Vasmegye, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról (Folytasd* az 1. oldalról) ha gépek 'kijavítása', a brigádok felkészülését február 20-a és 28-a közöt helyszíni szemlén kell ellenőriznie) A gépállomások gépeinek kijavítását és a traktoros-brigádok felszerelését és megszervezését február 15—20-a között minden gépállomáson helyszíni szemlén kell felülvizsgálni. d) A községeikben a helyi tanácsok helyszínen ellenőrizzék az egyéni termelők felkészülését a tavaszi munkákra. IV. A tavaszi mezőgazdasági munkákat a fejlett agrotechnikai módzerek széleskörű alkalmazásával kell végrehajtani- A téli időszakban el kell végekezni az őszről elmaradt mélyszántás - Ezért az állami gazdaságok, a gépállomások javítás alatt nem álló gépei, az állami gazdaságok,ermelőszövetkezetek és az egyéni termelők fogatai minden alkalmas időben a tél folyamán is végezzenek mélyszántást. ■?.. A tavaszi talajelőkészítést a lehető legkorábban meg kell kezdeni és a legrövidebb idő alatt kell végrehajtani. a) Azokon a szántóföldeken, ahol az őszi, vagy téli mélyszántást nem végezték el, a talaj tavaszi felszántását, amint a talaj állapota megengedi, azonnal meg kell kezdeni és legkésőbb 8 napon belül be kell fejezni A szántással egyidőben el kell végezni a javasolástb) A felszántott földeken, amint '■' talajra rá lehet menni, a simitózást (fogasolást) azonnal meg kell kezdeni és legkésőbb három napon belül be kell fejezni. . c) Az összes szántóterületek fel. ./.án'neá’ és simitózását (fogasólását) legkésőbb március 31 ig az egész ország területén be kell fejezni- A frissen szántott, és simjózott területeken a vetésig fogadással, illetve kultivátorozással kell a vetőágyat előállítani. 3. A termésátlagok fokozása érdekében fel kell használni az ősz. :-zol rendelkezésre álló istálló, és egyéb szerves trágyakészleteket. a) Az állami gazdaságok, a 'erde'K'Szövetkezetek és az egyéni termelők azokon a területeken, ahol ősszel mélyszánást nem végeztek, a szántással egyidőben munkálják be a talajba az összes ősszel ki nem hordott, illetve télen összegyűlt, érett és középérett istállótrágyát. b) Azokon a gyapotterületeken, ahol az őszi alaptrágyázást nem végezték el, kat, holdanként 50— 150 kg szemcsézett szuperfoszfátot kell kiszórni a tavaszi talajelőkészítés előtt és a talajelőlkészítéssel a földbe bemunkálni. c) Azok az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, amelyek az őszi mélyszántást elvégezték, a rendelkezésre álló istállótrágyát február 28-ig a trágyázásra kerülő ábrák szélére szarvasokba hordják ki és földeljék le. d) Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben általaiosan be kell vezetni a trágyakezelés fejlett módszereit. A földművelésügyi miniszter és az állami gazdaságok és erdők minisztere február 15-ig adják ki a fejlet trágyakezelési módszerek megszervezésének és agrotechnikájának utasítását. Biztosítják, hogy minden állami gazdaságban és a termelőszövetkezetek legelőbb 50 százalékában, az állami gazdaságok trösztjeinek, valamint a megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak főagronómpusai és a gépállomások agronómusai a helyszínen mutassák be a fejlett trágyakezelés módszerét és a bevezetést folyamatosan ellenőrizzék. 4. A szántóföldi növények tavaszi vetését amint az egyes növények csírázásához szükséges hőmérsékletet a talaj elérte, azonnal meg kell kezdeni és a legrövidebb időn belül be kell fejezni. a) A simítozással egyidőben, amint a talajra rá lehet menni, meg kell kezdeni és legkésőbb március 15-ig be kell fejezni a mák, a tavaszi búza, a borsó, az olajlen, a rostlen, a lencse, a bükköny, a hagyma, a füves herék vetését. Ezeknek a növényeknek elvetésérefel kell használni minden olyan télvégi és koratavaszi időt, amely — a talaj nedvességi állapotát figyelembe véve — alkalmas a vetési munkálatok végzésére, tekintet nélkül arra, hogy a vetés után még télies időjárás várható. b) Amint a talaj hőmérséklete elérte az 5—8- C fokot, meg kell kezdeni és április 10-ig be kell fejezni a tavaszi árpa, a zab, a lucerna, a vörös here, a baltaém, a napraforgó, a csillagfürt és a cukorrépa, a takarmányrépa vetését. e) 8—12 C-fok talajhőmérsékletnél meg kell kezdeni és április 30- ig be kell fejezni a burgonya, a szója, a csicsóka, a cirok, a csumiz, a köles a marhakáposzta, valamint az Alföldön a kender, a bab és a kukorica vetését. A rostkender, a bab és a kukorica vetését az északi és dunántúli megyékben május 5-ig kell elvégezni. d) A 14 C-fok talajhőmérsékletnél meg kell kezdeni és legkésőbb április 30-ig be kell fejezni a gyapot vetését. e) 12—16 C-fok talajhőmérséklet mellett meg kell kezdeni és legkésőbben május 5-ig be kell fejezni a ricinus és késői napraforgó vetését, a dohány palántázását május 20-ig, a fűszerpaprika palántázását május 31-ig kell befejezni. f) A vetésre alkalmas talajállapot és talajhőmérséklet mellett a tavaszi búzát, a tavasziárpát és a zabot az állami gazdaságok három munkanapon belül, a termelőszövetkezetek (csoportok) és egyéni termelők hat munkanapon, belül, a burgonyát kukoricát, napraforgót és cukorrépát az állami gazdaságok öt munkanapon belül, a termelőszövetkezetek (csoportok) és egyéni termelők 8 munkanapon belül, a gyapotot az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők egyaránt öt napon belül kötelesek elvetni. . g) A földművelésügyi miniszter, valamint az állami gazdaságok és erdők minisztere az országos határidőn belül megyénként és trösztönként állapítsák meg az egyes növények vetésének végső határidejét és a megyei tanácsok a megállapított végső határidőket hivatalosan kötelesek a termelőszövetkezetek és egyéni termelők tudomására hozni. A gyapot vetésének a megkezdését országosan a földművelésügyi miniszter határozza meg. h) A vetéseket az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők minél nagyobb területen a fejlett vetési módszerek alkalmazásával végezzék el. Ezért az állami gazdaságok legalább 40.200 kat. hold tavaszi gabonát és -az összes rosient, a termelőszövetkezetek legalább 60 ezer kát. hold tavaszi gabonát és az összes rosilent keresztgorosan vessék el. Az állami gazdaságok legalább 43.400 kat. hold kukorica és napraforgó, a termelőszövetkezetek legalább 175 ezer kát. hold kukorica és napraforgóvetést végezzenek négyzetes vetéssel .) Az állami gazdaságik, termelőszövetkezetiek és az egyénileg dolgozó parasztok a kukoricást és a burgonyát, valamint a cukorrépát és dohányt elsősorban frissen trágyázott területen vessék. Azokon a szántóterületeken, amelyek közvetlen istállótrágyázásban nem részesültek, a kukorica és burgonya terméshozamát érett istállótrágyával, komposzttal, baromfitrágyával vagy fahamuval végzett fészektrágyázással növelték. 5. A tavaszi szántás-vetéssel egyelőben végre kell hajtani az őszi vetések, valamint a rétek és legelők évvégi és koratavaszi ápolási munkáit. a) A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a belvizek bevezetését a kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalok úgy biztosítsák, hogy a tavaszi vetések idejére a belvizek ne akadályozzák a szántás-vetés munkáját és az őszi vetések fejlődését. A belvíz levezetéséhez az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek és az egyéni termelők gépi-, iga- és kézierejükkel kötelesek segítséget nyújtani. b) Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők tél végén és kora tavasszal, amint a talajra rá lehet menni, a felfagyott őszi vetések hengerezését azonnal végezzék el. A jól áttelelt őszi vetéseket a fagyveszélyek elmúltával azonnal, de legkésőbb április 15-ig meg kell fogadni (boronálni). c) A gyengén telelt és a késő őszi vetéseket az erre a célra rendelkezésre bocsájtott és a temelő- üzemek készletében lévő péti só műtrágya teljes felhasználásával fejtrágyázásban kell részesíteni. Az állami gazdaságok legalább százezer, a termelőszövetkezetek legalább 150 ezer kát. holdon végezzék el az őszi vetés tavaszi fej trágyázását pétisóval, illetve komposzt, vagy szemcsézett trágyák felhasználásával. Ezen kívül széles körben meg kell szervezni a hulladéktrágyák (hamu, baromfi trágya stb.) összegyűjtését, és fejtrágyázásra való felhasználását. d) A rétek, legelők és évelő szálas takarmányvetések ápolásánál elsősorban el kell végezni a fagyott gyep, illetve vetés hengerezését, a gyomirtást és talajegyengetést. A legelőkön a delelők és karámok helyén összegyűlt trágyák egyenletes szétteregertését, a kutak és vályúk, valamint azok környékének gondozását, a szakaszos legeltetés beosztását, és a rétek, legelők tavaszi fásítását legkésőbb április 15-ig el kell végezni. c) A vetéseket meg kell védeni a növények kártevői ellen, ezért a fertőzött területeken a mezei pocok, ürge és hörcsög irtását, április 16ig, a gabonafutrinka lárvájának irtását május 1-ig, a kukoricamolyirtás érdekében a kukorica-, cirokszárak és egyéb növényi részek felhasználását május 15-ig el kell végezni. V. A tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtását gyors és megbízható jelentésekkel és helyszíni vizsgálnokkal kell ellenőrizni és a kötelezettségeiket nem teljesítőket, vagy kötelességeiket mulasztókat felelősségre kell vonni. 1. "A földművelésügyi miniszter, az állami gazdaságok és erdők minisztere, valamint a szántóföldi termelést folytató gazdaságokat irányító miniszterek a Központi Statisztikai Hivatallal együtt szervezzék meg a tavaszi munkák jelentős szolgálatát és folyamatos ellenőrzésekkel biztosítsák a jelentések megbízhatóságát. A helytelen és hamis jelentést adókat bűnvádi úton vonják felelősségre. 2. A helyi tanácsok április 10. és 20. között minden községben tartsanak határszemlét. Állapítsák meg a szántóterületek megművelésének mértékét és azokat a termelőket, akik az időszerű tavaszi mezőgazdasági munkát nem végezték el határidőre, kötelezzék a munkák végrehajtására. 3. Azok ellen az egyéni termelők elleni, akik szántóterületüket önkényesen elhagyják és a felszólítás után sem gondoskodnak megműveléséről, a községi tanács köteles eljárást indítani. 4. Azokat a községi tanácselnököket pedig, akik nem gondoskodhat, a területükhöz tartozó szántóföldek teljes megműveléséről és a határozatban előírt mezőgazdasági munkák végrehajtásáról, a belügyminiszter vonja felelősségre. Budapest, 1953. január 30. RÁKOSI MÁTYÁS sk. a minisztertanács elnöke Sztálin évtárs történelmi jelentőségű új műve számos, a békemozgalom feladatainak és perspektiváinak helyes meghatározásamámára alapvető fontosságú problémát vet fel és old meg- Sztálin e munkájában mesterileg írja le a második világháborút követő nemzetközi helyzetet, amelyeknek valósághű felismerése alapján a békemozgalomnak működnie kell, s ugyanezekkel az elemzésekkel felszámolja azokat az elterjedt illúziókat, amelyek az állandó és az ujj mozzanatok hamis megítéléséből származnak.Egyes elvárnak— mondja Sztálin —azt állítják hogy ez a második világháború után kialakult új nemzetközi feltételek fejlődése következtében a kapitalista, országok közti háborúk már nem elkerülhetetlenek" Ezt azzal vélik megindokolhatni, hogy a hapitalizmus és a szocializmus ellen léte erősebb, mint az egyes kapitalista országok közti ellentétek, másrészt, hogy az Egyesült Államok annyira maga alá rendelte a kapitalista államokat, hogy azok között háború már nem törhet ki Mind a két gondolat gyökerében helyben Sztálin elvtárs helyesen rámutat arra, hogy elméletileg a kapitalizmus és a szocializmus ellentéte természetesen erősebb, mint a őkés országok között fennálló ellentét.Ez nemcsak most napjainkban helyes, helyes volt a mursodik világháború előtt is... És a második világháború, mégsem a Szovjetunió elleni háborúval, hanem a tőkés országok egymás közti háborújával kezdődött" Sztálin elvárs nagyon világosan kifejti ezzel kapcsolatban, hogy a Szovjetunió elleni háború nagyobb kockázattal jár a kapitalisták számára, mint a tőkések egymásközötti háborúja. Megmagyarázza emellett a kapialista államok közötti ellentétek kiélesedését. Mindez vonatkozik a mai helyzetre is. Mind az utolsó idők eseményei mutatják, egyre feszültebb lesz a viszony az imperialista nagyhatalmak (Anglia, Franciaország) és az Egyesült Államok között. Mindegyik ilyen ország, írja Sztálin,végül is kénytelen lesz kitépni magát az Egyeslt Államok öleléséből és konfliktusba kerülni vele, hogy biztosítsa magának az önállóságot és persze a busás profitot■" De illúzió volna azt hinni, hogy Németország és Japán végleg kidőlt, az agresszív hatalmak sorából. Ugyanezt hallotuk az első világháború után a németekről és íme, miután angol és amerikai kölcsönökből — melyeket azért kaptak, hogy a Szovjetuniót megtámadják —, újra felépítenék iparukat és hadseregüket, végül mégis kapitalista államok ellen robbantották ki a háborút. Mindebből Sztálin elvtárs azt a következtetést vonja le, hogya kapitalista országok közti háború elkerülhetetlensége továbbra is fennáll.“ Ezek napnál világosabb következtetések, amelyeknek súlya alól aligha tudja magát bárki is tálvonni. Itt azonban felmerül egy újabb helytelen felfogás. Miután A PÁRTOK HAT AS ANYAGÁHOZ ★ ★ ★ Írta: Lukács György Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban66 című műve és a békemozgalom lissá veszi ezt a kilátást(Malenkov) A békemozgalom szükségességét vitató felfogás mögött — mint rendesen, ha a törénelmi fejlődés fatalisztikus felfogása merül fel — széktárs nézetek bújnak el. Mindenekelőtt a fatalisztikus felfogással kül számolni, mert semmi sem oly idegen a történelem valóságos törvényszerűségeitől, s ezért a marxizmus-leninizmustól, Sztálin elvtárs nézeteitől, mint a szükségszerűségnek a fatalizmussal való azonosuása. Csak egy Buharin gondolhatta — akit ezért annak idején Lenin "a legélesebben elítélt , hogyha egyszer „tökéletes" lesz a társadalomtudomány,a jövő törénelmének egyes eseményeit éppoly pontosan tudja előre bemondani, ahogy teszem, ma a csillagászat egy napfogyatkozást. Az ilyen „elmélet“ két körülményt hanyagol el. Az egyik az, hogy minden történelmi történés emberek cselekvéseig tevődik össza. Ez azt jelenti, hogy azok helyes, vagy helytelen elgondolásai, megfontolt vagy könnyelmű cselekedett — vagyis bizonyos véletlenek —, befolyásolják az egyes történelmi eseményeklejátszódásának részleteit, mikéntjét; gyorsítják, vagy lassítják a szükségszerű lefolyást; erőstk vagy gyengítik ez egyes működő erőket stb. Ebben már benne foglaltatik a másik mozzanat: az, hogy a történelem törvényszerűségei nem légüres térben, hanem nagyon konkrét, bonyolult törénelmi körülmények között jutnak érvényre. Tendenciák harcolnak tendíi-'ciák ellen, így például Sztálin elvtárs fejtegetései egyáltalában nem azt mondják, hogy a szocialz- smus és a kapitalizmus ellentéte. Sztálin elvtárs érvei szétszórták a valóságtól idegen, „megnyugtató" illúziókat, helyükbe nem egyszer egy éppen annyira helytelen fatalizmus lép. Azt mondják ugyanis egyesek: ha az imperialista háború elkerülhetetlensége továbbra is fennáll, mire jó a békemozgalom? Nem hiábavaló erőpazarlás, hastalan tömegmozgósítás-e ez? Nem volna-e helyesebb minden erőt az alapvető kérdésre, a kapitalizmus megbuktatására összpontosítani? Hadd idézzem ezzel kapcsolatban a Szabad Nép 1952. november 22-i számában megjelent, „A világbékemozgalom ereje és perspektívái" című cikkemet: „hehe ,e, szabad-e azt mondani, ha az imperializmus szükségszerűen hozza létre a háborúkat, ha csak a kapitalizmus megdöntése jelent végleges biztosítékot az új imperialista háborúkkal szemben — akkor felesleges, haszontalan az egész békemozgalom?" Ez elméletileg gyökeresen helytelen, gyakorlatilag pedig mérhetetlenül káros érvelés lenne Szabad talán a helyzetet egy mindennapos Példával megvitágíta."Ha valahol a Tiszanakon azt álllják az emberek, hogy nagy árvíz fenyeget, akkor minden énkéz, láb, minden józan gordolkodású ember hozzá fog látni a gát emeléséhez, vagy ha már van gát, annak kitatarozásához, rendbmozatalához, megerősítéséhez. És ha valamely „nagyon okos“ ember azzal az ellenvetéssel áll elő: mit töritek magatokat azon, hogy ezt az árvizet megakadályozzátok, semmi, főregártm szüntetheti meg azt meg a Tisza időről-időre megáradjon; ezen csak a természet átalakítása a szocializmusban segít.het — úgy nincs abban kétség, hogy az ilyen „bölcset“ a józan emberek kinevetnék, bolondnak (ha nem kártevőnek) tekintenék. Hiszen, ha árad a Tisza, mindenkinek létérdeke házát, családja , vagyonát, életét megmenteni, az adott árvíz ellen védekezni, nem várni arra, míg a tökéletes szabályozás stb. végleg megszülték az ilyen árvízi tüüzdelmet. E hasonlat a békeharcba alkalmazva: a békemozgalom harcol — s minél erősebb, annál eredményesebben harcol —, az adott háborús veszedelmek ellen. Ha csak egy ilyet elhárít, sokmillió ember életét, a kultúra óriási kincseit menti meg. És ha valaki azt állítaná, hogy nem érdemes az adott háborús veszély ellen harcolni, mert a háború végén csak az imperializmussal együtt szüntethető meg — az az emberiség ádáz ellenségeinek tenne szolgálatot. A békemoz uralom és el kell, hogy érje az adott háború elhárításának irigy célja -As imperializálus és a háborít tábora, valamint a demokrácia és a béke tábora közötti jelenlegi erőviszony teljesen reá-1 ▼asSrnap, 1953 febr. 1.