Vas Népe, 1969. május (14. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

A demokráciához demokraták kellenek Vasi pártoktatók kerekasztala Ha ereménnyá fejlesztésre érdemesnek bizonyult a megyei pártbizottság okta­tási igazgatóságának mina­pi kezdeményezése: időszerű elméleti kérdés vitájára hív­ta össze az esti egyetem ta­nárait. Ezúttal a szocialista demokrácia fejlesztésének problémái szerepeltek na­pirenden. Elsősorban a té­mához kapcsolódó fogalma­kat, elvi kérdéseket, s azok Az utóbbi esztendőkben valamennyi szocialista or­szágban fokozottan előtér­be került a szocialista de­mokratizmus fejlesztésének igénye. Elsődlegesen azért, mert — a szocializmus alap­jainak lerakásával — fejlő­désük olyan szakaszába ér­tek, amikor közvetlen gya­korlati feladat a szocializ­mus teljes felépítése. A megváltozott társadalmi és osztályszerkezet eredménye­ként azonosultak az osz­tályok és rétegek alapvető érdekei. Így minden ko­rábbinál nagyobbak a le­hetőségek az egész nemzet mozgósítására. S a szocializ­mus teljes felépítése jobban meg is kívánja valamennyi erő összefogását és latba ve­tését a közös célok megvaló­sítására. A demokratizmus továb­bi kibontakoztatása tehát a gazdasági, társadalmi fejlő­dés tükröződése. Fejlesztése a szocializmus igényéből fa­kad, s csakis annak építé­sével válhat teljesebbé A szocialista demokratizmus pedig maga is nagy hajtó­­ereje a további előrehala­dásnak. Nem véletlen, nem szub­jektív óhajok és elhatáro­zások kérdése tehát a szo­cialista demokratizmus fej­lesztésének előtérbe kerü­lése, hanem a szocialista fejlődés eredménye és kö­vetelménye. Hozzájárultak ehhez bizonyos nemzetközi körülmények, a munkás­­mozgalmon belül is jelent­kező problémák, a gyökeres szakítás az elméleti munka korábbi következetlenségei­vel, s a demokrácia szoci­alista elvektől távol eső gyakorlatával. Össztársadalmi probléma és feladat köztudott, demokrácia so­ha nincs általában, csak tör­ténetiségében. A­dott korhoz és viszonyokhoz kötött. El­sődlegesen bárhol és bármi­kor a gazdasági folyamatok határozzák meg érvényesü­lésének módját és mértékét Mindig és mindenütt meg­nyilvánul viszont — vagy magyarázásának, oktatásá­nak módszertani problémáit igyekeztek összegezni. Jegy­zőkönyvben is nehéz lenne rögzíteni, mi mindenről esett szó a színvonalas, ter­mékeny vitában. Érzékelte­tésül lássunk néhány — a krónikás által egybeszedett csokor-megjegyzést, tapasz­talatot választ a legáltalá­nosabb kérdésekre: éppen hiányzik! — a gazda­ság, a politika és az ideoló­gia szféráiban egyaránt. Nálunk különösen össztár­sadalmi probléma a demok­rácia és össztársadalmi fel­adat a fejlesztése. Követke­zik a két világrendszer har­cából is, amely egyben a polgári demokrácia és a szo­cialista demokrácia harca is. Figyelemre méltó viszont aláhúzni, hogy a polgári de­mokrácia nem feltétlenül és nem teljesen csak a bur­zsoázia érdekeit szolgálja. Különben érthetetlen lenne, miért tartották a marxiz­mus klasszikusai is kedve­ző harci terepnek a prole­tariátus számára, miért a dolgozók tömegeinek illúzió­ja is a polgári demokrácia iránt. Csak végső soron, csak lényegében a burzsoá­ziáé a polgári demokrácia. Azé az osztályé, amely egyébként a kizsákmányolás viszonyai közepette a leg­többet tett az emberért, sza­badságáért — ismerve annak korlátait! —, érvényesülési és egyéb lehetőségei megte­remtéséért. Hagyományok nélkül Népünk történelméből vi­szont hiányoznak e demok­A pártfskciai, szeminári­umi hallgatók többsége — az iparban és a mezőgazda­ságban szerzett tapasztala­taik alapján — ezt látják bizonyítottnak. Mondván, hogy a termelőszövetkezetek számára nincs központilag előírt nyereség. Vezetőik nem államilag kinevezettek, hanem helyileg választot­tak A tsz-tagság maga dönt a jövedelem elosztásának formáiról, sok vonatkozás­ban mértékéről... Valójában, nem mond ez ellent az elveknek, a gazda­sági, termelési viszonyok elsődlegességének. Azt bizo­nyítja, amennyiben bővebb és tágabb színterei vannak a demokrácia gyakorlásá­nak, alacsonyabb — s szoci­alistaként is fiatalabb! — termelési viszony mellett is kinőhet viszonylag fejlet­tatikus hagyományok, s ez­zel együtt a demokrácia gyakorlásának, terebélyesí­­tésének bizonyos szubjektív feltételei. Kétségtelen, mi­vel hazánkban soha nem volt elfogadható demokra­tikus gyakorlat, elő-előbuk­­kanó maradványai is torzak. Elsősorban nem a cselekvés, hanem az ellenzékieskedés szabadságában vétik a de­mokrácia lényegét. A ha­gyomány iránti nosztalgia az 1944 végétől 1948-ig ter­jedő időszakra vonatkozik, amikor pedig forradalmi feladataink megoldása, meg­oldásra készítése egészen sajátos demokratikus kere­teket teremtett, alkalma­zott. Ebből táplálkozik az a nosztalgia is, hogy az iga­zán forradalmi időszak csak az volt népünk felszabadu­lás utáni történelmében, s hogy a mai feladatok meg­oldásának nincs forradalmi romantikája. Figyelmen kí­vül hagyva azt a sajátossá­got is, amire az egyik fel­szólaló szellemesen hivatko­zott. ..Más dolog szerelmes­nek lenni a forradalomba, mint házasságban élni ve­le”. Amíg azonban egyrészről a hagyományokat hiányol­tuk, másrészről viszont a demokrácia meglevő alap­­intézményeivel sem tudtunk már kezdeni. Hiányoltuk, keveselltük a szubjektív fel­tételeket, de nem munkál­tunk a meglévő színtereken, s nem fáradoztunk azok gyarapításán, különösen az ipari üzemek tulajdonosai és alkalmazottai, a munká­sok körében. Formális jel­szó maradt a ..Tiéd a gyár, magadnak dolgozol” igazsá­ga, tebb demokratikus tudat és gyakorlat. A még­oly szocialista termelési viszo­nyok nem fejlesztik önma­gukban a demokráciát, kap­csolódnak a korábbi társa­dalmi-politikai gyakorlat­hoz. Természetesen, az ipar­ban, az állami vállalatoknál mások az igények is a de­mokrácia iránt, s ezek ke­retei is bővültek, bővülnek a gazdaságirányítás új rend­szerében. Különösen erősö­dik az üzemeken belülről, alulról jövő ellenőrzés. Most bontakozó gyakorlat, hogy fontos, a vállalat alapvető érdekeit érintő dolgokban a vezetők még döntés előtt kikérjék, figyelembe vegyék a munkások véleményét. Megtörve a közömbösséget, az érdektelenséget, vállalva a különböző szintű érdekek esetleges ütköztetését is. Nem beletörődve, hogy pél­dául a kollektív szerződé­seknél csak az érdekvédel­müket érintő kérdésekről vitatkozzanak a munkások. Elérni, hogy a vállalat lé­nyeges dolgaiban is legyen véleményük, ne mint egy­szerű végrehajtóknak, ha­nem tulajdonosoknak, a ve­zetők munkatársainak Hi­szen természetes igény, hogy elsősorban mindenki ott akar demokráciát, ahonnan él. Ott kíván érdekelt­séget nemcsak a folyamat eredményében — például a nyereség elosztásában —, hanem már a célok kitűzé­sében és a folyamat egészé­ben. Tanulni, tanítani és gyakorolni Talán az önkényes sum­mázás is érzékelteti, ami a tanácskozás egészén végig­húzódott, hogy objektív és szubjektív feltételeinek, kí­vánatos kereteinek, színte­reinek megléte mellett is tanulni, tanítani és gyako­rolni kell a demokráciát Pótolni az elmaradt örök­séget, fiatalon, már az is­kolában így készíteni az élet­re az ifjúságot. Tanítani az idősebbeket is, minél több lehetőséget nyújtani a gya­korláshoz. Hiszen a demok­rácia — bármilyen kedve­zőek is fejlesztésének fel­tételei — önmagától nem fejlődik. A demokráciához demokraták kellenek. Dézsi Mátyás A szocialista demokratizmus fejlesztése — fejlődésünk eredménye és követelménye Alacsonyabb termelési viszony — fejlettebb demokrácia ? 1969. május 1. Csütörtök A biztonságos vasúti közlekedésért A vasúti forgalom hely­zetét és a közlekedés biz­tonságának feltételeit mé­ri fel országos viszonylat­ban az a vizsgálat, melyet a KNEB a közelmúltban elrendelt. Megyénkben a népi ellenőrző bizottság 38 tagú munkabrigádja térké­pezi fel a vasútigazgató­­ság területén Szombathely —Székesfehérvár, Szombat­hely—Nagykanizsa vonala­kat, valamint külön viza­­gálja a kiemelt állomáso­kat : Szombathelyt, Celldö­­mölköt, Pápát, Ajkát, Veszprémkülönt, Oszkót, Zalaszentivánt, Zalaeger­szeget. A vizsgálat a for­galmi szolgálati helyeket, a fűtőházakat és a Táv­közlő Biztosítóberendezési Főnökség kirendeltségeit érinti. VAS NÉPE Patika és a méreg A patika Szombathelyen, a Lenin úton található. Új az épület, új a berendezés. Tu­lajdonképpen új a Megyei Rendelőintézet is, amelyiknek a közelében „a patika áll”. Új a méreg is. Nem a gyógy­szerek alapanyagául szolgáló vegyianyagokról van szó, mert, ha ezekből az előírt mennyiséget adagolják, ahogy azt az orvos rendeli, a vegyi anyagok, főzetek gyógyítanak. A méreg az embert eszi. Azokat, akik a délutáni zár­óra után érkeznek a rende­lőből, ahol tudvalévően este hét óráig is vizsgálják a be­tegeket. Körzeti orvosi ren­delő, fogászat, gyermekszak­rendelő jócskán „nyitva tart” még, miután a gyógyszertár bezár. A gyógyszertárat azért te­lepítették ide, mert a megyei szakrendelésekre, vidékről is ezrével jönnek a betegek, kü­lönösen járványos megbete­gedések idején. Igaz, van ügyeletes gyógy­szertár is a világon, mi több, Szombathelyen is. Ki is ír­ják egy kis táblácskára, hol található. Nem mindegy azon­ban a városi lakosnak sem, — éppen, mert beteg, azért —, hogy a rendelőtől harminc méterre, vagy kilométernyi­re kell-e mennie a felírt gyógyszerekért. Különösen nem, ha — szerencsétlensé­gére! — éppen az ügyeletes gyógyszertárral ellentétes vá­rosrészben lakik. Nem mind­egy a vidékről érkezetteknek, akik — könnyen meglehet — emiatt a nem is kis kitérő miatt lekésik a vonatot, buszt. Érvelni ugyan lehet azzal,, aki vidéki, jöjjön dél­előtt. Csakhogy egynémely betegség (vagy baleset) nem rendelésre látogatja az em­bert. Másrészt nem is ritka eset, hogy a különböző ki­vizsgálásokkal még a vidéki­ek is eltöltik a napot. Gondolom, megoldható, hogy a Lenin úti gyógyszertár legalább este hét-nyolc óráig tartson nyitva. A város egy­negyede kevesebbet gyalogol­na, a vidékiek többségének egyenesen ez lenne az érde­kük. Tudom, áldozat ez. De­hát a gyógyszertár is az em­berekért van. A vágvölgyi mm Minek a mosdó, ha nincs víz? Enyhén szólva mindig mosolyognom kell, valahány­szor szóba kerül a kulturált közlekedés. Miért? A válasz sajnos egyszerű. Az autóbu­szok zsúfoltak, ráznak, han­gosak. A vonatok meg... Na igen, a vonatok. A szerelvények kocsijai ma már többségükben csakugyan megfelelnek a kulturált köz­lekedés feltételeinek. Az ülé­sek kényelmesek, az abla­kok nagyok, — ha a piszok­tól át lehet látni rajtuk —, kényelmesen élvezhető az el­suhanó táj. A mellékhelyisé­gek mindegyikében van mos­dó, a folyékony szappannak és a törülközőnek tartó, né­melyik kocsiban külön kV mosdóhelyiség. De minek? Minek, ha egyszer a mos­dóból nem folyik a víz, ha nincs törülköző — még pa­pír sem (!) —, ha a folyé­kony szappannak csak a tartója díszeleg üresen. A múlt hét csütörtökén a hajnali pesti gyors I. osztó­ivű étkezőkocsijában csak az árak, no meg a kiszolgálás vol első osztályú. Maga e kocsi mennyezete kopott, foly­tos, úgy, hogy igaza volt an­nak a vendégnek, aki egy elhanyagolt Noé-horabel fa­lusi kocsmához hasonlította. Tudom, akadnak az utasok között olyanok is, akik fel­hasogatják az üléseket, ki­szerelik a villanykapcsolót a fülkékből, ellopják a mosdó­ból a törülközőt, s egyéb más meg nem engedhető módon viselkednek. De miattuk ne élvezze a többi utas a kulturált kö­­rülményeket? Nem lehetne szigorítani az ellenőrzést a vonatokon,­­ akit rajtakap­nak effajta cselekedeten pél­dásan megbüntetni? Merít jelenleg, csak a haá­nyas felszerelések bosszant­ják az utazó közönséget, ezek pedig — úgy tűnik —, tel­­jesen feleslegesek, ha egy­szer úgysem töltik be fel­adatukat Azaz mégsem feleslegesek, ha egyszer a kulturált közle­­kedésről beszélünk. . *­ 3 1880. szeptemberében költö­zött ide a tekintetes bíróság, az akkor még csak egyeme­letes épületbe, amelyet a szá­zad elején húztak magasabb­ra. Sok kisebb-nagyobb bő­­vítésen, korszerűsítésen esett át a bíróság, míg megkapta mai formáját. A több mint hatvan szobán, Itat tárgyaló­­termen és az esküdtszéki dísztermen a megyei, a járá­si bíróság és az ügyészség osztozik. Az udvaron a mil­lennium tiszteletére 1896-ban ültetett három fa közül egy még él bútorok Szakáts László, az elnöki iroda vezetője, az épület tör­ténetének kutatója és feldol­gozója tréfásan úgy említi, hogy ő itt a „legöregebb bú­tordarab”, hisz 31 éve dolgo­zik munkakörében. Hatalmas biedermeier íróasztala, s a mögötte álló két szekrény 1872-ben került ide. A szabad­ságharc alatt Sopronban, ké­sőbb Kőszegen „szolgálta” a jogot. Található a régi kerü­leti tábla bútorai közül még néhány „veterán”­ formájá­ban is érdekes vasláda s a dupla falú hitbizományi szek­rény, amely a maga korának biztonságos „páncélszekré­nye” lehetett. A két fából faragott, díszes urna ma már valóban dísztárgy: régen eb­ből sorsolták az esküdteket, ma az egyiket a fegyelmi bí­róság megválasztásánál használják — néha. A sta­bil, de kényelmetlen Bach­­korszakbeli székeket modern­vonalú fotelokkal cserélték fel, az elnöki iroda stílgar­­nitúráját már a Bizományi­ban vették. Az elnök Tizenhat esztendeje a me­gyei bíróság elnöke dr. Kos­­tyál Gusztáv. Munkáskáder­ként az akadémián, az egye­temen „át” Szolnokról került Szombathelyre: — Az országos átlagnál ke­vesebb pert tárgyalunk: a dunántúli megyék kulturál­tabbak, s nálunk nincsenek olyan „gócok”, amelyek gyűj­tenék a bűnözőket. A kisebb ügyeket a Járásbíróságok tár­gyalják, mi másodfokon ha­vonta 40—50 üggyel foglal­kozunk. Ezek 25—30 százalé­ka a társadalmi tulajdon el­leni bűntett, kis százalékban az élet elleni bűnesetek, me­lyek többsége ,— szerencsé­re — kezdeti stádiumában megreked. Bontópereink szá­ma az országos átlagnak megfelelő. Tárgyalásaink ál­talában nyilvánosak. De in­kább csak a hozzátartozókat látni. Kivételek a „szenzáci­ós” nagy ügyek — amelyek­ről a sajtóból értesül a kö­zönség —, ezeket telt házak előtt tárgyaljuk. Ilyen volt az az ügy, amelyben egy kis­fiú esett áldozatul egy sár­garépáért, korábban a Sa­­mu-ügy és a papgyilkosság... A megyei bíróság elnöke felügyel az ítélkezések fe­lett, igazgat, részt vesz az ítélkezésben. Hivatás A legfiatalabb bíró 5 éve, a legidősebb 35 éve gyako­rolja hivatását. Az egyetem után két év gyakorlat, majd újabb szakvizsga következik, s csak utána lehet valakiből bíró, ügyész vagy ügyvéd. Magyarországon sok a jo­gász, de közülük kevés az, aki kimondottan a jogi pá­lyára készül. Ami az elmé­leti és a gyakorlati felké­szültségen túl még ehhez a pályához szükséges, azt dr. Füvessi Sándor bíró, megyei alelnök így foglalja össze: — Hivatástudat, fejlett igazságérzet, felelősségtudat­. Csa­k kiegyensúlyozott, jó­kedvű, nyugodt ember alkal­mas erre a hivatásra, hiszen számunkra nem lehetnek kis és nagy ügyek. A legkisebb ügy egyben a legnagyobb is az érintettek életében. Min­denféle mellékállás vállalása tilos számunkra, egyedül az ismeretterjesztésben és az ok­tatásban vehetünk részt. És legfontosabb dolog: szeretni kell az embereket... Derű A tárgyalások során nem­csak kínos, fájdalmas, szo­morú, hanem derűs pillana­tok is akadnak. Van, amikor a bíró „szól mellé”, máskor a vádlott. Álljon mindkettő­re itt egy-egy történet: Ifjúság elleni bűntett vád­jával került bíróság elé egy asszony, akinek hiába aján­lotta fel segítségét a munka­helye, a szakszervezete, nem vette igénybe, gyermekeit éheztette, bezárta. A bíró a lelkére akart hatni, ám egy aprócska jelző (jó) elhagyá­sával furcsa dolgot mondott: — Asszonyom, miért vi­selkedik így, amikor az egész társadalom összefogott, hogy anyává tegye... Más esetben idős ember állt a bíróság előtt. A vád: emberölés. — Vádlott, álljon fel... — kezdte a bíró, de a vádlott közbeszólt: — Bíró úr, kérem, tessék engem­­csak nyugodtan Pis­ta bácsinak szólítani... Az ódon falakkal övez­ett folyosókon izgatott vára­kozók­ három teremben is tárgyalnak. Az elnöki előszo­bában is üldögél néhány ügyfél, tanácsot kérni jöttek. Mert itt protekció, de még egy kis „szocialista összeköt­tetés” sincs. Felelősségteljes munkáját alkotmányunk alap­ján végzi a megyei bíróság, amely halálos ítéletet tíz éve nem hozott! Szakály Éva

Next