Vas Népe, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
István királytól az agar—agarig Szombathelyi kereskedő sikere Pesten! Vers a kaszinótojáshoz— ÚJSAGHÍSI: — A „Keres- kedni tudni kell!” címmel meghirdetett országos vetélkedőn a szombathelyi „Nagycsemege” eladója, JÁRAI VALÉRIA a több száz versenyző között a harmadik helyet szerezte meg. Még tanuló volt, amikor — annak idején — nem indulhatott a megyei versenyen. Most alaposan rácáfolt azokra, akik annak idején „kételkedtek” benne. Ezt a nagycsemege vezetője, Mészárosné mondja, aki — azt hiszem — nemcsak főnöke, tanítója az itt dolgozó fiataloknak, de egy kicsit talán még „anyukájuk” is. Annyi szeretettel, ahogy róluk beszél, nehéz is másként. A főnökasszony elégedett. Nemcsak Járai Valériával, aki a harmadik helyen végzett a „húszas döntőben”, de a másik két döntőbe jutottal, Szemes Rozikával és Kenyeres Ferivel is, akik szintén „tíz között” végeztek. Szép siker, dicséri a főnökasszonyt, de dicséri a kollektívát is. Akik segítettek, akik nap mint nap ott vannak mellettük. — Mit kellett tudni? — kérdeztem a „dobogós” kislánytól. — Hogy mikor uralkodott István király, hogy mi a majonéz... — A legemlékezetesebb pillanat a versenyről? — Amikor a zselé kocsonyásító anyagát kérdezték... Az üzletvezető asszony szól közbe: „Mondd csak, hogy te tudtad egyedül.. — Az agar-agar. Az kocsonyásat. — És a legnehezebb? — Verset kellett írni a hidegkonyháról ... amitől étvágyat kapott a zsűri ... — Ez nyilván a „reklámpszichológiára ment.. — Gondolom ... — És — ha szabad kérdeznem — mit írt? — Hát... az első versszakot a kaszinótojásról írtam... Ez döntötte el a harmadik helyet... — Az jó. Felolvasná ... — Jaj, ne tessék ... — Fiúkhoz talán könynyebb... — Jaj, ne tessék mondani... Járai Valika első interjúját adta ... Láttam aztán a megszokott pultjánál — bár itt univerzálisnak kell lenni, mindenütt otthon lenni — mégis, „valahogy” az édességpulthoz vonzódik. Itt már — hallottam — sokkal jobban ment a csevegés a vevővel, mint odabent, a szobában. Itt van otthon. Vevő még nem panaszkodott rá! Dicséretéért viszont már felkeresték a boltvezetőt. Elkelne üzleteinkben még néhány Járai Valika! 1969. december 3. Szerda Város és falu Munkások és parasztok igaz barátsága Az elmúlt hét csütörtökjén kedves vendégeket fogadott az ELGEP gyár Petőfi és József Attila szocialista brigádja. A nemeskeresztúri általános iskola szülői munkaközösségének néhány tagja, az iskola igazgatója és a celldömölki járási tanács művelődésügyi osztály vezetője látogatta meg munkahelyén azokat a szakmunkásokat, akik a ,,Televíziót minden iskolának” mozgalomhoz kapcsolódva saját pénzükből tv készüléket vittek a nemeskeresztúri iskolás gyerekeknek. A tv-készülék átadásának eseménye egymagában nem látszott akkora eseménynek, hogy erről — mivel mindennapos már az eset — külön is tudósítson lapunk, de közben olyan őszinte, baráti kapcsolat kezdett kialakulni a falu és az üzem dolgozói között, ami mellett kár lenne szó nélkül elmenni. Az történt ugyanis, hogy amikor a két szocialista brigád tagjai külön autóbuszon — aminek költségét ugyancsak saját pénzből fedezték — megérkeztek a faluba, a nemeskeresztúriak terített asztallal várták őket, a szokásos kis ünnepségen túl éjfélig tartó kedves vendégelésbe részesítették a fejenként több mint 300 forintot áldozó brigádtagokat. Az esztergályosok — akiket nagyon meghatott ez a szívélyesség —, azt mondták: jöjjenek el a nemeskeresztúriak az ÉLGÉP gyárba, nézzék meg, hogyan dolgozunk. A keresztúriak elfogadták a meghívást, s igencsak elcsodálkoztak, amikor az üzem megtekintése után a gyár pártklubjában terített asztalhoz ültették őket. (Egyébként ennek a költségeit is a brigádtagok fedezték). A délelőtti műszak után késő délutánig elbeszélgettek a vendégek a zömében fiatal esztergályosokkal. A keresztúriak megismerkedtek a gyár igazgatójával is, aki — kihasználva az alkalmat — arra kérte a szülőket, aki iparra adja a gyermekét, küldje ide az üzembe, hogy a jövőben még szorosabbá váljék a gyár és a falu kapcsolata, barátsága. A mamák, — de a celldömölki művelődési osztály vezetője is — megígérték, hogy a gyerekek beiskolázásánál első helyre teszik azt a gyárat, ahol tapasztalatuk szerint olyan jó a kollektív szellem, hogy az a falusi emberek iránti önzetlen áldozatvállalásra is képes. Végezetül azt is el kell mondani, hogy a nagyszerű, emberséges kollektív szellem kialakításában részt vállalt az üzem párt- és szakszervezete, de különösen az szb-titkára, aki a falujárás hajdani hőskorát felelevenítve, közvetlen személyes utat nyitott a falu és a város, a munkás és a paraszt szívbéli, igaz barátságának az elmélyítéséhez. (dávid) „Itt halt mártírhalált Dávid Ferenc, az unitárius egyház alapítója és első püspöke...” — olvassuk a felírást a rács elzárta kajkombábán felállított obeliszken. Repülőgép húz el a fejünk felett, megcélozta a várat. Nehezen szabadulunk a látvány varázsától, Kőmíves Kelemennétől. Fél órai út után érkezünk le a kétszáz méter magas hegyoromról. Temetési menetban, mondják, egy fiatal igazgatót temetnek. A járókelők megállnak a főutcán, utolsó tiszteletadásra. A fényképezőnek a vár kínál balladahátteret. Estére kelve búcsúzunk Dévától. Háziasszonyunk még megkér, ha már Szombathelyről jöttünk, elvinnénk-e ezt a két törülközőt Szombathelyre. Turisták hagyták itt és írták, küldje utánuk... Szívesen küldi, szívesen hozzuk. A Wiener Walzer expressz éleset fütyül, ahogy elhalad a vár tövében. Kőmíves Kelemenné sikolya lehetett ilyen elnyújtott, fájdalmas, ha hinni lehet a históriának. A dévaiak hisznek. Sok pénzt hoz a városnak a ,,befalazott” asszony! Tarabó Zoltán Itt állunk a várbörtön tövében. A dévai várbörtön. Ht halt mártírhalált Dávid Ferenc. Grazban szerepeltek képzéseink A szombathelyi tanítóképző női kórusa a stájer tartományi kormány, valamint a grazi pedagógiai akadémiák meghívására Grazban vendégszerepelt. A delegációt Szalay László, a tanítóképző igazgatója vezette, fogadásukra megjelentek dr. Koren egyetemi professzor, a stájer tartomány kormányzóhelyettese, dr. Prof. Moser, a kormány ifjúsági referense, dr .Prof Hauser, a pedagógiai akadémiák képviseletében, valamint más közéleti személyiségek. A női kórus vasárnap este adott hangversenyt a Minoritensaal-ban. A kalocsai népviseletbe öltözött kórust forró ünneplésben részesítette a közönség, amelynek soraiban a bécsi „Collegium Hungaricum” igazgatója, dr. Kerekes Lajos is helyet foglalt. A műsorról hangfelvételt és interjút készített az osztrák rádió, s hétfői adásában már egy részt közvetített is. A szombathelyi kórust Horváth Rezső, a graziakét Rudolf Schwarz vezényelte, zongorán kísért Bende Magdolna. VAS NÉPE Ligetek a város szívében Talán furcsa, hogy most, amikor jeges szél tépi bokrainkról a havat, s csak a kitartó örökzöldek emlékeztetnek ligeteink nyári derűjére, parképítésről, virágos zöldövezetről ejtünk szót. Furcsa, de nem véletlen. Szombathely parkjainak, ligeteinek bővítése, a természet „belopása”, becsalogatása a kőrengetegbe ilyen dermesztő hidegben is egyaránt foglalkoztatja a város vezetőségét, a Szépítő Egyesület tagságát, az erről tudósító, a várost otthonának érző újságírót, s minden szülőföldjét szerető embert. A Szépítő Egyesület vezetőségének első ülésén a városi tanács vb elnöke. Gyurácz János említette, hogy a századfordulón százezer négyzetméternyi parkja volt összesen Szombathelynek, s egyben felszólította a vezetőséget: határozza el, hogy a tanács egymilliós támogatása mellett ugyanennyi zöldet „csempésszünk be” egy év alatt,Jövőre a megyeszékhelyre. Az elképzeléseket is elmondta, hová kellene a park és liget, a városkép esztétikája hová kívánná, hol vannak fehér foltok. .. A tudósításból akkor helyszűke miatt ez az előterjesztés, a részletek kimaradtak, s már befűztem a papírt az írógépbe, hogy utólag tájékoztassuk erről a közönséget, amikor levelet hozott a posta. Tölgyesi Gábor nyugdíjas írta, s a tervezett parkok helyei után érdeklődött benne. A tájékoztatási szándék és a közérdeklődés találkozott tehát városunk szépítésére, s így dupla örömmel, a szombathelyiek segítőkészségére számítva közöljük, hogy: Az épülő, s felszabadulásunk 25. évfordulóján avatandó emlékmű környékén a városi tanács vb döntése után három parcellát sajátítottak ki, ide 10 000 négyzetméternyi park épül A csónakázótó környékét 15—28 ezer négyzetméternyi zöldterülettel bővítik. A Perint Partján, a lebontott házak helyére 20—25 négyzetméternyi parkot terveznek, s a Hunyadi úti lakótelepen és a Derkovits városrészen is pótolják a még hiányzó zöldterületet. Ezekre a helyekre kívánkozik a zöld, amely az erdészet a kertészet, a városgazdálkodás, de elsősorban a lakosság segítségével minden bizonnyal már a jövő évben kivirul valamennyiünk gyönyörűségére, a város szépségére, egészségére.. — Igén Autóbuszvárat a Derkovitsnak Ha valahol érezni lehet Szombathely város utcáin autóbuszra várakozva a hideget és a szelek karmolását, akkor az a Derkovitslakótelep. (Nem kell különösen bizonygatni, hogy miért). De ez az új városrész — akárcsak egy sor más közszolgáltatási ágazatban — az autóbuszvárók tekintetében is mostoha Reggelenként százan tipegnek, dideregnek — sokan pici gyerekkel — az autóbuszra várva, mert még a háztömb oldalai sem adnak enyhet, mert itt majdnem úgy tekereg a jeges szél, mint kint az országutakon. Ideje lenne már, ha az illetékesek gondolnának az ott lakó utazóközönségre is, s átmenetileg legalább egy autóbuszvárót állítanának fel. Hogy hová? (mert több megálló is van), a jogosan panaszkodók szerint a várakozók leginkább a Bólyai és a Szűrcsapó utca sarkái lévő megállónál vannak kitéve az időjárás viszontagságainak. Tehát először ide, s a lehetőségekhez képest minél hamarabb. (dávid) A szocialista építőipar idei mérlege: 32 230 lakás Naponta mintegy 1200 tonna cement érkezik Romániából, hogy enyhítse a kötőanyag-hiányt az építkezéseken. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a romániai cementipar soron kívül összesen 40 000 tonna cement szállítását vállalta. Eddig több mint 30 000 tonna román cement érkezett az országba. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium legújabb felmérése szerint az év utolsó két hónapjában 9200 új lakás építését fejezik be a minisztériumi vállalatok. Így várható, hogy a tavalyinál 12 százalékkal több, vagyis 23 500 lakás átadásával zárják az 1969. évi programot Az előzetes fel-méréseken tájékozódtak más tárcák, a tanácsok és a szövetkezetek építési munkájának várható eredményeiről is. Ezek szerint a szocialista építőipar az idén összesen 32 230 új otthont ad át „Betört" a piacra... Tegnap a szombathelyi piacon nagy csoportosulásra lettek figyelmesek a bevásárló háziasszonyok. — Mit adnak ingyen? Forint nélkül természetesen semmit, de a csepregi Állami Gazdaság — amely valósággal „betört” a piacra — olyan olcsón meri az almát, hogy az asszonyok hatalmas szatyrokkal vásárolják. Kettő forint 50 fillérért olyan gyönyörű almát mér a gazdaság, amiért a piac más standján 4,5 forintot kérnek, az üzletekben meg 4,20-at. Nyilvánvaló, hogy mindenki a csepregi Állami Gazdaság almáját vásárolja. Az ilyenfajta „betöréseknek” nagyon tud örülni az ember, s gondolom boszszankodik a „konkurrencia” (nem baj), mert 2,50-nél drágábban szép almát egyelőre nemigen tud eladni senki Szombathelyen. Hogy ez az „egyelőre” mennyi ideig tart, arról a gazdaság igazgatója Sárvári István így nyilatkozik: — Amíg el nem adjuk azt a 40 vagonnyi mennyiséget, amit nincs szándé - kunkban tárolni. 40 vagon gyümölcs nem kis mennyi- isség, de az az összeg sem, amit ezen a szombathelyi háziasszonyok megtakaríthatnak, mert ez durván számolva is közel 100 ezer forint. Ennyivel jut több pénz más dolgok vásárlására. S Nagy öröm ez a kedves Mikulás napi ajándék a csepregi Állami Gazdaságtól hiszen a forintnak mindig van helye, de a karácsonyi ünnepek előtt meg kétszeresen is. (dávid) 3