Vas Népe, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Forró testvéri üdvözlet a szabadságukért „Franco no, Spagna sí!" „Le Francával, éljen Spanyolország!” — ezt a jelszót tűzte zászlajára az a több mint húszezres tömeg, amely április 19-én Bologna szívében, a Piazza Maggioren tüntetett Franco fasiszta diktatúrája ellen. A hatalmas horderejű tömegtüntetés élő bizonyítéka volt annak a közös harcnak, amelyet az olasz és a spanyol nép folytat a fasizmus maradványai ellen. A nagygyűlés egyik szónoka Angela Grimau volt, az egy évvel ezelőtt meggyilkolt Julian Grimau kiváló spanyol hazafi özvegye. „Nem azért jöttem, hogy személyes fájdalmamra várjak együttérzést. A spanyol nők nevében beszélek, akik azt akarják, hogy Franco végképp eltűnjön a történelem színpadáról, hogy Spanyolország végül gyász, szenvedés és gyilkosságok nélkül élhessen. 1939 és 1944 között Franco 192 684 spanyol hazafit végeztetett ki és napjainkban is folytatja kegyetlen hadjáratát a szabadságra vágyó nép élen. Harcunkat annál is inkább folytatnunk kell, mert a diktátor most „ünnepli” győzelmének 25. évfordulóját és el akarja hitetni a világgal, hogy megteremtette a béke és a haladás rendszerét” — mondotta Julian Grimau özvegye. Giuseppe Belli profeszszor, aki ugyancsak felszólalt, e szavakkal fejezte be a nagygyűlést: „Addig, amíg egy nép is van, amely zsarnokságtól szenved, mi sem érezhetjük szabadnak magunkat”. A tüntetések napjainkban is folytatódnak. Számos olasz városban szerveztek szolidaritási tüntetéseket. Képünkön Grimau asszony a római nagygyűlés szónoki emelvényén. ,,Francia-Afrikában“ is . . . A Csád Köztársaság parlamentjének legújabb döntése, hogy a francia csapatok három hónapon belül el kell hagyják az ország területét. A francia fegyveres erők távozását követelő képviselők valamenynyien az uralmon levő Csádi Haladó Párt tagjai. A párt vezetője, Francois Tombolbaye köztársasági elnök eddig az afrikai francia érdekek, a neokolonialista politika megbízható támaszának számított. A Fort-Lamy-i francia támaszpont biztosítja az összeköttetést a különböző közép-afrikai országokban állomásozó francia erők között. A csádi nemzetgyűlés döntésének — írja a Monde — súlyos következményei lehetnek, egyrészt Franciaország szempontjából, mert Fort-Lamy az afrikai erők kulcspontja, másrészt kihat a többi afrikai köztársaságra is. „Francia-Afrika” egyes kormányainak hasonló nehézségekkel kell szembenézniük és arra kényszerülhetnek majd, hogy Csád példáját kövessék. A világhírű „száguldó riporter” 1937-ben írta ezt az elbeszélést. Ebben az esztendőben Spanyolországban dúlt a polgárháború, Németországban a hitleri fasizmus pusztított. Óvárosban az órásmester kirakatában áll egy nagy óra. Tulajdonképpen ez nem egy óra, hanem sok óra egyetlen órában egyesítve. Az óracsoport a világot ábrázolja, az öt világrészt térben és időben. Minden számlap más-más város nevét viseli és a mutató jelzi, mennyi az idő abban a városban, abban az időpontban, amikor Ali a prágai Óváros órásmesterének kirakata előtt állunk és az órák óráját nézzük. Egyetlen óramű, egy tömör és súlyos fémszerkezet mozgatja a sok mutatót. A Prága jelzésű számlap körül sorakoznak a többiek, és minden számlapon a napnak másmás óráját, az órának más-más percét látjuk. Burgos jelzésű számlap nincs az órán. Amikor a mester a művét készítette, Burgosban még ugyanannyit mutatott az óra, mint Madridban, Madridban az idő most előrehaladt, a burgosi óra hátrafelé megy. Május elsején ha rászorítjuk fülünket az óra nagy üveglapjára, talán hallhatjuk a kattogást, mely úgy hangzik, akárcsak a munkás-zászlóaljak ütemes menetelése. Talán láthatjuk, hogy a mutatókon vörös zászlók lengenek. Minden számlapon május elseje van. Prágában reggel hét óra. .. Ringhoffer-gyár munkája riadtan ébred álmából, nem az ébresztőóra, de nem is a felesége, hanem az ablakon beragyogó napsugár kelteztetés „Az ördögbe is — ez az els° gondolata —, elaludtam”. De rögtön visszaszívja a káromkodását, mert eszébe ■ jut, , ma ünnep , van, , ünnep, mit apáink harcoltak ki. „Még alkotom egy kicsit, még van idő a felvonulásig”. Berlinben még négy perc hiányzik a hét órához, de a Siemenstadt-művek művezetője már felkelt, és ő is káromkodott közben. De ő nem szívja vissza a káromkodást, mint a ringhofferbeli munkatársa. Belebújik nadrágjába, másodpercnyi pontossággal kell ott lennie a nácik által elrendelt gyülekezőhelyen, különben a csoportvezető beárulja és akkor röpülhet munkahelyéről, talán egyenesen a koncentrációs táborba. Úgyis ferde szemmel néznek rá, mint régi szervezett munkásra. Hamburgban az óra nagymutatójának még tizenkét percnyi utat kell megtennie, hogy elérje a reggeli hét órát jelző, tizenkettős számot. „Hogy ezek ma mit fognak megint összelefetyelni? — dörmögi Klaus, a Blohm és Wass cég esztergályosa —, ma a vezér urak biztosan arról prédikálnak majd, hogy mennyivel egészségesebb, ha nem zabálunk kenyeret!Londonban a Whitechapal High Road sötétedik, majd rövidesen feketéink az emberektől, akik zárt sorokban állnak fel, hogy a Hyde-parkba vonuljanak. A High-Gate rácsos kapuin át munkásküldöttségek menetelnek, alig tudják cipelni a koszorúkat,amelyekkel Marx Károly utolsó lakhelyét díszítik. Párizsban egymillió dolgozó sorakozik fel a Pere Lachaise, a kommunárdok sírhelye felé vezető útvonalon. A FIA vörös zászlói, ez a szociáldemokratáké, a PCF vörös zászlói, ez a kommunistáké, a CGT vörös zászlói, ez a szakszervezeteké, minden kézben vörös zászló, és a Népfront. Herriot és ezer más radikálszocialista velük együtt menetel, ők is felemelt ököllel köszönnek, és a Népfront! A munka hadserege tisztelgő sorokban vonul el 1871 dicső hőseinek sírja és Henri Barbusse emlékműve előtt. Mikor a prágai fémmunkás kilép lakóháza kapuján, hogy felsorakozzon a felvonuláshoz, akkor sydneyi és melbourne-i munkatársai már befejezték felvonulásukat, és sűrű sorokban a tengerpartra vonulnak, hogy asszonyaikkal és gyerekeikkel élvezzék a napot, a hullámokat, a májusi napfény melegét. Sanghaibak a riksakuli ma riksa nélkül igyekszik át a Nanking Roadon. Amikor nincs rendőr a láthatáron, a párt röplapjait osztogatja, de abban a percben, amikor feltűnik egy rendőr, futásnak ered és gyorsabban száguld, mint bármikor utasa nógatására.oszkvában a rendőr a tüntetők elvtársa. A Lenin-mauzóleummal szemközti ház erkélyén szovjet költők állnak a mikrofon előtt és beszámolnak a Vörös téren történtekről. De lehet ezt leírni? El lehet ezt mondani? Az örömnek ezt az óceánját? A katonák és munkások hadseregét? A gyermekek örömrivalgását? A zászlók erdejét? A mámorosan ujjongó embersokaság minden egyes tagja üdvözli a pártot, amelynek boldogulását köszönheti. És a pártot képviselő, mosolygó elvtársakat, akik a mauzóleum mellvédjéről szeretetteljesen viszonozzák a köszöntést. Tedd csak a füledet a madridi számlapra. Az óra fogaskerekeiből, egész járásából ugyanazt a bizakodó hangot hallod, bár a város felett repülőgépek zúgnak, hogy az ártatlan gyerekekre és a vörös zászlókra zúdítsák bombáikat. Prága Óvárosában állsz az óra előtt, hallod kerekeinek ritmusát, érzed, hogy a madridi óra a bombák , robbanása, a gépfegyverek kattogása között is azonos szíved verésével és az összes számlapokon menetelő májusi ünneplők lépteinek ütemes dobbanásával. Moszkva két órával megelőzte Prágát, nyolc és fél órával Csikágót, csaknem tíz órával előbbre van a detroiti Ford-műveknél. Teljes fél nappal Hollywoodnál, de nemcsak a hosszúsági fokok és az égtájak határozzák meg az időt. — Ha a mindenségórát nemcsak a szemeddel figyeled, hanem agyaddal és szíveddel is, akkor magad is észreveszed ezt. Figyeld csak! Az órák órájának csak egy szerkezete van, egy erő mozgatja a mutatókat, egy erő határozza meg az időt, s egy napon egyazon óra üt majd mindenütt a világon. világ órái, egyesüljetek! (Hollósi Tibor fordítón) EGON ERWIN KISCH: Május elsején az órák előtt felkészülés amerikaellenes tüntetésekre Art Buchwald szatírája Mihelyt bárhol a vi-lágon bármi is félresike- rül, a külföldi diákok azonnal nagyokat tüntetnek valamelyik amerikai nagykövetség előtt. Barátaink és ellenségeink egyaránt a legjobb- nak tartják diákjaik indulatainak levezetésére, ha a fiatalok betörnek néhány amerikai ablakot, vagy felfordítanak néhány amerikai autót. Az Egyesült Államok külügyminisztériumát egy ideig aggodalommal töltötték el ezek a tüntetések, de újabban felismeri előnyös oldalaikat is. Szerencsére sikerült e kérdés tisztázása végett interjút készítenünk a külügyminisztérium amerikaellenes tüntetésekkel foglalkozó külügyminiszter helyettesének új helyettesével. Amikor hivatali szobájába léptünk, lángoló amerikai autók fényképeit láttuk a falakon, és íróasztala mögött hatalmas térképen gombostűk ] jelezték a tavalyi ame-rikaellenes tüntetéseket. Annyi gombostű volt a térképen, hogy az egyes országok neveit kibetűz- ni sem tudtuk. * A külügyminiszter helyettes helyettesének író- asztalán bronzba öntött összenyomott paradicsom díszelgett. Büszkén mutatta nekünk: „Ezt a paradicsomot vágták Richard Nixon fejéhez Venezuelában. Tudja, az ottani hat válság egyiké-iben — érzelmi okokból megőriztem”. — Úgy látom, komoly részleget vezet — jegyez- t tük meg elismerően. , —S ha tudná, milyen rohamosan növekszik — válaszolta boldogan. — Minél több a tüntetés, annál több alkalmazottal dolgozom. * — S mondja meg őszintén, nem kínosak ezek a tüntetések? — Dehogy, szó sincs róla. Ez politikánk szerves része. Nézze, világszerte annyi népszerűtlen kormányt támogatunk, hogy szívesebben vesszük, ha a diákok ellenünk és nem saját kormányaik ellen tüntetnek. Nem akarjuk, hogy kormányaik megbukjanak. — S tulajdonképpen mivel foglalkozik az önök osztálya? — Nos, az idén a legnagyobb teljesítményünk az volt, hogy egy csomó pénzt megtakarítottunk adófizetőinknek. Ócska, kivonült kocsikat szállítottunk külföldre. Megbizottaink az amerikai nagykövetség környékén parkírozzák őket, s amikor a diákok odaérkeznek, a jó autók helyett ezeket rombolják szét. — A diákoknak jólesik, hogy amerikai autót égetnek, ugyanakkor megoldódik a problémánk, hogy mit is kezdjünk az ócska autóinkkal. — Micsoda remek ötlet! — Alkalmazottaink most dolgozzák ki azoknak a bunkereknek terveit, amelyeket nagykövetségeink zászlórúdjai alatt rendezünk majd be. A bunkereket telerakjuk amerikai zászlóval, s mihelyt valamelyik diák letép egy zászlót, automatikusan felvonunk egy másikat, anélkül, hogy alkalmazottaink testi épségét veszélyeztetnénk. — S az mi? — kérdeztük, kíváncsian rámutata egy nagy dobozra. — Az amerikaellenes tüntetésekhez használandó felszerelések. Mindegyik diplomatánk kap egy dobozt. Amennyiben ellenséges tüntető tömeg közé keveredik, a ládában lévő amerikaellenes transzparenssel jelezheti, hogy ő is tüntető. Amerikaellenes jelszavak hosszú listája is hozzátartozik a felszereléshez. A diplomata szorult helyzetben ezeket kiabálhatja. A ládába gézpólyákat, rögzítő kötéseket és az elsősegélynyújtás tankönyvét is elhelyeztük arra az esetre, ha a diplomata képtelen eloszlatni a diákok gyanakvását. — S mi a helyzet a betört ablakokkal? — Minden nagykövet felelős saját ablakaiért, és ha betörik őket, levonjuk a külföldiek szórakoztatására szánt reprezentációs alapjából. — S hoztak-e kötelező rendelkezéseket, amelyekhez a diplomatáknak tüntetésekkor tartaniuk kell magukat? — Csak egyetlen egyet, de ezt nagyon szigorúan vesszük. Ha tüntetéseken rothadt gyümölccsel, vagy záptojással hajigálják meg diplomatáinkat, semmiképpen sem szabad visszahajigálniuk, mert ez rossz fényt vetne az Egyesült Államokra. (Ford.: Margitai Alice).