Vas Népe, 1969. május (14. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
A demokráciához demokraták kellenek Vasi pártoktatók kerekasztala Ha ereménnyá fejlesztésre érdemesnek bizonyult a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának minapi kezdeményezése: időszerű elméleti kérdés vitájára hívta össze az esti egyetem tanárait. Ezúttal a szocialista demokrácia fejlesztésének problémái szerepeltek napirenden. Elsősorban a témához kapcsolódó fogalmakat, elvi kérdéseket, s azok Az utóbbi esztendőkben valamennyi szocialista országban fokozottan előtérbe került a szocialista demokratizmus fejlesztésének igénye. Elsődlegesen azért, mert — a szocializmus alapjainak lerakásával — fejlődésük olyan szakaszába értek, amikor közvetlen gyakorlati feladat a szocializmus teljes felépítése. A megváltozott társadalmi és osztályszerkezet eredményeként azonosultak az osztályok és rétegek alapvető érdekei. Így minden korábbinál nagyobbak a lehetőségek az egész nemzet mozgósítására. S a szocializmus teljes felépítése jobban meg is kívánja valamennyi erő összefogását és latba vetését a közös célok megvalósítására. A demokratizmus további kibontakoztatása tehát a gazdasági, társadalmi fejlődés tükröződése. Fejlesztése a szocializmus igényéből fakad, s csakis annak építésével válhat teljesebbé A szocialista demokratizmus pedig maga is nagy hajtóereje a további előrehaladásnak. Nem véletlen, nem szubjektív óhajok és elhatározások kérdése tehát a szocialista demokratizmus fejlesztésének előtérbe kerülése, hanem a szocialista fejlődés eredménye és követelménye. Hozzájárultak ehhez bizonyos nemzetközi körülmények, a munkásmozgalmon belül is jelentkező problémák, a gyökeres szakítás az elméleti munka korábbi következetlenségeivel, s a demokrácia szocialista elvektől távol eső gyakorlatával. Össztársadalmi probléma és feladat köztudott, demokrácia soha nincs általában, csak történetiségében. Adott korhoz és viszonyokhoz kötött. Elsődlegesen bárhol és bármikor a gazdasági folyamatok határozzák meg érvényesülésének módját és mértékét Mindig és mindenütt megnyilvánul viszont — vagy magyarázásának, oktatásának módszertani problémáit igyekeztek összegezni. Jegyzőkönyvben is nehéz lenne rögzíteni, mi mindenről esett szó a színvonalas, termékeny vitában. Érzékeltetésül lássunk néhány — a krónikás által egybeszedett csokor-megjegyzést, tapasztalatot választ a legáltalánosabb kérdésekre: éppen hiányzik! — a gazdaság, a politika és az ideológia szféráiban egyaránt. Nálunk különösen össztársadalmi probléma a demokrácia és össztársadalmi feladat a fejlesztése. Következik a két világrendszer harcából is, amely egyben a polgári demokrácia és a szocialista demokrácia harca is. Figyelemre méltó viszont aláhúzni, hogy a polgári demokrácia nem feltétlenül és nem teljesen csak a burzsoázia érdekeit szolgálja. Különben érthetetlen lenne, miért tartották a marxizmus klasszikusai is kedvező harci terepnek a proletariátus számára, miért a dolgozók tömegeinek illúziója is a polgári demokrácia iránt. Csak végső soron, csak lényegében a burzsoáziáé a polgári demokrácia. Azé az osztályé, amely egyébként a kizsákmányolás viszonyai közepette a legtöbbet tett az emberért, szabadságáért — ismerve annak korlátait! —, érvényesülési és egyéb lehetőségei megteremtéséért. Hagyományok nélkül Népünk történelméből viszont hiányoznak e demokA pártfskciai, szemináriumi hallgatók többsége — az iparban és a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataik alapján — ezt látják bizonyítottnak. Mondván, hogy a termelőszövetkezetek számára nincs központilag előírt nyereség. Vezetőik nem államilag kinevezettek, hanem helyileg választottak A tsz-tagság maga dönt a jövedelem elosztásának formáiról, sok vonatkozásban mértékéről... Valójában, nem mond ez ellent az elveknek, a gazdasági, termelési viszonyok elsődlegességének. Azt bizonyítja, amennyiben bővebb és tágabb színterei vannak a demokrácia gyakorlásának, alacsonyabb — s szocialistaként is fiatalabb! — termelési viszony mellett is kinőhet viszonylag fejlettatikus hagyományok, s ezzel együtt a demokrácia gyakorlásának, terebélyesítésének bizonyos szubjektív feltételei. Kétségtelen, mivel hazánkban soha nem volt elfogadható demokratikus gyakorlat, elő-előbukkanó maradványai is torzak. Elsősorban nem a cselekvés, hanem az ellenzékieskedés szabadságában vétik a demokrácia lényegét. A hagyomány iránti nosztalgia az 1944 végétől 1948-ig terjedő időszakra vonatkozik, amikor pedig forradalmi feladataink megoldása, megoldásra készítése egészen sajátos demokratikus kereteket teremtett, alkalmazott. Ebből táplálkozik az a nosztalgia is, hogy az igazán forradalmi időszak csak az volt népünk felszabadulás utáni történelmében, s hogy a mai feladatok megoldásának nincs forradalmi romantikája. Figyelmen kívül hagyva azt a sajátosságot is, amire az egyik felszólaló szellemesen hivatkozott. ..Más dolog szerelmesnek lenni a forradalomba, mint házasságban élni vele”. Amíg azonban egyrészről a hagyományokat hiányoltuk, másrészről viszont a demokrácia meglevő alapintézményeivel sem tudtunk már kezdeni. Hiányoltuk, keveselltük a szubjektív feltételeket, de nem munkáltunk a meglévő színtereken, s nem fáradoztunk azok gyarapításán, különösen az ipari üzemek tulajdonosai és alkalmazottai, a munkások körében. Formális jelszó maradt a ..Tiéd a gyár, magadnak dolgozol” igazsága, tebb demokratikus tudat és gyakorlat. A mégoly szocialista termelési viszonyok nem fejlesztik önmagukban a demokráciát, kapcsolódnak a korábbi társadalmi-politikai gyakorlathoz. Természetesen, az iparban, az állami vállalatoknál mások az igények is a demokrácia iránt, s ezek keretei is bővültek, bővülnek a gazdaságirányítás új rendszerében. Különösen erősödik az üzemeken belülről, alulról jövő ellenőrzés. Most bontakozó gyakorlat, hogy fontos, a vállalat alapvető érdekeit érintő dolgokban a vezetők még döntés előtt kikérjék, figyelembe vegyék a munkások véleményét. Megtörve a közömbösséget, az érdektelenséget, vállalva a különböző szintű érdekek esetleges ütköztetését is. Nem beletörődve, hogy például a kollektív szerződéseknél csak az érdekvédelmüket érintő kérdésekről vitatkozzanak a munkások. Elérni, hogy a vállalat lényeges dolgaiban is legyen véleményük, ne mint egyszerű végrehajtóknak, hanem tulajdonosoknak, a vezetők munkatársainak Hiszen természetes igény, hogy elsősorban mindenki ott akar demokráciát, ahonnan él. Ott kíván érdekeltséget nemcsak a folyamat eredményében — például a nyereség elosztásában —, hanem már a célok kitűzésében és a folyamat egészében. Tanulni, tanítani és gyakorolni Talán az önkényes summázás is érzékelteti, ami a tanácskozás egészén végighúzódott, hogy objektív és szubjektív feltételeinek, kívánatos kereteinek, színtereinek megléte mellett is tanulni, tanítani és gyakorolni kell a demokráciát Pótolni az elmaradt örökséget, fiatalon, már az iskolában így készíteni az életre az ifjúságot. Tanítani az idősebbeket is, minél több lehetőséget nyújtani a gyakorláshoz. Hiszen a demokrácia — bármilyen kedvezőek is fejlesztésének feltételei — önmagától nem fejlődik. A demokráciához demokraták kellenek. Dézsi Mátyás A szocialista demokratizmus fejlesztése — fejlődésünk eredménye és követelménye Alacsonyabb termelési viszony — fejlettebb demokrácia ? 1969. május 1. Csütörtök A biztonságos vasúti közlekedésért A vasúti forgalom helyzetét és a közlekedés biztonságának feltételeit méri fel országos viszonylatban az a vizsgálat, melyet a KNEB a közelmúltban elrendelt. Megyénkben a népi ellenőrző bizottság 38 tagú munkabrigádja térképezi fel a vasútigazgatóság területén Szombathely —Székesfehérvár, Szombathely—Nagykanizsa vonalakat, valamint külön vizagálja a kiemelt állomásokat : Szombathelyt, Celldömölköt, Pápát, Ajkát, Veszprémkülönt, Oszkót, Zalaszentivánt, Zalaegerszeget. A vizsgálat a forgalmi szolgálati helyeket, a fűtőházakat és a Távközlő Biztosítóberendezési Főnökség kirendeltségeit érinti. VAS NÉPE Patika és a méreg A patika Szombathelyen, a Lenin úton található. Új az épület, új a berendezés. Tulajdonképpen új a Megyei Rendelőintézet is, amelyiknek a közelében „a patika áll”. Új a méreg is. Nem a gyógyszerek alapanyagául szolgáló vegyianyagokról van szó, mert, ha ezekből az előírt mennyiséget adagolják, ahogy azt az orvos rendeli, a vegyi anyagok, főzetek gyógyítanak. A méreg az embert eszi. Azokat, akik a délutáni záróra után érkeznek a rendelőből, ahol tudvalévően este hét óráig is vizsgálják a betegeket. Körzeti orvosi rendelő, fogászat, gyermekszakrendelő jócskán „nyitva tart” még, miután a gyógyszertár bezár. A gyógyszertárat azért telepítették ide, mert a megyei szakrendelésekre, vidékről is ezrével jönnek a betegek, különösen járványos megbetegedések idején. Igaz, van ügyeletes gyógyszertár is a világon, mi több, Szombathelyen is. Ki is írják egy kis táblácskára, hol található. Nem mindegy azonban a városi lakosnak sem, — éppen, mert beteg, azért —, hogy a rendelőtől harminc méterre, vagy kilométernyire kell-e mennie a felírt gyógyszerekért. Különösen nem, ha — szerencsétlenségére! — éppen az ügyeletes gyógyszertárral ellentétes városrészben lakik. Nem mindegy a vidékről érkezetteknek, akik — könnyen meglehet — emiatt a nem is kis kitérő miatt lekésik a vonatot, buszt. Érvelni ugyan lehet azzal,, aki vidéki, jöjjön délelőtt. Csakhogy egynémely betegség (vagy baleset) nem rendelésre látogatja az embert. Másrészt nem is ritka eset, hogy a különböző kivizsgálásokkal még a vidékiek is eltöltik a napot. Gondolom, megoldható, hogy a Lenin úti gyógyszertár legalább este hét-nyolc óráig tartson nyitva. A város egynegyede kevesebbet gyalogolna, a vidékiek többségének egyenesen ez lenne az érdekük. Tudom, áldozat ez. Dehát a gyógyszertár is az emberekért van. A vágvölgyi mm Minek a mosdó, ha nincs víz? Enyhén szólva mindig mosolyognom kell, valahányszor szóba kerül a kulturált közlekedés. Miért? A válasz sajnos egyszerű. Az autóbuszok zsúfoltak, ráznak, hangosak. A vonatok meg... Na igen, a vonatok. A szerelvények kocsijai ma már többségükben csakugyan megfelelnek a kulturált közlekedés feltételeinek. Az ülések kényelmesek, az ablakok nagyok, — ha a piszoktól át lehet látni rajtuk —, kényelmesen élvezhető az elsuhanó táj. A mellékhelyiségek mindegyikében van mosdó, a folyékony szappannak és a törülközőnek tartó, némelyik kocsiban külön kV mosdóhelyiség. De minek? Minek, ha egyszer a mosdóból nem folyik a víz, ha nincs törülköző — még papír sem (!) —, ha a folyékony szappannak csak a tartója díszeleg üresen. A múlt hét csütörtökén a hajnali pesti gyors I. osztóivű étkezőkocsijában csak az árak, no meg a kiszolgálás vol első osztályú. Maga e kocsi mennyezete kopott, folytos, úgy, hogy igaza volt annak a vendégnek, aki egy elhanyagolt Noé-horabel falusi kocsmához hasonlította. Tudom, akadnak az utasok között olyanok is, akik felhasogatják az üléseket, kiszerelik a villanykapcsolót a fülkékből, ellopják a mosdóból a törülközőt, s egyéb más meg nem engedhető módon viselkednek. De miattuk ne élvezze a többi utas a kulturált körülményeket? Nem lehetne szigorítani az ellenőrzést a vonatokon, akit rajtakapnak effajta cselekedeten példásan megbüntetni? Merít jelenleg, csak a haányas felszerelések bosszantják az utazó közönséget, ezek pedig — úgy tűnik —, teljesen feleslegesek, ha egyszer úgysem töltik be feladatukat Azaz mégsem feleslegesek, ha egyszer a kulturált közlekedésről beszélünk. . * 3 1880. szeptemberében költözött ide a tekintetes bíróság, az akkor még csak egyemeletes épületbe, amelyet a század elején húztak magasabbra. Sok kisebb-nagyobb bővítésen, korszerűsítésen esett át a bíróság, míg megkapta mai formáját. A több mint hatvan szobán, Itat tárgyalótermen és az esküdtszéki dísztermen a megyei, a járási bíróság és az ügyészség osztozik. Az udvaron a millennium tiszteletére 1896-ban ültetett három fa közül egy még él bútorok Szakáts László, az elnöki iroda vezetője, az épület történetének kutatója és feldolgozója tréfásan úgy említi, hogy ő itt a „legöregebb bútordarab”, hisz 31 éve dolgozik munkakörében. Hatalmas biedermeier íróasztala, s a mögötte álló két szekrény 1872-ben került ide. A szabadságharc alatt Sopronban, később Kőszegen „szolgálta” a jogot. Található a régi kerületi tábla bútorai közül még néhány „veterán” formájában is érdekes vasláda s a dupla falú hitbizományi szekrény, amely a maga korának biztonságos „páncélszekrénye” lehetett. A két fából faragott, díszes urna ma már valóban dísztárgy: régen ebből sorsolták az esküdteket, ma az egyiket a fegyelmi bíróság megválasztásánál használják — néha. A stabil, de kényelmetlen Bachkorszakbeli székeket modernvonalú fotelokkal cserélték fel, az elnöki iroda stílgarnitúráját már a Bizományiban vették. Az elnök Tizenhat esztendeje a megyei bíróság elnöke dr. Kostyál Gusztáv. Munkáskáderként az akadémián, az egyetemen „át” Szolnokról került Szombathelyre: — Az országos átlagnál kevesebb pert tárgyalunk: a dunántúli megyék kulturáltabbak, s nálunk nincsenek olyan „gócok”, amelyek gyűjtenék a bűnözőket. A kisebb ügyeket a Járásbíróságok tárgyalják, mi másodfokon havonta 40—50 üggyel foglalkozunk. Ezek 25—30 százaléka a társadalmi tulajdon elleni bűntett, kis százalékban az élet elleni bűnesetek, melyek többsége ,— szerencsére — kezdeti stádiumában megreked. Bontópereink száma az országos átlagnak megfelelő. Tárgyalásaink általában nyilvánosak. De inkább csak a hozzátartozókat látni. Kivételek a „szenzációs” nagy ügyek — amelyekről a sajtóból értesül a közönség —, ezeket telt házak előtt tárgyaljuk. Ilyen volt az az ügy, amelyben egy kisfiú esett áldozatul egy sárgarépáért, korábban a Samu-ügy és a papgyilkosság... A megyei bíróság elnöke felügyel az ítélkezések felett, igazgat, részt vesz az ítélkezésben. Hivatás A legfiatalabb bíró 5 éve, a legidősebb 35 éve gyakorolja hivatását. Az egyetem után két év gyakorlat, majd újabb szakvizsga következik, s csak utána lehet valakiből bíró, ügyész vagy ügyvéd. Magyarországon sok a jogász, de közülük kevés az, aki kimondottan a jogi pályára készül. Ami az elméleti és a gyakorlati felkészültségen túl még ehhez a pályához szükséges, azt dr. Füvessi Sándor bíró, megyei alelnök így foglalja össze: — Hivatástudat, fejlett igazságérzet, felelősségtudat. Csak kiegyensúlyozott, jókedvű, nyugodt ember alkalmas erre a hivatásra, hiszen számunkra nem lehetnek kis és nagy ügyek. A legkisebb ügy egyben a legnagyobb is az érintettek életében. Mindenféle mellékállás vállalása tilos számunkra, egyedül az ismeretterjesztésben és az oktatásban vehetünk részt. És legfontosabb dolog: szeretni kell az embereket... Derű A tárgyalások során nemcsak kínos, fájdalmas, szomorú, hanem derűs pillanatok is akadnak. Van, amikor a bíró „szól mellé”, máskor a vádlott. Álljon mindkettőre itt egy-egy történet: Ifjúság elleni bűntett vádjával került bíróság elé egy asszony, akinek hiába ajánlotta fel segítségét a munkahelye, a szakszervezete, nem vette igénybe, gyermekeit éheztette, bezárta. A bíró a lelkére akart hatni, ám egy aprócska jelző (jó) elhagyásával furcsa dolgot mondott: — Asszonyom, miért viselkedik így, amikor az egész társadalom összefogott, hogy anyává tegye... Más esetben idős ember állt a bíróság előtt. A vád: emberölés. — Vádlott, álljon fel... — kezdte a bíró, de a vádlott közbeszólt: — Bíró úr, kérem, tessék engemcsak nyugodtan Pista bácsinak szólítani... Az ódon falakkal övezett folyosókon izgatott várakozók három teremben is tárgyalnak. Az elnöki előszobában is üldögél néhány ügyfél, tanácsot kérni jöttek. Mert itt protekció, de még egy kis „szocialista összeköttetés” sincs. Felelősségteljes munkáját alkotmányunk alapján végzi a megyei bíróság, amely halálos ítéletet tíz éve nem hozott! Szakály Éva