Vas Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-09 / 133. szám
1857. Június 9. Vasárnap VAS NÉPE Történeti múlt — jelen és jövő noha annyian és annyiszor nem hivatkoztak a történelemre, mint az októberi-novemberi ellenforradalom vérzivataros napjaiban. A végletekig felbolydult eszmei anarchiában gombamódra nőttek ki a legkülönfélébb elméletek és elméletecskék, a legzavarosabb gondolatok és nézetek terjengtek, amelyekben sokféle indulati és érzelmi elem keveredett. Történeti példálózkodásba kezdett a bukott diák, Petőfi és Kossuth nevét vette szájára az eladdig csak a kocsmák sötétjéből ismert alvilági figura, „analizáló“ cikkek jelentek meg az ellenforradalmi lapokban újsütetű történelemhamisítók tollából, az álmagyarkodó „ködevők“ mellüket döngetve harsogtak, s miközben a nagy történeti „szelleraidézés" verte iszapos tajtékú hullámait, az értelem, a bölcsész ájultan hallgatott. Azóta jónéhány hónap telt el, elültek a disszonáns hangok, mindinkább lecsapódnak a zavaros gondolatok, egyre tisztultabbak a fők, s ma már mintegy történeti távlatból pillanthatunk vissza az ellenforradalom felkavarta eseményekre, világosan látjuk azokat az eredőket, szándékokat, amelyek a magyar történelmi múlt példáinak az 1931. évi októberre való felruházása mögött meghúzódtak. Mi jellemezte a történelmi öszszehasonlítgatásokat, a múlt hagyatékának a jelenre történő „alkalmazását“? Mindenekelőtt az anakronizmus. Október-november hangos példálózkodói adott történeti konkrétüégükből, összefüggéseikből ragadtak ki tényeket, s különös előszeretettel fordultak az 1848-as szabadságharc hagyatékához, történeti, politikai, irodalmi példáihoz. Arra a Petőfire és Kossuthra hivatkoztak, akik korukban a legforradalmibb módon képviselték a haladást, azt a Kossuth-címert vették elő, amely 1848-ban nagy társadalmi előrelépést fejezett ki, de 1956-ban visszalépést szimbolizált, azokat a politikai követeléseket szedték pontokba, amelyek az 1848-as márciusi 12 pont között szerepelve akkor a forradalmi haladás irányába hatottak, de 1956-ban az ellenforradalom eszközeivé váltak. És sorolhatnék a példákat az anakronisztikus történeti analógiákra. Milyen szándék húzódott meg e történelemhamisítás mögött? Röviden szólva: a félrevezetés, a nyitott szemekbe való porhintés tudatos szándéka. Az ellenforradalmat történetileg igazolni akaró „ideológusok“, szellemi vezérek ugyan mivel vezethették volna alaposabban félre a tömegeket, mint azoknak a haladó hagyományoknak a kisajátításával, amelyek mélyen élnek a nép lelkében és tudatában?! A nép szíve lángragyúl, ha a Nemzeti dal gyújtó sorait hallja? Szavalni kell. A nép lelke árad, ha a Kossuth-nóta dallama felcsendül? Énekelni kell. S ha az érzelmek, az indulatok elhomályosítják a gondolatot, akkor a szemfényvesztő már nyeregben van, így gondolkoztak az ellenforradalom szemfényvesztői, s eme mesterkedéseik egyáltalán nem ismeretlenek a történelemből. A három millió koldus Magyarországában is megtartották a március 15-ikéket, akkor is szavalták Petőfi Nemzeti dalát , mert nem lehetett hallgatni Petőfiről. De szellemét meghamisítani igen. Mert vajon miféle márciusi eszmékről lehetett szó abban a Horthy-fasiszta rendszerben, amelyben a tőke és a nagybirtok igájában senyvedt a nép, amelyben az Eszterházyaknak millióik voltak és a nincstelen parasztnak betevő falatja sem? 1848 szabadságharcának bukása után szinte megállás nélkül folyt a történelmi szemfényvesztés egészen 1945-ig. S ez a szándék újra, koncentrált erővel éledt újjá 1956 őszén. S miközben Petőfi, Kossuth nevével telt meg az ország, a pesti utcákon akasztották a haladó gondolkodású embereket, tobzódott az ellenforradalom, a a történelem kereke visszafelé kezdett forogni. A kereket Mindszenty, egykori földesurak, tábornokok, urak és szerehadak, valamint újsütetű csatlósaik, Nagy Imréék forgatták • Dudás, a „nemzeti hőssé“ előlépett kalandor és fejvadászai gyilkoltak, raboltak, fosztogattak és megfélemlítettek. És nemzeti hagyományokról fecsegtek, nem átallották Petőfi és Kossuth nevét kiejteni a szájukon. Vajon miféle nemzeti hagyományok őrzője Dudás?/kérdezzük: kik égették meg iv tüzes trónon Dózsa Györgyöt, kik végezték ki Martinovics Ignácot, kik lőtték főbe az 1848-as hős tábornokokat, kik gyilkolták 1919-ben a kommunistákat... és kik gyújtották a Szent Bartalan-éjszaka gyilkos tüzest 1956 őszén a pesti utcákon? Nos, Dudás és társai modern utódai Dózsa György, Martinovics Ignác.., a többi szabadsághős és haladó ember gyilkosainak. Dudás és cinkosai Haynaunak, a breedai hiénának, Franczia Kiss Mihálynak, a 10-es fehérterrorista tömeggyilkosnak véres hagyatékát őrzik. És miféle hagyomány letéteményese Mindszenty hercegprímás úr, aki mihelyt szóhoz jutott, a magántulajdon — értsd: főpapi birtokok — szentségéről kezdett prédikálni? Tán a kossuthi hagyaék az övé? Nem. Az ő öröksége annak a Hám Jánosnak a hagyatéka, aki 1848-ban Habsburg-barát pereputtyával együtt tűzzelvassal fenekedett a szabadságharc leveréséért. Avagy mi köze van herceg Eszterházy földbirtokosméltóságának haladó nemzeti hagyományainkhoz? Az ő ősei a jobbágyelnyomó földbitorlók, „kékvérű“ ingyenélők, akik a szabadságharcok történetkönyvének lapjait rettegve, a Werbőczy-féle Hármaskönyv lapjait kéjelegve forgatták. Aztán ne is beszéljünk a királyi csemetéről, Habsburg Ottóról, aki szintén az „igaz magyar ügyről“ raccsolja tele az étert; vagy Nagy Ferencről és a versegyházon pendülő szökött politikusokról, akik úgy tisztelik a magyarságot, hogy egyik kezükben dollárt, a másikban pedig nemzetiszínű zászlót tartanak. Nem, nekik semmi közük sincs a mi haladó hagyományainkhoz, ez a nép elidegeníthetetlen jussa. Dózsa harca a ma munkája és parasztja ősének harca volt az urak ellen, Dózsa unokái a ma népének fiai, Petőfi és Kossuth forradalmi küzdelme 1848- ban, a 19-es hősök harca az első magyar proletárdiktatúra kivívásáért a mi elődeink küzdelme volt a társadalmi haladásért, a dolgozó nép felemelkedéséért — e harcok hagyatéka a mi örökségünk. Vigyázzunk erre az örökségre, mint szemünk fényére, mert októberben majdnem sikerült a nagy úri csalás! Tanuljuk meg jól a történelmet, az osztályharcok történetét. Tanuljuk meg, hogy az olyan bonyolult helyzetben is eligazodjunk, mint amilyen októberben alakult ki, amikor összekuszálódtak a frontok, s a nép ellenségei a nacionalizmus, a revizionizmus és mindenféle, a burzsoá ideológiát tükröző „izmus“ lehúzott sisakja mögül támadtak a népi hatalomra. S hogy helyesen értékeljük a legbonyolultabb helyzetet is: tanuljuk meg jól a marxizmus-leninizmust, nemcsak a betűjét, hanem a szellemét is. Tanuljuk meg ne csak becsülni haladó történeti hagyományainkat, hanem okosan is sáfárkodjunk velük. És nagyon fontos — éppen október tapasztalatai figyelmeztetnek bennünket erre. Történeti hagyományaink a maguk idejében, az adott társadalmi, politikai helyzetben élő, előrevivő mozgalmak voltak, a társadalmi fejlődés szakadatlan folyamatának egy-egy felfelé vezető lépcsőfokai. Nem lehet ezeket a hagyományokat úgy aktualizálni, miként ezt az ellenforradalom ideológusai és álideológusai tették az 1848-as történeti példákkal, mert így azok a társadalmi visszalépés eszközeivé torzulnak. Is tanuljuk meg: nem becsülhetjük a magunk haladó hagyományait, ha ugyanakkor más népekét lebecsüljük. Igaz hazafiak csak akkor lehetünk, ha a proletár internacionalizmus szellemében gondolkodunk és cselekszünk. Hangsúlyozottan fontos ez napjainkban, amikor nemzetközi méretekben fog össze az imperializmus, a reakció a szocializmus, a haladás erői ellen. Harcunk csak akkor lehet eredményes, ha erőnket a világ dolgozóinak összefogása növeli, ha egyes népeknek a haladásért vívott küzdelme a proletár nemzetköziség erejével válik lebírhatatlanná. Sose felejtsük október tanulságát: nem győzedelmeskedhettünk volna az ellenforradalom felett a Szovjetunió segítsége nélkül, a proletár internacionalizmus ereje nélkül. Építjük a fütocializmust. Tizenhárom esztendő alatt nagy utat tettünk meg ezen az úton. Sikerekben gazdag utat, igaz, nem botlások és balsikerek nélkül. De a szocializmushoz vezető út nem sima út. Kiálltuk az ellenforradalom nagy megrázkódtatását, képesek vagyunk legyőzni az előttünk álló nehézségeket is. Ebben a harcban segít bennünket, ha okosan merítünk történeti hagyományainkból. Petőfi szavait követjük: szakadatlanul dolgozunk, harcolunk mindaddig, amíg „...a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet“. Addig nincs megállás, Németh János Tűzoltó versenyek A községi önkéntes tűzoltótestületek ezekben a hetekben tartják hagyományos tűzoltóversenyüket. Az elmúlt vasárnap a celldömölki járásban Köcsk községben tartották meg a versenyt, ahol a versenyző 32 csapat közül első helyezést ért el a 800 1/p-es kismotorfecskendő szerelésében Celldömölk II., a 400 1/p-es kismotorfecskendő szerelésében Csönge, kocsifecskendő szerelésében Köcsk II. Az ifjúsági fiútűzoltócsapatok közül Kemenessömjén, a női csapatok közül pedig Jánosháza győzött. A szombathelyi járásban megtartott tűzoltóversenyen 46 csapat vett részt. Első helyezést ért el a 800 1/p-es kismotorfecskendő szerelésében Csepreg, a 400 1/p-es kismotorfecskendő szerelésében Horvátzsidány és Bozsok község női csapata. Kocsifecskendő szerelésében pedig Sorokpolány nyert első helyezést. Az ifjúsági csapatok közül Kőszegpaty és Horvátzsidány női csapata lett az első. A verseny után az első helyezéseket elért csapatok jutalmat kaptak, utána táncmulatságon szórakoztak késő éjszakáig. Most vasárnap, június 9-én a szentgotthárdi járásban Szentgotthárdon, a vasvári járásban pedig Püspökmolnári községben mérik össze erejüket a járás legjobb tűzoltócsapatai. Ezek a versenyek délelőtt 10 órakor kezdődnek. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás vasárnap estig: Változó felhőzet, többfelé záporeső, helyenként zivatar. Mérsékelt, időnként élénk délnyugatinyugati szél, meleg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: 24—27 fok között. Egy évben két termést SZAKÁLY ISTVÁN egyéni gazda, Mikosszéplak. A mi Icarunkban már évek óta jól bevált szokás, hogy a gazdák minden esztendőben megnövelik földterületüket. No, tévedés ne essen, nem úgy teszik ezt, hogy örökbe vagy bérletbe vesznek a már meglevő holdak mellé, hanem úgy, ahogyan azt az alábbiakban elmondom, mert jómagam is ekképpen cselekszem. Az utóbbi években én is jól megtanultam, hogy egy évben két termést is foghatok a földről. Ezt a módszert leginkább a takarmánytermesztésnél alkalmazom. Én már most is ezt teszem. Egy darabról leetettem a bíbort, de már el is vetettem annak a földjét csalamádéval meg muharral. Jó ideig nem tettem ezt, mert azoknak az embereknek az állítását fogadtam el, akik azt mondták, hogy az egy évben kétszeri termés igen megzsarolja, megviseli a földet. Ezt az állítást aztán a saját példám cáfolta meg, mert rájöttem, hogy a földben a gondatlanság következtében elburjánzó gaz is éppen úgy vagy tán még jobban kiveszi a talaj zsírját. Ezért, amikor csak tehetem, korai, kései tarlóba, mindig vetek valamit. Az persze jó, és gazdatársaimnak is ajánlom, hogy amikor módjuk van rá, a vetés vagy már a felszántás előtt írjünk egy kis istállótrágyát a földnek. Sokan ezt azért is elmellékelik, mert azt tartják, hogy ezzel is késik a vetés, kevesebb ideje van nőni a növénynek. Tévedés ez, mert a trágyával meghintett talaj táperőben gazdagabb és ezáltal jobban hajtja, növeszti a növényt, s bőven behozza azt a késedelmi időt, amit a trágyázással eltöltenénk. Ezenkívül több termést ad, vastagabb rendeket hordhat a kasza. Én a csalamádé mellett kölest, kerékrépát, muhart és ehhez hasonló takarmányféléket szoktam még termelni másodnövényként. De jól is jött ez, mert egy-két állattal mindig többet tarthattam, mint amennyit egyébként elbírt volna a gazdaságom. Ezért minden gazdatársamnak igen ajánlom a másodvetést. A magunk érdekében cselekszünk ha írtjuk a dúvadakat BAUER ZOLTÁN, megyei erdészeti és vadászati felügyelő: Az utóbbi időben gyakran érkezik hozzánk panasz arról hogy a megye különböző vidékein igen elszaporodtak a dúvadak. Van, aki azt kérdezi, hogyan kell ezeket irtani, de olyan gazdával is találkoztam, aki arra kért választ, hogy érdemes-e azok irtásán fáradozni. Érdemes bizony, emberek. A mindnyájunk által ismert szarka, szürke varjú, a karvaj, a réti héja, igen szívesen elhordja az udvarokról és megeszi előlünk a csirkéiket, a kis kacsákat. Ezek a szárnyas dúvadak nemcsak a házak körül, hanem a mezőn is pusztítanak, jelentős károkat okoznak. Kicsi korában elkapják a fogolyt, a fácánt, megeszik a hasznos madarak tojásait, kirabolják a fészekből a fiókákat. Pedig, ha valamikor hasznát láttuk a fogolynak a fácánnak, akkor most a burgonyabogaras esztendőkben igazán azt látnánk. Ezek a hasznos szárnyas vadak egy évben három—öt kiló rovart pusztítanak el. Hogyan irtsuk a ragadozókat. Legjobb védekezési eszköz ellenük a vadászpuska. Ez ugyan nincsen mindenkinek, de enélkül is meg lehet találni a dúvadak pusztításának módját. Bárki lepiszkálhatja például a fákról ezek fészkét, elpusztíthatja a tojásokat vagy a kikelt kis ragadozókat. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, ahol nagyobb baromfifarm van, igen ajánlom, hogy készítsenek csapdát, héjakosarakat a ragadozók elfogására. Ezt egy kis fáradsággal mindenütt meg is tudják csinálni. A dúvadak közé tartozik még a róka is. Ez a ragadozó sok kisnyulat megeszik, de belátogat a portákra, a tyúkólakhoz is. Ezejc ellen — ahol mód van rá — kutyával, kiásással vagy a lyukaikban kénezéssel jó védekezni. A gazda saját érdekében cselekszik, amikor ezeket a kártékony állatokat írtja, pusztítja. A gépjavításnál a minőségi munka legyen az első Az elmúlt 10 napban is szorgalmasan dolgoztak a gépállomások. Kapálást eddig csak néhány helyen végeztek, de előrehaladtak a gépjavítással, szántottak, trágyát szállítottak a tsz-eknek és az egyéni gazdáknak. Az összes traktor- és motormunkában változatlanul a Sárvári Gépállomás tartja az első helyet. Legjobban a káldi és a kenyéri gépállomás van elmaradva. Megyeezerte megnőtt, kapálásra alkalmassá vált a kukorica, a burgonya, de kaszálni lehet a lucernát, a lóherét és a réteket is. Néhány nappal ezelőtt sajnos megyeszerte még elég sok kijavíttatlan kaszálógép volt. A kultivátorok és egyéb gépek javítása után a fűkaszákat javítsák most inkább, mert legelőször ezeket kéri majd a dolgozó parasztság. Egyetlen gépállomásra nézve sem lenne kedvező, ha mindjárt egy napos késéssel tudna is a kaszálásnál a gazda által meghatározott időben a helyszínre menni, mert így a gépállomás könnyen elveszítheti munkáltatóját. A gépjavításnál a minőségi munkát kell igen komolyan venni. A szemléken az idén sokkal szigorúbban, következetesebben ellenőriznek és ahol a javítás ellen kifogást találnak, műszakilag nem veszik át azt a gépet. Az összesített értékelés alapján a gépállomások rangsorra az alábbiak szerint alakult: 1. a sárvári, 2. a nemeskoltai, 3. a büki, 4. a lukácsházi, 5. a vasszilvágyi, 6. a gyöngyöshermáni, 7. a körmendi, 8. a rátóti, 9. a pácsonyi, 10. a celldömölki, 11. a kenyéri, 12. a káldi gépállomás. A személyi igazolványok érvényesítése A személyi igazolványok érvényesítése továbbra is Szombathelyen folyik az alábbi beosztás szerint: Június 10-én reggel fél 8 órától délután fél 5 óráig a Bajcsy-Zsilinszky u. 12. házszámtól végig és Kisfaludy Sándor u. 1—17. házszámig. Június 11-én, reggel fél 8 órától délután fél 5 óráig a Kisfaludy Sándor utca 18. házszámtól 74. házszámig (végig). Június 12-én reggel fél 8 órától délután fél 5 óráig a Tolbuhin utca 1. házszámtól 77. házszámig (végig). Június 13-án, reggel fél 8 órától délután fél 6 óráig a Wesselényi u. 17. házszámig, a Köztársaság tér 25. házszámtól 47 házszámig. Június 14 én reggel fél 8 órától délután fél 5 óráig a Sebes György utca. Gyöngyös u. Balogh Ádám u. Bacsó Béla u.. Jurisits Miklós u. Vak Bottyán u.. Schönhercz u. u Június 15-én reggel fél 8 órától délután fél 2 óráig Hunyadi Jánost. Az érvényesítéskor személyesen kell megjelenni és a 18. és 60. életév közötti tartalékos hadköteleseknek katonai igazolványukat (tartalékos tiszti, legénységi, alkalmatlansági, összeírási vagy sorozási igazolványukat) be kell mutatni. Azon személyeknek, akiknek személyi igazolványuk kiállításakor valamilyen személyadatát tévesen írták be, érvényesítéskor születési vagy házassági anyakönyvi kivonatukat is be kell mutatni. 5