Vas Népe, 1964. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

az új nemzedékről ! Jönnek veled szemben, az utcán, és olyan szépek, hogy beléfásul a szíved. Találkozol velük az üzem- P ben és csodálkozással vegyes irigységgel nézed, milyen könnyedén és elegánsan kezelik a bonyolult S gépeket. Ülsz a könyvtárban és ámulva látod, hogy P egyikük az atomfizikáról készít jegyzeteket, a társad meg Brecht színműveit tanulmányozza, összegezed magadban a látottakat, és elfog az átkozott bizony- talanság, amely lassan lelkiismeretfurdalásba csap át. „Eh, ezek csak egyedi jelenségek", hárítod el magadtól az őszinte önbírálatot, és konok követke- - zetességgel próbálod elaltatni a fel-feltörő gondolatot: nem tartozol már közéjük és ezért képtelen vagy tárgyilagosan látni őket. " Harmincon túl az ember lassan hozzáedződik, s hogy az új nemzedék tagjai állandóan bácsinak szólítják és magára nézve levonja a megfelelő kö- k vetkeztetéseket. Kezdi kívülről nézni a húsz év körülieket, szigorúbban ítéli meg a viselkedésüket, botlásaikat és ha hiányzik a megfelelő ítélőképes- P sége, hamar eljut az elhibázott következtetéshez: ( „Mi ennyi idős korunkban különbek voltunk!” Sok-kkal kényelmesebb ugyanis ilyenfajta véleményt ki-alakítani, mint eljutni addig a beismerésig, hogy rohan felettünk az idő, legszebb éveink már el-iramlottak. A közelmúltban abban a megtiszteltetésben ré- szesültem, hogy részt vehettem a szombathelyi já- rási KISZ-küldöttértekezleten. Sajnálom, hogy alig néhányan lehettünk csak ott az idősebbek közül, s Felemelő érzés volt látni, hallani, milyen embereket nevel a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az ifjú- ságról kialakult pesszimista nézetek, a nemtörődömség, a tanulatlanság, a megalkuvás eleven cáfolata ) volt ez a nagyszerű tanácskozás. Sok olyan tényezőt sorakoztatott föl, ami arról győzött meg, hogy a szocializmus körülményei között felnövekvő ifjú nemzedék általában sok dologban szükségszerűen , magasabb szinten van, mint mi vagy az előttünk felnövők voltak. ) Ne mondjak mást, a járás KISZ-szervezeteiben nem sokkal több a fiú, mint a lány, és a küldöttek között is hasonló volt az arány. Szép számmal akadt női felszólaló is és nyoma sem látszott raj csak a megilletődöttségnek, annál több jele az ifjúság vezetésében és az élet dolgaiban való jártas- ságnak, a tudatos alkotó tevékenységnek. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a mai ifjúság már hétmérföldes léptekkel halad a női egyenjogúság meg- valósításában, amiben mi, felnőttek, csak a kezdeményezést vallhatjuk magunkénak. ( A másik, azt hiszem nemcsak számomra meg-hökkentő tény: a csaknem két és félezer ifjú, kom- muristából mindössze 54 (!) olyan akad, aki még nem fejezte be az általános iskola nyolcadik oszrtályát. Mi ez, ha nem világszínvonal? Jellemző a fiatalok felelősségérzetére, hogy határozatot hoztak: minden eszközzel elősegítik, hogy 54 társuk beiratkozhasson az esti tagozatra és ezt a törekvésüket a KISZ-en kívüli fiatalokra is kiterjesztik. ( Bármennyire is szokatlanul hangzik, ezen az érttekezleten a fiatalok kiálltak a falusi élet és a tér- e melőszövetkezeti gazdálkodás mellett. Nem az el- íavult, régi módszerekkel történő termelést istenítet- ? ték, hanem az újat, a nagyüzemit, a gépesítettet. ( Élesen bírálták mindazokat, akik miközben lebe-í csülik a fiatalság munkáját, semmit sem tesznek azért, hogy a falusi ifjúság mezőgazdasági szak-munkás-bizonyítványhoz jusson, és élvezhesse is az ebből származó, őt jogosan megillető előnyöket. " Ezeknek a fiúknak és lányoknak a felháborodását értette meg velem: ma a konzervativizmus a legfőbb akadálya a falusi ifjúság otthonra találásának. S ahogyan bíráltak! Ahogyan a falusi életet bonckés alá vették! Forradalmi bátorság, az elavult-al szembeni türelmetlenség, az élet alapos ismeretei és elméleti gazdagság — ez mind-mind fellelhető volt ezen a vitafórumon. Mint cseppben a tengert, mutatta meg számunkra ez a tanácskozás az ifjúság legjobbjainak harcát. Ehhez csak annyit: a szombat-helyi járás kommunista fiataljainak küldöttei nyíl- úttán nem sokban különböznek a megye, de az ország élen járó ifjúságától sem, legfeljebb a nagy- üzemekben sokkal jobban megmutatkoznak az ifjú- ság értékes tulajdonságai. ( Tévedés ne essék, nem a nemzedéki kérdés holmi utánérzéséről van itt szó. Szerintem ez olyan formában úgy sem létezik, ahogyan azt egyes forró- fejű ifjak a világba kiáltották. Az azonban, sajnos, ( igaz, hogy a felnőttek egy része pesszimista az if- júság megítélésében, az ifjúság egy része pedig ál- talában vétkeseknek tartja a felnőtteket a maradi- ság bűnében. Nem nemzedéki kérdés ez, hanem egyszerűen egyes fiatalok és idősek téves ítélete. ) Ami pedig az új nemzedék útját illeti, meg- ítélésem szerint szükségszerű, hogy ők általában különbek legyenek, mint mi voltunk ifjúságunkban. ) Magasabbrendű társadalomban nevelkedtek, a mi világunkban élnek, s ők már a kommunizmus épí tői lesznek. Az új embertípus kialakulásának folyaonata, ha ugyan ellentmondásosan is, de itt megy végbe a szemünk láttára, fiatalokban és idősebbek- ben egyaránt. Valljuk meg őszintén, az ifjúságnak születésénél, neveltetésénél, egész fiatal életénél fogva több lehetősége van a gyökeres emberi átalakulásra, mint az idősebb korosztálynak. Mi ezer-nyi kölöncöt hurcolunk magunkkal, az ifjúság röp- etét ezek már nem gátolják. Szerencsés nemzedék ez, irigylésre, de egyúttal elismerésre is méltó. Vitathatatlan azonban, hogy az ő emberibb életükhöz , a mai „öregek" teremtették és teremtik meg az alapot, küzdelmes, szenvedésekkel teli életükkel. Kónya Lajos Látogatás Mészáros József „műtermében ” A címben szereplő „műterem” szó enyhén szólva nagyképűen hangzik, annál is inkább, mert a helyiség azonkívül, hogy sötét, roppant kicsi. A képeken kívül a helyiségben helyet kapott két szekrény, egy asztal öt-hat székkel, két ágy, egy divány és három, művészeti és szépirodalmi könyvvel zsúfolásig megrakott könyvesszekrény. Régi ismerős, de otthonában először járok. — Hogyan tudsz itt dolgozni? — Képzelheted. Egymás tetejére rakom a bútorokat, a vásznat az ablak közelébe állítom, papírokat terítek a földre, hogy le ne cseppenjen festék a szőnyegre, kirakom a festékeket és, és ... dolgozom. Ha már nem látok, rendet csinálok. Így küszködöm. Ha jó idő van, a szabadban festek.. — Hol jártál a nyáron? — A nyár legnagyobb részét itthon töltöttem Herényben. Szeretem a vasi tájakat, embereket. De ellátogattam Bicskére, ahol korábban már dolgoztam. Festettem néhány képet, majd „odébbálltam”. Mosonmagyaróvár is új élménnyel gazdagított. Ami nagyon hatott rám: a vásárhelyi kollégák budapesti kiállítása. Napokat „ácsorogtam” a pesti múzeumok képei előtt. Szükséges is ez. A vidéken élő művészek nem mindennap járnak Pesten, nem mindennap meríthetnek erőt a nagy mesterek műveiből, tapasztalataiból. Jól kell kihasználni a fővárosi tartózkodás idejét. — Változott-e a művészetről alkotott véleményed, tavaszi kiállításod óta? — Igen is — nem is! Változott annyiban, hogy megfogadtam az akkor elhangzott bírálatokat, tanácsokat. Igyekszem közelebb kerülni az emberekhez. Megismerve őket könnyebb ábrázolni örömeiket, gondjaikat. Több kompozíciós vázlatot készítettem, melyeknek nagyobb része figurális igényeket elégít ki. Képet mutat. Repülőnap (alacsony horizontú kék égboltból mint színes lepkék szállnak alá a földön várakozók gyűrűjébe az ejtőernyősök. Szép, mozgalmas kép). Verseny előtt (zsokék színes öltözékben, jártatják lovaikat, vagy éppen igazítanak egyet a hevederen vagy nyergen. A jobboldali akadály színes foltjának megfelelője a bal oldalon nyüzsgő tömeg elevensége. Mint említette, vázlat. Nem értek egyet ezzel. Számomra a kép befejezettnek hat, hiszen a pillanatot, a mozgást maximális részletességgel ábrázolni — helytelen. Csak vesztene ezáltal a kép jelenlegi frisseségéből. Fogatosok,„Pillanatfelvétel” ez is. Rajzi fogyatékossága ellenére önkéntelenül is a kész képet látom benne. A téma jó, most már „csak” meg kell festeni. Tablónézők, Kosárfonó, Kukoricahántás, Üvegházban, Falusi temetés és még sorolhatnám tovább a megannyi képet ígérő vázlatokat. — Változatlanul vallom, hogy nem vagyok spekulatív festő. Nem is akarok az lenni! Szeretem a tájat, az embert, — ha megkap bennük valami, azt lefestem, — akarom mondani megfesteni. — Sokat vádoltak azzal, hogy csak léckerítéseket festesz. Mi a véleményed erről? — Könnyen válaszolhatnám, hogy megyénkre jellemző a léckerítéses házak, kertek sokasága. Azonban nem teszem. Azt mondom: igazuk van a bírálóknak, mert kiállításomon valóban sok „léckerítéses” kép szerepelt. De ez volt a közönség igénye is. — Ha igazad van, akkor miért e sok bírálat? — Jó, jó, azóta talán változott az,ízlésük. Biztos, hogy változott, de azt gondolom, az emberek már az idő tájt sem a csak borongós, léckerítéses, pesszimista hangulatú alkotásokat kívánták látni! Különben is a művész alkotásaival nemcsak kiszolgálja, de neveli, tanítja is közönségét. Ezt Mészáros Józsefnek, de a többi megyei festőnek is világosabban kell látnia. — Mik a legközelebbi terveid? — Szeretném megfesteni a nyáron készült vázlatok alapján néhány kedvelt témámat, többek között a Szőlőnyílást. Eddig már több kompozíciós vázlatot készítettem, — ezeket már képi igénnyel, sőt egy százharminc centiméterszer, száztíz centiméteres nagyságú vászonra már fel is vázoltam. Ezzel elégedetlen vagyok. Nem az amit én szeretnék. Hiányzik belőle a vázlat frissesége, üdesége. Még gondolkodom rajta. Valóban! A vázlaton szinte harapni lehet a friss, koratavaszi levegőt. A földek sokféle barnája a közelgő nyarat ígéri, míg a hideg kék ég a télre emlékeztet. A készülő képen mindezt nem találjuk, kísért azonban a borongósság. A többi befejezett képe is hasonló ehhez. Azt hiszem azért, mert „túlfesti” őket. Kevesebbel lényegesen többet tudna elmondani. Mészáros József hajdani Pap, Domanovszky-tanítvány, — mesterei nyomdokán haladva egyre inkább megteremti saját formanyelvét, kifejezési eszközeit. A jelenleginél azonban sokkal, de sokkal többet dolgozhatna. Néhány újabb képén kívül csak korábbiakkal dicsekedhet. A gondosabb művészi munka alól még lehetetlen „műtermi” helyzete sem mentheti fel. A tehetség kötelez! Zentai Verseny előtt. Mészáros József arcképe. Kukoricahántás. (Zentai Pál rajza)