Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967.­­január 1. Vasárnap VAS NÉPE ­ Befejezték az 1966-os, sikerekben gaz­­dag esztendőt. Holnap már az új év dolgos hétköznapjai kezdődnek. Ebből az alkalom­ból tekintsünk vissza és pillantsunk előre: mennyire volt eredményes, milyen tanulsá­gokat szolgáltatott az óesztendő a megye gazdasági, politikai, kulturális életében? Mit ígér az új? Milyen feladatok várnak ránk? Ezekkel kapcsolatos kérdéseket intéz­tünk Kovács Antal elvtársihoz, a megyei pártbizottság első titkárához, aki az aláb­biakban összegezte egyéni és a megye ve­zető párttestületének álláspontját: — Mindenekelőtt, helyeslem — mondotta Kovács elvtárs —, hogy a megyei pártbi­zottság napilapja újév küszöbén törekszik megvonni a megye gazdasági, politikai, kul­turális eredményeinek mérlegét. Célravezető és helyes törekvés felmérni a megtett utat, letömni a jövőbe mutató tanulságokat. — Milyen eredményeket hozott 1966 a megye általános fejlődésében? — Ami a múlt esztendőt illeti, mind po­litikai, mind gazdasági tekintetben igen je­lentős az ország, s benne megyénk számára is. Politikailag elsősorban azért, mert a kong­resszus éve volt, amikor a pártszervezetek körültekintően mérlegelték saját munkáju­kat, tennivalóikat. A taggyűlésektől a párt­­értekezletekig, s végül a kongresszuson szó esett egész életünket átfogó politikai, gaz­dasági és kultúrpolitikai kérdésekről. Megítélésem szerint a közvélemény nagyon kedvezően reagált a kongresszus határoza­taira, s örömmel vette, hogy a párt legfel­sőbb fóruma az elmúlt tíz év harcaiban ki­próbált politika fő vonalának energikus foly­tatása mellett döntött. Ugyanakkor, a kong­­resszusi bátran, a nép által hitelesített, m­eg­­bíz­ható mérlegre tette a társadalmi élet va­lamennyi újonnan felmerülő kérdését, s meg­­felelő, konkrét intézkedéseket hozott a fej­lődést fékező jelenségek megszüntetésére. Megjelölte a fő politikai vonal megvalósí­tása során követendő utat, a legcélraveze­tőbb módszereket A kongresszus jó határo­zataival, helyes döntéseivel javította a mun­kafeltételeket és növelte a nagyszerű fel­adataink megoldásán munkálkodók bizton­ságérzetét. Ami megyénk gazdasági fejlődését illeti: itt is biztatóan jónak tartom az 1966-os esz­tendőt. Tovább folytatódott az a lendületes fejlődési ütem, amely néhány éve kibonta­kozott. Szembetűnően növekedett az ipari foglalkoztatottak száma. Külön említésre méltó, hogy megyénkben jóval felülmúltuk az ipari foglalkoztatottság növekedési ütemé­nek országos átlagát Hamarosan elkészül a mérleg a mező­­gazdaság éves munkájáról is az állami gaz­daságokban és a termelőszövetkezetekben. Ennek kilátásairól máris elmondhatjuk: egészében i® pozitív, különösen jó néhány kultúra termésátlagát tekintve, valamint a munkaszervezet és a munkaszervezés javulá­sában. Bizonyos terményekben — még az időjárás okozta gondok ellenére is — elér­tük az 1970-re tervezett szintet. Mindez azt is követeli, hogy a mostani és az ezután kö­vetkező években olyan intézkedések szülesse­nek, amelyekkel stabilizálhatjuk, sőt növel­hetjük az eddigi eredményeket. — Mi az eredője a mezőgazdaság kiemelkedő eredményeinek? — Mint ismeretes, a gazdaság irányítá­sának és vezetésének módszereiben egyre inkább előtérbe kerülnek az önálló gazdál­kodás lehetőségei. Ennek keretében a múlt esztendőben tovább javultak a mezőgazda­­sági termelés technikai feltételei. A párt és a kormány helyes gazdaságpolitikai intézke­dései növelték a parasztság termelési ked­vét. Észrevehetően emelkedett a termelőszö­vetkezeti vezetés színvonala, tovább szilár­dult a tagság munkafegyelme. Végeredmény­ben elmondhatjuk, hogy érlelődnek, s egyre inkább konkrét eredményekben mutatkoznak a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálko­dás előnyei. A vállalatszerű gazdálkodás azonban újabb követelmények elé állítja a termelő­­szövetkezetek vezetőségeit. E tekintetben is kedvező az a folyamat, amely az ősszel ki­bontakozott és zajlott a megye közös gaz­daságaiban, amikor kezdték felismerni a je­lenleginél jobb termelési és gazdálkodási fel­tételek megteremtésének szükségességét. El­sősorban ennek tulajdonítom, hogy a kis gaz­daságok egyesülést határoztak el, s ezáltal optimális üzemnagyságot, alakítottak ki, ja­vították a gazdálkodás feltételeit. Remélhetően, a kisebb termelőszövetke­zetek ezt a folyamatot — az eddig szerzett jó tapasztalatok felhasználásával — továbbra is szorgalmazzák. Az igazgatási, a pénzügyi, a kereskedelemi és felvásárlási szervek pe­dig, sajátos eszközeikkel még jobban támo­gatják a tsz-ek helyes törekvéseinek sike­res valóraváltását. Ilyen körülmények kö­­zött még eredményesebben k­i­akná­zh­a­tóa­k lesznek a mezőgazdasági nagyüzemből, s nem utolsósorban az új gazdaságirányítási rendszerből eredő előnyök. — Mutatkoznak-e a növekvő gaz­dasági eredmények az életkörülmények javulásában? — Természetesen. Csak ezek hatására javultak a kereseti lehetőségek, nőtt a fog­lalkoztatottak száma, s lett jobb a keres­kedelmi és kommunális ellátás, mint a ko­rábbi években. A gazdasági fejlődésben, a tsz-e­k gazdálkodásában mutatkozó kedvező jelenségek érezhetőek a jövedelem gyarapo­dásában is. A közös gazdaságokban az idén kifizetésre kerülő személyi jövedelem nagy­­sága meghaladja a tervezettét. A­­lakosság életkörülményeinek javítására tervszerűen születnek az intézkedések. A tervezettnél is valamivel gyorsabb a fejlődés a lakás­építésben. Ezt fölöttébb fontosnak tartom, tekintettel arra, hogy megyénk — különö­sen a városi és városi jellegű települések — egyik legnagyobb társadalmi problémája a lakáshiány. Ezért 1967-ben és a következő években is minden lehetségest megteszünk a lakásviszonyok javítására. E kérdésben azonban, ismételten hangsúlyozni kell a he­lyi és a magánerő mozgósításának fontos­ságát. Célszerűnek tartjuk, valamennyi ille­tékes szervet arra serkenteni, hogy segítsék a magánerőből építkezőket és hárítsák el a még jócskán meglevő, felesleges kötöttsé­geket. Egyszóval könnyítsék meg a lakást építeni kívánók helyzetét. Változatlanul fon­tos feladatnak tekintjük, hogy az állami erő­ből felépült lakások elosztásánál következe­tesen érvényre jusson a társadalmi igazsá­gosság s azok a helyes elvek, amelyeket a párt az évek során kidolgozott.­­•­­ — Milyen kedvezőtlen tünetek je­lentkeztek a múlt évi gazdálkodásban, miben szükséges és indokolt gyorsí­tani a fejlesztés ütemét? — Gyorsabb ütemű előrehaladásunkat a most befejezett esztendőben is több olyan körülmény zavarta, amelyekkel az idén is számolnunk kell, de tenni is, talán jóval többet, mint 1966-ban. E jelenségek közül csak néhányat említenék. A gazdálkodásban és az igazgatásban még sok nehézkesség, nem egy esetben bü­rokratikus kötöttség, gyakran indokolatlan óvatoskodás tapasztalható. Ezek feloldását bizonyos mértékig a gazdasági irányítás új rendszerétől is várhatjuk. Mégis szükséges, már most megemlíteni, hogy a reformmal kapcsolatos intézkedések önmaguktól, auto­matikusan nem fogják megszüntetni a fejlő­désünket fékező hibákat. Mindenekelőtt tehát arra van szükség, hogy a különböző gazdasági, igazgatási és politikai poszton dolgozók az új irányítási rendszer adta nagyobb lehetőségeket, szo­cialista céljaink gyorsabb megvalósítása ér­dekében, öntevékenyen, a kollektívákra tá­maszkodva, energikusan igyekezzenek felhasz­nálni. Véleményem szerint indokolt arra is felfigyelni, hogy a gazdaságirányítás új rend­szere, az ezzel kapcsolatban kiadandó ren­­deletek nem adnak, — s ez önmagában is jó dolog — a legalsó szintekig, mindenhová egyformán alkalmazható, sablonos előíráso­kat. Ezért a központi rendelkezések adta le­hetőségek kihasználása, azok sikere, csak a helyi munka, a helyi kollektívák és ve­zetők leleményessége útján válik valórra, s hozza meg a kívánt eredményeket a nép­gazdaság, az üzemi kollektívák és az egyén számára. A másik, eléggé talán nem is hangsú­lyozható kérdés még napjainkban is, hogy — gyakran a szocializmus építésének nagy Kovács Antal elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának újévi nyilatkozata sodrában — sok helyen megfeledkeznek az emberről. A lázas építőmunka ütemében nem ritkán elvesz szem elől a mindennapi gondokkal küszködő ember. Háttérbe szo­rulnak a lényeges társadalmi problémák, az üzemi kollektívák és a vezetők egy része fő­leg termelési kérdésekkel foglalkozik, így az emberrel, s annak mindennapos gondjaival való törődés esetenként hiányzik a munka­helyeken, s ez megmarad a lakóterületi szer­vek számára. Természetesen, e tekintetben bizonyos munkamegosztás kialakulása törvényszerű. Hiszen az emberek igényeinek — kulturális, ellátási — kielégítése nagyrészt a lakóterü­leti szervek feladata. Mégis határozottan ál­líthatjuk, hogy nem jó üzem, vállalat, ter­melőszövetkezet az, amely az emberrel csak addig törődik, amíg az termelési tevékeny­ségének teljében van. Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy a vállalatok, gazdaságok többet és sokoldalúbban foglalkozzanak a legfőbb termelőerővel, az emberrel. Szüksé­ges erre különösen most felhívni a figyel­met, amikor az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a vállalatok — az eddiginél összehasonlíthatatlanul — nagyobb lehető­ségekkel rendelkeznek majd saját kollektí­váik szociális és kulturális igényeinek kielé­gítésére, benne például lakásgondjaik enyhí­tésére is. Egy pillanatra sem szabad elfelej­teni, hogy a szocializmusban minden az em­berért, az ember javára, jobb életfeltételei­nek megteremtéséért történik. — Miben jelölhetjük meg a megye ipara számára az új esztendő legfon­tosabb gazdasági követelményét? — Megítélésem szerint gazdasági fejlődésünk legszembetűnőbb gyengesége, hogy az iparban foglalkoztatottak gyors ütemű gyarapodása mellett, a most befeje­zett esztendőben nagyon egyenetlenül és kismértékben emelkedett a munka terme­lékenysége. Természetesen, ennek is megvan a magyarázata. Többek között az, hogy az iparba most belépő, új munkaerő nem ren­delkezik egyszerre kellő termelési kultúráv­val, szakmai felkészültséggel és tapasztalat­tal. Továbbá, hogy a gyors ütemben fejlődő, szerveződő ipar nem rendelkezik a kívánt mértékben, sokoldalúan képzett, rutinos ve­zetői garnitúrával. Ez viszont arra ösztönöz, hogy a terme­lékenység növelése érdekében az előbbiekből eredő kettős feladatot, gyorsított ütemben kell megoldanunk, mert ezek nélkül lehetet­len megalapozni az életszínvonal rendszeres emelését. Ma már mindenki tudja, hogy szocialista államunk számára törvény a dol­gozók életkörülményeinek javítása és élet­­színvonalának emelése. E­zt azonban gazda­ságilag kell megalapozni, még­pedig azáltal, hogy a munka termelékenységét szisztema­tikusan növeljük. Nem elégséges tehát csupán új ipari munkahelyek létesítésére törekednünk, ha­nem elengedhetetlen, hogy valamennyi mun­kahelyen termelékenyen, jó minőségű árut ál­lítsunk elő. Erre pedig mind a gazdasági ve­zetőknek, mind a munkásoknak még jobban fel kell készülniük. Ebben a munkában — jó hagyományainkhoz híven — a szakszerve­zetek is hasznos segítséget adhatnak. — Milyenek az eredmények, a fon­tosabb feladatok, a kultúra, a nép mű­­veltségének fejlesztésében? — Nem lenne telje® a megye fejlődé­séről, eredményeiről alkotott kép, ha nem szólnánk e terület eredményeiről is. Az 1966-os esztendő végére lényegében létrejöt­tek az oktatás és a népművelés tárgyi és személyi feltételei. Eredményesen valósul meg a párt iskoláztatási, oktatási politikája. A művelődésügy, a népművelés hivatásos és társadalmi munkásai saját munkaterületü­kön ugyanolyan aktivitással és odaadással dolgoznak, alkotnak, mint a munkás a gyár­ban, a paraszt a földeken. . Csak elismeréssel lehet szólni arról a munkáról, amelyet megyénk pedagógusai fej­tenek ki az iskolákban, azért, hogy a gyer­mek nyiladozó értelme számára befogadha­tóvá tegyék a modern tudományokat, a szo­cialista hazafiság szellemétől áthatott, for­radalmi hagyományainkat tovább folytató, sadalan rendünk számára becsületes, alko­tásra kész ifjúságot neveljenek. Ugyanilyen elismeréssel lehe­t szólni a lenitúra terjesztésében eredményesen mun­­teáskodó népművelőkről, akik a könyvtári munkától az öntevékeny művészeti csoportok szervezésén keresztül, a nagy megyei jelen­tőségű kulturális megmozdulásokig — áldo­zatos munkával terjesztik a szocialista kultú­rát s országszerte ismertté teszik megyénk tanóráját Az oktatás és a népművelés munkásaitól azt várjuk, hogy az eddigihez hasonlóan vé­gezzék áldozatos munkájukat s érjenek el további nagy sikereket a szocialista művelő­désügy szolgálatában. kfc — Társadalmi életünk, közéleti te­il vékonyságunk fejlesztésében melyek a kívánatos tennivalók? — Ed­digi fejlődésünk kedvező tényei e tekintetben is mutatják a megoldás útját. Ismeretes, hogy a múlt évben, különösen a kongresszusra való közvetlen felkészülés idő­szakában egyre jobban meghonosodott, a szocializmus építése számára elengedhetetle­nül szükséges, nyílt, őszinte légkör. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben, az igazgatási és egyéb intézményekben felelősséggel tár­gyalták, bátran, alkotóan bírálták közéletünk valamennyi problémáját. Számos észrevétel, javaslat hangzott el, amelyekre — most már a kongresszus határozatainak birtokában, azokra tátám­aszkodva — visszatértek és folya­matosan visszatérnek az arra illetékes szervek s a dolgok természetének legjobban megfe­lelő megoldást keresnek. " Ugyanakkor, amikor ilyen kedvező fej­lődés állapítható meg , nálunk is tapasztal­ható még olyan jelenség amiről Kádár elv­társ szólt kongresszusi beszámolójában: „Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kriti­kát megköszöni — de nem felejti el”. Nyil­vánvaló, az ilyen szemléletből és magatar­tásból fakadó gyakorlat közvetve vagy köz­vetlenül akadályokat gördít feladataink meg­oldása elé. Talán ennek is tulajdonítható, hogy font­­tos, közügyeket érintő kérdésekben több név­telen beadványt kapunk. Az, hogy a megye lakói hozzánk, és más szervekhez beadvá­nyokkal fordulnak , a bizalomnak is két­ségtelen jele. Úgy gondolom azonban, hogy mind jobban csökken a megyében, és annak indokoltsága hogy a bejelentő a névtelenség homályában rejtőzzék el. Széles körű társadalmi támogatásra szá­mítunk abban a törekvésünkben, hogy — a kongresszus szellemétől áthatott, nyílt, őszin­te légkörre az állampolgárok aktivitására tá­maszkodva, legjobb hagyományainkhoz híven — folytathassuk munkánkat s az alkotás szála, éS mára minél kedvezőbb felételeket teremthes­sünk. Együttes erővel leküzdeni a párt poli­tikájával ellentétes jelenségeket, az embereik ügyei iránt mutatkozó közömbösséget. Mun­kálkodni azon, hogy a megtermelt javak igazságosan, a végzett munka értékét jobban kifejezve kerüljenek elosztásra. — Miben látja eddigi eredménye­ink legfőbb forrását, a további feladatok megoldásának biztosítékát? — Most, amikor megpróbáltuk röviden összegezni az 1966-os év legfontosabb tanulsá­gait — nem mulaszthatom el, hogy rámutas­sak: eredményeink forrása, megyénk lakos­ságának kimeríthetetlen alkotókészségében van. A most búcsúztatott esztendőben pár­tunk politikája körül még szorosabbá vált és tovább formálódott népi, nemzeti egysé­günk, szilárdult a kommunisták és a pártom­­kívüliek összefogása, alkotó együttműködése nagy nemzeti ügyünk, a szocializmus teljes felépítésére. Harmadik ötéves tervünk első, sikerek­ben gazdag esztendejét búcsúztatjuk, ígéretes új,év küszöbén állunk. Arra kérjük a megye minden becsületes dolgozóját, hogy tanul­mányozza és tegye magáévá pártunk IX. kongresszusának célkitűzéseit s erejéhez te­hetségéhez mérten munkálkodjék azok sike­res valóraváltásán. Szilárd meggyőződésem, hogy a megye kommunistái az új esztendőben sem kímélik erejüket, példát mutatnak a párt kongreszusi határozatainak végrehajtásában. Ehhez tel­jes mértékben adott a kedvező politikai lég­kör, gazdagodnak a jó munka feltételei, amelyek a dolgozó em­ber életkörülményei­nek további javítását szolgálják majd. A napokban ismertté váltak népgazdasá­gunk 1967. évi tervfeladatai. Az üzemi kol­lektívák már meg i®­kezdték az új évi terv teljesítésének előkészítését. Bizton számítunk és számíthatunk arra, hogy — a múlt év sikerein felbuzdulva — maradéktalanul meg­valósítják az idei célkitűzéseket is. Ehhez a nagyszerű alkotómunkához, a megyei párt­­bizottság és a magam nevében sok, lelke­sítő sikert és boldog új esztendőt kívánok megyénk alkotásra kész, hazáját tettekben szerető lakosságának — fejezte be újévi nyi­latkozatát Kovács Antal elvtáns, a megyei pártbizottság első titkára. Sikeres óesztendő — ígéretes új év

Next