Vas Népe, 1962. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-29 / 228. szám

1962. Sept. 19. Szombat A Balaton helyett a mezőgazdasági kiá­llításra A porpáci szövetkezeti gazdák a nyáron a Balatonra akartak ki­rándulni. Akkor ez nem sikerült, ezért a tsz vezetősége kárpótlásod a mezőgazdasági kiállításra szer­vezett társas kirándulást. Varga L­ászlóné tsz-könyvelő levelében erről így számol be: „Harminchét porpáci tsz-tag tekintette meg az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. A tsz-tagok szombaton és vasár­nap vendégeskedtek Pesten, így alkalmuk nyílt megnézni a szebb­­nél-szebb pavilonokat. A városné­zés során megjárták­ a Gellért-he­­gyet, a­ Halászbástyáé és a Mar­gitszigetet. A tsz-tagok uszását teljesen a szövetkezet fizette, s a közös kiránduláson sokaknak most nyílt alkalom arra, hogy láthassák hazánk fővárosát.” Kevesebb ígéretet, több cselekvést A gárcei napközi otthonos óvoda szülős munkaközössége juttatta el szerkesztőségünkbe az alábbi so­rokat: „A községi tanács június 13-án kérte meg először a Sárvári Építő Ktsz-t, hogy javítsa meg az óvoda kútját és vízvertékeit. Augusztus elején érdeklődött a kfosz telefonon,­ s ígérte, hogy rö­videsen kijön a helyszínre. De nem jött. Augusztus 29-én a ta­nács írásban sürgette a ktsz-t, de mindeddig nem jelentkezett. Pedig nagyon sürgős volna a javítás, mert már hónapok óta messziről hordják a vizet az óvoda konyhá­jára. Egészségügyi szempontból sem megnyugtató állapot az, hogy az úttesten­ át hordják a vi­zet a gyerekek számára. Keve­sebb ígéretet, annál több cselek­vést várunk most már végre a Sárvári Építő Ktet-től.’* Kincs szükség az ilyen „támogatásra“ Vass Józsefné kőszegi lakóé ír­ja: ,,A Rákóczi u. 107. szám alatt lgyunk nagy ,,támogatással”. A Gyöngyös-híd építése idején ugyanis a ház falának rakták a temérdek fahenyert, ami ott is maradt, s így a 70 centi vastag fal’is átázott. Jelentettük már il­letékeseknek, de csak ígérnek, semmit sem csinálnak. Azt kér­jük, hogy tovább ne „támogas­sák­” házunk falát, raept ha még a télre is ott­ marad a tolteny, teljesen lehullik a vakolat.” Jossif Freilihman: Szilveszter este Vlagyimir Pet­­rovics egy alkalommal belépett szobájába. Vera Andrejevna moz­dulatlanul ült az asztalnál, csak a válla remegett. Matvejev ijed­ten szaladt oda anyjához, aki he­vesen elfordult, valamilyen papír­lapot elrejtett az asztalban, és olyan szemrehányóan nézett ki­sírt szemével a belépőre, hogy az zavartan visszafordult. Szilveszter napján senki sem merte át többé nyugtalanítani. A gyermekek megértették, hogy ez a nap anyjukban súlyos és fáj­dalmas emlékeket ébreszt, bár er­ről sohasem faggatták őt Már felcsendültek a Kreml ha­­rangjátékának hangjai, amikor Vera Andrejevna nyájasan moso­lyogva kilépett szobájából; magas, fiatalosan karcsú asszony, erősen őszülő, gondosan fésült haj kere­tezte kedves arcát. Olga odasza­­ladt hozzá, átölelte és hosszan megcsókolta. — Mamácska! Sok boldogságot kívánok az új esztendőre! (23.) — Köszönöm kislányom! —­­ szólt gyengéden Vera Andrejevna , és viszonozta a csókot.­­ — Szívem minden erejével és melegével köszöntöm ott, Vera Andrejevna az új év alkalmával — mondotta tiszteletteljesen Ko­­­­rallov és mindkét kezével meg­fogva, megcsókolta kezét. — Le­gyen az új esztendő az egész csal­­­lád számára a boldogság és a sze­rencse esztendeje. tt Köszönöm, Jurij Mihajlovics. Jó egészséget kívánok kedves csa­ládjának, önnek pedig ezenkívül sok sikert is a munkájához. — Örülök, hogy jó egészségben látom — tört utat magának Vera­­ Andrejevnához Sztyepankovszkij.­­ — Engedje meg, hogy azt kíván­jam­ önnek, legyen ugyanolyan jó egészségben egész­ évben, mint­­ most. — Köszönöm, Valentyin. Neked­­ is a legjobbakat kívánom, mind­­ a szem­élyedet, mind a munkádat­­ illetően. Köszönöm, Vera Andrejevna.­­ Engedje meg, hogy egyúttal be­mutassam Lidia Vlagyimirovna Szeverihovát A megismerkedés után Vera Andrejevna figyelmesen szpra­­ügyre vette Lídia arcát, és Mari­jának, aki érdeklődéssel tekintett rájuk, úgy tűnt, mintha Vera Andrejevna szemében értetlenség csillanna fel. De olyan futólagos volt ez,­­hogy később már maga sem tudta eldönteni, hogy való­ban látta-e vagy sem. Vera And­rejevna pedig kezében tartva új ismerősének a kezét, továbbra is figyelmesen kutatta arcát, majd lassan megszólalt: — Nagyon örülök, hogy megis­merkedhettem önnel és sok-sok boldogságot kívánok, kedvesem. — Köszönöm, Vera Andrejevna — mondotta Lídia szívhezszólóan. — Valentyin oly sok szépet mesélt önről, ön pontosan olyan, mint amilyennek elképzeltem­. " Teljes szívemből kívánok minden jót. — Valentyin nálunk szinte csa­ládtagnak számít — vetett egy meleg pillantást Sztyepankovsz­kra'Vera'Andrejeima. — Bízom abban, hogy'számunkra ön is’kö­zelállónak' fog'számítani. — Boldog leszek, ha kiérdemel­hetem az ön barátságát — hajolt meg Lídia. — Igérem, foglaljanak helyet az asztalnál — hívta meg­ a vendége­ket Vera Andrejevna. ’ — Jurij Mihajlovics, ne menjen nagyon­ messze tőlem, különben kivonja magát a gyámságom alól — tette hozzá és a borosüvegek felé ve­tett célzatos pillantást. — Megadom magam, Vera Andrejevna — mondta vidáman Kovaljov, és kezét a szívére szorí­totta. — Elvtársak! Fizetem! Itt van Moszkva! — szólalt meg hangosan Oleg. — Kedves elvtársak — hallat­szott a bemondó hangja a beállott csendben —, két perc múlva itt az új esztendő. Véget ér az ó év, a szovjet nép nagy győzelmeinek éve. Az új év sietve közeleg, hogy felváltsa az elmúlót. Szilárd lépé­sekkel közeledik felénk, elvtár­sak! Fogadjuk méltóképpen! Bol­dog új évét, kedves barátaim! Valamennyien magasra emelték poharaikat. A pezsgő szikrázott a csillár ragyogó fényében! Meg­csendültek a Kreml harangjátéká­nak első hangjai. ■ér Az Államvédelmi Bizottság klub­jának nagytermében elhelyezett hangszórróból a ^'reml toronytá­­jának' ütései hangzottak fel.' A terem egész hosszéban terített asztalok 'voltak' felállítva- A férfi­ak és a nők magasra tartották a pezsgővel töltött' pohárokat.' Az óra ütése elnyomta a zsibon­­gást. — Boldog új évet! Sok szeren­csét! -E- Éljen a béke! Éljen a bízet­ság! A terembe beszűrődtek a kerin­gő hangjai. A­­ párok táncolni kezdtek. A bizottság ügyeletese a ncolók­öjött ide-oda cikázva ahhoz az asztalhoz lépett, amely­nél Szmírnov százados ült ése 144- jával............... Szmimov elnézést kért vendé­geitől és "az ügyfizetést "követve «1-­iágozott. S százados elvtárs — jelentette az ügyeletes már a folyosón —, az ezredes "őrii. Szm­imov bólintott és sietett Res­etovhoz. A szobában azonban Vergizovot és Fetrohovot találta. — Hol van az ezredes? — kér­dezte­ Vergizovot. — A tudományos kutató osztá­lyon. Azt hiszem, hogy már az ő lépteit hallom. Igen, ő az. Valóban, az ajtóban Resetov je­­lent meg. (S'alytaou)- A cím$TM2 a­d) Adják ki lebélyegezve Sárai Józsefné olvasónk sok dolgozó társának panaszát és egyben kérését is tolmácsolja: „Szeptember 17-től a kámoni tü­dőkórházhoz vivő útszakaszon ka­lauz nélkül jár a busz. Az első héten persze még kalauz is uta­zott a kocsin, hogy megtanítsa az utasokat a pénzbedobásra. Egyút­tal érvényesítette, lebélyegezte a bérletjegyeket azzal, hogy a kö­vetkezőkben már a jegyirodán csinálják ezt. Sokan vagyunk úgy, hogy egy hónapra megváltjuk a heti jegyeket, mert egyszer is elég sorba állni értük. Legutóbb, hogy bementem bélyegeztem­, az iro­dán arról tájékoztattak, hogy ezu­tán minden héten be kell menni a bérleteket lebélyegeztetni. Ne­kem — aki vidékre járok — azt jelenti, hogy minden héten egy napot arra kell fordítanom, hogy a buszbérletemet érvényesítsem. Sok felesleges időpazarléstól men­tesítenék a dolgozókat, ha az elő­re kiadott bérletjegyeket lebélye­gezve kapnák kéhez.” A panasz jogos volt A lap szeptember elseji százaiban, az­ Olvasók Fórumában megjelent Ftem­ helyes citoű cikkben közöltekre a Sop­roni Postaigazgatóság a következőkép­ Pan válaszolt: ..Megállapítottam, hogy a Népsport árusításával kapcsolatban tett panasz jogos volt. A helytelen árusítási irodot a kevés pél­snyszám skóttá,­­mert az árusok elsősorban a rendszeres vásárlókat igyekeztek ki­elégíteni, azai természetesen a vásárló­­közönség részéről panaszra adott okot. A cikk alapján Intézkedtünk,­ hogy a nagyobb igényt árusaink kielégíthes­sék Szombathelyen. Az érdekelt áru­sokat a kirapott helyes árusítására figyelmeztettér­.” A károsult igényét érvényesítheti A MÁV Igazgatóság a Megérkezett i­de törött állapotbab cincivel. Az Ol­vasók Fórumába­n megjelent panaszra írja, hogy az ügyet megvizsgálták­. Eszerint a küldemény 1962 Vm. 10.-én az 1858-as számú típusi 114.847-es­ szá­mú kocsijában érkezett meg a szom­bathelyi­ állomásra! itt a kirakás alkal­mával megálámították, hogy a külde­mény baloldali indexlámpa-üvegje és izzója törött. Erről kiszolgáltatás előtt jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet a küldemény fuvarokmányához csatol­tak. A továbbítás megfelelő kocsi hiá­nyában 1962. vm. 13—11-én éjjel * 8481' az. vonattal történt Alsószeléste­­re. Az állomáson tájékoztatták a pana­szost jogairól. A MÁV Igazgatóság­­s arra kéri­ a küldemény átvevőjét, hogy kártyányéttek érvényesítésével az ere­deti fuvarokmány és kárszámla, vala­mint Jegyzőkönyv csatolásával fordul­jon a MÁV Bevételellenőrzési, Vissza­térítési és Kártérítési Hivatalhoz. (Bu­­dapest, VI., Benin körút 120—122.) VAS NE­VE Időszerű feladat: a bab gyors betakarítása Az tanéti években a till és a ifsif­­sü űrnapokban babot csak ritkán vagy csak kis mennyiségben leh­etett vásárolni az üzletekben. Az ellátás megjavítása érdekében a termelőket érdekeltté tették a tijta termesztésé­ben. Ennek eredményeképpen a MÉH dolgozói 33 vagon bab termesztésére kötöttek szerződést a vasi termelőszö­­vetkezetekkel és tagokkal. A bab a legtöbb­ helyen m­ár meg­érett. Nagyon fontos, hogy ez a kere­sett népélelm­ezési cikk minél előbb és minél kevesebb veszteséggel beta­ka­rodon, raktárakba és tisztító telepek­re kerüljön. iN­éhány terepelőszövetke­zet, mint például a kemenesmagasi Haladás Tsz is, úgy oldotta meg a bab gyors és veszteségmentes betaka­rítását, hogy a tagoknak részibe adta ki a szedést. Ezzal a mAlwerr»! Ké­men­es­magasiban még 9 rossz idő be­állta előtt betakarítják a babot. A tapasztalatok szerint azonban sok he­lyen nem nagyon törődnek azzal, hogy ez a kultúra minél előbb fedél alá, biztonságba kerü­ljön. Közpon­tunk szakemberei megfelelő tgnácsok­­kal látták m­á a tiz­ek vezetőit a bab betakarításával és kezdésével kapcso­latban. A szállításhoz szükséges zgá- tféfet í­­g időben eljuttaítjuk a szövet­kezetekhez. Ilyen időszerű feladat te­hát, hogy a sojt munkával megtermelt hüvelyest minél előbb felszedjék és elcsépeljék, s a közéü­zetekben már az üzletekbe i­s piacig kerülhessen ez a fontos élelmicikk- Pepe József, a Míga osztályvezetője “A. -»r . •VT’ T1* 7*tWP*7* »» Hogyan hizlalnak 500 sertést az egyházasrádóciak? Amikor a múlt esztendőben az egyházasrádóci III .Élet Termelő­szövetkezetet sertésbázisnak, azaz sertéstenyésztő és sertéshizlaló gazdaságnak jelölték ki, a szövet­kezet vezetői vegyes érzésekkel fogadták a dolgot. Vajon tudják-e teljesíteni a feladatokat? Igaz, a sertésnevelésnek a faluban régi hagyományai vannak, a gazdák többnyire igen jól értenek a ház­aláshoz, de jó eredmények lesznek-e majd a tsz-ben? Hiszen kevés még a közös gazdasági épület, s hol hiz­lalják meg azt az ezer egyne­­hányszáz sertést, amely a tervben szerepel? Egy-két hónap alatt nem lehet elég épületet sem emel­ni, s még a szarvasmarhák jelen­tős része is szanaszét van a ház­táji istállókban... A minap jártunk a községben s a term­előszövetkezetben érdek­lődtünk a sertéshizlalás i­dei ered­ményei felöl. Vezetők és tagok büszkén újságolták, hg­gy az év végéig betervezett 1200 darab hí­zott sertés eladása jórészt már befejezett tény. Eddig 1030 dara­bot szállítottak el, s a szerződést 1200 darabról 1342 darabra emel­ték. A tervteljesítéshez tehát mindössze 170 darab, a szerződés teljesítéséhez pedig 312 darab má­zsás sertés hiányzik, p* nem hiányzik, mert bőségesen megvan hozzá az „alapanyag’’, s hízik is szorgalmasan és eredményesen. Nos, az eredmények azt mutat­ják, hogy az egyházasrádóci szö­vetkezet valóban sertésbázis lett. Hogyan érték el a gyors sike­reket a nevelési nehézségek, ,épü­lethiány ellenére? Az elnök, Rádóczi Antal a kő­szegi elnökképző iskolán tanul A főkönyvelő elmondja, hogy az eredményü­ egyik magyarázata éppen az annak életrevaló ötlete volt. Az ő javaslata nyomán a termelőszövetkezeti tagok kötöt­tek szerződést a termelőszövetke­­zettel sertéshizlalásra. A tsz-tag kötelezte magát, hogy bizonyos számú adatot legalább egy má­zsás súlyúra, bizonyos idő alatt felhizlal, s a szövetkezetnek át­adja. A szövetkezet a szerződés­kötéskor­­ kifizette a tagoknak a hizlalásra fogott állatokat — súly szerint készpészben. Az állatok át­vételekor pedig a pénzben kifize­tett és az átvételi súly közti kü­lönbséget takarmányban számolta el. Ha valaki például arra szerző­dött, hogy e­gy negyven kilós ser­tést egy mázsásra meghizlal, elő­ször is megkapta a 40 kilóért a sertés felvásárlási árának megfe­lelő készpénzt, majd az átadáskor a 60 kiló ráhizlalt súlyért kilón­ként 5 kilogramm takarmányt, zabot, árpát, kukoricát. Jól járt a termelőszövetkezet, mert a 40 ki­lón felüli húsmennyiség kilónként 10 forintjába került és jól járt a szövetkezeti tag is, mert a ka­pott takarmány több sertés meg­­hizlalását is­­lehetővé tette. A módszer eredményességét egyébként az bizonyítja legéke­sebben, hogy a leadott állatokból 450-et a háztáji hizlaltak meg. Maga az elnök 12 darabra szerződött, s mind a 12-t át is adta a tsz-nek. 3332 forintot és 45 mázsa takarmányt kapott az állatokért. Gombás István 16 darabra kötött szerződés­t, eddig 8 sertést hizlalt meg, s 3400 fo­rint készpénzt és 40,5 mázsa ta­karmányt vett fel értük. Csonka Ferenc 12 sertés hizlalására vál­lalkozott. Hetet ebből már ő is meghizlalt, s átadott a szövetke­zetnek. 4182 forintot és eddig 22,5 mázsa takarmányt vitt haza. A vezetők a tsz állatállományából vagy 70 darabot adtak tsi hizlalás­ra a tagoknak, s a ráhizlalt kiló­kért ugyancsak takarmányt kap­nak a vállalkozó tsz-tagok. A tsz-tagság nagy igyekezettel tesz eleget a gyors és szakszerű hizlalás követelményeinek, verse­nyeznek egymással és a közös ál­lomány állatgondozóival, hogy a sertések időben kész legyenek. A vezetőség közben folytatja a gaz­dasági épületek létesítését, mert az a terv, hogy évről évre fokoz­zák a meghizlalt sertések számát. A 300 holdas gazdaság 6 millió négyszázezer forintos évi bevéte­léből 3 millió hatszázezer az ál­lattartásból, s ezen belül 1 millió b­v­ezer a sertéshizlalásból származik. Az idénre tervezett 21­90 forintos munkaegység a pil­lanatnyi felmérések szerint már sokkal többet, 20.00 forintot ér.­A tsz egyszámláján közel egymillió forint van a bankban. Bár rend­szeres előlegosztást nem vezettek be, mindenki kap előleget szük­séglete szerint. A tagság munka­kedve jó, s a fiatalok is szállin­góznak visszafelé a szövetkezetbe. A környéken sehol annyi új há­zat neip lát az ember, állandó- S ha az építkezés a faluban Kö­rülbelül húsz tsz-tag építkezett az utóbbi esztendőben, s a Rózsa utca­­i házsorai többet monda­nak, mint egy hosszú beszámoló. Az egyházasrádóci szövetkezet­re joggal számíthat az ország, s a szövetkezet is megérdemli az ár­­lapa segítségét. (alt

Next