Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967.január 1. Vasárnap VAS NÉPE Befejezték az 1966-os, sikerekben gazdag esztendőt. Holnap már az új év dolgos hétköznapjai kezdődnek. Ebből az alkalomból tekintsünk vissza és pillantsunk előre: mennyire volt eredményes, milyen tanulságokat szolgáltatott az óesztendő a megye gazdasági, politikai, kulturális életében? Mit ígér az új? Milyen feladatok várnak ránk? Ezekkel kapcsolatos kérdéseket intéztünk Kovács Antal elvtársihoz, a megyei pártbizottság első titkárához, aki az alábbiakban összegezte egyéni és a megye vezető párttestületének álláspontját: — Mindenekelőtt, helyeslem — mondotta Kovács elvtárs —, hogy a megyei pártbizottság napilapja újév küszöbén törekszik megvonni a megye gazdasági, politikai, kulturális eredményeinek mérlegét. Célravezető és helyes törekvés felmérni a megtett utat, letömni a jövőbe mutató tanulságokat. — Milyen eredményeket hozott 1966 a megye általános fejlődésében? — Ami a múlt esztendőt illeti, mind politikai, mind gazdasági tekintetben igen jelentős az ország, s benne megyénk számára is. Politikailag elsősorban azért, mert a kongresszus éve volt, amikor a pártszervezetek körültekintően mérlegelték saját munkájukat, tennivalóikat. A taggyűlésektől a pártértekezletekig, s végül a kongresszuson szó esett egész életünket átfogó politikai, gazdasági és kultúrpolitikai kérdésekről. Megítélésem szerint a közvélemény nagyon kedvezően reagált a kongresszus határozataira, s örömmel vette, hogy a párt legfelsőbb fóruma az elmúlt tíz év harcaiban kipróbált politika fő vonalának energikus folytatása mellett döntött. Ugyanakkor, a kongresszusi bátran, a nép által hitelesített, megbízható mérlegre tette a társadalmi élet valamennyi újonnan felmerülő kérdését, s megfelelő, konkrét intézkedéseket hozott a fejlődést fékező jelenségek megszüntetésére. Megjelölte a fő politikai vonal megvalósítása során követendő utat, a legcélravezetőbb módszereket A kongresszus jó határozataival, helyes döntéseivel javította a munkafeltételeket és növelte a nagyszerű feladataink megoldásán munkálkodók biztonságérzetét. Ami megyénk gazdasági fejlődését illeti: itt is biztatóan jónak tartom az 1966-os esztendőt. Tovább folytatódott az a lendületes fejlődési ütem, amely néhány éve kibontakozott. Szembetűnően növekedett az ipari foglalkoztatottak száma. Külön említésre méltó, hogy megyénkben jóval felülmúltuk az ipari foglalkoztatottság növekedési ütemének országos átlagát Hamarosan elkészül a mérleg a mezőgazdaság éves munkájáról is az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. Ennek kilátásairól máris elmondhatjuk: egészében i® pozitív, különösen jó néhány kultúra termésátlagát tekintve, valamint a munkaszervezet és a munkaszervezés javulásában. Bizonyos terményekben — még az időjárás okozta gondok ellenére is — elértük az 1970-re tervezett szintet. Mindez azt is követeli, hogy a mostani és az ezután következő években olyan intézkedések szülessenek, amelyekkel stabilizálhatjuk, sőt növelhetjük az eddigi eredményeket. — Mi az eredője a mezőgazdaság kiemelkedő eredményeinek? — Mint ismeretes, a gazdaság irányításának és vezetésének módszereiben egyre inkább előtérbe kerülnek az önálló gazdálkodás lehetőségei. Ennek keretében a múlt esztendőben tovább javultak a mezőgazdasági termelés technikai feltételei. A párt és a kormány helyes gazdaságpolitikai intézkedései növelték a parasztság termelési kedvét. Észrevehetően emelkedett a termelőszövetkezeti vezetés színvonala, tovább szilárdult a tagság munkafegyelme. Végeredményben elmondhatjuk, hogy érlelődnek, s egyre inkább konkrét eredményekben mutatkoznak a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás előnyei. A vállalatszerű gazdálkodás azonban újabb követelmények elé állítja a termelőszövetkezetek vezetőségeit. E tekintetben is kedvező az a folyamat, amely az ősszel kibontakozott és zajlott a megye közös gazdaságaiban, amikor kezdték felismerni a jelenleginél jobb termelési és gazdálkodási feltételek megteremtésének szükségességét. Elsősorban ennek tulajdonítom, hogy a kis gazdaságok egyesülést határoztak el, s ezáltal optimális üzemnagyságot, alakítottak ki, javították a gazdálkodás feltételeit. Remélhetően, a kisebb termelőszövetkezetek ezt a folyamatot — az eddig szerzett jó tapasztalatok felhasználásával — továbbra is szorgalmazzák. Az igazgatási, a pénzügyi, a kereskedelemi és felvásárlási szervek pedig, sajátos eszközeikkel még jobban támogatják a tsz-ek helyes törekvéseinek sikeres valóraváltását. Ilyen körülmények között még eredményesebben kiaknázhatóak lesznek a mezőgazdasági nagyüzemből, s nem utolsósorban az új gazdaságirányítási rendszerből eredő előnyök. — Mutatkoznak-e a növekvő gazdasági eredmények az életkörülmények javulásában? — Természetesen. Csak ezek hatására javultak a kereseti lehetőségek, nőtt a foglalkoztatottak száma, s lett jobb a kereskedelmi és kommunális ellátás, mint a korábbi években. A gazdasági fejlődésben, a tsz-ek gazdálkodásában mutatkozó kedvező jelenségek érezhetőek a jövedelem gyarapodásában is. A közös gazdaságokban az idén kifizetésre kerülő személyi jövedelem nagysága meghaladja a tervezettét. Alakosság életkörülményeinek javítására tervszerűen születnek az intézkedések. A tervezettnél is valamivel gyorsabb a fejlődés a lakásépítésben. Ezt fölöttébb fontosnak tartom, tekintettel arra, hogy megyénk — különösen a városi és városi jellegű települések — egyik legnagyobb társadalmi problémája a lakáshiány. Ezért 1967-ben és a következő években is minden lehetségest megteszünk a lakásviszonyok javítására. E kérdésben azonban, ismételten hangsúlyozni kell a helyi és a magánerő mozgósításának fontosságát. Célszerűnek tartjuk, valamennyi illetékes szervet arra serkenteni, hogy segítsék a magánerőből építkezőket és hárítsák el a még jócskán meglevő, felesleges kötöttségeket. Egyszóval könnyítsék meg a lakást építeni kívánók helyzetét. Változatlanul fontos feladatnak tekintjük, hogy az állami erőből felépült lakások elosztásánál következetesen érvényre jusson a társadalmi igazságosság s azok a helyes elvek, amelyeket a párt az évek során kidolgozott.• — Milyen kedvezőtlen tünetek jelentkeztek a múlt évi gazdálkodásban, miben szükséges és indokolt gyorsítani a fejlesztés ütemét? — Gyorsabb ütemű előrehaladásunkat a most befejezett esztendőben is több olyan körülmény zavarta, amelyekkel az idén is számolnunk kell, de tenni is, talán jóval többet, mint 1966-ban. E jelenségek közül csak néhányat említenék. A gazdálkodásban és az igazgatásban még sok nehézkesség, nem egy esetben bürokratikus kötöttség, gyakran indokolatlan óvatoskodás tapasztalható. Ezek feloldását bizonyos mértékig a gazdasági irányítás új rendszerétől is várhatjuk. Mégis szükséges, már most megemlíteni, hogy a reformmal kapcsolatos intézkedések önmaguktól, automatikusan nem fogják megszüntetni a fejlődésünket fékező hibákat. Mindenekelőtt tehát arra van szükség, hogy a különböző gazdasági, igazgatási és politikai poszton dolgozók az új irányítási rendszer adta nagyobb lehetőségeket, szocialista céljaink gyorsabb megvalósítása érdekében, öntevékenyen, a kollektívákra támaszkodva, energikusan igyekezzenek felhasználni. Véleményem szerint indokolt arra is felfigyelni, hogy a gazdaságirányítás új rendszere, az ezzel kapcsolatban kiadandó rendeletek nem adnak, — s ez önmagában is jó dolog — a legalsó szintekig, mindenhová egyformán alkalmazható, sablonos előírásokat. Ezért a központi rendelkezések adta lehetőségek kihasználása, azok sikere, csak a helyi munka, a helyi kollektívák és vezetők leleményessége útján válik valórra, s hozza meg a kívánt eredményeket a népgazdaság, az üzemi kollektívák és az egyén számára. A másik, eléggé talán nem is hangsúlyozható kérdés még napjainkban is, hogy — gyakran a szocializmus építésének nagy Kovács Antal elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának újévi nyilatkozata sodrában — sok helyen megfeledkeznek az emberről. A lázas építőmunka ütemében nem ritkán elvesz szem elől a mindennapi gondokkal küszködő ember. Háttérbe szorulnak a lényeges társadalmi problémák, az üzemi kollektívák és a vezetők egy része főleg termelési kérdésekkel foglalkozik, így az emberrel, s annak mindennapos gondjaival való törődés esetenként hiányzik a munkahelyeken, s ez megmarad a lakóterületi szervek számára. Természetesen, e tekintetben bizonyos munkamegosztás kialakulása törvényszerű. Hiszen az emberek igényeinek — kulturális, ellátási — kielégítése nagyrészt a lakóterületi szervek feladata. Mégis határozottan állíthatjuk, hogy nem jó üzem, vállalat, termelőszövetkezet az, amely az emberrel csak addig törődik, amíg az termelési tevékenységének teljében van. Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy a vállalatok, gazdaságok többet és sokoldalúbban foglalkozzanak a legfőbb termelőerővel, az emberrel. Szükséges erre különösen most felhívni a figyelmet, amikor az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a vállalatok — az eddiginél összehasonlíthatatlanul — nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek majd saját kollektíváik szociális és kulturális igényeinek kielégítésére, benne például lakásgondjaik enyhítésére is. Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a szocializmusban minden az emberért, az ember javára, jobb életfeltételeinek megteremtéséért történik. — Miben jelölhetjük meg a megye ipara számára az új esztendő legfontosabb gazdasági követelményét? — Megítélésem szerint gazdasági fejlődésünk legszembetűnőbb gyengesége, hogy az iparban foglalkoztatottak gyors ütemű gyarapodása mellett, a most befejezett esztendőben nagyon egyenetlenül és kismértékben emelkedett a munka termelékenysége. Természetesen, ennek is megvan a magyarázata. Többek között az, hogy az iparba most belépő, új munkaerő nem rendelkezik egyszerre kellő termelési kultúrávval, szakmai felkészültséggel és tapasztalattal. Továbbá, hogy a gyors ütemben fejlődő, szerveződő ipar nem rendelkezik a kívánt mértékben, sokoldalúan képzett, rutinos vezetői garnitúrával. Ez viszont arra ösztönöz, hogy a termelékenység növelése érdekében az előbbiekből eredő kettős feladatot, gyorsított ütemben kell megoldanunk, mert ezek nélkül lehetetlen megalapozni az életszínvonal rendszeres emelését. Ma már mindenki tudja, hogy szocialista államunk számára törvény a dolgozók életkörülményeinek javítása és életszínvonalának emelése. Ezt azonban gazdaságilag kell megalapozni, mégpedig azáltal, hogy a munka termelékenységét szisztematikusan növeljük. Nem elégséges tehát csupán új ipari munkahelyek létesítésére törekednünk, hanem elengedhetetlen, hogy valamennyi munkahelyen termelékenyen, jó minőségű árut állítsunk elő. Erre pedig mind a gazdasági vezetőknek, mind a munkásoknak még jobban fel kell készülniük. Ebben a munkában — jó hagyományainkhoz híven — a szakszervezetek is hasznos segítséget adhatnak. — Milyenek az eredmények, a fontosabb feladatok, a kultúra, a nép műveltségének fejlesztésében? — Nem lenne telje® a megye fejlődéséről, eredményeiről alkotott kép, ha nem szólnánk e terület eredményeiről is. Az 1966-os esztendő végére lényegében létrejöttek az oktatás és a népművelés tárgyi és személyi feltételei. Eredményesen valósul meg a párt iskoláztatási, oktatási politikája. A művelődésügy, a népművelés hivatásos és társadalmi munkásai saját munkaterületükön ugyanolyan aktivitással és odaadással dolgoznak, alkotnak, mint a munkás a gyárban, a paraszt a földeken. . Csak elismeréssel lehet szólni arról a munkáról, amelyet megyénk pedagógusai fejtenek ki az iskolákban, azért, hogy a gyermek nyiladozó értelme számára befogadhatóvá tegyék a modern tudományokat, a szocialista hazafiság szellemétől áthatott, forradalmi hagyományainkat tovább folytató, sadalan rendünk számára becsületes, alkotásra kész ifjúságot neveljenek. Ugyanilyen elismeréssel lehet szólni a lenitúra terjesztésében eredményesen munteáskodó népművelőkről, akik a könyvtári munkától az öntevékeny művészeti csoportok szervezésén keresztül, a nagy megyei jelentőségű kulturális megmozdulásokig — áldozatos munkával terjesztik a szocialista kultúrát s országszerte ismertté teszik megyénk tanóráját Az oktatás és a népművelés munkásaitól azt várjuk, hogy az eddigihez hasonlóan végezzék áldozatos munkájukat s érjenek el további nagy sikereket a szocialista művelődésügy szolgálatában. kfc — Társadalmi életünk, közéleti teil vékonyságunk fejlesztésében melyek a kívánatos tennivalók? — Eddigi fejlődésünk kedvező tényei e tekintetben is mutatják a megoldás útját. Ismeretes, hogy a múlt évben, különösen a kongresszusra való közvetlen felkészülés időszakában egyre jobban meghonosodott, a szocializmus építése számára elengedhetetlenül szükséges, nyílt, őszinte légkör. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben, az igazgatási és egyéb intézményekben felelősséggel tárgyalták, bátran, alkotóan bírálták közéletünk valamennyi problémáját. Számos észrevétel, javaslat hangzott el, amelyekre — most már a kongresszus határozatainak birtokában, azokra tátámaszkodva — visszatértek és folyamatosan visszatérnek az arra illetékes szervek s a dolgok természetének legjobban megfelelő megoldást keresnek. " Ugyanakkor, amikor ilyen kedvező fejlődés állapítható meg , nálunk is tapasztalható még olyan jelenség amiről Kádár elvtárs szólt kongresszusi beszámolójában: „Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el”. Nyilvánvaló, az ilyen szemléletből és magatartásból fakadó gyakorlat közvetve vagy közvetlenül akadályokat gördít feladataink megoldása elé. Talán ennek is tulajdonítható, hogy fonttos, közügyeket érintő kérdésekben több névtelen beadványt kapunk. Az, hogy a megye lakói hozzánk, és más szervekhez beadványokkal fordulnak , a bizalomnak is kétségtelen jele. Úgy gondolom azonban, hogy mind jobban csökken a megyében, és annak indokoltsága hogy a bejelentő a névtelenség homályában rejtőzzék el. Széles körű társadalmi támogatásra számítunk abban a törekvésünkben, hogy — a kongresszus szellemétől áthatott, nyílt, őszinte légkörre az állampolgárok aktivitására támaszkodva, legjobb hagyományainkhoz híven — folytathassuk munkánkat s az alkotás szála, éS mára minél kedvezőbb felételeket teremthessünk. Együttes erővel leküzdeni a párt politikájával ellentétes jelenségeket, az embereik ügyei iránt mutatkozó közömbösséget. Munkálkodni azon, hogy a megtermelt javak igazságosan, a végzett munka értékét jobban kifejezve kerüljenek elosztásra. — Miben látja eddigi eredményeink legfőbb forrását, a további feladatok megoldásának biztosítékát? — Most, amikor megpróbáltuk röviden összegezni az 1966-os év legfontosabb tanulságait — nem mulaszthatom el, hogy rámutassak: eredményeink forrása, megyénk lakosságának kimeríthetetlen alkotókészségében van. A most búcsúztatott esztendőben pártunk politikája körül még szorosabbá vált és tovább formálódott népi, nemzeti egységünk, szilárdult a kommunisták és a pártomkívüliek összefogása, alkotó együttműködése nagy nemzeti ügyünk, a szocializmus teljes felépítésére. Harmadik ötéves tervünk első, sikerekben gazdag esztendejét búcsúztatjuk, ígéretes új,év küszöbén állunk. Arra kérjük a megye minden becsületes dolgozóját, hogy tanulmányozza és tegye magáévá pártunk IX. kongresszusának célkitűzéseit s erejéhez tehetségéhez mérten munkálkodjék azok sikeres valóraváltásán. Szilárd meggyőződésem, hogy a megye kommunistái az új esztendőben sem kímélik erejüket, példát mutatnak a párt kongreszusi határozatainak végrehajtásában. Ehhez teljes mértékben adott a kedvező politikai légkör, gazdagodnak a jó munka feltételei, amelyek a dolgozó ember életkörülményeinek további javítását szolgálják majd. A napokban ismertté váltak népgazdaságunk 1967. évi tervfeladatai. Az üzemi kollektívák már meg i®kezdték az új évi terv teljesítésének előkészítését. Bizton számítunk és számíthatunk arra, hogy — a múlt év sikerein felbuzdulva — maradéktalanul megvalósítják az idei célkitűzéseket is. Ehhez a nagyszerű alkotómunkához, a megyei pártbizottság és a magam nevében sok, lelkesítő sikert és boldog új esztendőt kívánok megyénk alkotásra kész, hazáját tettekben szerető lakosságának — fejezte be újévi nyilatkozatát Kovács Antal elvtáns, a megyei pártbizottság első titkára. Sikeres óesztendő — ígéretes új év