Vas Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

1959. február 1. Vasárnap VAS NÉPE Erőink koncentrálásával gyorsítani kell a mezőgazdaság szocialista átszervezését ■— A mai aktívaülésünknek az a feladata — mondotta a további­akban az előadó —■, hogy a hatá­rozat alapján és annak szellemé­ben megnézzük: nekünk Vas me­gyei kommunistáknak, vezetők­nek mit kell tenni itt a megyé­ben? Megyénk, mint ismeretes, me­zőgazdasági jellegű megye. Szán­tóterülete 325.600 kát. hold és ebből jelenleg 260.458 kát. hold, mintegy 60 ezer egyénileg dol­gozó parasztcsalád birtokában van. — Gosztonyi elvtárs ismertette a termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzetét és ennek alapján rámutatott: " A Központi Bizottságnak a tsz-mozgalom számszerű viszo­nyaira vonatkozó megállapítása tehát teljes mértékben áll a mi megyénkre is. Méginkább áll a Központi Bizottság megállapítása a szövetkezeti mozgalom fejlődé­si ütemének lassúságát illetően. A mezőgazdaság szocialista át­szervezéséhez itt a megyében még határozottabban kell hozzá­­állnunk. Szükség van az ütem gyorsítására, mert ha továbbra is ilyen ütemben haladunk előre, akkor félő, hogy a kollektivizá­lást megyénkben majd csak az unokáink fogják befejezni. Már­pedig az ország, a világ halad előre és ezzel a feladattal mi sem várhatunk. Társadalmunk szocialista át­alakítása csak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével válik teljessé, csak ezzel foszthatjuk meg mindenütt végső és utolsó gazdasági alapjuktól a kapitalista rend, a régi világ visszaállítására törekvő erőket. Csakis a mező­­gazdaság szocialista átszervezésé­vel tudjuk minden dolgozó pa­raszt számára a szabadabb, kul­­turáltabb emberibb életkörülmé­nyeket biztosítani. Ha figyelembe vesszük megyénk politikai és gaz­dasági adottságait, valamint ed­digi munkánk alapvető tanulsá­gait, s ha egy kicsit kitekintünk megyénk szűk határai közül és a szocialista tábor általános me­zőgazdasági előrehaladását néz­zük, vagy ha csupán Győr-Sopron megyét nézzük, ahol sem a poli­tikai, sem a gazdasági feltételek nem jobbak, mint nálunk, mégis gyorsabban haladnak előre, mint mi, akkor mi sem helyezkedhe­tünk más álláspontra, mint arra, hogy erőink koncentrálásával ne­künk is gyorsítani kell a mező­­gazdaság szocialista átszervezé­sének ütemét. Ezután elemezte viszonylagos elmaradásunk okait, szólt, az el­lenforradalom okozta súlyos ká­rokról, majd így folytatta: " A párt, a tanács és egyéb szervek részéről lényegileg a múlt év má­sodik felében nem folyt céltuda­tos, konkrét tsz-felvilágosító és szervező munka. A tsz-mozgalom kérdéseivel inkább csak általá­nosságban foglalkoztunk, mint­egy egy feladattal a többi kö­zött és az a tempóveszteség a múlt év számszerű eredményeire feltétlenül kihatással volt. Találkozunk még ma­ is olyan véleményekkel, amelyek eltérnek a párt vonalától. Vannak elvtár­sak, akik azt hangoztatják, hogy amíg az egyénileg dolgozó panasz­­toknak ilyen jövedelmük lesz, ad­dig nem lépnek be a termelőszö­vetkezetbe, következésképpen új­ra gazdasági megszorításokat, re­torziókat, azt a bizonyos „srófot“ kellene alkalmazni. Mások­­ azt hangoztatják, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalmat illetően a mi megyénkben túl kedvezőtle­nek a parasztok tapasztalatai, ezért a tsz-kérdéssel várni kell, óvatosan kell ezt a munkát vé­gezni. A tsz-mozgalom komoly gátja volt, és sok helyen még ma is az, hogy a tsz-ek vezetői, tagjai 9 NAGYOBB LÉPÉSSEL ELŐRE a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján Gosztonyi János elvtárs beszámolója ez megyei pártaktíva-értekezleten Mint már közöltük, csütör­tökön a megyei pártaktíva ér­tekezletet tartott. A pártaktí­va Gosztonyi János elvtárs­nak, a megyei pártbizottság első titkárának beszámolója alapján megvitatta a Központi Bizottságnak a párt agrárpo­litikájával kapcsolatos egyes kérdésekről és a termelőszö­vetkezeti mozgalom tovább­fejlesztéséről szóló határozat­ból adódó feladatokat. A Központi Bizottság határoza­ta mgállapítja — kezdte beszé­dét Gosztonyi elvtárs —, hogy a termelőszövetkezetek az utolsó két évben megszilárdultak, nö­­­­vekedett tekintélyük az egyénileg dolgozó parasztok előtt. Ugyanakkor a határozat rámu­tat arra, hogy tsz-eink területe ma még mindig jóval kisebb, mint az ellenforradalom előtt volt, s hogy termelőszövetkezeteink fej­lődésének és általában a mező­­gazdaság szocialista átszervezésé­nek üteme nem kielégítő. Ezért a Központi Bizottság feladatul tűz­te ki, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének ütemét meg kell gyorsítani. A határozat aláhúzza, hogy ha­zánkban a szocialista átalakítás fő útja a termelőszövetkezeti mozgalom. A tsz-ek gazdasági támogatása érdekében az érvény­ben lévő 3004-es kormányrendelet most a Központi Bizottság hatá­rozata alapján tovább bővül és a szövetkezetek gazdasági megszi­lárdítását, állóalapjuk növelését, termelési tevékenységük fejlesz­tését, árutermelésük fokozását ösztönző újabb intézkedések je­lennek meg, így például a kor­mány az új tsz-eknek két, hol­danként 500 forint indulási hitelt, továbbá nagyarányú gépállomási díjkedvezményt biztosít. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartotta annak az elvnek a kimondását is, hogy az állam a fejlettségi fokoktól függő mér­tékben támogassa az alacsonyabb típusú szövetkezeti formákat. E támogatásnál is azt kell szem előtt tartani, hogy az alacso­nyabb típusú szövetkezeteket mielőbb mezőgazdasági tsz-ekké alakítsuk át. A Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖ­VOSZ és a Termelőszövetkezeti Tanács még ebben a hónapban kidolgozza a tsz-ek, a szakcsoportok és társu­lások munka-alapszabályait. A jövőben állami kezdvezményt csak azok a szövetkezési formák kaphatnak, amelyek maradékta­lanul betartják az alapszabályt. A Központi Bizottság határoza­tának fontos intézkedése az a javaslat, hogy a kormány rende­letileg tegye kötelezővé a tsz-ek­­ben a földjáradék fizetését és ez alól csak közgyűlési többség ál­tal támogatott kérés esetében a Földművelésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács együttesen adhat felmentést. A határozat intézkedik a tagosítá­sokról is. A Központi Bizottság leszögez­te: ez idő szerint nálunk a me­zőgazdaság gépesítésének fő útja a gépállomások erősítése és az ál­lami gazdaságok gyorsabb gépe­sítése. A jól működő és döntően saját eszközeikkel gazdálkodó tsz-ek számára azonban továbbra is lehetővé kell tenni az univer­­zál-traktorok vásárlását. A na­gyobb, gazdaságilag megalapozott tsz-eknél pediig a szántótraktor vásárlását is. passzív álláspontot foglaltak el a szövetkezet fejlesztésével, főleg a volt tsz-tagok felvételével szem­Mindezt összegezve, a megyei párt-végrehajtó bizottság vélemé­nye szerint elérkezett az ideje annak, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének összes kérdéseit illetően véget vessünk a helyenként még mutatkozó této­vázásnak. Itt az ideje, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­sének nagy ügyét tekintve, a párt agrárpolitikájának és a Köz­ponti Bizottság decemberi határo­zatának alapján megszilárdítsuk saját sorainkban a teljes elvi és cselekvési egységet. Mindenki tudja, hogy a tsz­­szervezés nem könnyű munka. A megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai is elég jól ismerik a me­gyét, ismerjük a korábban elkö­vetett hibák hatását, a termelőszö­vetkezetekből adóssággal kilépet­tek véleményét, a saját parcellá­hoz, a látszólagos paraszti füg­getlenséghez való ragaszkodás minden tényleges lelki gyötrődé­séből fakadó ellenérveit. Éppen ezért mondjuk: ezt a munkát nem lehet fél szívvel, igen­is, nem is alapon, nem lehet muszájból csi­nálni, nem lehet az agitációt az­zal kezdeni: jöttem, mert a párt­­bizottságtól küldtek. Ezt a munkát csak teljes belső meggyőződésből lehet végigvinni, mert egyébként az első nehéz­ségek és esetleges kudarcok ki­­ábrándítóak lehetnek. Abból a meggyőződésből, hogy a pártnak ebben az ügyben is igaza van. Igazunk van akkor is, ha ma még sokan az érdekelt parasztok kö­zül ezt nem hiszik el. A választá­sok idején azt mondták itt szá­mos gyűlésen a dolgozó parasztok nekem is másoknak is, hogy „Él­jen a Kádár-kormány száz évig, csak a tsz-t ne forszírozza“. És mi most mégis újra megyünk és agitálunk a szövetkezeti mozga­lom mellett. Világosan és őszin­tén megmondjuk a dolgozó pa­rasztságnak, hogy nem maradhat ! Kedves Elv­társak! A párt Központi Bizottságának decemberi határozata alapján a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének meggyorsítása érdeké­ben a megyei párt-végrehaj­tó bi­zottság véleménye szerint, itt a megyében elsősorban a követke­zőket kell tenni: Mindenekelőtt el kell érnünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért vívott harc az egész párt ügye legyen. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése nemcsak falusi ügy. Ez a harc az egész nép ügye és ezt a harcot — mint ahogy álta­lában a szocializmus építéséért folytatott harcot — a munkásosz­tálynak kell vezetnie. Ebből a szempontból is komoly feladatok várnak ránk az üzemekben. Üze­mi pártszervezeteinknek erősíte­ni kell a munkásosztályban annak a tudatát, hogy a munkásosztály feladata a dolgozó parasztságot a szocializmus útjára vezetni. Kü­lön gondot kell fordítanunk a kétlaki munkásokra. Megyénk­nek az a sajátossága, hogy üzemi dolgozóinknak mintegy harmada kétlaki. Ki kell alakítanunk az üzemi patronázsmunka új formáit is. Elsősorban a politikai segít­ben. „Az őszi szél elfújta, a ta­vaszi szél ne hozza vissza“ A né­zet sokhelyütt még ma is dívik, így a mezőgazdaság. Nem mi miattunk, nem azért hogy a lis­tából ki lehessen pipálni Vas me­gyét. Mi nem dogmák miatt aka­runk kollektivizálni, hanem a dolgozó nép jobb sorsáért, a me­zőgazdasági termelés növelése miatt. Mindenekelőtt magukért a dolgozó parasztokért, és elsősor­ban értük, az ő gyermekeik jövő­jéért agitálunk a tsz mellett és szervezzük a szocialista mezőgaz­daságot. Sokan kételkednek még ebben, mert a maradiság, a meg­szokotthoz való ragaszkodás ret­tenetes átok. De a történelemben ez mindig így volt. Minden társa­dalmi átalakulás nehéz harc eredménye volt, harc a régi és az új között, de az új mindig és minden körülmények között előbb vagy utóbb utat tört magának. Valamikor összetörték az első ipari gépeket. Az elbutított, ma­radt emberek összetörték az első cséplőgépeket. Amikor az első vasutak megjelentek, nagyon so­kan messziről elkerülték keresz­tet vetve és azt az ördög masiná­jának tartották. A felszabadu­lás után nem egy faluban agitál­nunk kellett a volt cselédeket, hogy fogadják el a földet. A mi oldalunkon a tsz­ kérdésében is a nagy történelmi igazság áll és le­het, hogy itt-ott még átkoznak bennünket, találkozunk elkesere­dett véleményekkel, de akkor is vitatkoznunk kell és meg kell mondanunk az igazat. Egy-két év múlva ezek az emberek, s mégin­kább majd a gyermekeik, ha ér­zik és látják, hogy könnyebb lesz az életük, hogy megszabadulnak a nehéz testi munka igája alól, hogy kulturáltabb, emberibb lett a paraszti élet, hogy kevesebb munkával többet lehet termelni, ha látják, hogy az átszervezés nyomán az egész ország előre ha­lad, falun és városban egyaránt emelkedik az életszínvonal, akkor a mai húzódozók, a mai kétkedők­­ igazat fognak adni nekünk,­ségről van szó. Az a célszerű, ha az üzemi párttitkár a tsz párttit­kárát, az igazgató az elnököt, a főkönyvelő a tsz-könyvelőt, az állami gazdaságok szakemberei a szövetkezetek szakembereit segí­tik, támogatják és ezt a kapcso­latot kell állandóvá és folyama­tossá tenni. A továbbiakban Gosztonyi elv­társ részletesen szólt arról, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesz­tését csak az érdekelt egyénileg dolgozó parasztokkal együtt old­hatjuk meg. Kívülről és különö­sen erőszakkal nem szervezhe­tünk szövetkezeteket. A falusi pártgyűlések, a tömegszervezeti rendezvények, a tanácsülések és egyéb falusi megmozdulások le­gyenek a szövetkezeti agitáció fó­rumai is, emellett az agitáció ér­dekében fel kell használni a vá­lasztások idején jól bevált falusi KISZ-gyűléseket, csoportos be­szélgetéseket, továbbá tsz-látoga­­tásokat, és az írásos agitáció leg­különbözőbb formáit, sőt még az olyan alkalmakat is, mint az or­szágos és a hónapos vásárok. Mi legyen az agitációs mun­kánk tartalma? Nem lehet erre sablont adni, a helyi körülmé­nyektől függ. A megye különbö­ző községeiben más és más a helyzet. Van, ahol még a tsz fö­lényéről kell vitatkozni, van, ahol az egyéni gazdaságok stabi­litásába vetett hitet kell megin­gatni, van, ahol a tsz-ellenes fo­­galmakat kell szétverni, és van már olyan falu is, ahol a helyzet annyira megérett, hogy a kiala­kuló falusi közvéleményt kell se­gíteni, támogatni a tsz irányába. Kik tegyenek a szövetkezeti mozgalom élenjáró harcosai? Gosztonyi elvtárs részletesen beszélt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről, gazdálko­dásuk eredményeiről. Elmondot­ta, hogy a tavalyi, meglehetősen kedvezőtlen időjárás ellenére a tsz-ek megyénkben búzából több mint két mázsával, rozsból ugyan­csak több mint két mázsával, cu­korrépából 38 mázsával többet termeltek katasztrális holdanként, mint az egyénileg dolgozó pa­rasztok. Ez azt jelenti, hogy csak a mai feltételek között, amikor sok még a kezdeti nehézség, a megye össz-szántóterülete szövet­kezeti birtok lenne, akkor 1958- ban Vas megye 107.924 mázsával több búzát, 73.918 mázsával több rozsot, 164.236 mázsával több cu­korrépát adott volna az ország­nak.­­ A kedvezőtlen időjárás miatt nem értük el azt, amit kitűztünk célul, de mégis a munkaegység megyénkben 33,65 forint lett és a teljesített munkaegységeket fi­­gyelembe véve egy családra a kö­zös gazdaságból mintegy 14.787 forint jövedelem jutott és ehhez jön még a háztáji gazdaságok jö­vedelme. Agitációnkban, kerülve minden felelőtlen ígérgetést, igyekezzünk világos és őszinte választ adni a dolgozó parasztság minden felve­tődő kérdésére. Ha nem vesszük figyelembe az egyénileg dolgozó parasztok lelki világát, akkor könnyen erőszakos irányba csúsz­hatunk. A dolgozó parasztban egész élete munkája, gürcölése, álma van a legtöbb esetben azok­ban a parcellákban, amelyeknek egyéni birtoklásáról oly nehéz lemondani. Hányan vannak, akik szinte fogukhoz verték a garast, hogy egy-két hold földet vegye­nek és mennyit terveztek, álmodoz­tak gazdaságuk továbbfejleszté­séről és arról, miből mennyit vessenek, milyen állatokat tartsa­nak stb. És egyszercsak jön az agitátor, hogy add fel egyéni gazdaságodat, lépj be a közösbe. Nem könnyű dolog ez. Csakis a dolgozó parasztok lelki vívódásá­nak megértésével lehet jól agitál­ni. Ezután arról szólt, hogy kik legyenek a tsz-mozgalom agitá­torai. Hangsúlyozta: — Az agitá­torok esetében is nem a mennyi­ségen, hanem a minőségen van a hangsúly. Olyan elvtársakat kell kiküldeni, akik értik a tsz-moz­galom kérdéseit, akik tudnak a dolgozó parasztokkal beszélni, ké­pesek a helyi erők megszervezé­sére, felkészítésére és mozgósítá­sára a tsz-fejlesztés érdekében. És kik legyenek ezek a helyi erők? — Mindenekelőtt maguk a tsz-tagok, — mondotta Gosztonyi elvtárs. — Arra van szükség, hogy megmozduljon az egész falu, s az élen a tsz-tagok járjanak. A kemenesszentmártoni tsz elnöke és tagsága dicséretes szorgalom­mal fogott hozzá a környéken az agitáláshoz és ha ennek túlságo­san szembetűnő számszerű ered­ményei nincsenek is, ez a munka előbb-utóbb megérleli a maga gyümölcsét. Kemenesmagasiban a tsz-elnök és a tanácselnök lett a tsz-fejlesztés fő szervezője és munkájuk nyomán megmozdult a tsz-tagság is, aminek az eredmé­nyeként 18-an léptek be a tsz-be. A helyi erők sorában ott vannak, mégpedig első helyen, a községi párttitkárok, ott vannak a köz­ségi tanácselnökök. Számos párt­titkárunk és tanácselnökünk ma­(Folytatás a 4. oldalott) Nyíltan, őszintén mondjuk meg az igazat A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész dolgozó nép ügye

Next