Vas Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
I0oí. december 2. Kedd Évek korüzni során át — egy vezető poszton pártunk egyik legfőbb törekvése, hogy megszilárdítsa, a lehetőségekhez mérten állandósítsa a vezetést. Ehhez az kell, hogy olyan embereket — kommunistákat és pártonkívülieket — válasszanak ki vezető posztok betöltésére, akik a szocializmus ügye iránti hűségükkel, politikai és szakmai tudásukkal, egyenes jellemükkel és a dolgozó társaik iránti felelősségérzetükkel bebizonyították alkalmasságukat egy-egy vezető poszt betöltésére. Az elmúlt közel 14 év alatt a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek soraiból sok ezer olyan vezető nőtt fel, akiről bízvást elmondhatjuk: méltán van azon a vezető poszton, ahova a párt és a dolgozók bizalma állította. Megbecsülés, tisztelet és szeretet övezi gazdasági és társadalmi életünk vezető posztjain dolgozók nagy többségét. Egyszerű munkásemberekből lett vezetők miközben szüntelenül dolgoztak, szorgalmasan tanultak, elvégezték a középiskolát, egyetemet, főiskolát, komoly politikai és szakmai műveltségre tettek szert. Zömében olyan emberek ők, akik a múltban el voltak zárva a magasabb iskoláktól és most szerzik meg azt a tudást, amely munkájuk jó elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezek közül a vezetők közül különösen azok tűntek ki, akik évek hosszú során át egy vezető poszton dolgoztak és így módjuk volt munkaterületük politikai és szakmai sajátosságainak alapos elsajátítására, ismerik az embereket, akikkel évek óta együtt dolgoznak, együtt vannak velük jóban és rosszban, segítenek ott, ahol éppen szükséges. A körmendi járásban szeretettel és megbecsüléssel beszélnek a járási pártbizottság titkáráról, aki már kilenc éve vezető a járásban. Kilenc év áldozatos, sok nehézséggel járó munkájával vívta ki a megbecsülést, a bizalmat, Szerencsére nagyon sok olyan vezető van megyénkben, aki lassan már egy évtizede egyegy üzem, vállalat, állami gazdaság, termelőszövetkezet, község, iskola vagy intézmény vezetője. A Pamutipar, a Kőszegi Agyterítőgyár, a Mezőgazdasági Gépgyár és még számos üzem élén olyan ember áll, aki szinte az üzemben nőtt fel, ott bizonyította be, hogy alkalmas a vezetésre, irányításával fejlődik az üzem, a vállalat. Megyénkben sokan ismerik a kemenesszentmártoni Úttörő TSZ elnökét, Tőke János elvtársat, aki a tsz megalakulásától — tíz éve — vezeti a közös gazdaságot egyre szebb, biztatóbb eredmények elérésére. Mindezek a példák is bizonyítják, hogy fokozottabb mértékben kell törekedni arra, hogy mind ritkábban változzanak a vezetők, mind több olyan vezető legyen, aki hosszú évekig egy vezető poszton dolgozik, s ezzel munkája is gyümölcsözőbbé válik. A biztató pozitív eredmények mellett is meg kell látni azonban azt, hogy egyes területeken a vezetők gyakran cserélődnek. A szombathelyi járásban például négy év alatt — az 1954-es tanácsválasztásoktól a mostaniig — harmincnyolc esetben cserélődtek a községi tanácsok vezetői. Számos községi tanács élén négy év óta már a harmadik elnök áll. Ilyen faluban aztán maga a tanács sem tud olyan eredményes munkát végezni, mint teszem azt Csepregen, ahol a tanács elnöke 1950. óta ugyanaz az ember, ismeri a község valamennyi lakosát, a helyi politikai, gazdasági, kulturális és szociális problémákat. Nem véletlen, hogy a községfejlesztési tervek is azokon a helyeken találnák a legnagyobb visszhangra, ahol a vezetők hosszú évek óta ugyanabban a beosztásban dolgoznak. A dolgozók maguk sem örülnek annak, ha a vezetők gyakran cserélődnek. A választásokat megelőző jelölőgyűléseiken is bebizonyosodott: a jól dolgozó tanácstagot maguk a választók javasolták újra jelölni, s csak azt nem jelölték újra, aki visszaélt a választók bizalmával, hanyagul végezte a munkáját, nem törődött a választók és a választókörzet gondjaival. Tehát nem úgy kezelik a dolgozók egy-egy funkció betöltését, hogy ez mér volt tanácstag, legyen most más, hanem azt vallják: aki megállta a helyét, jól dolgozott, az maradjon meg továbbra is azon a poszton. Ez a helyes szemlélet abból az egyszerű tényből ered, hogy minden munkakör jó betöltéséhez — a rátermettség, képesség mellett — szükség van bizonyos jártasságra is, olyan tapasztalatra, amelyet a funkcióval járó feladatok elvégzése közben lehet leginkább megszerezni. Így van ez nemcsak a választott, hanem a kinevezett vezetőikkel kapcsolatosan is. Sokat jelent, ha valaki politikailag, szakmailag képzett, de ahhoz, hogy teszem azt, a Szombathelyi Pamutiparban jó igazgató legyen, s azt mondhassák róla: ez valóban érti a dolgát, annak az igazgatónak bizony néhány évig a vállalat élén kell állnia. Mert a vezetés — jóformán semmiféle vezetés sem — nem egyszerűen gazdasági ügyek intézése. A vezetés mindenek előtt: emberekkel való foglalkozás, beosztottak nevelése, törődés a mindennapos gondjaikkal. Az ilyen vezetői tevékenységet a legtöbb helyen igényük is a dolgozók. Egy-egy vezetőhöz naponta nagyon sokan bekopogtatnak, tanácsot kérnek, elmondják véleményüket a termelésről vagy az államigazgatás egyes kérdéseiről, közük tapasztalataikat, s megkérdezik, mit, hogyan tegyenek. S a vezetőnek, ha nem akar csalódást kelteni a dolgozókban, ha útba akarja igazítani azt, aki megakad a munkában, ha segíteni akarja magánéletében jelentkező probléma elintézéseiben — bizony a vezetőnek nagyon segítőkésznek, türelmesnek, körültekintőnek kell lennie. Alapos emberismeret, hoszszú évek során megszerzett tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki megállja a helyét egy vezető poszton. A tervszerűtlen, kapkodó kádermunka nagymértékben hozzájárul a vezetők indokolatlan cserélődéséhez. Még régebben hallottam egyik leváltott vezetőtől: „Velem kétszer foglalkoztak, először, amikor funkcióba helyeztek, másodszor, amikor leváltottak. Miért nem nézték meg alaposan, hogy alkalmas vagyok-e a kijelölt funkcióba? Ha pedig alkalmasnak tartottak, miért nem foglalkoztak velem, miért hagytak magamra, amikor segíthettek volna a vezetéshez szükséges tudás megszerzésében?" Nagy tanulság rejlik e szavak mögött. Nem mindig segíti a káderek fejlődését az olyan gyakorlat sem, amikor egy alacsonyabb beosztású vezetőt — ami egyébként természetes és a fejlődés követelménye — azért, mert az adott területen, kisebb, könnyebben áttekinthető hatáskörben kiemelkedően jó munkát végzett, magasabb beosztásba helyeznek — ám később kiderül, hogy tudása, élettapasztalata, jártassága a vezetésben még nem teszi alkalmassá arra, hogy magasabb funkciót töltsön be. Ilyenkor aztán gyakori az a helytelen módszer, hogy lemondanak arról az emberről, akiről pedig azt hitték, hogy magasabb beosztásban is jól tud majd dolgozni. Gyakran aztán azt is elfelejtik, hogy az illető tehetséges, jó képességű ember, s eleve elvágják a lehetőségét annak, hogy bizonyos idő múltán jó vezető váljék belőle. Mi Indjobban kiformálódó, tökéletesedő és kiegyensúlyozottabbá váló társadalmi életünk megteremti az alapjait annak, hogy egy-egy vezető posztra a legkiválóbb embereket válasszák ki, akik aztán évek hosszú során át töltenek be egy-egy funkciót. Az ilyen vezetők aztán alaposan megismerhetik a területükön élő, dolgozó emberek vágyait, szokásait, megtanulják beosztottjaik nyelvét és könnyebben szót értenek velük, lelkesíteni tudják őket a szocialista építés nemes feladataira. Fülöp Lajos Szitál a novemberi köd. A halogyi Petőfi TSZ udvarát bokáig érő sár borítja. Ilyenkor mindenki a meleg kályha mellett keres védelmet, de a tsz portáján élénk mozgolódás vonja magára a figyelmet. Zárszámadási közgyűlésre készülődnek. A konyha felől ínycsiklandozó illatok csalogatják a tagokat és a vendégeket. — Cigányokat is hívtunk — világosít fel bennünket egy csinos, szőke lány. — Mert táncolni is akarunk. Megérdemlik, hisz egész esztendőben jó munkát végeztek. Amint ez Kázár József elnök beszámolójából is kitűnik, egy munkaegység értéke a 41 forintot is meghaladja. A tsz tiszta vagyona 914 ezer forint, ebből egy családra 40 ezer forint jut. (A tsz alakulásakor mindössze 273 ezer forint volt a közös vagyon értéke.) ... Ma mindenki a magtár egyik szárnyából alakított teremben, hosszú asztalok mellett ülve figyeli az elnöki beszámolót az elmúlt gazdasági évről. A beszámolóban elhangzó számok nem ismeretlenek a tagság előtt, hisz valamennyien aktív részesei az eredményeknek. Év közben is többször összeültek megvitatni, mi legyen a következő lépés a tsz fejlesztése érdekeében. A tagság és vezetőség együtt fáradozott azon, hogy a munkaegység értéke minél magasabb legyen, s ugyanakkor a tervek szerint a lakosság áruval történő ellátására vonatkozó kötelezettségeiket is teljesítsék. A tervek azóta tényekké váltak. A beszámoló világosan rámutat a helyes útra Utal azokra a hibákra is, amelyeket a tsz gazdálkodásából a jövőt illetően kikel küszöbölni. Például, ha a cukorrépát még gondosabban művelik, az idei százhetven mázsás átlagtermést kétszáz mázsára is emelhetik. És így tovább 1956- ban egy tehén itlapos tejhozama 1200 liter volt az idén már 2190 litert fejtek egy tehéntől. Ez is szép eredmény, de jövőre tovább kell növelni a tejhozamot, hogy a nagyüzem az állattenyésztés terén is bemutassa fölényét az egyéni gazdálkodással szemben. Egy-egy deresedő halánték vagy fejkendős fő néma biccentése jelenti a helyeslést. Igaz itt minden szó — érzi ezt mindenki. Kovács István és felesége, Kázár Ilona, Lek Mária a fiával, Balogh József is tudják már, hogy mi a helyes út. Ők most kérték felvételjét a tsz-be. Ez a közgyűlés hivatott dönteni sorsukról. A tsztagság egyhangúlag el is fogadja jelentkezésüket. Most már rajtuk a sor, hogy a tagság Szalmát jó munkájukkal viszonozzák. Kovács László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára azt hangsúlyozta 1°l szólalásában, hogy a memekleticvenhárom tsz-e közül ebben az esztendőben a belügyi Petőfi TSZ is a legjobbak közé küzdötte fel magát. Ennek a tsznek a tagjai is legnagyobbrésztagrárproletárok voltak a felszabadulás előtt. Utal arra az időre, mikor ezek az emberek, kik ma jólétnek örvendenek, vitéz kanotai Raffai Pál birtokán ették a cselédek sanyarú kenyerét. Ez a tagság elért eredményei alapján ma milliomosnak mondhatja magát. .. Az idősebbek homlokán a tánc kissé elmélyül a múlt emlegetésére, de a fiatalok talpa alatt parázsként ég már a talaj. Táncolnának. Hamarosan sor kerül erre is. A közgyűlést követően ízletes vacsorán látják vendégül a tsz tagságát és a megjelent vendégeket. Vacsora alatt meghitten beszélget tsz-paraszt és városi vendég jelezve a szoros barátságot, amely egymáshoz fűzi őket. Poharazgatás közben gyorsan múlik az idő, bele a késő éjszakéba. Faluhosszat hangzik a muzsikaszó hirdetve a kívül benőknek hogy a halogyi Petőfi TSZ tagsága zárszámadásán jókedvvel ünnepli az idei sikeres gazdasági évet. Jákfalvi Elemér Zárszámadás Halogyon VAS NÉPE TÖBB A TEJ! A megyei tanács mezőgazdasági osztályán hallottuk: a megye termelőszövetkezeteiben egy évvel ezelőtt egy tehéntől átlagosan 1869 liter tejet fejtek, s az idén már 2123 liter volt a tehenek évi átlagos tejhozama. Ha nem is ilyen mértékben, de egy év óta az egyéni gazdaságokban is nőtt a fejési átlag. Mivel magyarázható, hogy több tejet fejünk? Egyrészt azzal, hogy mind a nagyüzemi, mind a kisüzemi gazdaságokban egyre inkább belátják: nem érdemes sajnálni a tehenektől a jó takarmányt. S amíg nem is olyan régen sok helyen a tehenek helyett a lovakkal etették fel az abraktakarmány javát, most inkább a teheneknek kedveznek az abraktakarmánnyal is. A nagyobb fokú tejtermelés másrészt azzal magyarázható, hogy az állam jó árat fizet a tejért. Alapárként 2,2 forintot kap a gazda a tej literjéért, de ez az ár a tej zsírfokától függően emelkedik. A jó alapár mellett külön is érdeke tehát a gazdának, hogy jó minőségű, magas zsírtartalmú tejet vigyen a csarnokba, mert a jobb minőségű tejért több pénzt kap. Nagyon régóta nem volt rá példa, hogy a vasi tejtermelők —a tsz-ek és egyéni gazdák — havonta 9—9,5 millió forintot kaptak volna az általuk átadott tej után. Az utóbbi időben azonban ez már ismét természetesnek tűnik. Kár lenne elhallgatni, hogy az állam más módon is érdekeltté teszi a gazdákat a tejtermelésben és növeli jövedelmüket is. Néhány hónap óta a tej után az egyéni gazdák is korpát kapnak. Közismert, hogy ez a takarmányféleság komoly mértékben növeli a tejtermelést. Az állam nyújtotta kedvezményekkel mind a nagy, mind a kisüzemi gazdaságok jól járnak. Bár az egyéni gazdaságokban közel sem lehet úgy hasznosítani az állam kedvezményeit, mint a nagyüzemi gazdaságokban, de így is megállapíthatjuk: több tejet fejünk, amelyből több vaj, túró, tejfel és más tejtermék jut a háztartásokba. És ez igen örvendetes. 3 Érdemes sok cukorrépát termelőihhez a hegyfalui gazdák véleméye Az idénkimagasló cukorrépatermés volt hegyfalui határban. A gazdák véleménye szerint az idei termés kétszerese volt a tavalyinak. A termelők már egytől egyig beszállították répájukat az átvevőhelyre, sőt a szeletjárandóságukat is megkapták a gyártól. A répa után járó cukor nagy részét is megküldte a cukorgyár. A gazdag cukorrépatermés az idén különösen bebizonyította, hogy a cukorrépa a parasztember egyik legjobb jövedelemforrása, és érdemes cukorrépatermesztésre szerződni. Sipos Miháy, Hegyfalu Megünnepelték az öntöde fennállásának 50. évfordulóját a Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói Szombaton ünnepi díszt öltött a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyár Tolbuhin úti művelődési otthona. A gyár öntödéje ötven év óta működik. Ennek a jubileumnak a megünneplésére jöttek össze az idős és fiatal öntők, formázók, a gyár vezetői, a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak és a megye vezető szerveinek a képviselői. Az öntöde történetét 1908-tól napjainkig Horváth Ede, a gyár főmérnöke ismertette. Az öntöde az államosítás óta 17 ezer tonna öntvényt adott a népgazdaságnak. Éveken keresztül nemcsak a gyár öntvényszükségletét elégítette ki, hanem a szomszédos üzemek, budapesti és távoli vidéki vállalatok megrendelésére is dolgozott. A gyár — amelynek a munkáját szervesen kiegészíti az öntöde — 1950. óta 35.000 szőlőprést, 27.000 szőlőzúzót, 30.000 darálót, 12.000 szecskavágót, 7000 répavágót, 5000 silótöltőt, 10.000 simaihengert, 3500 morzsolót, anyarozsfertőző gépeket, permetezőket, szitakocsikat adott a népgazdaságnak. Az öntöde dolgozói közül többen vezető posztra kerültek és ma résztvesznek az ország, a megye, a város irányításában. Sokan kaptak közülük kormánykitüntetést, sztahanovista jelvényt és oklevelet, kiváló dolgozó kitüntetést. A számok, eredmények, emberi sorsok ismertetése után Benkő László, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Mezőgépipari Igazgatójának vezetője kiváló dolgozó jelvényt nyújtott át Horváth József, Bódis István, Reményi Ferenc, Németh István és Molnsai Antal vasöntőnek. Kiváló dolgozó oklevelet kapott Leibinger Géza öntvénytisztító, Lakosi István kupola kezelő, Gombás Lajos és Nagy István öntő és Horváth Ferenc homokelőkészítő. Kiss Jámos elvtárs, a Mezőgazdasági Gépgyár igazgatója a kitüntetetteknek, valamint Vámos Ferenc formázónak és Vörös János segédmunkásnak pénzjutalmat nyújtott át. Azután Horváth József idős öntödei munkás emelkedett szólásra. — 50 évvel ezelőtt, a megalakuláskor jöttem ide tanoncnak. Látom, milyen fejlődésnek indult azóta a termelés. Kérem a fiatal öntőket, lépjenek nyomdokainkba, vegyék át kezünkből a szerszámot és lágy forgassák, hogy mind az üzemnek, mind saját maguknak hasznot hozzon. Az idős munkás szavaira Császár Tibor ifjúmunkás válaszolt. A fiatalok nevében ígéretet tett arra, hogy a szakmai ismereteket elsajátítják, méltók lesznek elődeikhez, a tapasztalt, idős öntőkhöz. Az ünnepség hivatalos részének befejezése után a vezetők és dolgozók baráti hangulatban elbeszélgettek.