Vas Népe, 1980. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

■XPRESSZ ■jf A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban kö­szöntötte a Laoszi Forra­dalmi Néppárt Központi Bizottságát, a laoszi párt megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából. is Olaszországban újból felvetődik a hadsereg fel­­használásának kérdése a terrorizmus elleni harc­ban. Pertini köztársasá­gi elnök és a belbizton­sági felelősök megvizs­gáltak egy indítványt, amelyben római főbírák javasolták, hogy vessék be a hadsereg egységeit is a nagyvárosok ellen­őrzésére. if A kolumbiai külügy­miniszter csütörtökön újságírókkal közölte, hogy a kormány elfogadta a Dominikai Köztársaság bogotai nagykövetségén 32 túszt fogva tartó cso­port újabb tárgyalási ajánlatát. Az immár ha­todik fordulóra a tervek szerint hétfőn kerül sor. Libanoni panasz Libanon panaszt tett a­ Biztonsági Tanácsnál, a Szi­­don és más libanoni telepü­lések ellen végrehajtott iz­raeli agresszió miatt — kö­zölte pénteken Fuad Butrosz, külügyminiszter, hozzáfűz­ve: kormánya fenntartja ma­­gának a jogot, hogy kérje a Biztonsági­ Tanács összehívá­sát. Az Egyesült Államok beiruti ügyvivője útján az amerikai kormány figyelmét is felhívták az izraeli agresz­­szió veszélyességére. Pénteken az izraeli támo­gatást élvező jobboldali mi­líciák tüzérsége folytatta Szi­­don térségének ágyúzását. Kommentár Washingtoni „háromszög” ahogy csodák, véletlenek sincsenek. Wa­­■a­shingtonban tárgyal a japán külügyminiszter, önmagában ez a hír nem keltene különösebb feltű­nést. Miért is ne folytatna eszmecserét az Egyesült Államokban Okita Szabaro, a japán diplomácia feje? Ám rajta kívül még egy magasrangú ázsiai vendég tartózkodik az amerikai fővárosban: Csang Ven-csin kínai külügyminiszter-helyettes. Hogy a kettőnek egy­máshoz semmi köze, s mindez a véletlen műve? Ezt kétségkívül lehet hangoztatni. Elhinni azonban túlon­túl nehéz. Úgyszólván lehetetlen. A kínai politikus úticélja — amerikai források szerint — Keng Piao miniszterelnök-helyettes júniusi látogatásának előkészítése. Bár nem könnyű eligazod­ni a kínai hierarchiában, annyi azonban közismert, hogy Keng Piao foglalkozik a hadsereget érintő mű­szaki-tudományos fejlesztés teendőivel is. Kanyarod­junk azonban vissza a külügyminiszter-helyetteshez. Nos, Walter Mondale amerikai alelnök erről a láto­gatásról feltűnő nyilatkozatot tett, mondván: roppant elégedett a kínai politikus úrával és annak eredmé­nyeivel. Alighanem Csang Ven-csin is hasonlóképpen vélekedik. Az Egyesült Államok ugyanis értésére ad­ta, hogy „nem támadó jellegű” hadianyagok, például C—130-as, Herkules típusú szállítórepülők, nagytelje­sítményű radarok és egyéb elektronikai berendezések szállítását lehetővé teszi Kína számára. A­mi Okita Szaburo washingtoni útját illeti, nem lehet kétséges, hogy abban főleg az USA hi­vatalosan megerősített törekvése játszik közre, minél szorosabbra zárni a szövetségi rendszert Ázsiában is. Ebben pedig Japán az első számú partner. Igaz, hogy Tokió eddig nem sok hajlandóságot mutatott a szov­jetellenes kampányhoz való csatlakozás iránt, s még katonai kiadásainak lényeges növelésétől is vonakodik. A külügyminiszter útja azonban jó alkalmat kí­nált az amerikai politikusoknak arra, hogy egyeztes­sék véleményüket Tokióval­­ és Pekinggel. Mert ah­hoz nem fér kétség, hogy a japán külügyminiszter és a kínai külügyminiszter-helyettes programjába beil­lesztettek néhány olyan közös eszmecserét, amelyen lehetőségük nyílt nemcsak egymással, hanem az ame­rikai politika ázsiai terveivel is megismerkedni, így aztán a „háromszög” — bármennyire cáfol­ják is Washingtonban — minden különösebb prob­léma nélkül létrejött. Mármint a tárgyalóasztal mel­lett. Mert az már más kérdés, vajon Tokió számára kedvező-e a szovjetellenes célzattal összetákolt USA— Japán—Kína „háromszög”. Washington céljai iránt nem lehetnek kétségek, s Peking is bizonyára elége­dett szerepének viszonylag hirtelen fölértékelésével. A kínai vezetés régi álma valósul meg általa: az ame­rikai—kínai stratégiai együttműködés. Ebben a „hár­masban” Tokió legfeljebb mérséklő befolyást gyako­rolhat, különös tekintettel Japán és a Szovjetunió köz­ismerten jó gazdasági kapcsolataira. A Washington—Tokió—Peking tengely azonban ** sem az ázsiai kontinens, sem a világ békéje és biztonsága szempontjából aligha fordítja jó irányba a nemzetközi fejleményeket. Gyapay Dénes Gazdasági intézkedések Iránja• Törvénytervezet a földreform végrehajtásáról Irániban újabb fontos gaz­dasági intézkedéseket jelen­tettek­­be. Rafszandzsani a­ja­­tollah, az iszlám forradalmi tanács tagja közölte: az or­szágot irányító legfőbb ál­lamhatalmi szerv törvény­­tervezetet fogadott ell a földreform végrehajtásáról. Az iráni kormány — mint mondotta — egyebek között most­­vizsgálja azt a kérdést, hogy a nagy földbirtokosok­tól megváltja a termékeny, öntözhető földfeleslegeket. Rafszandzsani ajatollah ■beszámolt arról, hogy a kor­mány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági terme­lés növelésére. Ebben nagy szerep hárul­ a szövetkeze­tekre, és a földművelő tár­sulásokra, amelyek tevé­kenységéhez a hatóságok megadják a szükséges segít­séget. A Baniszadr köztársasági elnök egyik legfőbb célkitű­zése — a gazdaságilag füg­getlen Irán megteremtése — felé tett lépésként értékelik teheráni megfigyelők az új kereskedelmet, ily módon el­­is. Az iráni kormány — mint szerdán ismeretessé vált — államosította a kül­kereskedelmet, ily módon el­lenőrzése alá vonta az im­portot, s ezen keresztül az importárak rögzítését. Meg­figyelők ezzel összefüggésben rámutatnak arra is, hogy az új intézkedések nagy válto­zásokat hoznak az ország kereskedelmi rendszerében, elősegíthetik a belföldi ter­melés növelését, az import­tól való függőség felszámo­lását, és fontos politikai kö­vetkezményeik is lesznek. Iránban egyébként meg­kezdődtek az újévi ünnepsé­gek. A perzsa naptár sze­rinti 1359. esztendő „hivata­los” köszöntése egy hétig ■tart, ami azt jelenti, hogy szerte az országban bezár­nak a gyárak és az üzemek, s szünetel a munka a közhi­vatalokban is. Az ünnepsé­gek tovább­ lassítják a már­cius 14-i parlamenti vá­lasztásokon b­eadott szavaza­tok összeszámlálását, ez pedig megfigyelők szerint maga után vonhatja az áp­rilis 4-re kitűzött második forduló elhalasztását, és az első választott parlament megalakulását. Angolai-kubai együttműködés José Eduardo Dos Santos, angolai államfő, az MPLA­­Munkapárt elnöke és Fidel Castro, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, állam-, és kormányfő, a két párt kö­zötti együttműködésről írt alá megállapodást Havan­nában. A kubai és az angolai ve­zetők hivatalos tárgyalásai után aláírt dokumentum — mint arról rövid sajtóközle­mény beszámolt a kubai KP és az MPLA-M­unkapárt kö­zött a pártélet különböző te­rületein megvalósítandó kapcsolatokat rögzíti. Az angolai államfő, az „Agostinho Neto” nevét vi­selő iskolában, ahol az an­golai ösztöndíjasok tanul­nak, Fidel Castro társaságá­ban kubai—angolai barátsá­gi nagygyűlésen vett részt. A nagygyűlésen a két vezető rövid beszédben méltatta a két ország barátságát együtt­működését. Brezsnyev válasza amerikai ludóisak nyilatkozatára Az amerikai tudósok ki­emelkedő szerepet tölthetnek be abban, hogy rávilágítsa­nak­ a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nukleáris konfliktusnak az emberiséget fenyegető pusz­tító következményeire. Egy ilyen konfliktus kétségtelenül globális méreteket öltene — állapította meg Leonyid Brezsnyev az atomháború veszélyéről szóló nyilatko­zatot megfogalmazó ameri­kai tudósokhoz intézett vá­laszában. Az ilyen felvilágosítás elő­mozdítaná a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, és va­lamennyi állam — köztük az Egyesült Államok) és a Szov­jetunió — normális kapcso­lataiért küzdő erők elszánt­ságának és aktivitásának fo­kozását Leonyid­­ Brezsnyev em­lékeztetett arra, hogy az atomenergia háborús cé­lokra történt első alkalma­zása óta a Szovjetunió kö­vetkezetesen síkraszáll a a nukleáris és más tömeg­­pusztító fegyverek betiltásá­ért. Leonyid Brezsnyev vége­zetül biztosította a nyilat­kozatot aláíró amerikai tudó­sokat, hogy emberbaráti és jószándékú tevékenységük megértésre és támogatásra talál a Szovjetunióban. Kanada szerepéről „Kanadának összekötő ka­pocs szerepét kell betöltenie az Egyesült Államok és a Szovjetunió, s talán Francia­­ország és az Egyesült Álla­mok, valamint a harmadik világ és az Egyesült Álla­mok között” — jelentette ki Mark Macguigan kanadai külügyminiszter. Az AFP francia hírügy­nökségnek adott exkluzív interjújában röviden felvá­zolta Kanada álláspontját időszerű nemzetközi kérdé­sekben. „Kanada szilárd elhatáro­zása — mondta —, hogy részt vesz az európai­­bizton­ság és együttműködés téma­körével foglalkozó madridi találkozón”. A Washington által sugalmazott olimpia­­bojkott kérdésében kitérő választ adott. „Álláspontun­kat még nem határoztuk meg, április közepe táján fogjuk ezt megtenni” — je­lentette ki. Az iráni fejlemények kapr­osán kifejtette, hogy Kanada nem siet teheráni nagykö­vetségének újbóli megnyitá­sával, „megvárja az ameri­kai túszok szabadon bocsá­tását, a külföldi diplomaták biztonságának iráni szava­tolását”. Palesztin kérdés Egyiptomi elképzelések Ha Izrael biztonságát félti egy palesztin állam megala­­pításától, Egyiptom a „teljes törvény­hozói hatalommal felruházandó autonóm pa­lesztin testület” jogkörére vonatkozólag kész bizonyos „megszorításokat” javasolni — ne legyen például joga olyan törvények kimondá­sára, melyek alapján 1. államot alapíthat, 2. kiülkapcsolatokat tart­hat fenn. 3. hadsereget állíthat fel — közölte Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnök csütörtöki sajtóértekezletéin. A kormányfő és külügy­miniszter, aki egyben a pa­lesztinoknak szánt autonó­miáról Izraellel tárgyaló egyiptomi küldöttség veze­tője, a külföldi sajtó képvi­selőinek kérdéseire vála­szolva felsorolta, milyen tényezők gátolják az autonó­miatárgyalások előrehaladá­sát. Az autonómiatárgyalások akadályai között első helyen említette Izrael visszatérő érvelését a „biztonsággal” melyre hivatkozva minden egyiptomi javaslatot elutasít a palesztin autonóm testü­let jogkörére vonatkozólag. „Lehetséges az akadályok elgördítése a washingtoni tanácskozáson de számos alapvető kérdésben kell meg­állapodásra jutni” — mond­ta a kormányfő. Ami­ a washingtoni csúcs­­találkozókat illeti, a MEN­A egyiptomi hírügynökség je­lentése szerint Szadat elnök április 8-án, vagy 9-én uta­zik­ az Egyesült Államok­ba, Begin izraeli kormányfő pedig négy nappal később. Tekintettel az egyiptomi el­nök elhúzódó amerikai tar­tózkodására semmi esetre sem kizárható, hogy a wa­shingtoni megbeszélések hármas csúccsá bővülnek. A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) repéről többek között Köves­­di László, a Vas megyei Ok­tatási Igazgatóság tanszék­­vezető tanára szólt. A reflektorokkal megvilá­gított, nappali fényben tün­döklő Tanácsköztársaság té­ren a Himnusz hangjai, majd a Tanácsköztársasági Em­lékmű megkoszorúzása után harsonák jelezték a tömeg­gyűlés kezdetét, amelynek elnökségében helyet foglalt többek közt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ KB első titkára, Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Marjai József miniszterel­nökhelyettes. A nagygyűlés szónoka Maróthy László volt. — Akár jelképesnek is mondható — hangoztatta — hogy éppen itt a Karancs alján emlékezünk az egész ország nevében az első ma­gyar szocialista forradalom­ra, a Magyar Tanácsköztár­saságra. Tisztelettel emlé­kezünk azokra a salgótarjá­ni bányászokra, munkások­ra, akik kemény harcban védték meg és­­mindvégig megtartották Tanács-Ma­­gyarország számára az életet adó szénbányákat. Emléke­zünk a győzelmes északi hadjárat katonáira, azokra a hősökre és névtelen harco­sokra, köztük fiatalemberek­re, akik életük feláldozásától sem riadtak vissza. — 1919 tavasza máig ható történelmi tanulságokkal szolgált, nemcsak hazánk, hanem a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom számára is. A Magyar Ta­nácsköztársaság elsőként bi­zonyította, hogy a proletár­diktatúra nem speciális „orosz jelenség”, hogy a szo­cializmus eszméje objektív talajból fakad s éppen ezért nemzetközi érvényű. — A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — amelynek zászlóbontására ugyancsak március 21-én emlékezünk — az ország előtt álló feladatok szelle­mében a KISZ-tagok alap­vető kötelességének tekinti, hogy becsülettel, legjobb tu­dásuk szerint álljanak helyt a munkában, a tanulásban, a haza védelmében. Erre ne­veljük tagságunkat, ennek érdekében dolgoznak szer­vezeteink. Ifjúságunk tudja, akkor adózik a legméltóbb módon forradalmár elődeinek em­léke előtt — mondotta be­fejezésül Maróthy László —, ha szellemünkben dolgozva — a kegyelet koszorú és a megemlékezés virágai mellé — népünk boldogabb jövő­jéért végzett munkáját is leteszi történelmünk kiemel­kedő sorsfordulóinak képze­letbeli közös emlékművére. A salgótarjáni ifjúsági tö­meggyűlés az I­n­ternac­ion­álé hangjaival ért véget. Vas megye városaiban, községeiben is megemlékezé­seket, ünnepségeket tartottak a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 61. évfordulóján. Szombathelyen délelőtt 10 órakor koszorúzási ünnepsé­get rendeztek a Vörös őr­ségnek az Alkotmány utcai kollégium falán elhelyezett emléktáblájánál. A koszorú­záson részt vettek a megye­­székhely üzemeinek, intéz­ményeinek képviselői, az is­kolák diákjai. Ott volt Horváth Lajos, a városi párt­­bizottság első­­titkára is. A városi pártbizottság és a vá­rosi tanács képviseletében Tuba Lajos titkár és Elek Tibor elnökhelyettes koszo­­rúzott. Koszorút helyeztek el az emléktáblánál a veterá­nok, a munkásőrség, a fegy­veres testületek, a társadal­mi szervek és a fiatalok kép­viselői. Ugyancsak tegnap délelőtt koszorúzási ünnepség volt Entzbruder Dezső és Latinki Sándor szobránál is. Körmenden igazi tavasz varázsolt a márciusi télbe tegnap többszáz dalos fiatal A színházteremben rendez­ték meg az ifjúsági és ifjú­munkás énekkarok hagyomá­nyos forradalmi szerenádját. Nyitószámként a körmendi művelődési és ifjúsági köz­pont vegyeskara, a Kölcsey Általános Iskola, az Ipari Szakmunkásképző Intézet és a gimnázium énekkara Til­­lai—Vargha: Körmend kö­szöntése című kórusművét szólaltatta meg Faragó János vezényletével. Tizennyolc ifjúsági és if­júmunkás énekkar váltotta egymást ezután a színpadon. Népdalok, forradalmi dalok és klasszikus valamint kor­társ szerzők művei csendül­tek fel a körmendi, a szom­bathelyi, a celldömölki, a szentgotthárdi és a kőszegi kórusok előadásában, végül Balázs Árpád vezényletével a szerző: Dalol az ifjúság című kórusművének közös előadásával búcsúztak egy­mástól az ifjúsági kórusok. A legjobb teljesítményekért, illetve a legjobb műsor-össze­állításért négy serleget ad­tak át. A találkozó végén a kórusvezetők részére szak­mai értékelést tartottak. Az idei forradalmi szere­nádon egy jugoszláv kör is szerepelt. "A f mm mm f­érji A kapula Eltelt az ünnep, de a pes­ti vendégek még két napig maradtak a falun élő nagy­szülőknél. Kellett is a rá­adás, hiszen nagy a rokon­ság, s mindenkihez be kell nyitni, ha csak egy félórács­kára is. A látogatás viszont valóságos életveszély, hiszen mindenütt gazdagon terített az asztal, és a szíves kínálás elől nem lehet kitérni. — Van még öt napunk a szabadságból — vigasztalta Sipos András a feleségét. — Majd otthon kipihenjük a féktelen eszem-iszomot, de hát itt senkit nem sérthe­tünk meg azzal, hogy tele­vagyunk, mert hamar rá­vágják, hogy nincs olyan ra­kott szekér, amire még egy villával ne férne. Egyedül a gyerekek, And­ris és Krisztina, bújtak ke a kínálás alól, de nekik meg az volt a bánatu­k, hogy se hó, se jég ezen a karácso­nyon, pedig a nagypapa meg­ígérte, hogy kér lovat a té­­esztől, ha hó lesz, és meg­­szánkóztatja őket. Mert lo­­vasszán­kó lenne, ott kuksol a nagypapa csűr­jében a többi volt, régi gazdasági eszkö­zökkel, amiket Andris már kisebb gyerekkora óta mind mozgásba szeretett volna hozni. — Milyen kár — mondta a nagyapjának —, hogy nem akkor születtem, amikor még használatban voltak ezek az eszközök. A nagyapja mosolygott, majd megjegyezte: apád másképp vélekedne erről, ő még bőgött is sokszor, ha szántani, ekekapázni kellett. Andris csodálkozott ezen, s most, hogy túl van, már a tizedik évén, minden ház körül talált eszköz haszná­latáról részletes tájékoztatást kért a nagyapjától, így ke­rült sor a padlásról előke­rült köpülőre is. — No, erről az öreganyá­dat kérdezd — mondta a nagyapja, s Andris ment is a köpülővel együtt a nagy­anyjához. A nagyanyja összecsapta a kezét: — Hát ezt meg hon­nan kotortad elő?­­ — A padlásról — vagyok 1980. március 22. Szombat

Next