Vas Népe, 1973. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-17 / 89. szám

Választások a megyében (Folytatás az 1. oldalról.) ben mindkét választókerület­ben női jelölt indulhatott: a 42. számúban Czibók Erzsé­bet pamutipari munkásnő, a 43. számúban pedig Banga Ferencné iskolaigazgató. A választópolgároknak szemmel láthatóan nem oko­zott gondot, hogy rászavaz­­zanak-e a jelöltekre, mind­össze pillanatokig tartózkod­tak a szavazófülkékben. Amikor ott voltunk, egy idős asszony éppen kéréssel fordult a szavazatszedő bi­zottsághoz: beteg hozzátar­tozójához kellene kivinni az urnát. Amikor ígéretet ka­pott, hogy a betegeket két szavazatszedő bizottsági tag személyesen fogja majd fel­keresni otthonukban, meg­nyugodva távozott. ★ A VASITERV irodaházá­ban levő 30. számú szavazó­körben a 48-as és az 53-as számú választókerület lakói szavaztak. Itt az 53-as számú választókerület szavazói vol­tak „nehezebb helyzetben”: nekik két jelölt közül kel­lett eldönteniök, melyikre adják voksukat. Olyan sza­vazó is volt, aki mindkét je­löltet alkalmasnak tartotta volna. Minthogy azonban mindenképpen dönteni kel­lett, némelyik választópolgár csak percek múltával került elő a szavazófülkéből. ★ A 9. számú szavazókörben a Derkovits-városrészen élők, a 13. és a 14. számú válasz­tókerület lakói adták le vok­sukat. Itt az egyik választó­kerület választójogosultjai­nak Tiborc péterné, a RE­MIX munkásnője, a másik kerület szavazóinak pedig Wágner József, a városi párt­­bizottság titkára volt a ta­nácstagjelöltjük. Ott jártunkkor azt tapasz­taltuk, hogy egyik szavazó­­fülkében sem sokat késleked­tek a választópolgárok. Úgy tűnt, hogy egyikük­nek sem okoz gondot, rásza­­vazzon-e a jelöltre. Lőrincz Károly házba került. A bizottság tagjai a délelőtti órákban mozgó urnával keresték fel őket a helyi kórház belgyó­gyászati osztályán. A két beteg eddig mindig rettegve figyelte az ajtót, hogy mikor lép be az orvos vagy az ápolónő injekciós tűvel vagy más, nem éppen kellemes következményekkel járó gyógyászati eszközzel. Vasárnap, amikor megpil­lantották a szavazatszedő bi­zottság tagjait, kezükben a Fogadják a szavazásra érkezőket a Járműjavító Vállalat irodaházában berendezett szavazóhelyiségben. fi megyében is mindenütt az eseményhez méltó ünnepélyesség, nyu­godt légkör, s derű jelle­mezte a szavazóhelyiségeket. ★ Sárvár, a megye legfiata­labb városa fellobogózva kö­szöntötte a választókat. A hangulatot indulók zenéje fokozta, s a helybeliek a tőlük megszokott fegyelme­­zettséggel járultak az urnák elé. Minden szavazókörben udvariasan, sok figyelmes­séggel fogadták az érkező­ket, s az első választókat külön is köszöntötték. A kü­lönösen az utóbbi időben oly erőteljesen fejlődő település lakói tudták, hogy szavaza­taikkal is közvetlen környe­zetük további ütemes fejlő­dését segíthetik elő. A 64-es választókerületben két jelölt neve volt a sza­vazócédulán. Vagyis Horváth Imre és Jakits József, az ál­lami gazdaság dolgozói osz­toztak a voksokon. Több vá­lasztópolgárt is megkérdez­tem: kire szavaztak? — Azt nem áruljuk el — mondták. Mindenki arra sza­vaz, akit a legjobb lelki­is­merete szerint a legalkalma­sabbnak tart a tanácstagi tisztség betöltésére. ★ Celldömölk nagyközségben a választópolgárok nagy többsége vasutas dolgozó. A szolgálatban lévők korai munkakezdése indokolta, hogy ők már hajnalban él­hessenek állampolgári jo­gukkal. Kérésükre a válasz­tási elnökség elrendelte, hogy öt órakor nyissák ki a szavazó­köröket, s erre az időre a szavazatszedő bizott­ság is foglalja el helyét, így is történt. Jórészt ez a magyarázata, hogy a nagy­község lakosságának, illetve választóinak nagyobb több­sége alig 10 óra után az ur­nák elé járult. A nagyköz­séghez tartozó Izsákién fél 11-kor már le is zárhatták a szavazást. ★ Nagysimonyiban a válasz­tás egyik érdekessége volt, hogy a férfiak közül többen — főleg a fiatalabbak — kö­zel sem olyan lelkesedéssel hagyták el a szavazóhelyisé­geket, mint ahogyan belép­tek.­­ Az ok hamarosan kiderült-A szavazatszedő bizottság­nak Hujber Zsuzsanna és Németh Margit személyében két nagyon csinos leánytag­ja is volt. Az utóbbi, mint első választó egyben a bi­zottság titkáraként töltötte be első közéleti funkcióját. A munkájukat az idősebbek komolyságával és felelőssé­gével végző lányok sok de­rűt is árasztottak, érthető hát, hogy a férfiak „amíg illett”, szívesen időztek a szavazóhelyiségben. A helyiségbe igyekvő fér­fi szavazók egyike meg is jegyezte: — Igaz, ami igaz: szívesen itt maradnék, segíteni össze­számolni a szavazatokat... Udvardi Gyula ★ Körmenden, a 2-es számú szavazókörzetben — amelyet a művelődési ház klubhelyi­ségében rendeztek be — több érdekes epizód tarkí­totta a választás napját. Amikor hajnali öt óra után a szavazatszedő bizottság tagjai a szavazóhelyiséghez igyekeztek, Gölicz Emma, a helybeli keltető üzem dolgo­zója már várta őket. Kérte, hogy hadd szavazzon le azonnal elsőnek, mert 6 órá­ra munkába szeretne men­ni. A szavazatszedő bizott­ság tagjai engedtek a kérés­nek, így a korán dolgozni siető nő is eleget tehetett hazafias kötelességének. Ugyancsak a 2-es körzet­ben történt­ két állampolgár — Böröndi Kálmán és Sza­bó László — időközben kór­mozgó urnával, valósággal felcsillant a szemük. Egyi­kük fel is sóhajtott: , — Végre va­lami, ami nem fáj..­Kedélyesen elbeszélgettek a népfront küldötteivel, örül­tek, hogy rájuk is gondol­tak. A körmendi járás számos községében — így­­ például Őriszentpéteren, Szalafőn, Bajánsenyén, Viszákon... Ha­­logyon, Gasztonyban.­ ..Vas­­szentmihályon, Szentgotthár­­don, Rátóton, Csörötneken, Hegyhátszentjakabon, Őri­­magyarósdon, valamint Kör­mend felsőberkifalui község­részen — a fiatal első vá­lasztókról külön is megemlé­keztek. Ezeken a helyeken a 18—19 éves fiataloknak először a helyi művelőd­­­i otthonban vagy klubban kis összejövetelt rendeztek. Itt a KISZ-szervezetek titkárai kis ismertetőket, tájékoztatókat tartottak a választás jelen­tőségéről, a helyi községpo­litikai feladatokról, majd a KISZ-titkárok vezetésével együtt vonultak a szavazó helyiségekbe. A legtöbb helyen emlék­lapot és egy szál virágot is kaptak az először szavazó fiatalok. Rátót községben közös fényképet készítettek emlékül az első választók­ról. Bajánsenyén Szép Lő­­rincné idős asszony külön is nagy gondossággal készült a választás napjára, a szava­zásra: az idén éppen két „7”-es, vagyis 77 éves. Vasárnap reggel az első dolga az volt, hogy szépen megmunkált kertjében lesza­kította a legszebb virágokat és csokrot készített. Ezután felvette ünnepi ruháját. Így indult el ünneplőben, virág­csokorral a kezében a szava­zóhelyiség felé-Szinte megdobbant a szí­ve, amint belépett a szava­zókörbe. Minden tekintet fe­léje fordult. Egyenesen a szavazatszedő bizottság elnö­kéhez indult és néhány szó­val valami ilyesmit mon­dott: — Édes fiaim, örülök, hogy még én is számítok valaki­nek a faluban, örülök, hogy még mindig szavazhatok, hogy még az én vélemé­nyemre is kíváncsiak. Azután átadta a virágot, átvette a szavazó cédulát, borítéka helyezte és urnába dobta. A szavazatiszedő bizottság elnöke megköszönte a figyel­mességet és azt kívánta az idős asszonynak, hogy sokáig éljen, s még a jövőben is sokszor eljöhessen szavazni Farkas László ★ ★ április 17. Kedd Több ezer hektáron újra kell vélni Dr. Mészáros István, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium főosztály­­vezetője az MTI munkatár­sának elmondotta, hogy or­szágszerte jól haladnak a mezőgazdasági munkák. Be­fejeződött, a koratavaszi nö­vények vetése, földben van a mák, a tavaszi árpa, a zab, a len, a lucerna és a vörös­here magja. Befejezés előtt áll a cukorrépa vetése, a napraforgónak pedig több mint felét vetették el. A legtöbb munkát ebben az évszakban a kukorica veté­se adja, a munkának mint­egy 20 százalékával készül­tek el. A legelőbbre tarta­nak az Alföldön, ahol a ki­jelölt vetésterületnek 30 szá­zalékában van földben a vetőmag. Megélénkül az élet a kertészetekben: vetik a sárgarépát, a petrezselymet és kiültették a korai káposz­ta és karalábépalántákat. A gyümölcsösökben befejező­dött a metszés. Az őszi vetésű gabonák „jól mutatnak” április köze­pén. Időben végeztek a gaz­daságok az úgynevezett fej­­trágyázással és a növények jól hasznosítják a csapadé­kot. Igaz, ebből eléggé nagy hiány volt, az elmúlt napok­ban azonban jelentős ned­vesség-utánpótlást kapott a talaj, s így a növények fej­lődése meggyorsult. A MÉM szakemberei or­szágszerte felmérték, hogy milyen károkat okozott az április 10-i vihar. Sokfelé a fólia­sátrakat is összetépte a vihar, emiatt a palánták egy része megsé­rült. A sátrakat azonban időközben helyreállították a gazdaságok és így továbbra is zavartalan a kertészetek tavaszi előkészülete. Hungaroplast ’73 A Hungaroplast ’73 nem­zetközi műanyagkiállításon hétfőn a zárás alkalmából több külföldi cég rendezett sajtótájékoztatót. A Dow Chemical amerikai világcég képviselői elmondották, hogy két különböző építőipari szi­getelőanyagot mutattak be, a roofmate és a styrofoan típust. Mindkét anyag rend­kívül könnyű, kitűnő hőszi­getelő, jó vízálló, nem gyú­lékony, sőt a lángot kioltja- A könnyű épületszerkezetek­nél különösen jól használha­tó felpanellként és tetőelem­ként is. A Dow Chemical cég már hosszabb ideje üz­leti kapcsolatban áll magyar vállalatokkal, s évente több mint négymillió dollár érté­kű vegyi alapanyagokat szál­lít Magyarországra. A szo­cialista országoknak az idén már több mint 50 millió dollár értékű különböző ter­méket szállít ez az amerikai cég, amely most fölajánlotta Magyarorszának, hogy az il­letékes magyar szervekkel közösen építsenek egy gyá­rat, a most bemutatott kü­lönféle szigetelőanyag előál­lítására. Az osztrák Pemerstorfer sporstattenbau cég­­ hétfőn sajtótájékoztatóján a tenisz­pályák, atlétikai pályák, fu­tópályák újfajta porozásos gumiszerű burkolóanyagát, a Syntelast-ot mutatta be a sajtó képviselőinek. Az ap­róra őrölt gumizúzalékból kémiai eljárással készített syntelast burkoló anyagot polieuretán réteggel vonják be, s így csúszásmentes lesz. Az újfajta burkolat átenge­di a vizet, s ezért nagy eső­zések után szinte azonnal folytathatják a versenyt. Az osztrák cégek képviselői el­mondották, hogy több ma­gyar sportegyesület érdeklő­dött már az újszerű burko­lat iránt. Bántja valami, szak­társ? Üzemlátogatáson voltam a napokban, s a műhelybeli tapasztalatgyűjtést követően, fenn az irodán megnevez­tem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár mű­szaki igazgatója ugyan tud­­­ róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igaz­gató mindegyikükről tudott valami alapvetően jellemzőt mondani, dicsérte őket, mint személyes jóbarát, akit na­gyon is érdekel ezeknek az embereknek a munkája, sor­sa, életük alakulása. S be­vallom, azért esett különö­sen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel, sze­retettel nyilatkoztak igazga­tójukról. Elmondták, hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egy­öntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó, forint­tal nem mérhetően sokat ér. Az a bizonyos jó munkahe­lyi közérzet enélkül el sem képzelhető, s gyárukban azért maradnak meg az em­berek, mert a vezetők „nem játsszák meg magukat” Bár elmondhatnánk ugyan­ezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok az ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi idő­ben is szereztem, olyan kö­zösségekben, ahol pattogó utasítgatás még ma is a di­vat, ahol az igazgató, vagy a gyáregység vezető felet­tébb ritka vendég a munká­sok között. Ezt a jelenséget bírálta Kádár János legutóbb, a Láng Gépgyárban megtartott forró hangulatú nagygyűlé­sen elmondott választási be­szédében, amikor arról szó­lott, hogy helyenként akad­nak emberek, akik nem hall­gatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit „A mi fej­lődésünknek — mondotta — olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a mun­kásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtisztel­tetésnek, ha — ak­ár a leg­kisebb rangban is — a dol­gozók képviselőjeként tevé­kenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelye­ket mindenkitől megkövete­lünk, kötelességszerűen tart­sa meg.” Nem olyan egyszerű eze­ket a normákat megtartani, ezt senki nem vitatja. A munkastílusban bekövetke­­zett változások olykor na­gyon is az íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis fár­­radtságukba kerül figyelmü­ket a főkérdésekre összpon­tosítani, okosan mellőzve a lényegtelen részleteket. De mennyire jólesik az igazga­tónak is, ha egy-egy nehéz feladat teljesítése után, egy rosszul sikerült nap vé­gén akad valaki akár a beosztot­tai, akár a felettesei közül­­aki megkérdezi: „bántja va­lami, igazgató elvtárs?” S a munkásnak milyen jólesik az emberi szó? Ha az igazgató nem várja meg, hogy a munkás esetleg elő­­szobázik nála észreveszi az üzemben jártában keltében a munkások örömét, szomo­rúságát, s tudja mekkora az értéke a kérdésnek: „bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami baj?” A vezetőknek az ilyen magatartása nagyon k is lemérhető a termelés ala­kulásán, a közösségi ügyek­ben mutatkozó nagyobb ak­tivitás eredményein. Talán nem hangzik profánul, ha ebben a tekintetben az em­beri érdeklődést, a jó szava­kat a termelés tartalékai­ként minősítem, olyasféle háttérként, amelynek hiánya bénít, jelenvalósága energiá­kat szabadít fel mindannyi­­unkban. K. 1 Kié a szajki út? Szépen kiépült az üdülőte­rület a szajki tavak környé­kén. Egymás hegyén-hátán a szebbnél szebb kis házikók. Szépen gondozzák is szinte valamennyit. A tavaszelő már azt is megmutatta, hogy ezekhez a szép kis házakhoz zömével gépkocsival érkez­nek a tulajdonosok, kertecs­­két istápolni, tollaslabdázni, jó levegőt szívni. A szajki tavakat mostaná­ban mindenképpen nehéz megközelíteni. Talán még gyalog a legkönnyebb. Az út ugyanis — amely Hosszú­­peresztegről ide vezet — majdhogy­nem járhatatlan. Az úton jól meglátszik, mennyire „felkapott" hely lett rövid idő alatt ez a vi­dék. Tengelytörő gödrök is tanúskodnak róla, nemcsak a szép víkendházak. Értesüléseim szerint ezt az utat az erdőgazdaság „keze­li", de ez pillanatnyilag nem nagyon látszik meg rajta. Különösebb érdeke érzésem szerint nem nagyon fűződik ehhez az úthoz az erdőgazda­ságnak, hiszen az üdülőterü­let nem az övé. Maradna a község, Hosszúpereszteg, mint „házigazda”. Ám azt is könnyen belátom, hogy az üdülőterület nem csupán a községé, mint ahogy a Bala­ton sem csupán Keszthelyé, Siófoké, vagy Füredé. Hanem valahányunké. Szajk a miénk, Vas megye­ieké. Ami egymagában per­sze megint csak nem egészen igaz, mert szívesen látott vendégek itt a megyehatáron túlról érkezettek is. (Ha ér­keznek, Erről nincs tudomá­som.) A szajki üdülőterület érzésem szerint leginkább azoké, akik itt üdülnek. S azok üdülnek itt leginkább, akiknek itt van az üdülőjük. Úgy gondolom, átfogtam azok körét, akik ezt az utat megjavíthatják, akiknek az érdekei „valahol" fedik egy­mást. Azaz az útépítő válla­lat kimaradt. Rá lenne a leg­nagyobb szükség. Lehetőleg még a szezon kezdete előtt... Megválasztanák a két országgyűl­­si képviselőjelö­let Az Országos Választási El­nökség közli: az előzetes eredmények szerint mind Avar István, a Nemzeti Szín­ház színművésze, budapesti 19-es számú választókerüle­tének képviselőjelöltje, mind­­ Novics János, a Baranya m­gyei pártbizottság első titká­ra, Pécs 4-es számú válasz­­tókerületének képviselője­löltje megkapta a megválasz­tásához szükséges szavazat­számot. ja~­vas pepe !

Next