Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
Az áruellátás janít, de... Az életszínvonal egyik legfontosabb jellemzőjeként említette a miniszterelnök a lakosság anyagi javakkal történő ellátását. Megállapította, hogy az elmúlt esztndőlben a lakosság áruellátása sokat javult: a hazai ,termelés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű olcsóbb és drágább termékekből egyaránt folyamatos legyen az ellátás. Korántsem vagyunk azonban mindennel elégedettek. Az árakkal, s termékeink minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el jogos bíráló megjegyzések és észrevételek. A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél szigorúbban járjanak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszonszerzéssel akarnak eredményt elérni. — Árhatóságaink — az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a tanácsok — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőrzést tartottak és a szükséges intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot jogtalan áremelés miatt. — Örvendetes, hogy a fejlődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghaladó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, a szolgáltatásra hívatott vállalatok, intézmények ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Jövedelempolitikánk kérdéséről szólva a kormány elnöke nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növekedése az eddiginél még következetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazottak reálbére öt év alatt várhatóan 16—18 százalékkal az egy főre számított reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint változzanak a jövedelmek. A családi körülmények azonban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kapcsolatos anyagi terhek jelentős hányadát az állam közvetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcsődei, óvodai és kollégiumi hálózatunkat. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik. Büszkék lehetünk szociálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesülő családok száma 600 000- ről 700 000-re, a kifizetettösszes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emelkedett. A gyermekgondozási segélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt. . . Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban részesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalékának nincs közvetlen hozzátartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, intézmények és a termelőszövetkezetek figyelmét; törődjenek jobban Fock Jenő választási beszéde Tatabányán (Folytatás az 1. oldalról) — A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő-probléma megoldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma korlátozott, erősítenünk kell tehát azokat a közgazdasági ösztönzőket, amelyek lendületet adhatnának a gépesítésnek, az automatizálásnak is. A következő öt-tíz esztendő várható fejlődéséről szólva a kormány elnöke említést tett a gazdálkodásunkban előirányzott szerkezeti változtatásokról — mint például a kemizálás, az alumíniumipar fejlesztése, a számítástechnikai eszközökgyártása és alkalmazásának elterjesztése, a járműprogram megvalósítása, a korszerű építőipari módszerek meghonosítása, nem utolsó sorban pedig népgazdaságunk energiastruktúrájának korszerűsítése, majd a szénbányászat jövőjével foglalkozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negyedik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökken, a szénbányászatfeladata a hazai ellátásban, a fogyasztói igények kielégítésében változatlanul jelentős, ezért bizonyos bányafejlesztési tervekről beszélt. Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felében megtárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesztési programját és meghatározza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. Foglalkozott a kormány elnöke a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésével. Rámutatott: a Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét, így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jövedelemnek hozzávetőlegesen 23—25 százalékát akarjuk felhalmozásra és 75—77 százalékát fogyasztásra fordítani. Ismeretes,hogy a szakszervezetek nemcsak az elosztást alapvetően meghatározó kormányzati szintű döntéseknél vannak jelen, de minden szinten részt vesznek a jövedelem felosztásában. Természetesen csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosztás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amelyekre a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak szükségük van az idős, egyedülálló nyugdíjasaikkal. Ez természetes emberi kötelességük. Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egy millió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerűnek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problémakörének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszonyok további javulását, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Bérintézkedések június 1-től — Amint pártunk X. kongresszusa is rámutatott, az országépítő célok elérésének fontos feltétele és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésével összhangban növeljük a nép életszínvonalát — mondotta a továbbiakban. Emellett egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan különbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére időközönként központi bérintézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottságának korábbi állásfoglalása alapján — néhány területen béremelésekre hozott határozatot. Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszínvonal emelési előirányzatával — a következő központi bérintézkedéseket hajtjuk végre: — Felemeljük az alsó- és a középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint. — Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, laboránsok, asszisztensek, műtősök stb.) bérét 5—10 százalékkal, az alsó- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelékében szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. —A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszínvonalának javítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. « — A végrehajtás kimunkálása az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlősdi. Például a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem területén helyezkedjenek el egy-két évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert a népgazdaságunk adott lehetőségeinek keretében elhatározott béremelés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk és mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig, ha egy pedagógus, vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbecsülést nagyobb kedvvel, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló beteg, s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező következményeit. — Hazánk védelme, biztonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testületeinknél — néphadseregünkben, a Belügyminisztérium szerveinél és másutt — szolgálatot teljesítők kitartó és áldozatos munkáját, példaadó helytállását. — Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel korántsem oldottunk meg minden problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk.* A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sorra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsíthatja. A mostani bérpolitikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától. Aktív tevékenység az európai biztonság érdekében Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkkal összefüggésben a Minisztertanács elnöke aláhúzta: Minden vonatkozásban bővítenünk kell külkereskedelmünket, a mainál hatékonyabban fel kell használnunk a nemzetközi együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista országokkal, elő kell segítenünk a szocialista nemzeti gazdaságok közötti integrációs folyamatokat és a különböző kooperációs együttműködések további kiterjesztését. Mi, magyarok, különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítását célzó szoros együttműködésnek — fűzte hozzá. Ezután a nemzetközi politika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock Jenő. Hangoztatta, hogy tevékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzetközi helyzet javítását, a béke és a biztonság megszordítását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködését szolgálja. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jellegű kezdeményezésére a Varsói Szerződés tagállamai „Budapest felhívására”, s leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérkezett az idő, hogy a bizonyalan európai viszonyok rendezettebb alapokra kerüljenek; minden ország ismerje el a második világháború után Európában kialakult realitásokat, s fokozatosan megszűnjenek azok a körülmények, amelyek bizalmatlansághoz, esetleg fegyveres konfliktushoz vezethetnek. Úgy véljük, elérkezett az ideje annak, hogy kontinensünk országai áttérjenek az európai biztonsági értekezlet előkészületeinek aktívabb szakaszára, a tanácskozás sokoldalú előkészítésére. A szocialista országok — köztük hazánk — továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki az európai VAS NEPF biztonsági értekezlet összehívása, Európa legégetőbb problémáinak megoldása érdekében. — Szeretném nagyon határozottan leszögezni: tévednek, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista országoknak sürgős, a kapitalista országoknak nem. — A világpolitika másik gyújtópontjában, Indokínában az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellenkezőleg, tovább bonyolódott. A világ közvéleményét — beleértve azt Egyesült Államok széles néprétegét is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív akcióival, ellenkezőleg Kambodzsára és Laoszra is kiterjesztette barbár háborúját. Mindez a „vietnamizálás” jegyében történik. Az amerikai imperialista vezető körök által nem várt események bizonyítják, hogy az a szégyenletes elképzelés, amely az ázsiai népek egymás elleni harcára épít, máris bukottnak tekinthető. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szabadságszerető indokínai népek győzelmei nyomán távozásra kényszerül az agresszor. — A Magyar Népköztársaság — szoros egységben a többi szocializmust építő országgal — erejéhez mérten segíti, támogatja az indokínai népek igazságos szabadságharcát. Szolidárisak vagyunk osztálytestvéreinkkel, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népével, velük vagyunk az amerikai imperializmus ellen, szocialista hazájuk megvédéséért és felvirágoztatásáért vívott harcukban. — Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák hamarább megoldódnak, ha javulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szorosabbra zárulnának a sorok a Kínai Népköztársaság, s a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi, magyarok céltudatosan és következetesen az egység megteremtésén. A szocialista közösség más országaival együtt, a Magyar Népköztársaság is számos konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenyegető izraeli agresszió következményeit — minden e térségben élő nép jogos érdekeinek figyelembevételével politikai eszközökkel felszámolják. .. Mi a magunk részéről teljesen jogosnak tartjuk és támogatjuk a haladó arab országok politikai akcióit, védelmi képességük, katonai készenlétük, éberségük fokozását, a megszállt arab területek visszaszerzéséért vívott harcukat. Az elmúlt időszakban tovább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a világban. Munkálkodni az egység megerősítésén ? Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövetségünket a Varsói Szerződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. E feladatot is sikerrel teljesítettük. Fejlődtek kapcsolataink a többi szocialista országgal is, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, a Kubai Köztársasággal, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetői részéről is mutatkozik bizonyos készség államközi kapcsolataink normalizálására. Mély ideológiai ellentéteink a kínai fél merev magatartása következtében sajnos, továbbra is fennállnak, s amíg a kínai vezetés nem tér vissza a marxizmus—leninizmus helyes útjára, a pártjaink közötti ellentétek továbbra is fennmaradnak. Mert együttműködésre készek vagyunk, de szilárd elveinket, melyek helyességéről meg vagyunk győződve, nem adhatjuk fel. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete számos alkalommal tanácskozott. Rendszeresek voltak a KGST vezető szerveinek ülései, több alkalommal konzultáltak egymással a testvér országok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista országok szoros és folyamatos együttműködése eleven valósággá lett. — Fejlesztettük együttműködésünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független országaival is. Erőnkhöz mérten támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat. A tőkés országok vonatkozásában a békés egymás mellett élés megvalósítására, a normalizált viszonyok, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítására törekedtünk. 1966. december 31-én a Magyar Népköztársaság 72 országgal állt, jelenleg 88 országgal áll diplomáciai kapcsolatban. A Magyar Népköztársaság aktív tevékenységet fejtett ki a nemzetközi szervezetekben is. A továbbiakban hangoztatta, hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének legfőbb akadályozója a nemzetközi imperializmus vezető ereje, az Egyesült Államok, amely makacsul ellenszegül a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldásának. A szocialista világrendszer szerepe a világban egyre nagyobb, mind meghatározóbb lesz, s még jelentősebb lenne ez a szerep, ha a szocialista világ a legfontosabb nemzetközi kérdésekben egységesen lépne fel. Ezért kell az egység megerősítésén munkálkodni minden szocialista országnak. Ami a Szovjetuniót és legközelebbi szövetségeseit — köztük hazánkat illeti — e tekintetben nem érheti semmilyen szemrehányás. A nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő eseményéről, az SZKP XXIV. kongresszusáról szólva a kormány elnöke rámutatott: „Kiemelkedő jelentőségűnek értékeljük Brezsnyev elvtárs mélyenszántó helyzetelemzését a Szovjetunió belső helyzetéről, s mindazokat a tennivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepét a kommunizmus építésében, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért folyó küzdelmet, s a külpolitikai kezdeményezéseket, amelyek jelentősen megjavítják a világbéke biztosításának feltételeit. Nagy figyelemmel tanulmányozzuk Koszigin elvtárs beszámolóját a szovjet népgazdaság elkövetkező fejlődéséről, a kommunizmust építő szovjet nép élet- és munkakörülményeinek pozitív változásairól”. (MTI) Az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelésekkel legteljesebb mértékben egyetértünk, és lelkesedéssel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusának tanácskozásain megfogalmazódnak. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz barátunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan mi is céltudatosan, lépésről lépésre, szorgalmas és fegyelmezett munkával tudunk csak tovább haladni gazdasági és társadalmi fejlődésünknek útján. Sikereink — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ haladó erői gyarapodásának szerves részét képezik. Munkásosztályunk, dolgozó népünk hatékony támogatását kérjük ahhoz, hogy politikánkat következetesent valóra tudjuk váltani. Kérem szavazatukkal, bizalmukkal és mindennapi munkájukkal támogassák igazán nemes és vonzó nagy társadalmi célkitűzéseink megvalósítását! 1971. április 8. Csütörtök