Vasmegye, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-01 / 152. szám
BÉKEARATÁSRA Írta: Lantos István, vönöcki esperes-plébános A béke-világtanács június 20-án fejezte be budapesti ülésszakát, mely megtiszteltetése és büszkesége volt a magyar népnek. Érdeklődve olvastuk a Világtanács munkájáról, felszólalásokról az újságok beszámólóit. Falunk határában szemem gyönyörködik az út két oldalán ringó búzatáblákban, gondolataim pedig a záróülés nyilatkozatával, a budapesti felhívással foglalkoznak Szinte megrágom minden mondatát. „A népek ráébrednek arra hogy türelmes és szívós akcióvá meg lehet nyerni a békét. A biztonság fokozatos megteremtése lehetőséget nyújtana arra, hogy megállítsák a fegyverkezési hajszát, hogy tárgyalások útján hozzákezdjenek a fegyverkezés csökkentéséhez, hogy valamennyi ember jobb életszínvonala megteremtésének szenteljék azokat az erőforrásokat, amelyeket idáig a halál és rombolás műveire fordítottak. Csak a népek állhatatos akciója kényszerítheti ki a tárgyalást a megegyezést, a békét. Nagy reménység ízületett. Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés. Véget lehet vetni a vérengzésnek. A béke itt van kapuink előtt. Rajtunk áll, hogy elérjük.“ Hirtelen rámköszönt valaki, verítékező homlokát törölve. Nagy a meleg. Bizony szép, érlelő időnk van. Megindul a beszélgetés munkáról, aratásról, békéről, életről. Útitársamnak hat gyermeke gyomráról kell gondoskodnia, de nem aggódik, örömmel, reménységgel van tele. Gyönyörű a búza, hosszú, telt kalászai biztosítják a Vetőmagot, a mindennapi kenyeret, jut a városokban, gyárakban dolgozó testvéreknek is. — Jól tudom én — folytatja nyugodt beszédével, melyből kicsendül az együttérző munkástestvéri szeretet —, hogy nemcsak nekem és az én családomnak kell élni, hanem azoknak is, akik nekem is dolgoznak, ruhát, lábbelit, szerszámot adnak. Azok részére is vetettem és aratok. Íg MEGRAGAD ENNEK az embernek öntudatos, tisztánlátó, józan felfogása, aki harcol a békéért, gyermekei boldog jövőjéért, családja nyugalmáért, embertársaiért a munka fegyverével, a kaszával. Nem is csodálkozom, mikor elmondja, hogy csatlakoztak a vönöcki betakarítási és begyűjtési békeversenyfelhíváshoz és megfogadták, hogy a gabonákat a minisztertanácsi határozatban megjelölt érési állapotban aratják, megszervezték a kalászgyűjtő brigádokat, közös szérűn csépelnek, a cséplés befejezésének napjára begyűjtési tervüket a géptől 100 százalékban teljesítik, hogy biztosítsák maguknak a mielőbbi szabadpiaci értékesítés jogát is. Szeretem a természetet. Napró,napra látni, hogy mind aranysárgábbra szökül a haragos zöld vetés, hullámokat vet rajta a nyári szél. Látni, hogy a parasztember, szíve minden dobbanásával szorgalmasan készül és lát neki az aratásnak. Idejében akarja elvégezni e fontos munkát, vágyik az új kenyér íze után, azt akarja, hogy minőségben és mennyiségben is a legjobb és legbőségesebb kenyerünk legyen. B BIZAKODÓ, BÁTORÍTÓ reménység van szívében, látja, nem volt hiábavaló annyi jólvégzett munkája a mindennapi kenyérért. Sokszor megnyíltak az ég csatornái, hullott az aranyat érő eső, hogy gazdag legyen a termés. Látja ő is, látjuk mi is, hogy ritkaszép termésünk lesz az idén. Tele vannak a kalászok maggal, erővel, a cséplőgépek búgva éneklik majd a diadal dalát, megtelnek a csűrök, nyugodtan és örömmel mondhatjuk: megvan a mindennapi kenyerünk. Amíg az imperialisták egy új világháborúnak véres aratására készülnek, addig nálunk egyes helyeken már megindultak, más helyeken néhány napon belül megindul az évtizedek óta nem látós , bőséges termésnek a békearatása. A Béke-Világtanács felhívása : a magyar dolgozók milliós serege rendkívüli nagy lelkesedéssel fogadta s nyomában az üzemekbe még fokozódott a békeverseny lendülete és kiváló eredményei születtek. Átvette ezt dolgozó parasztságunk is és elnevezte az aratást békearatásnak. Igaza var Az aratás nálunk és a többi, békésen építő országban is hangos, elítélése a háborúnak. Elítélője mindannak, ami az emberi erői a dolgozók millióinak verejtéke - fáradozását egyes emberek meggazdagodására, a nyomor állandósítására akarja felhasználni. Az új világnak új embere másképt érez, mint a régi; másképpen rá - és gondolkodik, másképpen vet é: ■ arat — úgy vet, hogy minden becsületes embernek arasson — • úgy arat, hogy minden becsületesnek adhasson — úgy ad, hogy minden becsületes ember jólak ■ jön! . AZ ANYAI SZERETETEI jellemző gondoskodással kíséri parasztságunk mindennapi kenyerünk sorsát az őszi munkáktól a tavaszi vetésen keresztül az aratásig. Ez az igazi béke , aratás. Békesség vezette, békességben aratták, hogy békés emberek kenyere legyen belőle. Mindig nagy ügye volt nemcsak dolgozó parasztságunknak , de egész országunk népének az aratás. De most minden eddiginél nagyobb ügye. Mint a békefront szakaszáról érkező győzelmi jelentéseket, úgy várjuk a számadatokat a megindult békearatásról és cséplésről. A békearatás éppen úgy természetes része a békeharcnak, mint ahogy az a gyárakban, üzemekben, hivatalokban a munkafelajánlások, a munkaversenyek. Mindegyiknek azonos a célja: nap-nap után együtt haladni az egész békeszerető emberiséggel a világtörténelem eddigi legnagyobb és legnemesebb célja: a tartós béke biztosításának megvalósítása felé. Kormányunk bölcs intézkedései mellett, amelyeket a nyilvános tanácsüléseken van alkalmunk megismerni, ott vannak a püspöki körlevelek, néphez és államhoz hű papságunk buzdító szavai, ezek is ezt célozzák. Egy szem gabonának sem szabad elvesznie hanyag mulasztásból, egy búzakeresztnek sem szabad elégnie gondatlanságból, az éberség hiányából. Felelősek vagyunk mindnyájan a ma és a holnap, a magunk és mások kenyeréért, a békéért, annak megmaradásáért. AMIKOR SZERTE A HATÁRBAN aránylik a termés, amikor izmos kezek, agy és kéz alkotta gépek dolgoznak, amikor búgnak a cséplőgépek s a munka áldott mozdulataiban építi önmagát és szép hazánkat az emberi akarat, akkor nekünk papoknak is ott a helyünk a zengő ország építő ritmusában. Ott a helyünk szavunkkal, buzdításunkkal, áldásunkkal, s azzal, hogy az istentiszteletek rendjét úgy állítjuk össze, hogy sehol se legyen az időpont hátráltató a munka végzésében. Felvilágosítjuk és tudatosítjuk a népben, hogy az erkölcstan elvei szerint az aratási és cséplési munkálatokban részvevők a vasárnapi munkaszünet alól fel vannak mentve. Értsék meg, hogy a becsületesen végzett munka keresztény erény is. A becsületesen és lelkiismeretesen, gyorsan teljesített beadás ténye szorosan egybeesik a keresztény erkölcsi közösség nagy gondolatával és feladatával. Akkor szolgálom legjobban a magam sorsát, ha egyben felebarátom, embertársam sorsát is szívemen viselem. (CSENDÜLJÖN HÁT ÖSSZE a kaszák pengésével, a bányák, nehéz acélművek, hídverők munkája, orvos, mérnök, értelmiségi tudása, katedrák leckéje és papok buzdítása, hogy a magyar családok asztalán a béke és a boldogság kenyere várjon megszegésre. Kiss Gyula vezet a kombájnvezetők versenyében A megyei gépállomások kombájnvezetőinek versenyében Kiss Gyula, a celldömölki gépállomás kombájn vezetője halad az élen. Eddig 38 holdat aratott le, 650 mázsa őszi árpát takarított be. Utána Nyúl Ferenc, a körmendi gépállomás kombájnvezetője érte el a legjobb eredményt, 18 holdat aratott le, 271 mázsa őszi árpát csépelt el a kombájnnal. Ezek a teljesítmények még nem kielégítőek, hiszen Kiss Gyula még csak két napon, Nyúl Ferenc pedig csak egy napon teljesítette a műszak normáját. Az aratógépkezelők versenyében Wagner József elvtárs, a káldi gépállomás aratógépkezelője vezet, aki 61 holdon végzett gépi aratást. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tartott, melyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a politikai és gazdasági helyzetről. Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi Vezetőség megfelelő határozatokat hozott. A Központi Vezetőség újjáválasztotta a Politikai Bizottságot, melynek tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály; póttagjai: Bata István és Szalai Béla elvtársak. A Központi Vezetőség új Titkárságot hozott létre, melynek feladata a felsőbb pártszervek határozatai végrehajtásának biztosítása és döntés a hatáskörébe utalt káderkérdésekben. A Központi Vezetőség a Titkárság tagjaivá és egyben a Központi Vezetőség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos és Vég Béla elvtársakat választotta meg. A Központi Vezetőség megszüntette a Szervező Bizottságot és — eddigi formájában — a Titkárságot is. Ugyancsak megszüntette a Központi Vezetőség a főtitkári tisztséget. A Központi Vezetőség póttagjai sorából Ács Lajos és Bata István elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá választotta, Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá kooptálta. Meggyőző érvekkel agitálnak a horvátlövői népnevelők Horvátlövő szövetkezeti községben a nagy nyári munkákkal kapcsolatosan igen sokat javult az agitáció színvonala. A népnevelők a dolgozó társaikkal való beszélgetések során helyesen — pontos számítások alapján — megmutatják, milyen jövedelemre számíthatnak a tszcs-tagok. Elmondják a népnevelők, hogy az Erős Bástya tszcs az idén legalább 31 vagon kenyérgabonát és 10 vagon árpát takarít be. Kenyérgabonából beadnak az államnak 3 vagonnal, a gépállomásnak a végzett munkáért 1 vagonnal, vetőmagnak tartalékolnak 3 vagonnal, további 3 vagonnal pedig szétosztanak a tagok között munkaegységek arányában. Ez összesen 10 vagon — 21 vagon kenyérgabonát tehát szabadpiacra vihetnek. Ez — mázsánként 200 forintos eladási árat számítva — 420.000 forint bevételt, jövedelmet jelent a csoportnak. Ezen felül még körülbelül 8 vagon árpát vihetnek szabadpiacra, amiből szintén jelentős bevételük lesz. A szemveszteség elleni harc jelentőségét úgy magyarázzák meg a horvátlövői népnevelők, hogy elmondják, mit jelent akár 1 százalékos szemveszteség is a szövetkezeti községnek, s ezen túl egyegy tagnak. Egyetlen százaléknyi szemveszteség 60 mázsa gabona elvesztését jelentené a tszcs-nek. Egy-egy család így körülbelül 209 forinttal kevesebbet kapna a jövedelemosztáskor. Érdemes tehát harcolni minden szem gabonáért, a szemveszteségmentes betakarításért! A népnevelők felvilágosító munkája nyomán a horvátlövőiek el is határozták: ugyanúgy, ahogy határidő előtt befejezték a szénakaszálást, határidő előtt, szemveszteség nélkül betakarítják gabonájukat is. Tudják, ezzel a tettükkel a haza érdekét és szűkebb értelemben vett egyéni érdekeiket egyaránt jól szolgálják. Tervismertető értekezletek üzemeinkben Megyénk üzemeinek dolgozói tervismertető értekezleteken veszik számba a harmadik negyedéves terv feladatait, megtárgyalják a tennivalókat a terv sikeres teljesítése, túlteljesítése érdekében. II Játóműjavító Vállalat tervismertető értekezleteit jól előkészítette a szakszervezet, a pártszervezet és a gazdasági vezetés. Ennek köszönhető, hogy jól sikerültek az értekezletek, a kocsiosztályon Ludányi Béla elvtárs, osztályvezető tartott beszámolót. A második negyedévben végzett munka értékelése után ismertette a felbontott terv leglényegesebb célkitűzéseit és hangsúlyozta: a harmadik negyedévben fel kell számolni a programmszerűség be nem tartása terén tapasztalható hibákat, különösen nagy gondot kell fordítani az önköltségcsökkentésre, a takarékosságra. Kiemelte, hogy a Járomírjavító Vállalat dolgozóinak munkájától is nagyban függ a nyári és az őszi vasúti forgalom megnövekedett szállítási feladatainak sikeres megoldása. A felszólaló dolgozók több fogyatékosságra hívták fel a figyelmet, a munka megjavítására tettek javaslatot. Módos Imre elvtárs felhívta az anyagosztály dolgozóinak figyelmét: gondoskodjanak a folyamatos anyagbiztosításról. Az esztergomiihely dolgozóihoz fordulva a következőt mondotta: legyenek ők is a kocsijavítók segítségére, határidőre, minőségi munkával készüljenek el az alkatrészek megmunkálásával. Kardos Károly kocsilakatos hangoztatta, hogy a cserejavítóknak az eddiginél jobb munkát kell végezniük. Különösen a kocsi-,alpsinek kijavítása megy náluk lassan: meg kell gyorsítaniuk munkájukat. Fatalin József cserejavító lakatos azt mondotta: az anyagbiztosítást kell megjavítani, a cserejavítók csak így tudják elkészíteni a talpsineket. Baranyai József elvtárs kérte az igazgatóságot: hasson oda, hogy a kocsik időben, tisztán érkezzenek az üzembe. Sáli Kálmán 20-as csoportvezető is a társosztállyal való együttműködés megjavítására hívta fel a figyelmet. A Járóműjavító Vállalat tervismertető értekezletein előterjesztettték az üzemrészek vállalásait a harmadik negyedév túlteljesítésére. A mozdony osztály dolgozói az alkotmány ünnepének tiszteletére elhatározták, hogy 3 gőzmozdony megjavítását végzik el terven felül. A kocsiosztály dolgozói 15 személykocsi fővizsgával, 50 teherkocsi középjavításával, 40 mafuta betétlap szereléssel akarják túlteljesíteni a harmadik negyedévi tervet. A megmunkálóosztály, az üzemosztály és a többi részleg dolgozói is hasonló vállalásokkal készülnek az alkotmány ünnepére. Az egyéni versenyzők, brigádok a szakszervezeti bizalmiak közreműködésével egy hónapra teszik meg felajánlásaikat a teljesítmény növelésére, a minőség további javítására, fokozott takarékosságra. A szombathelyi Fűtzsiház fiókműhelyének tervismertető értekezletén a rossz előkészítés miatt csak kevés dolgozó jelent meg. A szakszervezet és a szakvezetés nem törődött az értekezlet megszervezésével s ezt a pártszervezet is tétlenül nézte. A dolgozók többségükben csak anynyit tudtak, hogy „termelési értekezlet“ lesz, mivel a szakszervezeti bizalmiak, a népnevelők nem foglalkoztak velük, nem ismerték fel az értekezlet nagy jelentőségét. A részvevők is meglehetősen passzív magatartást tanúsítottak, csak kevesen szóltak hozzá az előadáshoz — ez is a rossz előkészítés következménye. A fűtőházi fiókműhely gyenge tervismertető értekezletéből okulhat többi üzemünk is: a rossz előkészítés, a nemtörődömség „eredménye“ csak rosszul sikerült tervismertető értekezlet lehet. A szombathelyi Cipőgyár üzemrészeiben is megtartották a tervismertető értekezleteket. Ezeken az elmúlt időszak szép eredményeit vehették számba a dolgozók: a második negyedévben következett be a fordulat a minőség javulásában, azóta az alfakörök dolgozói már 90—98 százalékban gyártanak elsőosztályú cipőket, a harmadik negyedévben áttérnek a good-year gyermekcipők készítésére s az a feladat hogy továbbra is megtartsák a mostani minőségi színvonalat. A mesterek hónapokra felbontva ismertették a harmadik negyedévi tervet, a beszámolókat minden üzemrészben számos felszólalás követte. A Táncsics-aljakomés Papp István elvtárs, művezető tartott beszámólót, hangoztatta: a zárt cipők gyártására való áttérés fokozott gonddal végzett munkát igényel, hogy a minőség ne essen vissza. Hangsúlyozta: a harmadik negyedévben sokkal keményebben kell harcolni az önköltség csökkentéséért. Fel kell számolni azt az engedékeny hangulatot. „Ha nem jól csináltunk meg valamit, hát majd lebontjuk“. A csíkozó üzemrészben az ilyen lebontogatásokból csak a múlt hónapban 105 ezer forintos ráfizetés származott. A számos felszólalás közül különösen jelentős Tárnics Jánosé, aki a technológiai fegyelem betartásáról beszélt, a harmadik negyedévben minden műveletre technológiai előírást készítenek, a dolgozók tanításával, képzésével biztosítják a technológiai utasítások betartását. Ez nagyban elősegítő, hogy a mobeilváltozás ellenére is kiváló lesz a minőség. Valamennyi felszólaló azt az elhatározást hangoztatta: a cipőgyári dolgozók minden erejükkel harcolnak a minőség további megjavításáért, ezzel az élüzemeim elnyeréséért. Szerda, 1953 Július 13