Vas Népe, 1962. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

1382. asvertibei 3. fetombit Mi fán terem? Előadás a szólásmondásokról Kosarat kap? No igen, de ez csak egy szólás. Tehát kosár nélkül kap kosarat? A Kontárom megyei Kocs köz­ségben a század elején még divat­ban volt, hogy valóban lyukas kosarat hajított a neki nem tet­sző, elutasított kérő után a lány. A más legényembernek mérköny­­nyebb. Nem­ kell számolnia efféle veszélyekkel. A koeáradás régi­­régi szokását ma már csak ez a szólás őrzi, mint ahogyan a ré­gebbi korok legtöbb, a túlnyomó­­részt feledésbe merült szokásába is legfeljebb, ha egy-egy elejtett szólásmondás emlékeztet. Miből, hogyan alakultak ki, mi fán teremnek ezek a szólások? Erről beszélt O. Nagy Gábor kan­onidé­mus a szombathelyi Ady End­re művelődési otthon nyelvészeti szabadakadémiájának legutóbbi harmadik előadásán. A kosáradás szokásának törté­nete például a középkorba nyúlik vissza, amikor még a hajdani vár­­kisasszonyok kosarak i­i könnyí­tették meg a hozzájuk érkező, de nem a vár kapuján át bejutó ud­­v­arló lovagok dolgát. Szokás velt, hogy a hódoló lovagot maga a várkisasszony húzta fel magához egy kosárban, így a kosár a sze­relem elfogadásának jelképévé vált. Persze a szerelem elutasítá­sát szintén kosárral fejezték ki. „Félek, nehogy az kosárból kidől­nék. ..” — írta Balassi Bálint. A szokáshoz ugyanis az is hozzátar­tozott, hogy a varkisasszony a ne­ki nem tetsző udvarlónak szán­dékosan rossz kosarat küldött, amelynek egyik oldala, vagy az alja rendszerint rossz volt, s kö­rülbelül a fele útnál, ég és föld között lebegve szakadt ld. Később szállt, csal­ le a főúri szokás a nép közé, s a lányok az utóbbi időben már csak az eluta­sított udvarlót „ajándékozták” meg kosárral. A szokásból aztán szólás lett, e ma már egyáltlá­­ban nem gondolunk minderre a szólás használata közben. Használjuk ezeket a szólásokat? Igen, S a többieket is. Tudjuk mit jelent bakot lőni, ebek har­mincad­jára jutni, rossz fát tenni a tűzre, egy füst alatt elintézni több dolgot, vagy éppen fakép­­nél hagyni valakit. A mindennapi beszédben gyak­ran használt nagyobb nyelvi egy­ségek ezek, a nyelv paneljei, elő­regyártott elemei, ha szabad ezt a kifejezést használnunk. Nagy részük eredeti művelődéstörténeti vonatkozásokat rejt, külön-külön története van a bennük rejtőzkö­dő, elhomályosult nyelvi képek­nek. Számos szólásmondásunk ke­letkezett adomából is, kiszakadva a közszájon forgó történetből. Bárót­ Szabó Dávid A nyigyur­­ság virága címet adta a múlt szá­zad elején megjelent kifejezés­­gyűjteményének. Szól­amondá­­saink valóban virágok, alkalma­zásuk színesebbé, szemléleteteseb­­bé, élénkebbé teszi stílusunkat, s egy részük éppen a bennük élő elhomályosult nyelvi képen ke­resztül képzeletünket is felgyújt­ja. Használjuk szólás­virágainkat mindennapi beszédünkben, díszít­sük mondatainkat ezekkel a virá­gokkal, de ne erőltessük őket. Zsúfolásuk fabatkát sem ér, sót árt a nyelvnek. Tóth Elemér Elkészült Lukácsházán a művelődési otthon Régi vágyuk teljesült a lukács­háziaknak: elkészült a község mű­velődési otthona. A kulturális lé­tesítmény, amelyet két évvel ez­előtt kezdtek építeni, közel egy­millió forintba került. A jelentős összeg nagy részét a községfej­lesztési alapból fedezték. A művelődési otthonban mint­egy 250 személy befogadására al­kalmas nagyterem színpaddal, egy klubszoba és egy könyvtárhelyi­ség várja a művelődni vágyókat. Rendszeresen ellátogathat a falu­ba most már a Déryné Színház is. A művelődési otthon avatóün­­nepsége holnap délután két óra­kor kezdődik. A megyei tanács ré­széről Horváth János elvtárs, a megyei tanács tagja adja át ren­deltetésének az épületet. Helyi műkedvelők közreműködésével kultúrműsor követi az avatóbeszé­det. Joszif Freilihman: A !/wu$—2 cdcd­é — Mire is vesztegettem el tu­lajdonképpen életem legért­éke­ebb 12 évét? Arra, hogy bosszú­­t­­veket szőjek, felszítsam az­­ugránsok között a gyűlölet láng­ját saját hazánkkal szemben, ha­zánk ellenségeinek kedvéért... Bjelgorodov lányára pillantott és elakadt a szava. Lídia meg­gyötörten egyetlen pontra nézett meredten. Az apa megérintette lánya kezét. — Felíítasd — szólt a lány hal­kan, anélkül, hogy testhelyzetét megváltoztatta volna. — Ljuda, értesz te engem? — Bjelgorodov, hangja nyugtalansá­got árult el. — Nagyon szeretném, ha nemcsak azt értenéd meg, amit neked most elmondok, hanem meg sa éreznéd... — Folytasd — ismételte meg a lány nyugodtan és ugyanolyan halkan. — Azok az érzések, amelyek megrohantak — folytatta kisvár­tatva Bjelgorodov —, arra kész­tettek, hogy letérjek az addig kö­vetett útról. Elhatároztam, hogy munkába állok. Három nappal ezután azonban, hogy beszéltem (52.) Meldhowal a munkáról, megbete­gedtem. Gennyes vakbélgyulladást kaptam. Még aznap beszállítottak a kórházba. Az operáció nem si­került tökéletesen, két hónapot kellett ágyban töltenem. Betegsé­gem ideje alatt nap mint nap a háziak gondoskodtak rólam, meg­látogattak, ajándékokat hoztak... Ez sehogy sem fért a fejembe. — A magammal hozott pénzt elástam az erdőben. Váratlan megbetegedésemkor jóformán semmi pénz sem volt nálam. Ők azonban továbbra is gondoskod­tak rólam. Amikor a kórházból elbocsátottak, olyan gyenge vol­tam, hogy alig bírtam mozogn­i. Melehov elvitt magukhoz. Rész­vétük, önzetlenségük tökéletesen feldúlta bensőmet. A gyengeség miatt képtelen voltam arra, hogy eljussak az erdei rejtekhelyhez és pénzt vegyek magamhoz. Meg­próbáltam elmenni tőlük, de Ig­nat hallani sem akart erről. Lát­va, hogy magányos és magatehe­tetlen vagyok, úgy bántak velem, mintha hozzátartozójuk lettem volna. A legjobban az képesztett el, hogy Melehov kommunista volt. A polgárháború éveiben el­lenünk harcolt... — Bjelgorodov elhallgatott. Arca elsápadt, sze­me lázasan fénylett. Lídia már nemegyszer látta ilyennek az ap­ját, de most valami újat vélt érez­ni nála, de hogy mi volt ez, nem tudta meghatározni. — Igen, kiderült, hogy Ignat Melehov kommunista — folytat­ta Bjelgorodov. — Hogy egyeztet­tem össze tudatomban ezeket a jelenségeket? Nehéz napjaimban segítségemre volt. Felesége és a gy­erekek ápoltak, az ő kenyerü­ket ettem. Gondosan kutattam szívemben, kerestem a gyűlöletet ez iránt az ember iránt, ez iránt a család iránt. Hiába. Azután ar­ra gondoltam, hogy Melehov bi­zonyára kivétel. Lassan gyógyultam. Egész idő alatt gondos ápolásban volt ré­szem. Amikor megerősödtem, el­határoztam, hogy elmegyek a pénzemért a rejtekhelyre. Már be is jelentettem a háziaknak, hogy vasárnap néhány napra elutazom rokoni látogatásra. Vasárnap azonban kitört a háború. Kezde­tét vette a lakónegyedek rettentő bombázása. Masenszka Melehova, a kétéves kislány az első támadás alkalmával meghalt. Az egész vá­ros tele volt halottakkal és sebe­sültekkel. Nyögéseik kihallatszot­tak a házak romjai alól. Az első támadást követte a második, a harmadik... Bjelgorodov megtömte a pipá­ját és rágyújtott. Keze reszketett, homlokán a ráncok kifejezetteb­bekké váltak. — Elhatároztam, hogy elme­gyek a szülővárosomba, ahol jól i­sm­ert­ek. Az általános sürgés-for­gás közepette összeszedtem cók­­mókomat és anélkül, hogy bárki észrevett volna, elhagytam Mele­hov félig lerombolt házát. — Újból felébredt bennem a földbirtokos érzésvilága. Bensőm­ben még örültem is: a német tech­nika roppant ereje rávetette ma­gát a bolsevikokra. Ezt nem bír­ják ki. A németek alatt pedig majd minden visszatér a régi ke­rékvágásba. Visszakapom birtoko­mat, tiszti rendfokozatomat és megfelelő helyemet a társadalom­ban. Így gondolkodtam, amikor a poros, menekülők tömegével el­árasztott úton gyalogoltam, öreg­emberek, öregasszonyok és gyere­kek bandukoltak ott. Az egyik más bátyút vitt a kezében, a másik mindenféle holmival telerakott gyerekkocsit tolt maga előtt. A gépkocsik csak nehezen tudtak utat törni közöttük. Szomorú lát­vány volt... — Estefelé repülőgépek buk­kantak fel. Alacsonyan repülve, közvetlen közelből lőtték a me­nekülőket. A gyermekek az anyák szeme láttára pusztultak el, hasz­talan védték az idősebbek saját testükkel A repülőgépek újra és újra visszatértek és folytattu­k a szörnyű mészárlást. És akkor a levegőben történt valami. A lö­völdözés abbamaradt. Az út ol­­jának az alján feküdve felemel­tem a fejem. Egy magányos szov­jet vadászgép felvette a harcot hat német repülőgéppel. Ügyesen kitért előlük és lecsapott rájuk. Az egyik német gép rövidesen lángra lobbant és lezuhant. A töb­biek minden irányban szétszóród­tak. A szovjet vadászgép pedig kört írt le az út felett és elsu­hant a németek nyomában. Ez a kép örökre bevésődött emlékeze­tembe. Feltápászkodtam, leráz­tam magamról a földet, új, eddig még sohasem tapasztalt érzés töl­tött el. Az elején magam sem ér­tettem, mi ez. Néhány óra múlva, amikor a sebesülteket segítettem összeszedni és felrakni az ar® haladó gépkocsira és egy­éb jár­művekre, már tisztában voltam azzal, hogy mit érzek. Büszke voltara az orosz pilótára. Szívem­ben megvetést kezdtem érezni azokkal szemben, akik a német repülőgépekben ültek. Vagy talán megengedhető háborúban a gyer­mekek, öregemberek és öregasz­­szonyiak mészárlása? Ki látott ilyet? Ez háború? Az, amit a né­metek csináltak, nem egyeztethető össze az egyenruha becsületével (Folytatjuk) V As­ettE Segítség egy özvegyasszony családjának A Celldömölki Osztószertárfő­nökség két szocialista brigádja a minap társadalmi munkában répát szedett és takarított. Tudomást szereztek ugyanis arról, hogy az alsósági Béke Tsz-ben egy özvegy­asszony segítségre szorul. Az öz­vegy — Czotter Gáborné tsz-tag — nemrég veszítette el férjét. A brigádtagok ezért elhatározták, hogy volt dolgozónk özvegyének két gyermekének segítségére si­etnek az őszi betakarításban. Így is történt: egy délután 350 négy­szögöl takarmányrépát szedtek ki a brigádtagok. Az elvtársias se­gítség látszólag nem nagy tett, de igen jólesett a rászorult családnak. Benkő Gyula szakszervezeti titkár Miért nem kapunk üzemképes traktort? A Vas Népe vasárnapi számából arról értesültünk, hogy a Szom­bathelyi Gépállomás felszámolja a kettős műszakot a munkaterület hiánya miatt. De kár! Szerintünk inkább az álló, üzemképtelen erő­gépeket kellene megjavítani, hogy azok is szánthassanak, dolgozhas­sanak. Csupán nálunk négy kör­­mös és egy UTOS traktor áll meg­­hibásodva. A gépállomási trakto­rok számára 30 hold szántást je­löltünk ki. E területet azonban az öt erőgép nem tudta — meghibá­sodás miatt —­ elvégezni, így kénytelenek vagyunk a répaszál­lításból kivonni saját vontatóinkat és azokkal elvégeztetni a munkát. Holott a répaszállítás is sürgős, mert közben fagy is lehet. A tsz vezetősége és tagsága azt várná a gépállomástól, hogy a gépeink karbantartásával is segítené mun­kánkat. Sajnos, más a tapasztala­tunk. Több mint egy hete áll a gépállomáson a Super—Zetor von­tatónk kijavítatlanul. Sürgeté­sünkre a gépállomástól azt a vá­laszt kaptuk, hogy a Járóműjavító Vállalat nem készítette el az al­katrészt. Érdeklődésünkre a Járó­műjavító Vállalattól úgy tájékoz­tattak bennünket, hogy még nem is kaptak megrendelést. (Ez­ volt október 16-án délelőtt). Harmad­nap vontatóvezetőnk személyesen ment el a vállalathoz, és ott mu­tatták neki az október 16-án kel­tezett megrendelést, így aztán csakhamar elkészült az alkatrész. De — mint kiderült — más hiba is volt a gépen. Például a tengely­­kapcsolóját ferodolozni kellett. Véleményünk szerint azt már ko­rábban is meg lehetett volna álla­pítani. Ezért Super-Motorunk még október 30-án is javítás alatt állt. Igaz, hogy a gépállomás vontatói is besegítenek a répahordásba, vi­szont a tsz ez esetben elesik a kedvezménytől, amelyet a talaj­­munkák után megkapna. Szövet­kezetünk tagsága azt kéri a gép­állomástól, hogy hathatósabb se­gítséget nyújtson azzal is, hogy üzemképes traktorokat bocsát ren­delkezésünkre. Kommániczky István tsz-elnök, Nárai Meddig várjunk ? Nagy öröm ért két hónappal ez­előtt. Megérkezett végre a várva­­várt propán-butángáz-kiutalás. Igyekeztünk mielőbb megvásárol­ni a tűzhelyet, stb., s nem volt m­ás hátra, mint a bejelentés, hogy jöhet a gázellenőr bekapcsolni... Ez is megtörtént. Vártunk egy hetet, két hetet, aztán beleuntunk a várakozásba. Levelet is írtunk a Budapesti Gázszerelő Vállalathoz, hogy jöjjenek már végre bekap­csolni a gázt. Eltelt már két hó­nap, azóta se néznek felénk. Most már tanácstalan vagyok, hogy mit is lehet tenni. Vagy csak nézeges­sük a konyhában továbbra is a használhatatlan gáztűzhelyet? Nem ezért vártunk két évig a ki­utalásra! Hegyi Oszkárné Szombathely hónap végén történt mérlegelés eredményét hasonlítani. Ezzel a módszerrel a kiesett állatoknak a kiesés időpontjáig történt súly­­gyarapodása is érvényesül. Az ilyen értékelésnek az is az előnye, hogy a hónapvégi mázsálási ered­mény minden korrekció nélkül a következő hónap induló súlyának is megfelel. Például 145 darab nö­vendéksertés hónap eleji összes súlya 5800 kilogramm. A hónap folyamán 8 darab növendéksertés elhullik. Ezek súlya az elhulláskor összesen 300 kilogramm. Hónap közben 14 darab növendéksertést kivesznek az állományból s elszál­lítják, 540 kilogrammos súlyban, így hónap közben összesen 840 kilogramm súlyú növendéksertés esett ki az állományból. A tény­leges súlygyarapodást ilyen eset­ben úgy kell kiszámítani, hogy a hónap eleji 5800 kilogrammból le kell vonni a hónapközi 840 kg-os kiesést. Ebben az esetben a korri­gált induló­súly 4960 kilogramm. Ha hónapvégi mérlegelés eredmé­nye 6200 kilogramm, akkor a tárgyhónapi tényleges súlygyara­podás 1240 kilogramm. A követke­ző hónapi indulósúly 6200 kg lesz. Felülvizsgáltam a gazdaság bér­szabályzatát is és megállapítot­tam, hogy az a súlygy­arapodás ér­tékelésére külön nem rendelkezik, így a gazdaságban az előzőekben ismertetett rendszer szerint kell a súlygyarapodást értékelni. A kérdés rendezésére felhívtam a Szombathelyi Állami Gazdaság, valamint a felügyeletet ellátó Győr-Sopron, Vas megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága vezető­jét. Tószegi Zoltán osztályvezető FM Álla­m Gazdaságok Főigazgatósága Hogyan helyes a súlygyarapodás értékelése ? Válaszol az illetékes A Vas Népe 1962. szeptember 22-i számában Az Olvasók Fóru­ma Ki fizesse címmel foglalkozott a Szombathelyi Állami Gazdaság sertésgondozóinak panaszával. A dolgozók panasza jogos. Az a he­lyes eljárás, hogy a hónap közben történt létszámcsökkenések (elhul­lás, eladás, átcsoportosítás) eseté­ben a tényleges súlygyarapodást úgy kell megállapítani, hogy a hó­nap közben kiesett állatok kiesés­kori teljes súlyát le kell vonni a hónap eleji induló súlyból és eh­hez az eredmény­hez kell a tárgy­ s Új típusú Volgát gyártanak Gorkijban elkészült a közked­velt Volga gépkocsi új univerzális változata, a Gaz—22. A kocsinak öt ajtaja van, négy oldalt egy há­tul. Hátsó ülése is süllyeszthető és ilyen állapotban az utastérben a két személyen kívül 400 kilo­gramm teher is elfér. A kocsi műszülei tulajdonságai megegyez­nek az 1962-es új típusú Volga adataival.

Next