Vas Népe, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

Theodorakisz New Yorkban Mikisz Theodorakisz, a gö­rögországi börtönéből kisza­badult és ez idő szerint Pá­rizsban élő világhírű görög zeneszerző és szabadsághar­cos szerdán éjszaka a fran­cia fővárosból repülőgépen New York­ba érkezett, ahol beszédet mond az ENSZ szervezésében csütörtökön kezdődő ifjúsági világtalál­kozón. 2 F­urcsa tréfacsináló a tör­ténelem. Portugália fél ez­redéve gyarmatosította Bis­­sau-Guineát. Modern kór­ház azonban csak 1969-ben létesült az ország betegei ré­szére, az is a szocialista or­szágok, elsősorban Jugoszlá­via segítségével. A „Szoli­daritás" kórházban 70 beteg nyerhet kényelmes elhelye­zést. Szükség esetén továb­bi 30 ágyat állíthatnak fel hosszú kőbarakjaiban. Egye­lőre azonban nincs olyan nagy igény. A felszabadító háború frontjai az utóbbi hónapokban elég csendesek. A gyarmatosító portugálok nem hagyják el támaszpont­jaikat, körkörös védelem­re rendezkedtek be. A PAIGC felszabadító csapatai is az erőgyűjtés állapotában vannak, így aztán dr. Gaj­­ko Milovity jugoszláv fő­orvos, a két kubai és két bissau-guineai szakorvos (utóbbiak neve: dr. Paul Medina és dr. Fernand Cab­ral), ha nehezen is, de győ­zi a munkát. Európai ember szemében alig hihető: éjjel­nappal szolgálatban vannak, a környékre is eljárnak, ha súlyosabb beteghez hívják őket , és mindezért nem fogadnak el semmit. A kórházban esznek. Ugyanaz a kosztjuk, mint a betegeké. A kur átteremben néznek mozit, a könyvtárban ol­vasnak. Cigarettájuk, pos­tájuk költségeit a kórház PAIGC-szervezete viseli. Mi köti őket a „Szolidaritás”­­kórházhoz? A meggyőződés és az orvosi hivatástudat. Belgyógyászat, sebészet, traumatológia működik a „Szolidaritás”-ban. De ha másféle beteg jelentkezik, azt is befogadják. A kórház sokféle felszerelésben szen­ved hiányt, a keletafrikai vi­szonyokhoz képest azonban rendkívül korszerűnek mondható. Nem gyarmatosí­tók, hanem jóbarátok épí­tették, és ez a tény minden lépésnél meglátszik. A szo­bák tágasak, az ágyak ké­nyelmesek, van társalgó, könyvtár, ebédlő. A franci­ák, angolok, olaszok által létesített kórházak Afrika e térségében általában vissza­taszítóan elmaradottak, zsú­foltak és mocskosak; inkább a halál előszobájának, mint a gyógyulást elősegítő intéz­ménynek tűnnek. A betegek jórésze a hábo­rú folyamán sebesült meg. Djanko Djazi erős testalka­tú parasztember. Faluja — szerencsétlenségére — egy portugál támaszpont közelé­ben épült. A portugál had­sereg az utóbbi időben he­likopteren folytatja a felde­rítést. Ha felszabadított te­rület fölött száll a gép és lent mozgást észlelnek, azon­nal lőnek, vagy bombát dob­nak. Djazi elárasztott rizs­földjén kötözött, amikor a helikopterek meglepték. Nem tudott elég gyorsan kievic­­kélni a vízből. A napalm elérte és súlyos égési sebet ejtett rajta. Hónapok óta kezelik a kórházban, de még nem tudták lábraállítani. Tonga Nagdu huszonkét éves katona, a Medina por­tugál támaszpont ostromá­nál sebesült meg. A portugál zászlóalj nem fejtett ki na­gyobb ellenállást Három védelmi vonalat aknásított el. A PAIGC egységek ki­váló aknaszedőkkel rendel­keznek, akik jól ismerik az aknásítás módszereit Az ő esetében valami hiba­ tör­tént. Már felszedték a terü­leten a bukó aknákat és robbantásukra elhelyezett vé­kony drótszálakat is. Azt hitték, szabad az út. Egy ta­posó­akna mégis ottmaradt. Felrobbant és letépte a fia­talember jobb lábát. A se­be még sajog. De jobban fáj a tudat, hogy életét most már nyomorban éli majd le. A nemzetközi szolidaritás segítségével talán kap majd műlábat — ez a remény tart­ja benne a lelket. Ruki Szi­sze mindkét lábát amputál­ni kellett, géppuskagolyók érték és a sebek fertőződ­tek. Az életét már megmen­tették, de az életkedvét nem; ugyan mihez kezdhet egy elmaradott országban az ilyen csonka, tehetetlen em­ber? Tambate Sambe tizennégy esztendős kisfiú, napalm ér­te. Egy életen át viseli majd jegyeit. A fiúcskát már ko­rábban megbélyegezték a gyarmatosítók: kis kora óta tüdőbeteg. Nem is fekhet a többi hadirokkant közé, mert félő, hogy megfertőzi őket. Hatalmas vívmány ez a fe­keteafrikai kórházak többsé­géhez viszonyítva. Azok nagy részében valószínű, hogy ha valaki sebesülten, baleset­tel befekszik, a szomszédtól tüdőbajt, vagy — férgek köz­vetítésével — maláriát sze­rez. A gyarmatosítás elleni legsúlyosabb vádat az egész­ségügyi statisztikák emelik; a rossz táplálkozás, a nehéz munka, az éghajlat ártalmai, az orvosi kezelés hiánya egész népeket fenyeget pusz­tulással. Bissau-Guinea külö­nösen fájdalmas példa erre. Száz megszülető gyermek közül 60 nem éri meg az el­ső életévét. Az átlagos élet­kor — a kis­gyerekeket fi­gyelmen kívül hagyva — 32 év. Innen származik az a tévhit, hogy a feketebőrű ember nem őszül meg. Va­ló igaz, Bissau-Guineában nagyon ritkán találkozik az ember őszhajú öreggel. Mi­re fehéredni kezdene a ha­ja, megöli a malária, a tü­dőbaj, a vérhas, valamely más trópusi betegség. És ha mindez megkíméli, végez vele a gyarmatosítók fegy­vere. Máté György (­ége) Barangolás Bissau-Guineában Miért nem őszülnek ? (3) A „Szolidaritás”-kórház (A szerző felvétele) Koszigin és Nasszer tárgyalása Csütörtökön Moszkvában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megbeszélést folytatott Nasszer egyiptomi elnökkel és miniszterelnök­kel. A két államférfi megbe­szélésén azokról a kérdések­ről volt szó, amelyek meg­vitatását már korábban el­kezdték. A találkozón jelen vett Ali Szabri, az Arab Szoci­alista Unió legfelső végre­hajtó bizottságának tagja is. Gromiko—Beam találkozó Újabb fegyverek Izraelnek Az amerikai külügyminisz­térium szerdán bejelentette, hogy Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hamarosan fo­gadja Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A Gromiko—Beam talál­kozó a közel-keleti válság politikai megoldását célzó szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások sorozatába il­leszkedik —, közölte Carl Barth­, a State Department szóvivője. ★ Időközben Izrael washing­toni nagykövetsége a Szov­jetuniót rágalmazó doku­mentumot tett közzé. Mint­hogy Izrael néhány nap alatt jónéhány Phantomot elveszített a szuezi fronton, Tel-A­vív képviselői a Szov­jetuniót vádolva akarnak nyilvános ígéretet kicsikarni újabb harci repülőgépek szállítására. Szerdán a Fehér Ház egyik szóvivője kijelentette, hogy Nixon elnök az izraeli kampány ellenére sem kíván nyilatkozatot tenni a közel­­keletről. Az UPI hírügynök­ség jelentette, hogy az Ohio állambeli Cleveland-ben 24 darab M—109-es mintájú ön­járó löveget raktak fel „nagy titokban” az „Bíró” nevű izraeli hajó fedélze­tére. A Pentagon elismerte a fegyverszállítást, és közöl­te, hogy a lövegeket egy ko­rábban aláírt megállapodás értelmében adták el Izrael­nek. A kairói Al Ahram viszont olyan értesüléssel rendelke­zik, hogy Nixon elnök dön­tése értelmében Izrael hat Phantom mintájú gépet kap a Szuezi-csatorna fölött el­szenvedett veszteségeinek pótlására. Emil Stefan A Szlovák Szocialista Köz­társaság belügyminisztériu­ma 1970. július 7-én határo­zatot hozott arról, hogy Emil Stefant, a Praca című szak­­szervezeti lap volt helyettes főszerkesztőjét, aki külföldi tartózkodása alatt a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­sasággal szemben ellenséges tevékenységet fejtett ki, meg­fosztja szlovák állampolgár­ságától. Stefan ezzel egyút­tal elveszíti csehszlovák ál­lampolgárságát is. Hasis repü­lőpostával A nyugatnémet rendőrség csütörtökön bejelentette, hogy 330 kilogramm hasist foglalt le, amelynek értéke 180 000 dollár. A kábítószert Kabulban lazúrkőnek álcázva adták fel repülőpostával. A rendőrség letartóztatott csempészés vádjával két pa­kisztáni egy iráni és egy afgán személyt. Hány amerikai katona marad Dél-Vietnamban? Melvin Laird amerikai hadügyminiszter csütörtökön kijelentette újságírók előtt, hogy a Pentagon állni fogja az elnöki ígéretet és október 15 után nem állomásoztat 384 000-nél több katonát Dél- Vietnamban, esetleg még ennyit sem. Ez annyit jelent, — fűzte hozzá a hadügymi­niszter — hogy az amerikai katonai vezetőség 50 000 ka­tonánál többet von ki Dél- Vietnamból október 15-ig be­zárólag. A vietnamizálási program bejelentése, illetve 1971 má­jus között, összesen 265 000 katonát szállítanak haza, hogy feladataikat átruházzák a saigoni bábkormány had­seregére. Megbénult a párizsi repülőtér Európa egyik legnagyobb légikikötőjében, a párizsi Orly repülőtéren július­­ 8-án sztrájkba léptek a repülés­ellenőrző műszaki tisz­tviselők és a hordárok. A járatok jelentős részét emiatt sem indítani, sem fogadni nem tudták, így nézett ki a váróterem. (Telefoto — AP—MTI—RS) Bővül az olcsó ruházati cikkek kínálata A Belkereskedelmi Minisz­térium egész sor intézke­dést hozott az áruellátási helyzet javítására, az ol­csóbb cikkek kínálatának bővítésére. A budapesti és 7 megyei kereskedelmi felügyelőség­gel közösen végzett vizsgá­lat eredményéről dr. Ács Lajos, az országos főfelügye­lő nyilatkozott Kovács Fe­rencnek az MTI munkatár­sának. — A vizsgálat — mely el­sőként csak a fontosabb ol­csó ruházati cikkek körére terjedt ki — megállapította egyebek között, hogy egyes vállalatok helyes kezdemé­nyezésekkel, a kívánalmak­nak megfelelően, a helyi­­ igények szerint rendeltek­­ olcsó árut, mások hiány­cikkek gyártásában állapod­tak meg ipari partnereikkel. A Békés megyei Universal vállalat például 1,7 millió forint értékű olcsó ruháza­ti termék gyártására kötött megállapodást a helyi ipar­ral. Az Észak-magyarorszá­gi Röviköt fejlesztési alap­jából másfél millió forint­tal járult hozzá síkkötőgé­pek beszerzéséhez, s így kétszer annyi szintetikus kötött holmit kap, mint ko­rábban. A Keletmagyar­or­szági Röviköt alapanyagot szerzett be zefiringek gyár­tásához, s árrés-enged­ménnyel is érdekeltté tette ipari partnerét, az olcsó, keresett cikk előállításában. A fővárosban a Centrum Áruház a Szivárvány Áru­ház és a Ruházati Volt Vál­lalat ugyancsak közvetlenül készíttet olcsó női szövet­­ruhákat, férfiöltönyöket. A vizsgálat során külön­böző hiányosságokat is ta­pasztaltak. Akadtak üzletek, ahol olyan árukból sem volt megfelelő készlet, kínálat, amelyek a nagykereskede­lemnél vagy az iparnál ren­delkezésre álltak, más eset­ben viszont az illetékes ipa­ri vállalatok szállítási el­maradásai miatt volt ke­vés olcsó áru, például pa­mut atléta- és pólóing. VAS NÉPE 1500 táncos Pécsett Csütörtöktől négy napig Pécs az európai néptánc­művészet központja és egy­ben „színpada” is. A Műve­lődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet a pécsi és baranyai tanáccsal kö­zösen — felszabadulásunk jubileuma tiszteletére — itt rendezte meg az I. magyar­országi nemzetközi néptánc­fesztivált. Az ősi kultúrájú, sok nemzetiségű mecsekaljai város csütörtöktől vasár­napig másfél ezer néptán­cost lát vendégül: bolgáro­kat, csehszlovákokat, finne­ket, franciákat, hollandokat, lengyeleket, németeket, osztrákokat, románokat, szov­jeteket és természetesen magyarokat. Ilyen nagysza­bású néptánc-találkozó még nem volt hazánkban. A néptáncfesztivál ünne­pélyes megnyitójára csütör­tökön délután került sor Pécsett. 1970. július 10. Péntek

Next