Vas Népe, 1973. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-17 / 89. szám
Választások a megyében (Folytatás az 1. oldalról.) ben mindkét választókerületben női jelölt indulhatott: a 42. számúban Czibók Erzsébet pamutipari munkásnő, a 43. számúban pedig Banga Ferencné iskolaigazgató. A választópolgároknak szemmel láthatóan nem okozott gondot, hogy rászavazzanak-e a jelöltekre, mindössze pillanatokig tartózkodtak a szavazófülkékben. Amikor ott voltunk, egy idős asszony éppen kéréssel fordult a szavazatszedő bizottsághoz: beteg hozzátartozójához kellene kivinni az urnát. Amikor ígéretet kapott, hogy a betegeket két szavazatszedő bizottsági tag személyesen fogja majd felkeresni otthonukban, megnyugodva távozott. ★ A VASITERV irodaházában levő 30. számú szavazókörben a 48-as és az 53-as számú választókerület lakói szavaztak. Itt az 53-as számú választókerület szavazói voltak „nehezebb helyzetben”: nekik két jelölt közül kellett eldönteniök, melyikre adják voksukat. Olyan szavazó is volt, aki mindkét jelöltet alkalmasnak tartotta volna. Minthogy azonban mindenképpen dönteni kellett, némelyik választópolgár csak percek múltával került elő a szavazófülkéből. ★ A 9. számú szavazókörben a Derkovits-városrészen élők, a 13. és a 14. számú választókerület lakói adták le voksukat. Itt az egyik választókerület választójogosultjainak Tiborc péterné, a REMIX munkásnője, a másik kerület szavazóinak pedig Wágner József, a városi pártbizottság titkára volt a tanácstagjelöltjük. Ott jártunkkor azt tapasztaltuk, hogy egyik szavazófülkében sem sokat késlekedtek a választópolgárok. Úgy tűnt, hogy egyiküknek sem okoz gondot, rászavazzon-e a jelöltre. Lőrincz Károly házba került. A bizottság tagjai a délelőtti órákban mozgó urnával keresték fel őket a helyi kórház belgyógyászati osztályán. A két beteg eddig mindig rettegve figyelte az ajtót, hogy mikor lép be az orvos vagy az ápolónő injekciós tűvel vagy más, nem éppen kellemes következményekkel járó gyógyászati eszközzel. Vasárnap, amikor megpillantották a szavazatszedő bizottság tagjait, kezükben a Fogadják a szavazásra érkezőket a Járműjavító Vállalat irodaházában berendezett szavazóhelyiségben. fi megyében is mindenütt az eseményhez méltó ünnepélyesség, nyugodt légkör, s derű jellemezte a szavazóhelyiségeket. ★ Sárvár, a megye legfiatalabb városa fellobogózva köszöntötte a választókat. A hangulatot indulók zenéje fokozta, s a helybeliek a tőlük megszokott fegyelmezettséggel járultak az urnák elé. Minden szavazókörben udvariasan, sok figyelmességgel fogadták az érkezőket, s az első választókat külön is köszöntötték. A különösen az utóbbi időben oly erőteljesen fejlődő település lakói tudták, hogy szavazataikkal is közvetlen környezetük további ütemes fejlődését segíthetik elő. A 64-es választókerületben két jelölt neve volt a szavazócédulán. Vagyis Horváth Imre és Jakits József, az állami gazdaság dolgozói osztoztak a voksokon. Több választópolgárt is megkérdeztem: kire szavaztak? — Azt nem áruljuk el — mondták. Mindenki arra szavaz, akit a legjobb lelkiismerete szerint a legalkalmasabbnak tart a tanácstagi tisztség betöltésére. ★ Celldömölk nagyközségben a választópolgárok nagy többsége vasutas dolgozó. A szolgálatban lévők korai munkakezdése indokolta, hogy ők már hajnalban élhessenek állampolgári jogukkal. Kérésükre a választási elnökség elrendelte, hogy öt órakor nyissák ki a szavazóköröket, s erre az időre a szavazatszedő bizottság is foglalja el helyét, így is történt. Jórészt ez a magyarázata, hogy a nagyközség lakosságának, illetve választóinak nagyobb többsége alig 10 óra után az urnák elé járult. A nagyközséghez tartozó Izsákién fél 11-kor már le is zárhatták a szavazást. ★ Nagysimonyiban a választás egyik érdekessége volt, hogy a férfiak közül többen — főleg a fiatalabbak — közel sem olyan lelkesedéssel hagyták el a szavazóhelyiségeket, mint ahogyan beléptek. Az ok hamarosan kiderült-A szavazatszedő bizottságnak Hujber Zsuzsanna és Németh Margit személyében két nagyon csinos leánytagja is volt. Az utóbbi, mint első választó egyben a bizottság titkáraként töltötte be első közéleti funkcióját. A munkájukat az idősebbek komolyságával és felelősségével végző lányok sok derűt is árasztottak, érthető hát, hogy a férfiak „amíg illett”, szívesen időztek a szavazóhelyiségben. A helyiségbe igyekvő férfi szavazók egyike meg is jegyezte: — Igaz, ami igaz: szívesen itt maradnék, segíteni összeszámolni a szavazatokat... Udvardi Gyula ★ Körmenden, a 2-es számú szavazókörzetben — amelyet a művelődési ház klubhelyiségében rendeztek be — több érdekes epizód tarkította a választás napját. Amikor hajnali öt óra után a szavazatszedő bizottság tagjai a szavazóhelyiséghez igyekeztek, Gölicz Emma, a helybeli keltető üzem dolgozója már várta őket. Kérte, hogy hadd szavazzon le azonnal elsőnek, mert 6 órára munkába szeretne menni. A szavazatszedő bizottság tagjai engedtek a kérésnek, így a korán dolgozni siető nő is eleget tehetett hazafias kötelességének. Ugyancsak a 2-es körzetben történt két állampolgár — Böröndi Kálmán és Szabó László — időközben kórmozgó urnával, valósággal felcsillant a szemük. Egyikük fel is sóhajtott: , — Végre valami, ami nem fáj..Kedélyesen elbeszélgettek a népfront küldötteivel, örültek, hogy rájuk is gondoltak. A körmendi járás számos községében — így például Őriszentpéteren, Szalafőn, Bajánsenyén, Viszákon... Halogyon, Gasztonyban. ..Vasszentmihályon, Szentgotthárdon, Rátóton, Csörötneken, Hegyhátszentjakabon, Őrimagyarósdon, valamint Körmend felsőberkifalui községrészen — a fiatal első választókról külön is megemlékeztek. Ezeken a helyeken a 18—19 éves fiataloknak először a helyi művelődi otthonban vagy klubban kis összejövetelt rendeztek. Itt a KISZ-szervezetek titkárai kis ismertetőket, tájékoztatókat tartottak a választás jelentőségéről, a helyi községpolitikai feladatokról, majd a KISZ-titkárok vezetésével együtt vonultak a szavazó helyiségekbe. A legtöbb helyen emléklapot és egy szál virágot is kaptak az először szavazó fiatalok. Rátót községben közös fényképet készítettek emlékül az első választókról. Bajánsenyén Szép Lőrincné idős asszony külön is nagy gondossággal készült a választás napjára, a szavazásra: az idén éppen két „7”-es, vagyis 77 éves. Vasárnap reggel az első dolga az volt, hogy szépen megmunkált kertjében leszakította a legszebb virágokat és csokrot készített. Ezután felvette ünnepi ruháját. Így indult el ünneplőben, virágcsokorral a kezében a szavazóhelyiség felé-Szinte megdobbant a szíve, amint belépett a szavazókörbe. Minden tekintet feléje fordult. Egyenesen a szavazatszedő bizottság elnökéhez indult és néhány szóval valami ilyesmit mondott: — Édes fiaim, örülök, hogy még én is számítok valakinek a faluban, örülök, hogy még mindig szavazhatok, hogy még az én véleményemre is kíváncsiak. Azután átadta a virágot, átvette a szavazó cédulát, borítéka helyezte és urnába dobta. A szavazatiszedő bizottság elnöke megköszönte a figyelmességet és azt kívánta az idős asszonynak, hogy sokáig éljen, s még a jövőben is sokszor eljöhessen szavazni Farkas László ★ ★ április 17. Kedd Több ezer hektáron újra kell vélni Dr. Mészáros István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy országszerte jól haladnak a mezőgazdasági munkák. Befejeződött, a koratavaszi növények vetése, földben van a mák, a tavaszi árpa, a zab, a len, a lucerna és a vöröshere magja. Befejezés előtt áll a cukorrépa vetése, a napraforgónak pedig több mint felét vetették el. A legtöbb munkát ebben az évszakban a kukorica vetése adja, a munkának mintegy 20 százalékával készültek el. A legelőbbre tartanak az Alföldön, ahol a kijelölt vetésterületnek 30 százalékában van földben a vetőmag. Megélénkül az élet a kertészetekben: vetik a sárgarépát, a petrezselymet és kiültették a korai káposzta és karalábépalántákat. A gyümölcsösökben befejeződött a metszés. Az őszi vetésű gabonák „jól mutatnak” április közepén. Időben végeztek a gazdaságok az úgynevezett fejtrágyázással és a növények jól hasznosítják a csapadékot. Igaz, ebből eléggé nagy hiány volt, az elmúlt napokban azonban jelentős nedvesség-utánpótlást kapott a talaj, s így a növények fejlődése meggyorsult. A MÉM szakemberei országszerte felmérték, hogy milyen károkat okozott az április 10-i vihar. Sokfelé a fóliasátrakat is összetépte a vihar, emiatt a palánták egy része megsérült. A sátrakat azonban időközben helyreállították a gazdaságok és így továbbra is zavartalan a kertészetek tavaszi előkészülete. Hungaroplast ’73 A Hungaroplast ’73 nemzetközi műanyagkiállításon hétfőn a zárás alkalmából több külföldi cég rendezett sajtótájékoztatót. A Dow Chemical amerikai világcég képviselői elmondották, hogy két különböző építőipari szigetelőanyagot mutattak be, a roofmate és a styrofoan típust. Mindkét anyag rendkívül könnyű, kitűnő hőszigetelő, jó vízálló, nem gyúlékony, sőt a lángot kioltja- A könnyű épületszerkezeteknél különösen jól használható felpanellként és tetőelemként is. A Dow Chemical cég már hosszabb ideje üzleti kapcsolatban áll magyar vállalatokkal, s évente több mint négymillió dollár értékű vegyi alapanyagokat szállít Magyarországra. A szocialista országoknak az idén már több mint 50 millió dollár értékű különböző terméket szállít ez az amerikai cég, amely most fölajánlotta Magyarorszának, hogy az illetékes magyar szervekkel közösen építsenek egy gyárat, a most bemutatott különféle szigetelőanyag előállítására. Az osztrák Pemerstorfer sporstattenbau cég hétfőn sajtótájékoztatóján a teniszpályák, atlétikai pályák, futópályák újfajta porozásos gumiszerű burkolóanyagát, a Syntelast-ot mutatta be a sajtó képviselőinek. Az apróra őrölt gumizúzalékból kémiai eljárással készített syntelast burkoló anyagot polieuretán réteggel vonják be, s így csúszásmentes lesz. Az újfajta burkolat átengedi a vizet, s ezért nagy esőzések után szinte azonnal folytathatják a versenyt. Az osztrák cégek képviselői elmondották, hogy több magyar sportegyesület érdeklődött már az újszerű burkolat iránt. Bántja valami, szaktárs? Üzemlátogatáson voltam a napokban, s a műhelybeli tapasztalatgyűjtést követően, fenn az irodán megneveztem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár műszaki igazgatója ugyan tud róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igazgató mindegyikükről tudott valami alapvetően jellemzőt mondani, dicsérte őket, mint személyes jóbarát, akit nagyon is érdekel ezeknek az embereknek a munkája, sorsa, életük alakulása. S bevallom, azért esett különösen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel, szeretettel nyilatkoztak igazgatójukról. Elmondták, hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó, forinttal nem mérhetően sokat ér. Az a bizonyos jó munkahelyi közérzet enélkül el sem képzelhető, s gyárukban azért maradnak meg az emberek, mert a vezetők „nem játsszák meg magukat” Bár elmondhatnánk ugyanezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok az ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi időben is szereztem, olyan közösségekben, ahol pattogó utasítgatás még ma is a divat, ahol az igazgató, vagy a gyáregység vezető felettébb ritka vendég a munkások között. Ezt a jelenséget bírálta Kádár János legutóbb, a Láng Gépgyárban megtartott forró hangulatú nagygyűlésen elmondott választási beszédében, amikor arról szólott, hogy helyenként akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit „A mi fejlődésünknek — mondotta — olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg.” Nem olyan egyszerű ezeket a normákat megtartani, ezt senki nem vitatja. A munkastílusban bekövetkezett változások olykor nagyon is az íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis fárradtságukba kerül figyelmüket a főkérdésekre összpontosítani, okosan mellőzve a lényegtelen részleteket. De mennyire jólesik az igazgatónak is, ha egy-egy nehéz feladat teljesítése után, egy rosszul sikerült nap végén akad valaki akár a beosztottai, akár a felettesei közülaki megkérdezi: „bántja valami, igazgató elvtárs?” S a munkásnak milyen jólesik az emberi szó? Ha az igazgató nem várja meg, hogy a munkás esetleg előszobázik nála észreveszi az üzemben jártában keltében a munkások örömét, szomorúságát, s tudja mekkora az értéke a kérdésnek: „bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami baj?” A vezetőknek az ilyen magatartása nagyon k is lemérhető a termelés alakulásán, a közösségi ügyekben mutatkozó nagyobb aktivitás eredményein. Talán nem hangzik profánul, ha ebben a tekintetben az emberi érdeklődést, a jó szavakat a termelés tartalékaiként minősítem, olyasféle háttérként, amelynek hiánya bénít, jelenvalósága energiákat szabadít fel mindannyiunkban. K. 1 Kié a szajki út? Szépen kiépült az üdülőterület a szajki tavak környékén. Egymás hegyén-hátán a szebbnél szebb kis házikók. Szépen gondozzák is szinte valamennyit. A tavaszelő már azt is megmutatta, hogy ezekhez a szép kis házakhoz zömével gépkocsival érkeznek a tulajdonosok, kertecskét istápolni, tollaslabdázni, jó levegőt szívni. A szajki tavakat mostanában mindenképpen nehéz megközelíteni. Talán még gyalog a legkönnyebb. Az út ugyanis — amely Hosszúperesztegről ide vezet — majdhogynem járhatatlan. Az úton jól meglátszik, mennyire „felkapott" hely lett rövid idő alatt ez a vidék. Tengelytörő gödrök is tanúskodnak róla, nemcsak a szép víkendházak. Értesüléseim szerint ezt az utat az erdőgazdaság „kezeli", de ez pillanatnyilag nem nagyon látszik meg rajta. Különösebb érdeke érzésem szerint nem nagyon fűződik ehhez az úthoz az erdőgazdaságnak, hiszen az üdülőterület nem az övé. Maradna a község, Hosszúpereszteg, mint „házigazda”. Ám azt is könnyen belátom, hogy az üdülőterület nem csupán a községé, mint ahogy a Balaton sem csupán Keszthelyé, Siófoké, vagy Füredé. Hanem valahányunké. Szajk a miénk, Vas megyeieké. Ami egymagában persze megint csak nem egészen igaz, mert szívesen látott vendégek itt a megyehatáron túlról érkezettek is. (Ha érkeznek, Erről nincs tudomásom.) A szajki üdülőterület érzésem szerint leginkább azoké, akik itt üdülnek. S azok üdülnek itt leginkább, akiknek itt van az üdülőjük. Úgy gondolom, átfogtam azok körét, akik ezt az utat megjavíthatják, akiknek az érdekei „valahol" fedik egymást. Azaz az útépítő vállalat kimaradt. Rá lenne a legnagyobb szükség. Lehetőleg még a szezon kezdete előtt... Megválasztanák a két országgyűlsi képviselőjelölet Az Országos Választási Elnökség közli: az előzetes eredmények szerint mind Avar István, a Nemzeti Színház színművésze, budapesti 19-es számú választókerületének képviselőjelöltje, mind Novics János, a Baranya mgyei pártbizottság első titkára, Pécs 4-es számú választókerületének képviselőjelöltje megkapta a megválasztásához szükséges szavazatszámot. ja~vas pepe !