Vas Népe, 1968. október (13. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
Orpíztörvény, megfiatalodó vasút A gyermeknek vígan pöfögő mozdony, az utasnak cammogó vagy gyorsan suhanó szerelvény, a gazdasági szakembernek teherrel rakott kocsik sora — vasút. A gazdaság érrendszere, mondják, s így igaz. A most száz esztendős, s 1868-ban, az I. törvényeikkel, s ugyanabban az esztendőben törvénycikkek további sorával létrehozott államvasutak fontosságáról és fejlődéséről csaknem mindent tegyünk stílusosak: a vasút expressz-sebességgel fejlődött s ma aligha hasonlítható nem a száz, nem is a harminc hanem a tizennyolc évvel ezelőttihez. 1950-ben mégcsak’ 41,7 millió tonna áru, s 256,8 millió utas volt a teljesítménye. Elég összevetni a néhány sorral föntebb levő 1967-es adatokkal ezt, s aligha kel tovább indokolni az expresszsebességet. Szerepéről, fontosságáról pedig mindent elmond, hogy a közúti szállítás erőteljes fejlődése ellenére is 1967-ben a teherfuvarozásbó 74,6, a személyszállításból pedig 73,4 százalékkal részesedett a vasút, tonna-, illetve az utaskilométerek alapján. Vasút, vasút, vasút. Pontosabban: gépészek, forgalmisták, távirászok, szerelők, pályafelvigyázók, jegyvizsgálók, több, mint százharminckétezer emberből álló sereg, amely vontatógépek, személy- és te fiók ggrifi légióitólmond néhány számsor. 1868- ban 2631 kilométer volt, ma több, mint tizenötezer kilométer a vasútvonalak hossza. Az érrendszeren 1887-ben 13 400 000 utas, s 16 máik tonna áru mozgott, ötven esztendő múlva. 1937-ben 74,7 millió utast, s 25,7 millió tonna árut szállított a vasút, harminc év elteltével pedig. 1967- ben 562,4 millió utast és 117,6 millió tonna árut fölött dirigál. Okos nyugalom , mai, s mégis, nagy gyorsasággal. Ésszerű szervezettséggel, s nagy óvatossággal, de a szállítási határidők pontos betartásával, a kocsifordulók gyorsításával, az üresen megtett kilométerek csökkentésével. Közhelynek számít, de , mint általában a közhelyek, ez is igazság: a vasút nélkül megbénulna az élet. A budapest—miskolci vonal villamosítása, az automatikus térköz- biztosító berendezések — a többi között Budapest—Hat- I van, Budapest—Tatabánya kö-özött — a tehervonatok lesfékezésének bevezetése, a kor- szerű, nagy raksúlyú teher- a kocsik forgalomba állítása, a 4 tengelyes, 8 ajtós személy- , kocsik tömege, a hegesztett pályatestek, az előfeszített vasbetonaljak, a vasúti távközlés modernizálása egyértelműen bizonyít e rohamos ez az arány 49,9 százalékra csökkent, ám ugyanakkor a villamosvontatás az 1960 évi 7,7 százalékról 19,7 százalékra, a Diesel-vontatás 3,9 százalékról 30,4 százalékra emelkedett. Összehasonlíthatatlanul korszerűbb vasút ez, mint a nyolc évvel ezelőtti, a távolabbi esztendőkről nem is szólva. A korszerűsítés értelmét, célját, nemcsak a továbbított áruk és a szállított utasok mennyiségének számának rohamos emelkedése igazolja, hanem — többek között — az is, hogy a tehervonatok átlagos bruttó súlya 151 tonnával növekedett — az 1960. évi 843 tonnáról 994 tonnára —, s átlagos utazási sebességük is nagyobb lett. Több utast és árut juttat el gyorsabban rendeltetési helyére napjaink vasútja tehát, s még inkább így lesz ez az elkövetkező években, amikor teljes egészében átveszi a szolgálatot a villamos-, és Diesel-vontatás. Az eszközök fejlődése törvényszerűen magával hozta a vasútnál dolgozó, több mint 132 ezer ember „lépés-váltá- sát”. Az automatikát figyelő, a fűtőházak forró poklából a Diesel-szerelőcsarnokokba átkerült, a gőzmozdonyokról a villamosmozdonyok vezetőállásába föllépő vasutas, a pályaépítő-gépeket kezelő munkás aligha hasonlítható a fékezőfülkében didergő, a pályán krampácsoló, a kazánnál verejtékező vasutashoz. Expressz-sebességgel trónörökös: a Diesel A növekvő szállítási igények, a személy-, és árutovábbítás gyorsítása nyugdíjba kényszeríti a vasút évszázados telképét, a gőzmozdonyt s ezzel alapvető szerkezeti , Változásokat hoz. 1960-ban az összes vontatásból még 88,4 százalékkal részesedtek a gőzmozdonyok, ez év elején Milyen képesítést ad az „egészségügyi osztály“? Válaszol: az Entzbruder gimnázium AZ IDEI TANÉVBEN indult új szakközépiskolai egészségügyi osztályokról van szó. Mindkét osztály 38—38 tanulóval indult az Entzbruder gimnázium és szakközépiskola keretében. Mivel a most induló osztályok nem adnak asszisztensi oklevelet, több szülő és diák értetlenül vagy csalódottan fogadta a hírt. Úgy érezték, hogy a régi típusú egészségügyi osztályok (1—1 második, harmadik, és negyedik osztály működik ezekből ugyancsak az ,,Entzbruderben”) előnyösebbek voltak a tanulók számára. A kérdés tisztázása és a közönség tájékoztatása céljából az iskola igazgatója, Kőfalvy Istvántól kértünk tájékoztatást. Elmondta, hogy a pályaválasztási tanácsadó füzetnek az iskolára vonatkozó szövege okozhatta a félreértést, abban ugyanis az olvasható, hogy asszisztens oklevelet kapnak a végzős hallgatók. Az iskolareform szellemében történt átalakítás következtében ez az oklevél a most indult osztályokban elmarad. Az új iskola ugyanis sokkal szélesebb alapokat nyújt az egészségügyi ismeretekből a tanulóknak, mint az eddigi. Nemcsak az asszisztensi pályára készítjük elő tanulóinkat, hanem több más egészségügyi foglalkozásra is. Eddig csak asszisztens lehetett, most sok más egészségügyi szakma közt válogathat az érettségizett fiatal Szakmunkás oklevele ugyan nem lesz, de kezébe adjuk az egészségügyi szakközépiskola érettségi bizonyítványát. A választott szak oklevelét pedig munkába állásától számítva fél éven vagy egy éven belül megszerezheti minden nehézség nélkül. A mostani képzés azért előnyös, mert sokoldalú, és a további specializálódást segíti, és mert tanulóinkat képessé teszi az egyik munkakörből a másikba való gyorsabb átállásra Iskolánk első osztályaiban most egész szakmacsoportokra való felkészítés folyik, tanulóink képesek lesznek minimális átképzéssel a rokonszakmák bármelyikén munkát vállalni. A modern kor követelményei, a tudomány, technika és vele a gyógyítás tudománya és módszerei oly rohamosan változnak, fejlődnek, hogy csak a szélesebb alapú képzés révén tarthatunk lépést velük. — Melyek azok a szakmacsoportok, amelyekben a végzős növendékek elhelyezkedhetnek? A gyakorló Ápolónői munkakörben: általános ápolónői, szülésznői, gyermekápolónői, szociális otthoni ápolónői, ideg- és elmeápolónői stb. beosztásban. Választhatják a gyakorló csecsemő- és gyermekgondozónői, a bölcsődei és egészségügyi gyermekotthoni gondozónői pályát, lehetnek asszisztensek (rendelőintézeti, röntgen laboratóriumi, szövettani, izotóplaboratóriumi, és gyógyszertári), továbbá gyakorló egészségügyi adminisztrátorok. Mint a felsorolásból is kiderül: nagyobb a választék, mint eddig volt. Ehhez még hozzáfűzhetem, hogy iskolánk jó kapcsolatot tart az egészségügyi intézményekkel, s ígéretet káptunk, hogy szakmunkára elsősorban a mi iskolánkban végzett, szakközépiskolai érettségivel rendelkező fiatalokat vesznek fel. Ennek az ígéretnek azért is örülünk, mert fiataljaink számára nem okoz nagy nehézséget az elhelyezkedés, új munkahelyükön megkezdhetik a szakosodást, teljes értékű szakmunkásokká válnak. Nem kell másféle munkakört vállalniuk egészségü°vi alapképzés birtokában. Másrészt az egészségügyi intézetek számára sem lehet közömöiös hogy az új munkábaáviév szakmai jellegű közéniskniából lettek-e vagy mondóik közép-zdgisági írök+««Sgivel. Aproékek, a szülők és a közvélemény is felismeri az új iskolatípus előnyeit.. (B. L.) 1968. október 1. Kedd 4 végső pecsét A gazdaságirányítási rendszer a vasútnál is növeli a gazdaságosabb és gyorsabb szállításban való érdekeltséget, s kétségtelen, az elért eredmények ellenére is van javítani való. A személyszállításnál a zsúfoltság megszüntetése, a kényelem biztosítása, a piszkos és elhanyagolt állomások és várótermek felszámolása, általában a kulturált utazási lehetőségek és körülmények megteremtése. A vasúti teherkocsik átlagos fordulója még mindig sok, 3,54 nap; csökkenteni lehet az üresen futó kocsik arányát, — 1967-ben 32,4 százalék volt —, ésszerűbben csoportosítani a vontatási eszközöket, kötéletesíteni a személyszállítást. A vasút, a maga, s az egész ország érdekeiből kiindulva eddig is sokat tett a forgalom jobb lebonyolításáért. Az irányvonatok, a rakodás növekvő gépesítése, a rendezőpályaudvari munka automatizálása, a személyszállításban a gyorsított vonatok rendszerének bevezetése, hogy ismét csak kiragadott példákat említsünk, jól igazolják ezt Ide sorolhatunk mást is. a nem gazdaságos — rövidtávú — szállítások közútra való átterelését a hazánkon átmenő, ún. tranzit-szállítások emelke- dését, az export és importforgalomban való nagyobb részesedést. Napjainkban, az őszi csúcsforgalom lebonyolításával, is- mét vizsgázik a matuzsálemi korú százesztendős, mégis, egyre fiatalabb vasút. S hogy ez a fiatalodás, a korra való lépés tartós eredménnyel járt, ,ár arra rövidesen az országgyűlés üti rá a végső pecsétet. A törvényhozó honatyák száz esztendeje foglalkoztak utoljára átfogóan a vasúti közlekedéssel. Amit elmondtunk cikkünkben, bizonyíthatja: az „ új vasúttörvénnyel van mit ■ átadni a múltnak, s lesz mit ■ megfogalmazni a jövendő■ nek. M. O. Az időjárás nehezíti a répaátvételt Néhány nap múlva kezdődik a cukorgyártás A sikeres próbaüzemelés után néhány nap múlva megkezdődik a gyártási szezon, a sárvári Cukorgyárban. A szedés és a répa szállítása, átvétele már folyik, s tegnap délig mintegy 300 vagonra való gyűlt össze a gyár tároló terén. Természetesen ez a menynyiség korántsem elég a folyamatos üzemeléshez, hiszen azdei felújítással és kapacitásbővítéssel napi 200—230 vajon répa feldolgozására válalkozik a gyár kollektívája. Ezt a teljesítményt külön is vállalták a KMP megalakulásnak 50. évfordulója tiszteletre. Különben az egész szezonra való felkészülés ennek ügyében történt, a gyárban. A cukorgyártási szezon megkezdését jelentős mértékben befolyásolja az időjárás. Tegnapra például 100 vagon répa átvételére számított a gyár vezetősége. Az esős időjárás akadályozta a zavartalan szárítást, s így a tervezett menynyiség igen nagy hányada beszállítatlanul a földeken maradt. A répa szedése — kivéve az esős napokat — ütemesnek mondható. A betakarítást iletve szedést és csírázást előnyösen segíti az az anyagi érdekeltség, ahogy a termelőszövetkezetekben az idén is dolgoztatnak. Az állami gazdaságok cukorrépatábláin is tervszerűen halad a munka. A szedéssel meg lenne hát a zavartalan szállítás előfeltétele, csupán az erősen felázott talaj késlelteti az egyébként sürgős tennivalót. Bár a cukorrépa az idén is jól termett, holdankénti hozama eléri, helyenként túlhaladja a legjobb évek átlagtermését, a gyár szakemberei elégedetlenek. Részben a köztermesztésben lévő fajta, főleg pedig a szélsőséges időjárás következtében alacsony a cukortartalom. Így a gyárnak sokkal nagyobb mennyiséget kell feldolgoznia, míg annyi cukrot készíthet, mint a számára kedvezőbb „beltartalmú” répa esetén. A termelők viszont legalábbis egylőre csak a tömeg átadásában érdekeltek. A gondok megoldása remélhetően a közeli jövő feladata lesz. Az eddigi átvétellel, minősítéssel, illetve leszázalékolással a termelők elégedettek, ami az ügyfelek — gyár és termelők — eddigi kapcsolatát javítja. Baranyai ázmédeményezést hűségjutalom a ts/E-tagoknál Nemrégiben meglepő hír érkezett Baranya megyéből. Az egyházasharaszti termelőszövetkezet közgyűlésén elhatározták, hogy ezentúl minden évben egy-két havi keresetüknek megfelelő hűségjutalmat adnak a szövetkezet legrégibb tagjainak. A munkahelyi törzsgárda kialakítása és a hűségjutalom, vagy a nyereségrészesedés nem új dolog, nem is meglepő. Tiszteletre méltó erőfeszítések tanúi vagyunk e tekintetben, különösen az utóbbi évtizedben. A meglepő első hallásra talán az, hogy a hűségjutalom fizetését a termelőszövetkezet határozta el. A szövetkezeti munka mérésére szolgáló munkaegység-rendszer eleve magában hordozza a kisebb, vagy nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Talán ez is volt az oka sokáig, hogy a termelőszövetkezetek nem, vagy csak elenyésző mértékben vettek át olyan módszereket, amellyel a munkát és a munkást a népgazdaság más termelő helyein megtisztelik. A gazdasági önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás terjedése azonban a munka mérésében és díjazásában is jelentős változásokat hozott a szövetkezetekben az utóbbi néhány esztendőben. A munkaegységet, mint mérőeszközt egyre szélesebb körben váltja föl a teljesítménybér, az eredményhez kötött díjazási formák sokasága jelent meg, a munkabért költségtényezőként év elején megtervezik, hódít a garantált díjazás és ezzel összefüggésben a nyolcvan százalék év közben történő kifizetése után a fennmaradó húsz százalék év végén való növekedése, vagy csökkenése. Mindezek viszonylag új jelenségek a szövetkezeti gazdaságokban, nem forrtak még ki, nem lehet egyikről, vagy , másikról általános érvényű véleményt alakítani. A tendencia azonban világos. A szövetkezeti gazdaság jövedelméből azok kapjanak többet, akik jobban, eredményesebben, áldozatosabban munkálkodtak a többlet létrehozásában. De a hűségjutalom, s ami együtt jár vele, a törzsgárda számontartása, megbecsülése új dolog. Annyira új, hogy mostanáig példa is csak egyetlen egy akad rá az országban. Mint mondani szokás, a jó példa magával ragad. És az egyházasharasztiak olyasvalamit kezdeményeztek, amelyet követni, kiszélesíteni és kiteljesíteni a szövetkezeti mozgalom úttörőivel és általában az egész parasztsággal szembeni kötelezettségek közé sorolhatunk. Ha valaki statisztikát készített volna az utóbbi évtized létszámváltozásáról az ország minden termelőhelyén, a termelőszövetkezetek bizonyára előkelő helyet foglalnának el. Munkás-, illetve tagvándoros a termelőszövetkezeteiben alig-alig akad. A változás itt világosan egyirányi belépés. Még az új szövetkezeti törvény kapcsán végrehajtott tagsági jog rendezése sem hozott számottev létszámváltozást. Vagyis szövetkezeti parasztságunk hűséges, kitartó munkája gazdaságának, a termelőszövetkezetnek. Az utóbbi néhán esztendő politikai légkör, gazdasági intézkedései és munkamorálban bekövetkezett változás pedig a szövetkezeti munka értékét is megnövelte. Három—négy esztendő alatt a mi meg megyénkben is 8,9 ezer forintról 14 ezer forint föl emelkedett a személyi jövedelem átlaga. Anélkül, hogy a parasztfiatalság erejét és szerepét lebecsülnénk, anélkül, hogy a technika és tudomány „segítségét” figyelmen kívül hagynánk, hogy a munka szervezésében elért eredményeket mellőznénk, világosan kell látni, hogy az eredményekben a legnagyobb érdem azoké, akik öt-tíz, vagy akár húsz esztendeje mindennap tesznek valamit a szövetkezetekért. Törzsgárda-tagságot minden szövetkezeti parasztember szerezhet, hűségjutalomra minden becsületesen dolgozó munkásember rászolgálhat. Végül is mindenki megéri ezt a kort. Amiért most ilyen fontosságot tulajdonítva szólunk e kérdésről annak a szövetkezeti mozgalom huszadik évfordulója az oka. .. Rendezett anyagi viszonyok között, tartalékokkal bíró gazdag szövetkezetben, amikor már az egyéni világot csak a történelemből ismeri majd a tagság, bizonyára mindennapi dolog lesz a hűségjutalom. De most, amikor még gondokkal és bajokkal küszködnek, amikor a szövetkezetek egy részét még a gyenge kategóriában tartjuk nyilván, amikor igen nagy erőfeszítést kíván minden kis eredmény, most különös jelentőségű, ha a szövetkezetek vezetősége túllát a hétköznapok korlátain és olyan javaslattal él, amely sok-sok évre előre nagymértékben megnöveli a szövetkezeti munka értékét. Nemrégen még a nyugdíj, a fizetett szabadság, a társadalombiztosítási juttatások egy része is olyan cél volt csak, amelyeknek eléréséért keményen kellett dolgozni. A törzsgárda tagsággal járó hűségjutalom sem olyan, hogy máról holnapra minden szövetkezetben megvalósulhasson. De a jövő céljai közé nyugodtan odatehetjük. Erkölcsi hatásáért is és az anyagiakért is, amellyel azokat tiszteli meg a szövetkezet, akik a legtöbbet teszik. Szanati Anna Miért aszalják a szilvát Horvátzsidányban? Horvátzsidányban és a környező falvakban: Peresznyén és Ólmodon az idén közel ötven vagon szilva termett a háztáji kertekben és szórvány gyümölcsösökben. A gyorsan romló gyümölcs gondot is okozott a termelőknek. A csepregi fogyasztási szövetkezet ugyan felvásárolt 5 vagon szilvát, de a termés zöme eladatlanul és felhasználatlanul hevert volna, ha az egyesített termelőszövetkezet nem siet a szövetkezeti gazdák segítségére. * Hozzáláttak a szilva aszalásához is. Saját üzemében naponta 30—40 mázsa szilvát aszalnak meg. A szövetkezet azonkívül, hogy négy tagja részére teremtett munkaalkalmat, nyereségre is szert tesz a szilva aszalásával. VAS NitPI