Vas Népe, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

940 centiméteres vízállás Szegednél Az árhullám Szolnok és a déli országhatár között mindenütt a maximum fö­lötti vízállásokkal vonul le. A város térségében 14 cen­timéterrel az eddigi maxi­mum fölött megkezdődött a tetőzés: másod­percem­­ élni 2400 köbméter víz folyik le a Tiszán. Szegednél szom­bat délután 940 centimé­teres vízállást mértek, ez 17 centiméterrel magasabb a maximumnál. Vasárnapra Szolnoknál már 1­ 2 centi­méter apadás. Szegednél to­vábbi 5 centiméter áradás várható. A Maros második árhul­láma Makó térségében ára­dást okozott, de a vízszínt még több mint egy méter­rel a május 20-án mért te­tőzés alatt van. Vasárnap­ra további kisebb áradás várható. Szavalókórus Bonnban BONN A Kitelepítettek Országos Szövetsége szombatra nagy­gyűlést hívott össze Bonnba. A szövetség tagjait az or­szág minden részéből autó­buszokon szállították a fő­városba. A kitelepítettek el­nöksége 40 ezer részvevőre számított, de a rendőrség becslése szerint csak 9 ezren tettek eleget a felhívásnak. A bonni piacteret felirat-és plakáterdő borította, leg­többjük a kormány politiká­ját támadta. „Lemondani igen — de Brandt-ról és Wehner­ ről” és hasonló fel­iratokat lehetett olvasni. A kitelepítettek szövetsége elnökének Herbert Czaja CDU képviselőnek a beszé­dét szavalókórusok szakítot­ták meg. „Brandt távozzék”, „Brandt menjen Lengyelor­szágba” — kiáltozta több csoport. Minden eshetőségre felkészül a puccsista kambodzsai kormány A puccsista kambodzsai kormány katonai parancs­noksága szombaton egy köz­leményében azt állította, hogy „az elmúlt 24 órában a normális kerékvágásba való visszatérés jellemezte az általános helyzetet Kam­bodzsában”. E rózsás helyzetképre azonban élesen rácáfol­nak azok az „utasítások”, amelyeket a Pohnom Penh­-i katonai körzet fő­parancsnoksága a szom­bat reggeli kambodzsai sajtóban tett közzé, hangsúlyozva, hogy azokat „riadó esetén szigorúan be kell tartani”. A részletekig menő utasí­tások értelmében a cölöpök­re épült faházak lakóit ki kell telepíteni, a kőépületek lakóinak azonban „megen­gedhetik”, hogy otthonukban maradjanak. Ha azonban az „ellenség” (azaz a felszabadí­tó egységek) befészkeli magát valamely épületbe és onnan lő a kambodzsai katonákra, akkor „a ház tulajdonosát vonják felelősségre”. A pagodák, templomok, középületek, stb. kapuit zár­va kell tartani, a járókelők­nek sietve a legközelebbi óvóhelyre kell vonulniok, stb. A főparancsnokság uta­sításaiban felkéri a főváros lakosait, hogy „már most kezdjék meg védőáratok és óvóhelyek építését, lássák el magukat gyer­tyával és tartalékoljanak vizet az esetleges tűz megfékezésére”. A kambodzsai főváros ka­tonai köreiben arra a kér­désre, hogy vajon ezek az utasítások azt jelzik-e, hogy Pohnom Penh-t közvetlen és konkrét veszély fenyegeti, azt válaszolták, hogy semmi baj nincs, egyszerűen csak arról van szó, hogy „min­den eshetőségre” felkészül­nek... 2 Miniszterek náci múlttal Csak nemrég mondott le „betegség” címén Ellinger osztrák földművelésügyi mi­niszter, miután a demokrati­kus sajtó leleplezte, hogy a hitleri SS tagja volt. Most a kormány újabb tagjának, Otto Rösch belügyminiszter­nek derült fény náci múlt­jára. Az osztrák demokratikus sajtó közölte, hogy Rösch a hitleri fasizmus idején az SS rohamosztagaiban szolgált, tagja volt a náci pártnak, a második világháború után pedig részt vett egy titkos új náci szervezet tevékenysé­gében. Ez utóbbi tevékeny­sége miatt 1947-ben bíróság elé is került, de „kellő bizo­nyítékok hiányában” fel­men­tették. Az üggyel kapcsolatban a sajtó felhívta a figyelmet két további politikus náci múltjára is. Az egyik Schachner-Balzicek az Oszt­rák Szocialista Párt neves funkcionáriusa, a másik po­litikus pedig — név szedni Szetel a — hitlerjugend fa­siszta ifjúsági szervezetnek volt funkcionáriusa. Izrael új Moszkva A szovjet TASZSZ-hírüügy­­nökség szombaton nyilatko­zatot tett közzé a közel­­keleti helyzettel kapcsolat­ban. A közel-keleti feszültségnek Izrael oktalan cselekedetei­vel kiváltott élezését határo­zottan elítélik a Szovjetunió­ban — hangoztatja a nyilat­kozat. A közel-keleti béke hely­reállítása érdekében kény­szeríteni kell Izraelt arra, hogy — tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát, — vessen véget a fegyve­res provokációknak, — vonja ki csapatait az összes megszállt arab terü­letről, ...— hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967 november 12-i hatá­rozatát és az ENSZ más határozatait. Izrael uralkodó köreinek ideje megérteniük, hogy a kalandor politikai vonal folytatása veszedelmes kö­vetkezményekkel járhat min­denekelőtt magára Izraelre nézve­­, állapítja meg a TASZSZ nyilatkozata­ Az izraeli szoldateszka közel két hete majdnem szünet nélkül hajt végre fegyveres provokációkat Li­banon déli határán. Ezekben a provokációkban pán­célos és gyalogsági egy­ségeket vetnek be, amelyek a légierő és a tü­zérség támogatásával beha­tolnak a Libanoni Köztársa­ság területére, durván meg­sértve annak szuverenitását. Izrael nem rejti véka alá, hogy kényszeríteni próbálja Libanont a közös arab front elhagyására és azon mester­ fkedik, hogy Libanont elszige­telje az arab világ többi ré­sz­étől. Ily módon Izrael agresszív akciói nemcsak Libanon el­len irányulnak, hanem min­den arab ország ellen, min­den arab ellen és a béke ellen. Izrael nemcsak azt tervezi, hogy gyökeret ver a már megszállt területeken, ha­nem azt is, hogy kiterjeszti a megszállást Libanon déli területeire. Izrael bűnös­­ cselekedetei ismét megmutatják, hogy a sovinizmustól elvakult iz­raeli uralkodó körök nem békére törekednek a Közel- Keleten, hanem — mint azt maguk is hangoztatják — új területi hódításokra. Ter­jeszkedni próbálnak más or­szágok és népek rovására — szögezi le végül a TASZSZ nyilatkozata. területi hódításokraA szomszédos országok lapjaiból törekszik Autóval ütközött össze egy repülő Nyolcan életüket vesztet­ték, 26-an megsérültek, ami­kor egy turistákat szállító bérelt repülőgép a georgiai Atlanta külterületén rázu­hant egy hídra. Az atlan­tai repülőtérről felszállt kétmotoros gép pilótája már öt perccel a felszállás után jelentette, hogy a gép egyik motorja beszüntette műkö­dését és engedélyt kért a leszállásra. Eddig ismeret­len okok miatt azonban a városból kivezető egyik utat nézte kifutópályának és le­szállóban összeütközött két autóval, amelyek az ország­út folytatásában fekvő hí­don haladtak. A nyolc ha­lott közül öten a két autó utasai közül kerültek ki A sérülteket kórházba szállí­tották. Rogers amerikai külügyminisztert — madridi tartózko­dása alkalmából — fogadta a 77 éves Franco — jobb­oldalt — tábornok. Az USA külügyi szolgálatának feje a spanyolországi amerikai haditámaszpontokról szóló szerződés megújításáról tárg­yalt a spanyol fővárosban. Eltérítés: irány Közel-Kelet Az útirány megváltozta­tására kényszerítette egy fegyveres férfi az Alitalia olasz légitársaság egyik — Genovából Rómába tartó — DC—9-es utasszállító gé­pének pilótáját szombaton délután. Hírügynökségek je­lentései szerint a fegyveres férfi „valahol a Közel-Ke­leten” akarja landoltatni a gépet, valószínűleg Tripoli­­ban. A 31 utast és négyfőnyi személyzetet szállító repü­lőgép üzemanyag felvétel céljából rövid időre leszállt a nápolyi repülőtér külső betonján. Az eltérítő itt felszólította az egyik légi­ kisasszonyt, hogy szálljon ki és közölje a kirendelt rendőrökkel, tartsák magu­kat távol a géptől. A légi­kisasszony szerint a gép el­térítője körülbelül 25 éves, szőke hajú, nagyon határo­zottan viselkedő, jólöltözött férfi. Lapzárta: a gép Kai­róban landolt. A­ram­burn eltűnése BUENOS AIRES Egyelőre eredménytelenül folyik a kutatás az elrabolt Aramburu tábornagy, volt argentin elnök után, pedig Ongam­a elnök mozgósította mind a három haderőnem titkos szolgálatát az elnök és elrablói kézrekerítésére. Pénteken este a főváros több pontján kézírásos köz­leményeket találtak, ame­lyekben az önmagát Juan José Valle kommandónak nevező csoport bejelenti, hogy az elrabolt Aramburut rövidesen forradalmi tör­vényszék elé állítják, mint árulót, aki felelős 27 pero­nista vezető haláláért. Juan José Valle tábornok volt, aki peron­ista híveivel együtt 1956-ban ellenpuccsal próbálta visszajuttatni a ha­talomba a megbuktatott Pe­ront, de zendülését elfojtot­ták és harminckilenc társá­val együtt kivégezték. Időközben megszólalt a titkos rádióadó is, amely a haditengerészet ad­ jának hullámhosszán időnként be­­jelentené, hogr Aramhunit hajlandók politikai foglyo­kért cserébe szabadon bocsá­tani. VAS NI!PE ér és bér. Bár Ausztria lakosságának és az új kor­mánynak a folyton emelkedő árak okoznak gondot, a vál­lalkozók erven, veneum egye­sülete, a Szövetségi Gazda­sági Kamara a bérek foko­zottabb ellenőrzését javasol­ja. Sallinger, a kamara el­nöke kijelentette, hogy a bérmozgások szigorú ellen­őrzése nélkül nem lehet ered­ményes bérpolitikát folytat­ni. Véleménye szerint a bé­reket folyamatosa­n, heten­ként, havonként rendszere­sen és mindenre kiterjedő alapossággal vitára kell bo­csátani. Tény viszont, hogy az osztrák bérek a nyugat­európai ipari országok szín­vonalához képest alaposan elmaradtak. A vállalkozók szóvivője kijelentette, hogy a munkások, alkalmazottak elég nagy beleszólási joggal rendelkeznek az üzemi ta­nácsokban ahhoz, hogy az árak irányítását befolyásol­hassák, tehát fölösleges szö­vetségi szinten újabb fóru­mot adni az áremelés ellen­zőinek. Egyenruha. A néppárti kormányzat idején dr. Pra­­der honvédelmi miniszter rendeletet hozott, amelyben szabályozta az osztrák sor­katonák egyenruha viseléséit. Az eredeti fogalmazásban az állt, hogy a «... sorköteles katona számára a bevonu­lástól számított hat hónapon át kimenő idején az egyen­ruha viselése engedélyezve van”. Később a félreérthető fogalmazást egy „csak” szócska beszúrásával meg­szigorították, nehogy civil ruhát vehessen magára ki­menő idején a katona. A kormányon történt őrségvál­tás után Freichsler szocialista párti miniszter egyik első lépése az volt, hogy javas­latot tett az egyenruhavise­lési kényszer megszüntetésé­re Az új rendelet megfo­galmazói ezúttal azt ajánlot­ták, hogy kimenő idején csak­­civilruhát hordjon az oszt­rák hadsereg sorköteles ka­tonája. A miniszter ellenezte a javaslatot, mert véleménye szerint most az egyenruha­kényszert felváltaná a civil­­ruha kényszere. A vitát vé­gül úgy döntötték el, hogy egyszerűen törölték az ere­deti szövegből a „csak” szócskát, s ezután a kiskato­llára bízzák, milyen öltö­zékben vonul sétálni a vá­rosba, ötvenéves a Murska So­bota-i gimnázium. Muravi­déken a monarchia idejében ivem volt gimnázium, ezért akik szerettek volna középiskolában tanulni, a távoli Sopronba vagy Szom­bathelyre jártak. Széleskörű kezdeményezés nyomán az 1919/20-as tanévben végre megkezdhette működését a muraszombati gimnázium. Az első osztályt 33 tanuló kezdte. 1945 után jelentős támogatással továbbfejlesz­tették a gimnáziumi okta­tást, felépült az új taninté­zet, bevezették a kabinetsze­­rű tanítást. A félévszázados gimnáziumban számos ma­gyar diák tanult Úttörőkórusok szemléjét rendezték meg Lendván, ahol immár hagyományossá válik az évenkénti találkozó. Az ötödik szemlén 550 fia­tal énekes adott műsort, a közülük a lendvai Drago Lu­­gab­ics kétnyelvű iskola kó­rusa nyerte el a bírálóbizott­ság legnagyobb elismerését, s a verseny első helyezését Bandaranaike asszony, Ceylon új miniszterelnöke Életrajzírói feljegyzik: már kora ifjúságában rend­kívüli érdeklődést tanúsít a politika, elsősorban a szoci­álpolitika iránti Nem a szár­mazása készteti erre: gaz­dag, előkelő család legidő­sebb leányaként a ceyloni főváros egyik legnevesebb intézetében, a Ratnapura fő­iskolán szerez diplomát. Hu­szonnégy éves korában 1940- ben köt házasságot férjével, a későbbi miniszterelnökkel — akkor egészségügyi mi­niszterrel — Bandaranaiké­­val. Férje oldalán szinte tuda­tosan készül a hivatásos po­litikus — asszony számára szokatlan — pályára. Bele­veti magát a pártvitákba, s mindig világos, haladó szel­lemű, az elmaradottság min­den formáját ostorozó állás­­foglalása még politikai el­lenfeleiben is megbecsülésre talál. Tizenkilenc évi házasság után 1959-ben férjét meg­gyilkolják. A Ceyloni Sza­badság Párt benne látja a neokolomatizmus ellensége­ként ismert, népszerű mi­niszterelnök politikai hagya­tékának letéteményesét. 1960. májusában Sirimavo Ban­­daranaike asszonyt a párt elnökévé választják. Két hó­nappal később már minisz­terelnök és nem sokkal ké­sőbb a szenátus tagja. Mint a világ első asszonya, aki valaha is kabinet élére ke­rült, 1965-ig sok fontos szo­ciális és gazdaságpolitikai intézkedést hoz országa ja­vainak gyarapításáért, né­pének felemeléséért. Ráter­mett diplomataként több je­lentős nemzetközi tanácsko­záson képviseli Ceylont, öt éven át miniszterelnök, kül­­ügy- és honvédelmi minisz­ter. A Ceyloni Szabadságpárt és a vele szövetséges haladó pártkoalíció programjában a belső bajok orvoslását, a munkanélküliség megszün­tetését, az életszínvonal eme­lését és a sem­l­eges külpoli­tikai irányvonal követését tűzte ki céljául. Bandaranai­­ke asszony előreláthatóan vasárnap bemutatkozó kor­mányán a sor, hogy a bizo­nyára makacsul ellenkező belső reakció minden mes­terkedésével szemben ott folytassa rokonszenves, népe és az ország javára végzett felelősségteljes munkáját, ahol 1965-ben abbahagyta. Bandaranaike asszony, Ceylon új miniszterelnöke eskütétele után egy buddhista szertartáson. Mellette fia, Anura. 1970. május 31. Vasárnap

Next