok szervezetét. — Most terveztem, hogy kulturgárdát alakítunk — lelkendezik Varga Margit. — Majd a nyáron szórakoztatjuk az idősebbeket. Előadjuk majd a Duda Gyurit. Sokat lehet rajta nevetni, de tanulni is lehet belőle. A DISz-szervezet napról-napra erősödik új tagokkal. Az alakulás óta is már öten léptek be a csoport DISz szervezetébe. Éppen a napokban vették fel taggyűlésen Kovács Fericót meg Készéi Józsit. Mind a ketten a kaszálásban és egyelésbentűntek ki teljesítményeikkel. — Büszke vagyok ezekre a fiatalokra — szól Horváth István elvtárs párttitkár. — Kovács Ferit meg Készéi Jóskát a Pártba is felvettük tagjelöltnek. De nemsokára a szervezet több más tagja is kiérdemli a tagjelöltséget, mert sokat segítenek a népnevelőmunkában. Most például a koreai bélyegek eladásában és a fémhulladékgyűjtésben. Elsők voltak. Nem is tudom pontosan mennyit teljesítettek, mert nem mértük külön. De azttudom, hogy a legtöbb a fiataloké volt. Nekik köszönhetjük részben — mosolyog Horváth elvtárs —, hogy 95 százaléknál tartunk a növényápolási munkákban. A vassurányi DISz-fiatalok továbbra is tartják meg fiatalos lendületüket, akkor a vassurányi Szabadságtszcs eléri a magas terméseredményeket, példát mutat a községben lévő I. tipusú tszcs-knek és a környék egyénileg dolgozó parasztságának. (Takács.) TANULJ TOVÁBB! .4. pajtások lelkes ütemben készül ki a szentpéterfai általános iskolában a faliújságot. Felkerül a szép jelmondat is: „Tanulj tovább!'’ Tíz percben megszólal a mikrofon, s felhívja a pajtások figyelmét a továbbtanulás lehetőségére és jelentőségére. Több napon át, az ablakba helyezett mikrofonon keresztül, magyarul és horvát anyanyelven hallották a falu dolgozói Pártunk és kormányzatunk segítségét, hivó szavát.. Egyre megélénkül az érdeklődés a továbbtanulás iránt. Zimits Mária az iskola kitűnő tanulója a mikrofonon keresztül, horvát anyanyelvén számolt be terveiről. — Pedagógus szeretnék lenni — mondotta. Ezzel fejezte be szavait: .Jaj,tások! Hiv Pártunk! Tanuljunk tovább!" A szentpéterfai általános iskola nevelői is aktívan bekapcsolódnak a továbbtanulást szervező munkába. Meglátogatják a szülőket, felvilágosítják őket a továbbtanulási lehetőségekről. AZ iskola igazgatója, mint tanácstag, a község tanácsülésén beszél a továbbtanulásról. Felhívja a tanácstagokat, dolgozó parasztokat, küldjék gyermekeiket középiskolába. Elmondja, milyen szép jövő előtt áll az ifjúság. A szentpéterfai általános iskolában és a nemzetiségi községben szépen folyik a beiskolázási munka. Vas megye pedagógusai iskolái kövessék a jó példát. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a felemelt ötéves terv folyamán értelmiségi szakemberekben ne legyen hiány. Egésznapos műsor lesz Szombathelyen a Nemzetközi Gyermeknapon Megyénkben az MNDSz asszonyok és a Szülői Munkaközösségek már napok óta lelkesen készülnek június 3-ra, a Nemzetközi Gyermeknapra. Ezt a napotszerte a világon megünnepük, s a dolgozó asszonyok itt újra kinyilvánítják békeakaratukat, hogy megvédik gyermekeik boldog és szabad életét. Szombathelyen ezen a napon sok szórakozási lehetőséget nyújtanak az MNDSz, a DISz, a Szülői Munkaközösségek kulturcsoportjai, a gyermekek részvételével megtartandó sportversenyek. Reggel 7 órakor zenés ébresztőre virradnak a szombathelyi gyermekek és dolgozók. Délelőtt 9 órakor a Bajcsy-Zsilinszky utcában futó- és rollerversenyt rendeznek a 6—10 éves gyermekeknek. Benevezés a helyszínen lesz. A verseny után a győzteseket jutalomban részesítik. 11 órakor a Köztársaság téren kerékpárversenyen vesznek részt a 10—15 éves fiúk, lányok, amelyre ugyancsak a helyszínen lehet benevezni. Ez idő alatt — 11 órai kezdettel — a Nagyszálló előtt az úttörőzenekar térzenét ad, ezzel szórakoztatja a sétálókat. A délutáni műsorok közül kiemelkedik az Aréna-kertben 2 órakor kezdődő bábszínház-előadás. „Dal a békéért“ címmel a III. kerületi kultúrházban 3 órakor megyei ifjúsági hangverseny megrendezésére kerül sor. Hat órakor ifjúsági ökölvívó mérkőzésen szórakozhatnak a dolgozók. 4 órától 8 óráig a város különböző részein kultúrműsorokban gyönyörködhetnek a dolgozók, 8 órakor pedig kezdetét veszi el utcabál. A Köztársasági téren egész nap könyvsátrak állnak, ahol a dolgozók és a gyermekek kedvükre válogathatnak a szebbnél szebb könyvekben, amelyek leszállított áron kaphatók. D© nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a járási székhelyeken és minden községünkben is lelkesen készülődnek a gyermekek nagy napjára. Itt is kultúrműsorok, sportversenyek kerülnek megrendezésre. Ezen a napon, amikor ünnepeljük a magunk és gyermekeink boldog, vidám és szabad életét, ne feledkezzünk meg a szabadságért harcoló hős koreai katonák szenvedő gyermekeiről sem! Elsősorban a műszakiakon múlik, hogy a Járóműjavító mozdony osztálya teljesítse tervét Márffy Ferenc elvtárs, levelezőnk hívta fel figyelmünket a következőre: A szombathelyi Járóműjavító Vállalat mozdonyosztályán fennakadásokat okoz, hogy a társosztály — vagyis az esztergaműhely — nem szállítja pontosan a megmunkált mozdonyalkatrészeket. S ahhoz, hogy ez a hiba kiküszöbölődjék, a műszaki vizességérem adja meg a kellő segítséget. Kint vagyunk a Járóműjavítóban. Márffy elvtárs a földre mutat. — Már ittkellene lenniök a csatlórudaknak. Még mindig nincsenek itt. Így természetesen nem lehet dolgozni. Miért nem szállítanak a társosztályok ? A túlsó oldalon Apátfalvi Károllyal beszélgetünk. — Én is csak azt mondom, ami igaz: nagyon sokszor azért, kell állnunk, mert nincsenek tengelyágycsészék, tengelyágytokok — nem szállítja őket pontosan a társosztály. — Ebből aztán az származik — veszi át a szót Horváth József —, hogy az ember a hónap elején meg a közepén csak szédeleg, mert nincs biztosítva a munka, a hónap végén meg — mii, most is — nagy a kapkodás, hogy tudjuk teljesíteni a tervet. — így gyakran megesik — beszél ismét Apátfalvi Károly —, hogy a hónap végén sokat kell túlóráznunk, pedig erre nem lenne szükség, ha a hónap minden szakában folyamatosan menne a munka. A többi mozdonylakatos is helyesel. A felemelt terv jó munkát követel . A legfőbb hiba az, hogy a műszaki vezetés nem adja meg a kellő segítséget- A hónap végén, amikor a terv szerint kellene szállítani a mozdonyokat, akkor mindig a nyakunkon vannak a műszakiak, a hónap elején, meg a közepén viszont nekünk kell szaladgálni az anyagért. Elmondják a dolgozók azt is, hogy éppen most kellene a műszakiak részéről is a fokozottabb munka, hiszen a felemelt terv szerint havonta négy mozdonynyalkell többet kijavítaniuk. A mozdonyosztály fizikai dolgozói lépést tudnak tartani az irammal, műszaki vonalon azonban lemaradás van. Stimpfl Róbert elvtárs művezető (ő a mozdonyosztály párttitkára is) így szól: — Hibát, követtünk el akkor, amikor csak megbeszéltük a feladatokat a mozdonyosztály és az esztergaműhely műszakjaival, de a feladatok végrehajtását nem ellenőriztük. Most bevezetjük azt, hogy a reggeli értekezlet után délután ellenőrizzük, mit hajtottuk végre a feladatokból, s mit nem. Bizonyos, hogy ez meghozza munkánkban a javulást, mert mindig pontosan látjuk, hol a hiba, hol kell javítani. Szélesedjék a Nazarova-mozgalom Fontos teendők vannak az esztergaműhelyben. It a legfőbb fogyatékosság az, hogy kevés a jól képzett szakmunkás. Tehát elsősorban a szakmunkásképzést kell még jobban kiszélesíteni és elmélyíteni. Az esztergályosok nagyrészt régi gépeken dolgoznak, amelyek még nem voltak főjavításon. Amelyeket már megjavítottak, azokon a Nazarovamozgalom szellemében dolgoznak. Előkell segíteni, hogy minden gép a lehető leggyorsabban essen át a főjavításon, s ezekre is ki kell terjeszteni a Nazarova-mozgalmat, mert bebizonyosodom, hogy a szocialista megőrzésre átvett gépek hatásfoka száz százalékos, gépállás nincs. A mozdonyosztályon panaszkodtak a dolgozók, hogy a vállalatvezetőség és a politikai osztály elhanyagolja őket, nem kapják meg tőlük a kellő segítséget. Ezen a téren is javulást várnak. A felemelt terv nagyobb követelményeket ró a Járóműjavi Vállalat dolgozóira is, fizikaiakra és műszakiakra egyaránt. Oldják meg jól feladataiba, és számolják fel a fogyatékosságokat, akkor teljesül legfőbb vágyuk: üzenük és üzem lehet. — Horváth Ilona rendőralhadnagy vagyok. Szabadság! — szorítja meg kezemet és néz a szemembe kemény férfiassággal egy pirosarcú, csinos rendőrleány. Hogyan jutott el idáig, míg rendőrtiszt,lel, hogyan gondolt arra, hogy ilyen, a régi közhiedelem szerint csakis férfinak való életpályát válasszon. — Már kis korom óta minden vágyam az volt, hogy katona, vagy rendőr lehessek. Ez a vágy azonban akkor még álom volt, mert lánynak születtem, és akkoriban csak a férfiak mehettek az ilyen pályára. Nem is kell mondanom, hogy most minden máskép van. Fodrásztanulónak mentem el iskoláim befejezése után. Jobban szerettem volna ugyan gyárban dolgozni, de szüleim mindenáron azt akarták, hogy ezt a szakmát tanuljam. Az ipariskolában és később a szakszervezetben nyílott lehetőség a tanulásra. Itt ismertem meg közelebbről a Pártot és annak célkitűzéseit. — A Pár segített el idáig, hogy most, mint rendőralhadnagy szolgálhatom hazámat. Május e kettős ünnep volt számomra, ezen a napon avattak tisztté. Most olyan beosztásban dolgozom, amilyen idáig csak férfi végezhetett- BAJTÁRSNŐ Megvallom, először kissé bátortalan voltam, de hamar megismerem mindenkit és most érzem csak igazán, hogy a nőik. Így én is egyenjogú vagyok a férfiakkal. Nagyon jó elvtársakkal dolgoz°m. Itt mindenki bajtárs, nincs különbség tiszt és altiszt között, bajitársnak szólítom az őrnagy elvársat is és ő is igy felel nekem. — Amióta rendőr vagyok, még nagyobb lehetőség nyitott a tanulásra. Sokat tanulóik, de emellett bőven jut idő sportolásra és szórakozásra is. Van öt röplabdapálya, asztalitenisz, szóval megvan a lehetőség a tanulásra és a sportolásra is. Nagyon jól érzem itt magam a rendőrség kötelékében, mert tudom, hogy ha jól látom el feladatomat és képzem magamat, akár még őrnagy is lehetek. Fizetésem is elegendő,annyit kapok, mint a férfiak: 770 forintot, még szüleimet is tudom segíteni. Büszkék is rám, de nemcsak ők, mindenki, aki ismer. Én is büszke vagyok, hogy mint rendőr dolgozhatok és igy harcolhatok békénkért, a világ népeinek békéjéért. — Sokkal közelebb üerültem a Magyar Dolgozók Pártjához is, amióta rendőr vagyok és mint aktív tag, részt is veszek minden pártmunkában és mindenütt ott vagyok, ahol a béke megvédéséről van szó. Közben szalad az idő és Horváth Ilona rendőralhadnagy bajtársait várja a munka, a szolgálat. Kezet szoritunk s már siet is: katoniás, kemény léptei szaporán koppannak a padlón. Csend van a szobában. S az embernek különböző munkahelyek jutnak az eszébe. Traktorállomások, ahol a dübörgő traktorok a nők lovagolják meg, gyáraik, ahol a nők ott állnak az esztergagépek, a gyalupadok mellett és a férfiakkal versenyre kelve érik el kiváló eredményeiket; építkezések, ahol a «női kőművesek «kezében vakolókanál és simító van, és nemes véselkedésben a legjobb férfi szakmunkásokba húzzák a falakat — ezek a női dolgozók szerszámmal a kezükben, eredményeikkel mutatták meg: méltók az egyenjogúságra. Horváth Kona már irodájában van Dolgozik. Ő sötétkék egyeiruhával a testén és aranycsillaggal a vágpántján bizonyítja be: méltó Pártja és népe bizalmára — megállja a helyét. .. M A vissákiak is meggyőződtek ••• A viszáki dolgozó parasztok előkészítő bizottságot szervezek és meglátogatok a körmendi Vörös Csillag termelőszövetkezeti csoportot. Elsősorban a tisztán tartott tehenészetet nézték meg, majd pedig a gazdasági felszereléseket. Innen a 16 holdas kertészetbe vették útjukat, a látogatók, de érdekelte őket a tszcs jól fel-, szerelt hizlaldája is, ahol 500 darab sertés gyarapszik-A bizottság gazdag tapasztalatai tért haza és meggyőződöd a nagyüzemi gazdálkodás maga- sabbrendűségéről. A TOJÁSBEGYŰJTÉS szervezésében és munkájában kitűnt dolgozókat megjutalmazta a szombathelyi járási tanács. Búcsúban Horváth Antal, Táplánszentkereszten Tolnai Miklós és Güttel Mária,a helyi tanács vezetői kaptak 50—50 forint jutalmat. Elmaradt a vasvári Petőfi-tsz és a rába, hídvégi Úttörő-tsz tapasztalatcseréje. Mégpedig a cég különös okból. Nem vall magyaros vendég a szeretetre: Vasváron senki sem fogadta az érkezőket. A kék szomszéd termelőszövetkezet három hónappal ezelőtt határozta el, hogy időnként meglátogatják egymást, közösen megbeszélik ügyes, bajos dolgaikat. Elvégre mindkét, tőben vannak tapasztalt gazdák. Jelenleg a rábahidvégiek vezetnek a két tsz versenyében, előbbre vannak növényápolásban és szénakaszálásban. Nekiindultak, hogy megnézzék a vasváriak nehézségeit, segítségükre siessenek jótanácsokkal. Ám Vasváron nem várták őket. Maga Sós István elvtárs, a vasvári tsz elnöke is máshová ment. A tagság sehol. . Régi igazság, hogy több szem többet lát. Nagyon helytelen tehát, hogy a vasváriak takargatják hiányaikat s restellnek tanulni azoktól, akik történetesen a munkák mostani szakaszában előbbre járnak. Hisszük, hogy a vasváriak okulnak s az aratásban, terménybeadásban feléled a verseny virtusa Péntek, 1951. junius I 3