Vasmegye, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
Biztosítsd családod jövőjét, takarékoskodj, jegyezz Békekölcsönt! „Kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a mezőgazdaság szocialista építésében”6 Megyei értekezleten adták át tapasztalataikat a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak küldöttei „Üdvözöljük a kommunizmust építő Szovjetunió mezőgazdaságának élenjáró dolgozóit!" — mondja a felirat a vörös drapériás ünneplőbe öltözött városi Kubhírház nagytermének erkélyén. De nemcsak a felirat mondja: a megye minden részéből. Vasvárról éppúgy, mint Csepregről, Répceszentgyörgyről éppúgy, mint Körmendről a megye mezőgazdaságának vezetői, legjobb dolgozói ünneplőbe öltözötten jöttek el ide, hogy meghallgassák szovjet vendégeinket, a magas termések mestereit, akik napokon át ismerkedtek a megye mezőgazdaságának néhány jelentős intézményével most véleményt mondanak■ De nemcsak véleményt. A kérdésekre adott válaszaikban, minden szavukban ott a segíteni készség s mindvégig éreztük azt, amit végül Born elvtárs, ez a kiváló szakember és tudós így foglalt össze: ,,Boldogok lennénk, ha az Önök megyéjében, Népköztársaságában és a többi népi demokráciákban a mezőgazdaság szocialista fejlődése mielőbb teljes sikert érne el s mi boldogok vagyunk, ha ebben Önöknek segíthetünk.” Vidám induló pattog. A terem, a karzat, a folyosó zsúfolásig tele érdeklődőkkel• A hangszóró messze viszi a muzsikát, majd a tapsot, mely feltör, amikor felgördül a függöny s a pompásan világított színpadon Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképe alatt ott áll az elnökség, szeretett vendégeink s megyénk vezetői. Percekig zúg a taps, az „Éljen Sztálin!", ,Éljen Rákosi,,Sztálin- Rákosi!“. A zenekar a szovjet Himnuszt, majd a Köztársasági-indulót játssza. Kovács Rudolf elvtárs, a párt megyei titkára emelkedik szólásra- Kovács Rudolf elvtárs üdvözlő beszéde Bevezető szavaiban üdvözli szovjet vendégeinket, a világ legfejlettebb mezőgazdaságának élenjáró dolgozóit, Sztálin elvtárs küldötteit. Vázoljam azt a segítséget, amelyet a felszabadulással és azóta a szovjet néptől kaptunk, majd röviden ismerted megyénk mezőgazdasági helyzetét. — 1945-ben alakult meg megyénkben a szovjet katonák közvetlen segítségével az első termelőszövetkezet Vasszilvágyon, a szovjet katonák adtak lovat és szerszámot — mondotta Kovács elvtárs. — Az 1945-ben Vasszilvágyon elvetett mag terebélyes fává nőtt: ma megyénkben 220 termelőszövetkezetben és csoportban közel 6000 parasztcsalád gazdálkodik. Több milliós szövetkezetünk van, s nem egy család évi jövedelme a terményjárandóságon felül eléri a 25—30 ezer forintot. Ezeket az eredményeket a Szovjetunió Sztálin elvtárs segítségével érjük el. Három év alatt, dezután Marcsenko elvtárs, a százos terület mezőgazdasági osztályának főmérnöke emelkedett szólásra. — Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy a szovjet küldöttség nevében a legforróbb üdvözletemet tolmácsoljam önöknek. Nagyon örülünk, hogy meglátogathattunk egy gépállomást és két termelőszövetkezetet és átadhattuk önöknek tapasztalatainkat. Boldogok leszünk, ha tanácsaink nyomán növekedni fognak az Önök eredményei a szocializmus építésében, örülni fogunk, ha elfogadják segítségünket és megszívlelik tanácsainkat. Mindenkor számíthatnak ránk, mert mi — amint a múltban, a jövőben is — készek vagyunk mindazon gazdag tapasztalatokat átadni, amelyeket a szocializmus építésében évtizedek alatt szereztünk Szívesen adjuk át a mezőgazdaság szocialista fejlesztésének tapasztalatait is a munka megszervezésében, szakkérdésekben, új eljárások meghonosításában. Éljen a szovjet és a magyar nép örök megbonthatatlan barátsága! Éljen a magyar nép! Éljen a magyar nép kiváló vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs! Éljen a magyar nép legjobb barátja, a világbéke ere hőn szeretett Sztálin elvtársunk! — fejezte be üdvözlő beszédét a nagygyűlés tapsa és éljenzése közepette Marcsenko elvtárs. A nagygyűlésen a továbbiak során Marcsenko elvtárs összefoglalta a Vas megyében tapasztaltakat. Ő részlegesen kitért egyegy szókérdésre, szervezési problémára. Ezután a megye mezőgazdaságénak küldöttei, dolgozói gyenkből is részt vettek a Szovjetunióban járt küldöttségekben, értékes segítséget nyújtott a Kárpát-Ukrajnából tavaly megyénkben járt szovjet delegáció.Kovács elvtárs ezután elmondotta, hogy megyénkben termelőszövekezeti mozgalom még csak gyermekcipőben jár s bár örülünk, hogy a szovjet elvtársak elismerő szavakkal nyilatkoztak a gyöngyös, hermáni gépállomáson, a simasági és a rábahidvégi termelőszövetkezetben tapasztaltakról, mi arra kérjük őket, mutassanak rá hiányosságainkra, mondják el, hogyan dolgoznak otthon a kolhozparasztok, gépállomási dolgozók, hogy mi megfogadhassuk az itt hallottakat és tovább fejleszthessük mezőgazdasábunkat a szocialista után. Kovács elvtárs beszédét az örök és megbonthatatlan szovjet-magyar barátság, Rákosi elvtárs és Sztálin elvtárs éltetésével fejezte be-mintegy húsz kérdést tettek fel, amelyekre Prozorov elvtárs, a kurszki terület Vörös Októberkolhozának elnöke, Kovács Lajos elvtárs, a berehorvói területi Engelsz-kolhozának elnöke, Rugyenko elvtárs, a Sztálin-kolhoz elnöke, Sztojetova elvtársnő a sztálingrádi terület Bolsevikkolhozának növénytermesztési brigádvezetője. Velicsko elvtárs, állattenyésztési technikus, Marcsenko elvtárs és K- A- Borin elvtárs, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma gép- és trakorállomások főosztályának helyettes vezetője, a Lenin-rend háromszoros kitüntetettje, a „Szocialista Munka Hősei’. Sztálin-díjas, az Orosz Szövetségi Szocialista Szovjetöztársaság Legfelső Tanácsának tagja válaszolt. A nagygyűlés ezen részéről e heti számainkban részletes tudósítást közlünk. Az alábbiakban Borin elvtárs felszólalásának befejező részét közöljük. Borin elvtárs felszólalása — Egyik felszólaló azt kérdezte, hogyan népszerűsítik a Szovjetunióban az élenjárókat. Az élenjárók népszerűsítése, elvtársak, igen forrós dolog. Az élenjárók hordozzák a holnapot- Ami ma élenjáró, az holnap már általános lesz. Ezért a Szovjetunióban az élenjárókat minden módon népszerűsítik, eljárásaikat széleskörben ismertetik. Erről írnak a napilapok, folyóiratok, plakátok, őket mutatja a mozi róluk beszél a rádió, eljárásaikat bemutatják kiállításon. A Bolsevik Párt, a szovjet kormány, személyesen Sztálin elvtárs igen nagy figyelmet szentel az élenjárókra. Hadd mondjak el, elvtársak, a saját életemből valamit, hogy ezt megértsék. „Nálunk, a Szovjetunióban mindenki tanul“ — 1935-ben az a nagy kitüntetés ért, hogy az élenjáró kolhozparasztok és gépállomási dolgozók összeveségi értekezvén alkalmam volt látni Sztálin elvtársat- Sztálin elvére érdeklődött a mi munkánk iránt s felhívott bennünket: sajátítsuk el az élenjáró technikát, tudományt. Nálunk, a Szovjetunióban mindenki tanul. A kolhozokban hároméves tanfolyamokon sajátítják el Micsurin tanásait a növénytermesztésről, Ivanov és Steinman tanításait az állattenyésztésről. Steinman, ez a nagy tudós, azelőtt egyszerű ember volt, aki a tudósokkal együtműködve tenyésztette ki a „kosztromszkaja“ tehénfajtát, amely évente 5500— 6000 liter tejet ad, s amely fajtának legjobbja, a hírneves „Poszlusnyica’“ 16 ezer liter tejet ad évente. A parasztok és a tudósok együttműködése teremtette meg az olyan csodálatos eredményeket, mint a hektáronként 1200 mázsa cukorrépa termelése. A tudománynak, a jó szervezésnek és az önfeláldozó munkának köszönhető ez- A szovjet emberek tudják, s Önöknek is tudniok kell, hogy minden győzelmet csak nehéz munkával, harccal lehet elérni! — Sztálin elvtárs azt tanítja: minden munkaterületnek meg kell lennie a maga felelős vezetőjének — ez a jó munkaszervezés alapja. Fel kell számolni az „egyenlősdit“ — az egyedüli igazdságos díjazás csak a végzett munka arányában történő díjazás lehet. Hová vezet a gépesítés — Elvtársak, néhány szót a gépesítés jelentőségéről. Ne vegyék rossz néven, újra a saját példámra hivatkozom, hogy megértsék, mi lehet az emberből a szocializmusban- Egyszerű parasztszülők gyermeke voltam, a cári időkben írástudatlan. Akkor tanultam meg írni,olvasni, amikor falunkban megalakult a kolhoz- Később traktoros lettem, majd kombájnvezető. 16 évig ültem kombájnon s ez idő előtt 30.500 hektárról (53 ezer holdról), takariotam be a termést, ■tehát naponta átlag 65—70—80 hektárról, de volt olyan nap is, amikor 125 hektárról. (Nagy taps.) Mihail Ivanovics Kalinyin elvtárs egy művében kiszámitotta: ha naponta átlag 75 hektárról takarította be a termést az én részlegem, tehát két kombájn, akkor 950 ember, 150 ló és 37 cséplőgép munkáját végeztük el íme, elvtársak, hová vezet a gépesstég, a jó munkaszervezés! Hogyan meg lehet könnyíteni ez ember munkáját,! — Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy elmondjam: öröm tölt el bennünket az önök eredményei láttán. Öröm tölt el, hogy az Önök Népköztársaságában és a többi népi demokráciában fejlődik a termelőszövetkezeti mozgalom, épül a szocialista mezőgazdaság. Kívánom, hogy az önök megyéjének eredményei legyenek példamutatók ne csak az Önök Népköztársaságában, hanem valamennyi népi demokrácia számára. Mi boldogok vagyunk, ha mostani látogatásunkkal ezekhez az eredményekhez hozzájárultunk. S boldogok lennénk, ha üdvözöletnénk Önöket 1952-ben Moszkvában az összszövetségi mezőgazdsági kiállításon. — Az Önök megyéjében jó nép lakik Ebben a megyében igen jó a föld- Van Önöknek olyan kiváló pártjuk, mint a Magyar Dolgozók Pártja, van olyan kívánó vezetőjük, mint Rákosi Mátyás elvtárs. Minden adott,sásuk megvan tehát, hogy továbbra is sikereket érjenek el a szocializmus építésében. — Éljen a magyar és a szovjet nép megbánthatatlan, örök barátsága! Éljenek a magyar dolgozók! Éljen népük vezére, Rákosi elvtárs! Éljen a magyar nép legjobb barátja, a világhéke őre. .. drága, forrón szeretett Sztálin elvtárs! — fejezte be beszédét. Borin elvtárs, ígérjük, megfogadjuk a tanácsokat A beszédet gyakran szakította félbe a feltörő taps és éljenzés, majd a beszéd végén a résztvevők percekig érették népeink barátságát, Rákosi elvtársait és a nagy, bocs Sztálint-Ezuán Kovács Rudolf elvtárs megköszönte vendégeink látogatását, a rengeteg hasznos tanácsot. — ígérjük — mondotta Kovács elvtárs. —, hogy gyakorlati munkánkban mindezt hasznosítani fogjuk. Új termelési ágakkal bővítjük termelőszövetkezeteinket, mint a méhészet, baromfinevelés, gyümölcs- és zöldségtermelés; fokozottabban be fogjuk vonni a munkába a nőket; megjavítjuk a munkaszervezést és a jövedelemrészesedést szigorúan munkaegységek szerint fogjuk végezni-Kovács elvtárs zárószavai köztien az ütörőzenekar vonult a terembe. Szovjet vendégeink meghatottan hallgatták az üdvözlőbeszédet s vették át a kis úttörők virágcsokrait. Ezután a megye üzemeinek, intézményeinek küldései jöttek a terembe és hálánk csekély megnyilvánulásakép ajándékokkal halmozták el a felszabadító nép küldötteit, A nagyterem közönsége hoszszantartó ünneplésbe kezd, majd felcsendülnek az Internacionálé hangjai. ★ A Szovjetunió mezőgazdasága élenjáró dolgozóinak küldöttsége vasárnap a délutáni órákban elhagyta Vas megyét és Veszprém megyébe utazott. Marcsenko elvtárs: „Mindenkor számíthatnak ránk“ így érvelnek a jó népnevelők Takács ISTVÁN, szabadságát otthon, Magyarszecsődön töltő alhadnagy bekapcsolódott a népnevelő munkába a békekölcsönjegyzés minél nagyobb sikere érdekében. Emlékeztette a község dolgozó parasztjait az ő életére: — A múltban a magynkfajta parasztember csak nincstelen cseléd lehetett. A felszabadulás után földet adott nekünk a népi demokrácia. Én hamar az új útra léptem, tszcs-tag lettem. Utána a község tanácsainél kértek neveztek ki, majd a járási tanácsra kerültem, mint személyzeti előadó. Most a magyar néphadsereg honvédtisztje vagyok. Mikor tehette meg ezt az utat egy dolgozó paraszt a múltban? Soha! — Ahol megfordult, a dolgozó parasztok emlékeznek és — szívesen jegyeznek erejükhöz mérten. ★ KISRÁKOSON a szépen jegyző pártonkivüli középparasztok is bekapcsolódtak a népnevelő munkába. Fodor Lajos középparasztnak elmondták a népnevelők: — Nézz körül községünkben- Utat építettünk, iskolát kaptunk, most épül a kultúrotthon. Amerre nézek mindenütt a felemelkedést látod. Most nézz át a szomszédos Tito Jugoszláviájára: ott élt. Ínség van, item kultúrházat építenek a dolgozóknak, hanem börtönt a becsületes embereknek. Onnan a határon túlról Tito janicsárjai szeretnék lerombolnia felépült iskoláinkat és a most épülő kulturoftthonuinkat, ha hagynánk. A békekölcsön jegyzésével erősebbek leszünk, meg tudjuk védeni szép életünket, gyermekeink iskoláját, kulturotthonunkat. — Fodor Lajos ekkor 400 forintot jegyzett és átment a népnevelőkkel Fodor Kálmán középparaszthoz. Ő sem zárkózott el a jegyzéstől — 600 forintot jegyzett. Fodor Kálmán is bekapcsolódott a népnevelőmunkába és fáradhatatlanul járták a házakat: utcájukban minden dolgozó paraszt becsületesen lejegyzett. Ekkor mentek a másik utcába agitálni. KONDORFÁN a népnevelők jól éltek a példamutatás érvével: mielőtt felkeresték volna a dolgozó parasztokat, egytől-egyig lejegyeztek. Utána versenyre hívták egymást: a bucsakhegyi és a a középszeri népnevelők versenyeztek egymással a minél nagyobb eredmény eléréséért. A napi agitáció után összejönnek a versenytársak és kicserélik népnevelő módszereiket. ★ BERKI ALADÁR 15 holdas sza- Lafői középparaszt 1000 forintot jegyzett és mint népnevelő dolgozik. Ahova betér, szívesen jegyeznek a dolgozók, mert kimagasló jegyzése magával ragadja a többieket is. Népnevelő társával 13 dolgozó paraszttól 4500 forintot gyűjtöttek, ami 347 forintos átlagnak felel meg. Berki Aladár ezt mondja a többi népnevelőnak: — A legfőbb érv dolgozó paraszttársaink számára, ha legelőször mi, népnevelők jegyzünk példamutatóan! ★ HÓD GYULA hat holdas cuki dolgozó paraszt, aki 400 forintot jegyzett, igy kezdte a beszélgetést Berki Ferenc 10 holdas középparaszttal: — Nézd, Ferenc én 400 forintot jegyeztem. Te is éppen úgy tudod, mint én, hogy valamikor a múltban a magunkfajta ember igen rongyosan járt. Most meg nem vesszük fel azt a ruhát még hétköznap sem, amit a múltban vasárnap is felvettünk. Ember lett belőlünk, felemelt fejjel járhatunk. Mindezt a népi demokráciának köszönhetjük. Berki Ferenc meg sem várta a mondóka végét. — 400 forintot jegyzek — mondta. — De Hód Gyula folytaidba. — Láthatod, Koreában a hős harcosok a vérüket adják a szabadságért. Ők értünk is harcolnak. Mi a garast sajnálnánkazért az ügyért, amiért ők a vérüket adják? Bánki Ferenc következett ismét a szóval: — Igazad van, 500 forintért jegyzek. 500 forint a Pamutipar DISzfiataljainak békekölcsönjegyzési átlaga A Vas megyei üzemek DiSz-fia Italjai is nagy lelkesedéssel veszik ki részüket a békekölcsön jegyzéséből. Az üzemek fiataljai közül a szombathelyi Pamutipar DISzszervezet jár az élen. A Pamutiparban a szövődés ifjúmunkások járnak elő jó példával. Kalmár János ifjú parti vezető 800 forintot jegyzett és partija az ő jó felvilágosító munkája alapján elérte az 500 forintos, átlagot. Egyéneik közül kiemelkedik Fritz Anna ifjúmunkás szövőnő, aki hat gépen dolgozik és teljesítménye állandóan 118 százalék, 600 forint békekölcsönt jegyzett. Példájukat többe követik és így a szombathelyi Pamutiparban a DISz-fiatalok elérték az 500 forintos átlagot. 3 Kedd, 1951. okt. í.