Vas Népe, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
Tárgyalások Nyugat-Berlinről Nyugat-Berlinben javában folynak az előkészületek a négy nagyhatalom képviselőinek csütörtökön kezdődő, Nyugat-Berlin helyzetének megvitatását célzó tárgyalásaira, amelyekre az egykori Szövetséges Ellenőrző Tanács nyugat-berlini épületében kerül sor. Az 1944. évi londoni megállapodás létrehozta a Szövetséges Ellenőrző Tanácsot, amely Németország teljes fegyverletétele után, a Hitler-ellenes koalícióban részt vett szövetséges megszálló hatalmak legfőbb ellenőrző szerveként működött egészen addig, amíg 1949-ben a nyugati hatalmak, együttműködve a nyugatnémet kereszténydemokratákkal, ketté nem szakították Németországot és Berlint. A Szövetséges Ellenőrző Tanács nyugat-berlini épülete előtt ma is ott lobog a négy megszálló hatalom zászlaja, s az épületben tevékenykedő szövetséges légibiztonsági központban helyet foglal a szovjet hadsereg képviselője is. A Szovjetunió az NDK- val megkötött 1955. évi megállapodásában teljes mértékben biztosította a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, mind az NDK területére, mind pedig Berlin volt szovjet szektorára, a Német Demokratikus Köztársaság mai fővárosára vonatkozóan. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió javára lemondott bizonyos jogairól. Ennek értelmében a három nyugati megszálló hatalom fegyveres erői számára a Szovjetunió szavatolja a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utakat és ellenőrzésük is szovjet hatáskörbe tartozik. Ugyancsak szabad mozgása van mind a négy volt megszálló hatalom fegyveres erőihez tartozó személyeknek a város mindkét felében. A csütörtökön kezdődő tárgyalások kapcsán idézzük fel röviden a berlini és nyugat-berlini státusra vonatkozó álláspontokat. A Német Demokratikus Köztársaság álláspontja szerint Berlin az NDK fővárosa, s a három nyugati megszálló hatalomnak ma már semmi jogcíme sincs a város négyhatalmi státusára hivatkozni. Nyugat-Berlin, az NDK területén és annak közepén fekvő, önálló politikai enskre, jelenleg a három nyugati hatalom megszállása alatt. Nyugat-Berlin sohasem tartozott a Német Szövetségi Köztársasághoz és jelenleg sem képezi részét. Az NDK, következményeket kilátásba helyezve, elutasít minden olyan lépést, amely Bonn bekebelezési szándékát juttatja kifejezésre Nyugat-Berlinnel szemben. A nyugatnémet kormány (és egsben a nyugat-berlini szenátus) véleménye szerint a négyhatalmi megszállási státus egész Berlinre vonatkozik. Nyugat-Berlin a három nyugati hatalom felségjoga alatt áll. Az időközben beállott változások alapján Kelet-Berlin (értsd) Berlin, az NDK fővárosa, éppen olyan realitás, mint Nyugat-Berlin „megnövekedett státusa”. A nyugatnémet és nyugatberlini felfogás szerint a várost kifelé, a három nyugati hatalom megbízása alapján, Bonn jogosult képviselni. A három nyugati megszálló hatalom nyilvánvalóan a nyugatnémet állásponthoz közel eső elképzeléssel lép fel a csütörtöki megbeszéléseken. Kiegészítőleg azonban meg kell jegyezni, hogy a nyugati hatalmak elsősorban saját pozícióik fenntartására törekednek Nyugat-Berlinben, és a város — bizonyos mértékig általuk is elismert — különleges státusára hivatkozva, mindeddig elutasították a város kifejezett bekebelezésére irányuló bonni törekvéseket. A nyugati hatalmak a csütörtökön kezdődő megbeszéléseken várhatóan elsősorban az összekötő útvonalak problémájára összpontosítják erőfeszítéseiket. A Szovjetunió természetszerűleg abból indul ki, hogy Nyugat-Berlin önálló poétikai egység, amelyre a Szövetségi Köztársaság semmiféle módon nem formálhatott és nem formálhat igényt. A Szovjetunió a Német Demokratikus Köztársasággal egyetértésben elutasítja a Szövetségi Köztársaság nyugat-berlini jelenlétét. A Szovjetunió ugyanakkor realitásnak tekinti a Nyugat- Berlinben kialakult társadalmi és gazdasági rendszert. A tárgyalások most előreláthatóan egy napig fognak tartani. Elsősorban csak arra szolgálnak majd, hogy a felek kifejtsék álláspontjukat. Ma kezdődik a fasiszta Németországot legyőző négy nagyhatalom képviselőinek értekezlete a nyugat-berlini kérdés megoldására. Képünkön a megbeszélések résztvevői: (balróljobbra): Roger William Jackling, Anglia. Francois Seydoux Franciaország. Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövete és Pjotr Abraszimov, a Szovjeunió berlini nagykövete. Attasé és konzul az újabb túsz Paraguay Buenos Aires-i nagykövetsége kedden éjszaka értesítette az argentin rendőrséget arról, hogy elrabolták Waldemar Sanchezt, Paraguay Corrientestartomány Ituzaingo városában működő konzulját. Sanchez az észak-argentínai városkából Buenos Airesbe utazott, hogy megtegye a szükséges előkészületeket a városba szerdán hivatalos látogatásra érkező Alfredo Stroessner paraguayi elnök fogadásába. A konzul a hírek szerint hivatalos teendőit egybekötötte magánügyeinek intézésével is: úgy gondolta, hogy a fővárosban használt kocsiját kedvezőbb körülmények között tudja eladni. Buenos Aires központjában a Lyon-szálloda előtt éppen bemutatta kocsiját az esetleges vevőnek, amikor elrabolták. Egy közeli bárban letétbe helyezett levél tanúsága szerint a magát „Argentínai Felszabadító Frontnak” nevező szervezet hajtotta végre az akciót. A szervezet Sanchez életéért két politikai fogoly szabadonbocsátását követeli, akiket — értesüléseik szerint —, a börtönben rendszeresen kínoznak. A csere lebonyolításának határidejét a gerillaszervezet szerdán helyi idő szerint este 22 órában jelölte meg. Kedden elrabolták az Egyesült Államok Santo Domingo-i nagykövetségének légiattaséját, a 48 éves Donald J. Crowley alezredest. Utóbb kiderült, hogy a vakmerő — bár korántsem egyedülálló — akciót egy dominikai szélsőbaloldali szervezet tagjai hajtották végre. A szervezet ultimátumban jelentette be, hogy 21 politikai fogoly szabadonbocsátását követeli a dominikai hatóságoktól cserében az amerikai légiattasé életéért. Az ultimátum szerdán, magyar idő szerint 16 órakor jár le. Az amerikai nagykövetség közölte, hogy nincs kapcsolatban az akció végrehajtóival, a dominikai külügyminisztérium tisztviselője azonban beszélt velük telefonon. Hét hónapon belül Crowley alezredes volt a harmadik amerikai diplomata, akit Latin-Amerikában túszként elraboltak . Burke Elbrick nagykövetet szeptember 4 én brazíliai gerillák rabolták el, míg az Egyesült Államok guatemalai nagykövetségének egyik attaséját, Sean Hollyt március 6-án. Közgazdasági egyetemi védettséggel belső ellenőrt keresünk. Fizetés megegyezés szerint. Vetőmag vállalat Nyugat-magyarországi Központja. Szombathely, Söptei u. 72. (2025) VAS NPPF Podgornij Iráni látogatása N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kíséretével szerdán hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. ★ Moszkvai politikai körökben élénk figyelemmel kísérik Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének Iráni látogatását. Szovjet részről aláhúzzák, hogy a két ország vezetői közötti magasszintű találkozók és eszmecserék mindannyiszor kedvezően hatottak a szovjet—iráni kapcsolatok alakulására. Így volt ez hét évvel ezelőtt, amikor Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének minőségében járt Iránban, továbbá két esztendeje, amikor Alekszej Koszigint fogadták hangsúlyozott szívélyességgel az iráni fővárosban. A szovjet fővárosban már régóta befejezett múltnak tekintik azt az időszaktot, amikor a szomszédos ország vezetői egyoldalúan elkötelezték magukat az imperialista vezetésű CENTO-tömb mellett. Teherán cselekvési szabadságának visszanyerése meglepő nagy eredményeket hozott. A szovjet-iráni együttműködés iskolapéldájaként említik az iszfahani kohászati kombinátot. Az amerikai specialisták annak idején váltig állították, hogy az itt található vasérc nem alkalmas kohósításra. S tették ezt mindaddig, amíg a szovjet szakemberek a gyakorlatban be nem bizonyították az ellenkezőjét. Az „iráni Magnyitogorszk” teljes elkészülte után hárommillió tonna acélt fog szállítani a nehéziparát fejlesztő országnak. ! Egy lépésre a Naptól * Fogja a föld, miként a szakszaállát Alig múlt nyolc óra, de már gyorsan szárad a virágokról a hajnalban leszállt harmat, édes illat terjeng, madaraik kánonja, csupa ragyogás az ég. A szállodával szemben a színész- és művészképző intézetből kristálytiszta szoprán hang énekel egy betétet a Lejl és Medzsnin operából. Te kifogyhatatlanul gazdag, monotonságában is érdekes, bús Üzbegisztán! dallam! Mintha az ember csontjába századokkal ezelőtt rakódott emlékeket ébresztene fel. Gyönyörű és szomorú nap. Az ablakból ellátni a régi Taskentre, Hetim érkezik, nem dudál, kiszáll a kocsiból. Fel se néz az ablakra, egymás hullámhoszszán vagyunk. Indulok: az utolsó ismerkedésre, Kaid Karlovicshoz, és búcsúzni Taskenttől, Üzbegisztántól. Hesim most virág helyett kis cédulát ad, rajta néhány régi Üzbegisztán közmondás. „Múló javakért e silány földön egymást gyötörni és búsítani, bíz nem érdemes.” És még vagy tíz ehhez hasonló „nem érdemes”. A másik haragítása: a gyűlölködés, a dölyfösség, elbizakodás, és biz méreg az álnokság Az emberiesség ősi tízparancsolata. Hősim boldog, hogy örülök a gyűjtésének. Bekapcsolja ráadásnak a rádiót. — Tamara Harum — mondja az énekesnőre, ebből tudom meg hogy az tízbégek kedvence lehet. Közben haladunk célunk felé, a belvároson át, újabb dal következik a rádióban. Hősim fordítja a szöveget: „Fújj csak szél, sodord a sztyeppe porát. Hantok, kik láttatok Itt férfit csatában meghalni, lent nyugszik, örökre fogja őt a föld, ahogy ezernyi gyökerénél tartja a szakszault. Hantok, s lent a harcos egyek vagytok már, égykor gyapot virágzik majd rajtatok, mert élet jár nyomotokban.” Két hétig barangoltam le Üzbegisztánban, száz kilométereken át haladtam gyapotföldek mellett, csatangoltam városokban, hegyekben, gyárakban, mecsetekben, medrészekben. Láttam a lábra álló hegyeket, és követtem a rohanó Szir-Darját. Siettet az idő, lassan búcsúzni kell. Az egyetlen Taskentben élő magyar emberhez, Kari Karlovicshoz kopogtatok. Ez egyszer, most először felfedezni valamit Üzbegisztánban. Megcáfolni egy ki nem mondott meg nem fogalmazott legendát. Középmagas, szikár férfi jön az ajtóhoz, halk szavú, gyönyörű tiszta beszédű. Egy magyar! Melegséggel teli a hangja. Beljebb tessékel. Ritkuló haja fehéren, selymesen csillog. Magyarul beszél, de már üzbég fordulatokkal. Higgadt, lassú, megfáradt mozdulataiból is érzem az örömet, de mögötte a keleti visszafojtottságiát. Az egyszerű szobában rengeteg apróság: magyar emlékek, üzbég népművészeti tárgyak, a sifonon kötetben Ország Világ, Népszabadság, szálak az őshazához. A szomszéd szobából felesége nyöszörgése hallatszik át, ágyhoz kötött, magatehetetlen. És vele együtt a lakáshoz köti betegsége élete párját. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság üzbég részlegének megalakuló ünnepségére várnak, de Karl Karlovics távol marad, mert nem hagyja társát. Az egykori angyalföldi munkás, akit 1916-ban az óhaza elküldött Oroszországba meghalni, aki harcolt a forradalom oldalán, 1919-ben a fennmaradásáért az ellenforradalmárok ellen. Ezer meg ezer magyar társával együtt. Dicsőség a száz meg ezer, sztyeppén kiontott magyar élet emlékének. Szamarrkandban, Ferganában, Taskentben gondozott sírok, oszlopok őrzik a magyar hősök emlékét. Jangi Jul kolhozában vitrinben tartják a magyar harcosok tárgyi emlékeit. De nagy tett, igazi bizonyítás volt ez a másikra. Maradni itt, ahol Karl Karlovics megbecsülést szerzett, ahol fontos maradt a nagy verekedés után is. Mindegy, hogy hol az ősi haza, ott maradni, ahol értelme lett a küzdésnek. Csak morzsák az életrajzból: Kari Karlovics kis és nagyvállalatok vezetője volt* óriás területek felelős gazdája. Befogadta az új haza* kitüntetések biztatták rá* értelme van annak, amit csinál Kommunistává érett* követünk lett a szovjet telepen. De közben vonzotta ellenállhatatlanul az őshaza, aztán az új, felszabadult Magyarország. Ki tudná azt végigkövetni ma, miként viaskodtak az agg emberben érzések és eszmék, a miként maradt újra meg újra a rábízott feladatoknál. Üzbegisztán ötvenéves útja, hihetetlen gyarapodása, mai száguldása az ő munkájából is fakad. A forró köztársaság napja az ő napja. Megismerte népeinek szokásait, kultúráját. Művelt magyar—üzbég férfi ül előttem, az az ember, aki százfelé tudja osztani szívét. Aki hűséges párjához, eszményéhez, hűséges elvéhez, aki megmaradt állhatatos, kemény angyalföldi munkásnak. Kiáltani szeretném: az egyetlen magyar, aki a másfél milliós Taskentben él és messze környékén az egyetlen egykori hazánkfia, aki még látta a forradalmat, s aki után 6500 kilométerre a Kárpát medencétől tízezrek tisztelnek bennünket. A repülőtéren egészen a gépig kísér Kari Karlovics, hosszan szorítjuk egymás kezét. — Ne csináljon belőlem hőst — mondja búcsúzóul —, miért valóban nem voltunk mi hősök. Most tolmácsolom hát kérését: Kari Karlovics és társai, akik ezrével harcoltak a hatalmas szövetségért, az új Üzbegisztánért, nem tartja mrtt és társait sem hősnek. Mondom hát akarata szerint: emberek voltak, hűségesek a nagy emberi frontekhez. Még Kari Karilovicsra gondolok, közben a Kizil- Kum végeláthatatlan homokdűnéi felett repülünk. De sokat adnék érte, ha most valaki a homoki tarajokra karcolná Kari Karlovics s a többi magyar nevét Mert már tíznél ia kevesebb internacionalista magyar él Üzbegisztánban.A sivatag kegyetlen még ma is az emberhez, de fél is tőle mert érzi benne parancsolósait. Gránitként őrzi, őrizné a nap idők nagy tetteinek történetét. Ferenczi József A homok ajándéka, a mézédes dinnye és a turbános, kaftános árus. 1970. március 26. Csütörtök